Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-12 / 35. szám
KUETlUjSXG Xyi. ÉVF. 35. SZÁM. Ezentúl Is korlátozás nélkül árulhatnak a deszkás székelyek A kereskedelmi és ipariágyi mmiszfer legújabb intézkedése meghagyja évtizedes jaga k gyakorlásában a falusi termelőket (Marosvásárhely, február 11. Saját tudósitónktól.) A székely vármegyék gazdaközönségét közelről érintő kérdésben hozott figyelemre- tdéltó határozatot a kereskedelmi és iparügyi minisztérium. Arról értesítette ugyanis a napokban a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamarát, hogy Maros-, Csik-, Udvarhely- és Bjáromszékmegyék falusi lakói erdei fatermelésük termékeit minden megszorítás nélkül, szabadon értékesíthetik és joguk gyakorlásában sepr mi féle formalitásokhoz nincsenek kötve. A miniszteri végzés — melyet Hatieganu Emil miniszter és Dimitrescu I. főigazgató írtak alá — hivatkozik az 1852. évi császári pátens rendelkezéseire, továbbá az 1884. évi XVII. törvény 183. paragrafusában irt intézkedésekre, valamint a házaló-kereskedelem törvényének alkalmazására kiadott és 1888 május 21-én kelt 1692. számú határozatban megjelent végrehajtási utasításra és ezeknek figyelembevételével engedi meg a fás székelyeknek a faanyagok árusítását. Jóllehet ez a miniszteri végzés semmi újabb intézkedést nem tartalmaz és csali régi, évtizedes jogainak a gyakorlásában hagyta meg zavartalanul a fás székelyeket, mégis jóleső érzéssel hozzuk azt nyilvánosságra, mert úgy látjuk, hogy a székely gazdáknak egy nagyon fontos, mondhatni életbevágó gazdasági kérdése jutott ezáltal nyugvópontra. _ A kereskedelmi és iparügyi minisztériumnak előbb említett döntését különösen az tette aktuálissá, hogy a városi fakereskedők az utóbbi időben mind sűrűbben és sűrűbben kezdtek panasszal élni a velük kanluurráló falusi fások ellen. így nehányan a marosvásárhelyi fakereskedők közül is adtak be panaszt a fás székelyek ellen nemcsak a városi tanácshoz, hanem a minisztériumba is és kérték a város piacáról való kitiltásukat. A városi tanács foglalkozott ezekkel a panaszokkal és azoknak komoly mérlegelése után azt a határozatot hozta, hogy minden őstermelő jogosítva van az általa termelt és háziiparilag feldolgozott faanyagot a heti és országos vásárok alkalmával clárusitás céljából a városi piacra hozni. Megjegyzendő, hogy őstermelő elnevezés alatt nemcsak az erdőtulajdonosokat érti a városi tanács, hanem azokat a gazdákat is. kiknek a községi közbirtokossági erdőben van valami részük; sőt még azokat is őstermelőknek számítja, a tanács, akik erdőbirtokosoknál végzett erdei munkálataik fejében jutnak fához. Az őstermelés elnevezés alá tartozók tehát korlátlanul hozhatják a városi piacra a fájukat, még abban az esetben is, ha azt nem ők maguk dolgozták fel, hanem valahol idegen gatteren, vagy fűrésztelepen dolgoztatták fel a saját részükre. Azokat azonban, akikről beigazolódott, hogy üzletszerűen foglalkoznak a faáruk előállitásá- val, kereskedőknek tekinti a tanács és ugyanolyan elbírálásban részesíti őket, mint a többi fakereskedőket. Ezt a határozatot, mely a deszkás székelyek életlehetőségeire is figyelemmel volt a város érdekei mellett, Cosma János és Kovács Elek tanácsosok közreműködése mellett hozta a városi tanács és elküldötte a többi székely vármegyéknek is. A minisztérium is ennek figyelem- bevételével hozta meg előbb ismertetett méltányos döntését. 150,000 lej hamis pénzt rendelt egy falusi gazd két cigánytól, akik megszöktek a rezsiköltsé gekre felvett húszezer lejjel (Kolozsvár, február 11.) Nemrégiben megírtuk, hogy a csendőrség letartóztatott és Kolozsvárra hozott két cigányembert, akik kihasználva azt az előszeretetet, amellyel a falusi parasztok az utóbbi időben a pénzhamisítással szemben viseltetnek, körülbelül ötvenezer lejt gyűjtöttek össze, végigjárva néhány kolezs- és szamosmcgyei falut. Most hasonló eset történt. Az eset áldozata Pop Ilié alsóoroszfalui (Sza- mosmegye) lakos, akit ugyancsak két cigcmy húszezer lejjel károsított meg pénzhamisitásl meséje segítségével. Ezelőtt három héttel két cigány állitott be Ilié Pophoz, kérvén, hogy adjon nekik egy éjszakára szállást, mert nem akarnak éjjel tovább mefnni. A gazda vonakodott befogadni a cigányokat, amire ezek tudomására hozták, hogy ha ad_ éjjeli szállást, úgy hálából neki is fognak adni az „arany elixirrel“ általuk hamisított pénzből. Ilyenformán belement a paraszt- gazda a dologba s másnap valóban adtak neki a cigányok néhány meglehetősen jól sikerült, ólomból, készült hamis tizlejest. Mikor Ilié Pop érdeklődött, hogy hogyan készítették a pénzeket, a cigányok felvilágosítottak, hogy miután ólomból kiöntik a tiz-, vagy huszlejeseket, belemártják azokat az elixirbe s ezutájn senki sem tudja megkülönböztetni az általuk készített pénzt a valóditól. Ilié Popnak tetszett a módszer s elhatározta, hogy száz- ötvenezer lej értékű hamis pénzt rendel a cigányoktól. A cigányok készek voltak a pénz elkészítésére, csupán azt kérték, hogy a gazda fedezze a rezsiköltségeket. Ilié Pop azonnal átadott a két cigánynak kétezerötszáz le.it, s mivel még tetemes összegekre volt szükség, másnap behajtotta négy bivalyát a kolozsvári állatvásárra s eladta azokat. Az igy szerzett pénzt is átadta a két cigánynak, mindez azonban nem volt még elég. Erre hétezer lej kölcsönt szedett össze a faluban, ami megint csak a cigányok zsebébe vándorolt. Néhány napra rá újból pénzt kértek a cigányok s ekkor már nem volt mit tennie Pop Iliének, minthogy két hold földjét eladja egyik szomszédjának. Eddig összesen körülbelül húszezer lejt kaptak a cigányok, hamis péjnzt azonban még nem szállítottak. Iliié Pop, aki minden vagyonát befektette a jövedelmezőnek kínálkozó üzletbe, ekkor türelmetleniné vált s felszólította a cigányokat, hogy minél hamarább szállítsák le a hamis pénzt. A cigányok erre kije-, lentették, hogy nem lehet semmi a pénzhamisításból,' mert a macska megitta az aranyelixirt. A Bejelentést követő napon a két cigány eltűnt a Üaluból, a húszezer lej ellenében egy zsák fiulládékolmot hagyva ott Ilié Pop házában. A szerencsétlen gazda ekkor már látta, hogy szélhámosok kezei közé került s nem törődve azzal, hogy ő is bajba kerülhet, jelentést tett az esetről a csendőrségein. A nyomozás meglehetős nehéz körülmények között indult meg, meri Ilié Pop annyira bízott a cigá-nyokban, hogy még a neveiket sem kérdezte meg s igy csupáh a személy leírásukat tudta megadni. Csak a véletlennek köszönhető, hogy a csendőröknek sikerült letartóztatni a cigányokat, Cuirar Dumitru és Anghel George személyében. Ekkor azonban már egy krajoá.rt sem kaptak náluk az Ilié Poptól _ kicsalt _ húszezer lejből, mindössze egy primitiv, 10 lejesek készítésére használható prést találtak náluk. A két cigányt átadták az ügyészségnek. I Tsr ósan ondolél, hajat fest, garanciával Böszörményi auj-KvárTstr. Matei. Az nj béljegtérvény nr gyár fordítása kapható Dr. Man- del Forditó Irodában, Cluj—Kvár, Slrad' Memorandului 24. — Ara 20, vidékre 30 lej, postabélyegben is beküldhető. Ezen hely a Bristol Szálloda Budapest részére van fenntartva. Figyeljük az itt megjelenő további hirdetéseket 1 Apponyi — a kortes Marót Sándor kollegánk írja meg Apponyi- ról ezt a kedves emlékét: Aradtífn történt 1906-ban. Hatalmas választás-politikai párbaj volt, amely Tisza István gróf és Barabás Béla között folyt le. A választási párviadalhoz ekkor egész Magyarország asszisztált. Barabás Béla ledöntötte Tisza Kálmánt Nágy váradon és a fiú: Tisza István Aradon akarta ezt a súlyos revansot megadni _ Barabásnak a saját pátriájában. A választást jó t&z napig tartó kemény és hihetetlen arányú kortes- agitáció előzte meg. A tiz nap alatt Aixidon tartózkodott a parlamenti ellenzéknek úgyszólván minden számottevő politikai nagysága. Hogy csak néhány nevet említsünk, akik közül már a legtöbbén az örök enyészet birodalmában pihennek, Ott beszélt, agitált, korteskedett estc- r öl-estére: Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Vázsonyi Vilmos. Barabás Béla pártja akkoriban egy nagy átut-ot tartogatott a győzelem kivívásához. Miután az nem volt vitás, hogy a köztisztviselői kar, vasutasok, államhivatalnokok kivétel nélkül Tisza Istvánra fogják adni szavazataikat, demonstráló eseményszámba ment, hogy Ap- ponyi Albert megnyerte az Arad-Csanádi vasutak tisztviselőit, hogy az ellenzéki jelölt mellett adják le voksaikat. Ez sok száz szavazatot jelentett és abban a nagy választási harcban, ami akkor dúlt, érthetően vigyázni kellett, hogy ezek az Acsev-szavazók válóban az urna elé kerüljenek. Ezt az őrködési posztot Apponyi vállalta magára. Reggel kilenc órakor kezdődött a választás. Nyolc órakor a szenzáció izgalma , eseménye odavezényelte az újságírót az Acsev- palotába, hogy szemtanúja legyen az ellenzéki vasutasok felvonulásának. De e helyett nagyobb és megrendítő látványban volt része az újságírónak. A palota lépcsőjének kövezetén ott ült Apponyi Albert gróf. Hatalmas alakja meghajlott és felhúzott két térdére bukott ősz szakállas feje, nagyszerű profilja. Apponyi, aki egy héten át éjszakmkint korteskedett kiskocsmákban, elfáradt testtel, magába gubbasztva aludt egy idegen ház hideg kőlépcsőjén. Percekig, némán, megrendülve néztem ezt a képet. Appctnyi már a hajnali órákban megjelent őrhelyén. Várta a vasutasok gyülekezését.. Erőt Vett rajta a testi kimerültség és mély mosolygó álom szállott szelíd arcára, amit csakhamar elűzött a politika, mélynek olyan nagy vezére és kötelességtudó, lelkes közkatonája tudott lenni. Kolozsvári mozsfó színházak műsora: costs© Előadások 3, 5. 7 és9-kor DACIA (Szinkör) Előadások 3, 5. és 9-kor és vasárnap d. e. 11-kor: EDISON Előadások 3, 6 és 9«kor ROYAL Előadások'3. 5. 7 é3 9-koí Vasárnap Pint él! a házhoz. Zenés vígjáték. Ivan Petrovich, Felix B ressart, Gretl Theimer, Theodor Loos. íísra Se rdem, ki Operütsíáger. A fősz repekben: Liane Haid, Gustav Fröhiiéh, Szőke Szakái, Max Gíil- storff, Adele Sandroök, Betty Bird, L. Lorriiig. Rendezte Bolváry Géza, zenéiét irta Robert Stolz. Viktória és huszárja, Főszerepben: Ivan Petrovich Verebes Ernő. „M“ Düsseldorfi gyilkos. Rendkívül izgalmas németül beszélő dráma. Rendezte Fritz Lang. Kék Express premier speciál film. Világsiker. Előjáték: Varázsostor 2 felvonásos operett. Vasárnap d. e. 11-kor matiné Tom Mix, A nagy leszámolás. 10, 15 lejes helyárak.
