Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1933-02-09 / 32. szám

XVI. ÉVF. 32. SZÁM. KuetiUjskg 3 <3B egyéniségem fejlődésére. Attól kezdve kevés gondot fordítottam a szóvirágokra és hatásos részletekre, hanem annál többet az eszmelán­colat átlátszó elrendezésére és az érveknek bi­zonyos fokozatosságával való csoportosítására. Ha .voltak szónoki sikereim, azokat csak ennek köszönhetem, mert beszédeim megkapó részle­tekben és stil-virágokban ugyancsak szegények. Beszédet előre nagyon kivételesen Írtam le szóról-szóra; csak a vázlatot állítottam össze, sokszor nagy gonddal; második természetemmé vált organikus egységként alkotni meg a be­szédet; még rögtönzésnél is, ha csak néhány perc állott e célból rendelkezésemre, előre meg­csináltam fejemben a tervrajzot. Ennek a mód szernek vannak előnyei és hátrányai; előnye az, hogy a hallgatóság könnyen követi a fona­lat és _igy kellemes benyomást nyer, érdeklő­dése ki nem fárad; hátránya azonban az, hogy: „c‘est á prendre ou á laisser“; vagy az egész okoskodást kell elfogadni, vagy az egész elől elzárkózni, holott rapszódikusabb beszédekből esetleg egyes részletek is meggyőzőleg hatnak és igy valószínűbb némi térnyerés az elmékben akkor is, ha nem hódolnak meg egészen. Két nagy szónoki siker. Ugyancsak az „Emlékirataim" megjelent köteté­ben mondja el Apponyi két szónoki sikerének törté- j hetét, 1873-ban ülték meg Budapesten Liszt Ferenc művészi pályájának ötvenéves jubileumát az egész vi­lágból összesereglett zenei kiválóságok jelenlétében. Apponyit kérték fel ünnepi szónoknak. „Néhány ma­gyar bevezető szó után németül folytattam előadáso­mat, mert ezt a nyelvet körülbelül az összes jelenle­vők bírták, franciákat és oroszokat beleértve. Kiin­dulópontul Liszt Ferenc irataiból szemeltem ki egy igen szerencsés és megkapó mondást: génié obiige — lángész kötelez és ehhez fűzve mutattam ki, hogy az ünnepelt miként teljesítette a lángelmével járó köte­lességeket. A hatás igen nagy volt, annak emléke ve­zetett ahhoz a szerepléshez, amely nekem váratlanul,, három évvel később 1876-ban Bayreuthban jutott osz­tályrészül." Azután elmondja Apponyi, hogy A Nibelungok gyűrűjének első teljes előadása után, amikor Wagner Ríchárd dicsősége tetőpontján állott, amikor óriási nehézségek leküzdésével megteremtette azt a színházat, melynek rendeltetéséül adta, hogy a német nemzetnek! a német kultúrának időszaki előadásaival azt jelentse, amit az olimpiai játékok a görögöknek jelentettek. Mindez ténnyé vált 1876-ban. Németország szellemi ki­válóságainak zöme sietett Bayreuthba. Az ünnepi szó­nok Forcltenbeck berlini főpolgármester volt, akinek beszéde azonban óriási csalódást keltett. Beszédének bíráló, kétkedő prózai hangja hideg zuhanyként hatott a közönségre, amelyben kimondhatatlanul kinos lelki depresszió támadt. Ebben a hangulatban látta őt meg Schleinitz porosz állammíniszter felesége, aki a Liszt­ünnepen is jelen volt. Egy másik előkelő hölggyel, Dönhoff grófnéval, később Bülow herceg német biro­dalmi kancellár feleségével megrohanták és Apponyi hosszas kapacitáció után vállalkozott is a szónoklatra. Erről a beszédéről mondja aztán emlékirataiban a kö­vetkezőket: Előttem volt az óra; hagy benső erőfeszí­téssel önmagámra koncentráltam gondolatai­mat és az öt perc lepergése előtt csakugyan eszembe jutott valami, t. i. Wagner küzdelmes művészi pályájának és hőse, afélelmes „Sieg­fried“ merész vállalkozásának összehasonlí­tása, aki az égő hegy lángoszlopaih és füstfel- legein keresztül tör magának utat az első Brün- liiída — a tragédia múzsájának — fölébreszté­sére és megváltására. Villámként cikkáizott agyvelőmön át ez az ötlet és, amint megjött, egy_ árva pillanatnyi további készület {nélkül odaintettem hölgyeimnek és rögtön fel is hív­tak szólásra. A dolog minden várakozáson fe­lül sikerült; első szavaimmal jeleztem témámat és a közönség erre rögtön reagált. Most már éreztem a friss szellőt, amely 6zóinoklatom vi­torláit dagasztotta, megvolt a delejes összeköt­tetés a közönséggel, biztosnak éreztem maga­mat. Mikor szavaimat befejeztem, a mester, aki mozdulatlanul előttem állott és előadásom alatt mereven szemembe nézett, mély meghatottság­gal átölelt. „Köztünk ezentúl“ — igy szólt — „nincs semmi banalitásnak helye“, A közönség­ből olyan lelkesedés tört ki. milyennek ritkán voltam szemtanúja. Kő esett le mindenki szi­véről : az üjnnepi hangulat újból feléledt. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy nem esett jól ez a siker, sőt nagyon is jól esett, de ebben igen kis része volt a kielégített közönsé­ges hiúságnak; amilnék örültem, az a tény volt, hogy a nagy német nemzeti szellem előkelőség geioiek e gyülekezetén, a Duna és Tisza közti kis „barbár“ nemzet fiának kellett fellépni, hogy az illusztris társaságot a hifaárból ki­rántsa. Aminthogy egyáltalán minden külföldi szerepléseimnél az „én“-nek dicsvágya, mely nek különbéi! nem voltam hijján, úgyszólván teljesen elmerült abban a gondolatban, hogy nemzetemnek becsületére váljak és szó nélkül el tudtam volna tűin ni ott, ahol és akkor, ami­kor erre más magyar embert alkalmasabbnak ítéltem volna. A koronázó templomba temetik Apponyit, ahova eddig csak királyokat temettek (Genf, február 8.) Apponyi Albert gróf ko­porsóját átvitték a Szent József templomba és onnan a fölravatalozott koporsót ma délután a Isoţre Dame székesegyházba viszik át. ahol a gyászszertartás fog lefolyni. A gyászszertartá­son a Népszövetség több delegátusa búcsúzik Apponyi Albert gróftól. Svájc nevében Mottn, volt köztársasági elnök búcsúztatja a nagy ál- lamférfiut. A koporsót ezután nagy ünnepsé­gek között a pályaudvarra viszik. A koporsó szombaton délelőtt érkezik meg Budapestre. Apponyi földi maradványait az országház ku­polatermében ravatalozzák fel. Itt marad va­sárnap és hétfőn s e két nap alatt a közönség is megtekintheti a ravatalt. Az ünnepélyes te­metés kedden délelőtt tizenegy órakor kezdő­dik, részt fog venni a gyászmeuetben minden vármegye, város, községi egyesület, testület és intézmény képviselője. A temetés részletes programját most dol­gozzák ki Budapesten. Gömbös miniszterelnök javaslatára Ap­ponyi Albertet a Koronázási nagytem­plomba temetik el, abban a templomban, ahol eddig csak koronás fejek találtak örök nyugalmat. Délután öt órakor a magyar parlament gyász­ülést tart. amelyen a pártok szónokai fogják búcsúztatni Apponyi Albertet. A temetési szer­tartást Serédi hercegprimás végzi fényes papi segédlettel. Az utolsó szavak Az Est genfi jelentés alapján részleteket közöl Apponyi Albert utolsó perceiről. A dél­előtt folyamán még felolvastatott magának az újságból és az utolsó szavai ezek voltak: „Ki­fúrtas. leaven bátor a magyar, ütött a győze­lem. órája“ Pár nerc múlva felvette a halotti szentségeket és utána elszenderedett. A nagy­beteg délután három órakor elveszítette eszmé­letét, megindult az aggónia és négv óra húsz perckor csendesen átszenderült a halálba. Titnlescu távirata. Apponyi halála az egész világon óriási rész­vétet keltett. Halálának hirére azonnal megje­lentek a gyászházban a Genfben jelenlevő nép- szövetségi fődelegátusok. Titulescu a következő sürgönyt küldte Apponyi Albert özvegyének: ..Fájdalmasan értesültem gróf Apponyi Albert haláláról, aki szememben a tökéletes hazafi és fennköltszellemü- férfin volt és akinek politikai pályája mindenkiben szeretetet és megbecsü­lést váltott ki. Telies részvéttel osztozom Ma­gyarország gyászában, amelynek Apponyi> a leghűségesebb szolgálatokat _ tette, de azért is. mert Avnonyi a nemzetközi életben is igen nagn szolgálatokat tett. Meghajolok a legna­gyobb magvar államférfiu emléke előtt és fo­BCövetelfe határozottan és kérje mindenütt a csodás borotva- pengét Energie 0*08 mm. A legerősebb szakáll és legérzékenyebb bőrnek gadja mat.“ asszonyom Őszinte részvétnyilatkozato­' ' A világsajtó is gyászol. Az európai és más kontinensek sajtói, kivé; tel nélkül, részletesen foglalkoznak Apponyi Albert halálával. A Popolo D’Italiatól elkezdve az összes olasz lapok oly részvétteljesen Írnak, mintha a saját államférfinkat veszítették volna el. A Manchester Guardian vezércikkben fog­lalkozik Apponyi halálával, a Daily Mail a je­lenkor legnagyobb államfér fiának tartja, rend­kívül meleghangon ir a Times, a Daily Tele­graph pedig elmondja, hogy sokáig harcolt a háború ellen, nem tudta elhatározni magát hogy a német és szláv törekvések harcában ki melié álljon, később a németek mellé állt és a győzelmes szlávsáp elkobozta birtokainak nagyrészét. A Morning Post szerint a békeszer­ződések elleni harcnak Apponyi a legnépsze­rűbb harcosa volt. A Deutsche Allgemeine Zei­tung Anvomnt nagyságában Stresemann és Briand mellé állítja. A Prager Tageblatt azt Írja. hogy Apponyi Albert emberi műremek "’oit, aki masát szinte emberfeletti na^vság^a fejlesztette. Mint államférfiu. egyike volt a vi­lág legnagyobb államférfiéinak. Mély részvét­tel Írnak a svájci lapok is. A francia sajtó is bőven foglalkozik Apponyival- A Petit Párisién szerint vezető volt a vezetők között, a Figaro azt Írja. hogv mindig tiszteletet váltott ki Ap­ponyi személve. Az amerikai lapok is. kivétel nélkül, öles hasábokon foglalkoznak Aoponyi halálával és részletesen ismertetik életrajzát. A bukaresti lapok Apponyiról. Bukarestből jelentik: A szerda reggeli bu­karesti lapok a genfi és budapesti híradások alapján hosszas, hasábos cikkekben^ emlékeznek meg arról a nagy veszteségről, ami Magyaror­szágot Apponyi Albert grófnak a halálával érte- Több lap az arcképét is közli Apponyinak s mindenik elismeri az államférfiu politikai nagyságát. A Dimineaţa-ban Livin Nasta irt hcsszu cikket, amelyben méltatja az elhalt ma­gyar államférfiu rendkívüli képességeit. — Habár ellenségünk is volt — fejezi be a cikkét. — megrendülve fogadjuk halálának hi- rét. mert tudjuk róla. hogy hatalmas államfér- fiuja volt nemcsak Magyarországnak, hanem Európának s rendkívüli műveltségét világ­szerte ismerték. Magyarország gyászában mi is részt veszünk. Az elmozdított Braun-kormány tagjai a lipcse főtörvényszékhez fordulnak sérelmükkel (Berlin, február 8.) A baloldali lapok meg­állapítják. hogv Hindenburg elnök a porosz Braun-kormány eltávolításával nyiltan letért az alkotmányosság útjáról. Azzal a híradással kapcsolatban, hogy az elmozdított Braun-kor­mány tagjai újólag a lipcsei birodalmi főtör- vényszékbez fordultak sérelmükkel, illetékes helyen rámutatnak arra. hogy aligha fognak eredményt Lipcsében elérhetni, mert a birodal­mi kormány a dekrétum kibocsátása előtt ki­kérte a birodalmi főtörvényszék véleményét, A lipcsei birodalmi főtörvnyszék előrelátható­lag a jövő hónán folyamán fogja tárgyalni az eltávolított porosz Braun-kormány panaszát. Titulescu elindult Genfbe (Bukarest, február 8.) Titulescu külügymi­niszter elvégezte azokat a feladatokat, amelyek miatt mostani g néni tudott elutazni a leszere­lési konferenciára. Elutazása a külpolitikai ér­dekek miatt már nem halasztható tovább, s ma este nyolc órakor vonatra ült, hogy egyenesen Genfbe utazzék. Tegnap a király előtt kihallga­táson jelent meg és beszámolt a genfi tárgyalá­soknak előzményeiről, előterjesztést tett a lesze­relési konferencián'elfoglalt román álláspontra vonatkozólag. A külügyminisztert tegnap a kihallgatáson fogadta és a király ebédre is meghivta. Dél­után résztvett a költségvetést előkészítő bizott­ság ülésén és expozét tartott, mely után a bizott­ság egyhangúlag elfogadta a külügyminiszté­rium büdzsé-tervezetét. Duca tegnap este Titulescu vendége volt vacsoráira. Az Epoca szerint Duca igyekezett a külügyminisztertől ígéretet szerezni arra, hogy egy liberális kormányban is vállalja a külügyi tárcát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom