Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-09 / 32. szám
3 KtltTlUjsm XVI. «VF. 82. SZÁM. A szónok és államférfi A szónoklásban és politikában hatalmas egyéniségek, mondhatni közéleti óriások állottak a magyar politikai irányzatok élén s e nagyságok között tiszteletreméltó tekintélyként jelentkezett. A legműveltebb európai államférfiak egyike volt, szónoki zsenialitását nemcsak egy ország határain belül ismerték. Nem az izgató szavak lázitó szónoka, hanem a meggyőző érveket gyönyörű mondatokba foglaló mestere és a mondani valónak szinte páratlan előadója. Az egyházpolitikai harcok idején szenvedélyesen támadó és vitázó vezérszerepet töltött be, életének ezt a korszakát azonban a nagy herm zeti érdekekre hivatkozással egy karácsonyi Treuga Dei-vel zárta le, amikor ellenzéki vezér- ségét kezdette feladni, majd bevitte tártját a kormányzó szabadelvű pártba és a magyar parlamentinek lett elnöke. Az ő elnöklése mintaszerű lehet a parlamentárizmus történetében. De kivonult a kormányzó pártból azért, mert a nemzeti közvéleményeknek a dinasztiával vagy felső törekvésekkel szembein nem lehetett e lekötöttségben erőteljes képviselője. Körülötte külön párt csoportosult. Már előbb is volt magyar nemzeti pártja. Ezúttal azonban teljes meggyőződéssel hagyta ott a 67-es alapot és a magyar függetlenségi törekvések zászlója alatt talált szövetséget a Kossuth névvel s ebben a szövetségben nagy hemzeti mozgalomba sikerült be szervezni a magyar nemzetet. Kossuth Ferenchez jutott el az egykor konzervatív utón elindult Apponyi és a függetlenségi törekvesektnek az ereje adott addig el nem képzelt nagy lendületet. Ennek a nemzeti mozgalomnak eredményekéit bukott meg a ledönhetetlennek hitt kormányzati rendszer. E mozgalom során járta be Apponyi az akkori Magyarországot és a magyar nép hallhatta az ő csodálatos szónoklatait, amelyek minden magyar ember emlékei között feledhetetlen élményt jelentenek. Az Apponyiék ellenzéki koalícióját, nemzeti mozgalom emelte kormányra. Ez eredménynek a nagyságát a korszaknak az ismerői nagyon jól tudják. Maga Apponyi sem vcüt forradalmár, épitő céljai voltak. Nemzeti kulturpro- gramot vitt a kormányba, amelynek tagja lett. A kormányzást' át kellett azonban adniok. S megindult ismét az a küzdelem, amelyben Apponyi a hatalommal szemben a nemzeti ideálokat igyekezett képviselni. Ennek a korszaknak végét szakitotta a háború, kritikáját a történekem fogja megállapítani, a késői megítélésekhez vezérfonalul szolgál majd az a klasszikus emlékbeszéd, amit Apponyi mondott Tisza Istvánról. De ebben a korszakban ismerte meg az ő csodálatos szónoki és emberi nagyságát nemcsak Európa, hanem megcsodálták Amerikában is. ahol nemcsak az Egyesült Államok nagy városaiban ünnepelték, hanem a Fehér Házban is. Es ahova ment. mindenütt a magyar küzdelmek eszméit állította be a világrend problémái közé. Apponvi Albert még tanúja volt Magyar- ország tragédiájának s életének alkonyát arra fordította, hogy enyhítsen nemzete fájdalmán. Ennek a hivatásának a teljesítése közben dőlt ki az ő apostoli nagysága az élők sorából. Uránia Mozgás közkivántra bemutatja A VARSÓI BÁL (Az ellenség szolgálatában) Izgalmas kémkedési dráma a világháború idejéből, főszerepekben: Gnstav Fröhlich, — «charlotte Şnza Hans Brauseweiter — Theodor Loos. Apponyi Geniben Apponyi Albert külpolitikai szereplésének jelentőségét az a körülmény adta meg. hogy amióta Magyarország tagja lett a Népszövetségnek, azóta Apponyi Albert vezetesevel jelent meg a magyar delegáció a genfi tanácskozásokon, közgyűléseken és más egyéb nemzetközi konferenciákon. Mindez azonban csak Magyarország külpolitikai szempontjából a jelen; tős. Ami iöléje nő e megbízásnak, az, hogy o hitt a Népszövetségben. A népszövetségi eszme szolgálata számára nem csupán az optáns-ügy, kölesön-ügyek, leíegyverkezési részletkérdések magyar részről való megvilágítása és ellátása volt, hanem, hogy ő a maga személyében az egész világ számára reprezentálta a Népszövetségben szunnyadó, csírázó, de sudárba még nem szökött hatalmas erkölcsi eszmét. Apponyi Albertet a világ államai abban a tragikus szerepben ismerték meg, amikor a megsebzett Magyarország megbizábából megjelent Trianonban, hogy a győztes államok gőgös békefeltételeit átvegye. Németül, franciául, angolul és olaszul harsogta és dörögte világgá Apponyi Albert, hogy Magyarországot méltatlanul érik ezek a békefeltételek, Magyarország. amely századokon keresztül a civilizációnak őre volt és védbástyája a kereszténységnek, nem ezt a sorsot érdemelte meg a történelemtől. Akkori följegyzések szerint még Magyarország ellenségei is elismerték, hogy Apponyi Albert egyénisége rendkívüli nagy és státusférfiui képességei a legnagyobb európai politikai föladatok megoldására predesztinálják. Ha Apponyi Albert varázsos szónoki fel- készültsége. egyéniségének makulátlan tisztasága a legőszintébb tiszteletét is váltotta ki, a magyar delegációt — csupán azért, mert magyar volt és legyőzött — a bizalmatlanságnak és az elszigetelődésnek hűvös atmoszférája vette körül. Magyarország elhanyagolható meny- nyiség volt a Népszövetség urai előtt, jelenléte kissé kellemetlen, mert természetszerűleg nem fújhatott egy követ a mohó és türelmetlen győztesekkel. Antik hősökre emlékeztető feladat volt Apponyinak a szavaknak és az argumentumoknak soha eléggé nem hatékony fegyvereivel megtisztítani maga körül a légkört és bizalmat fölkelteni a magyarügy iránt is. Néhány reprezentativ szónoklata után. amelvet a népszövetségi Assambléekon mondott el. a Briandok. Stressemanok, Macdonaldok személyes barátságát szerezte meg. de a meleg ováció még mindig csak neki szólott, még helyesebben annak az Apponyinak, aki a Népszövetség elvi céljait képviselte. Még nem forrott eléggé a köztudatba, hogy egyformán rokonszenves az a másik Apponyi is. aki a magvar ügynek volt a szószólója és aki a magvar Gé- nius érvényesülésének jogát követelte a világban. Apponvi Albertnek örök történeti érdeme, hoay az idők folyamán a magyarügy iránt in fel tudta kelteni a rokonszenvet és hogy az 6 nagyságán keresztül fel tudott emelkedni nyomorult törpeségéböt maga a magyar nemzet is. Evek folyamán Apponyi Albert otthonos lett Genfben. .Rendszerint a feleségével jött, aki maga is vezető szerephez jutott a Nép.szövetség egves bizottságaiban. Apponyi ismert szerénysége ezúttal is példaadóan mutatkozott meg. Nyolcvan és egynéhány évvel a vállán Budapesttől Genfig soha hálókocsit nem vett igénybe és amikor megérkezett, villanyoson ment a szállodájába. Villanyoson, vagy gyalog, igy járta Genfet, mindig visszahúzódva a nagy reprezentációs alkalmak elől, sohasem élvezve azokat az előnyöket, csillogást és ünneplést, amely kijárt a Népszövetség „star‘-jaipak. Az újságíróknak azonban mindig szívesen állott a rendelkezésére, nyilatkozatai állandóan a tárgy hoz szólották, e nyilatkozatok kerültek minden kétértelműséget, vagy nagyképűséget, közvetlenül fakadtak, abból az ösztönös alapérzég- ből. hogy amilyen becsületesen ő képzeli a dolgokat, éppen olyan becsületesen fogják azokat visszaadni a sajtóban is. Genfben ő csak a munkát látta, a feladatot, amellyel nemzete bizta meg. Az ülésekre mindig a legpontosabban érkezett és amikor mindenkinél egy fejjel magasabb, szikár termete láthatóvá vált az ülésteremben, a népszövetségi elnöktől elkezdve Titulescuig sietve mentek elébe, hoay üdvözöljék■ A közgyűlési nagyteremben Apponyinak helye a terem baloldalán volt, valahol a terem közepe táján. — a nép- szövetségi delegátusokat ugyanis ABC sorrendben ültetik — mellette a többi delegátusok. Táncos Gábor. Szterényi József, néha Egry Aurél, Vészi József, akikkel pár barátságos szót váltott és azonnal irományaiba merült el. Néha megjelent a plenáris ülésen Hevesy, a genii meghatalmazott miniszter is, vele tárgyalt. Minden szónoklatot a legnagyobb érdek* iődessel kisért, koronként egy-egy határozott íejbólintással honorált. Amikor szünet volt sohasem nyomult be a fumoirba, ahol Briand füstölte szivarját és ahol mozogni sem lehetett a karzatról lekivánkozó dámák, interjúkat adó politikusok és aktatáskáikkal szaladgáló politikai ügynökök sokaságától. Az ülések végeztével legszívesebben láthatatlanul távozott volna, de jellegzetes alakja, amelyet Genfhen mindenki ismert, sodrást teremtett maga körül, a diszbeöltözött rendőrök, a bámészkodók azonnal félreálltak, lelkesen éljenezték és amig a többi politikusok autóikra ültek, ő várakozó feleségével gyalog indult el a hid felé, amely a tó túlsó partján lévő szállodájához vezetett. Apponyi szónoklatai a legnagyobb eseményei voltak a népszövetségi teljes üléseknek. Beszédei nem voltak terjedelmesek1 és nem voltak szenvedélyesek. Kemény, félre nem ismerhető szavak voltak, amelyek klasszikus meg- íormáltsággal hagyták el ajkát és hajlott korában is töretlenül csengő baritonja — az öregkor rendszerint érdessé és rekedtté teszi a hangot — elhatott a szinházszerü óriási hodálv legkisebb zugába is. Beavatottak úgy tudják, hogy Apponyi Albert ezúttal is nagy beszédre készült. Fel akarta tenni a kérdést:f Mi értelme van urak, hoay én még mindig eljárnak a nép- szövetségi ülésekre és hirdessem ennek az intézménynek az optimizmusát, amikor ti még azt sem tudjátok keresztülvinni, hogy a magyar szellemi termékek, folyóiratok zavartalanul bemehesgenek az utódállamokba. Készülő nagy beszédében a■ kisebbségi kérdést akarta, sző- nyegrehozni, ezzel az utódállamok magyarságának helyzetét akarta megkönnyíteni. Lehetetlen. ha erre gondolunk, ismét meg nem rendülve emlékezni Apponyi Albertre, éppen nekünk, kisebbségeiknek, akiknek egy újabb védőbeszédét vitte magával a sírba. Apponyi Albert vallomása arról: hogyan lett szónok? Apponyi Albert gróf 1922-ben adta ki „Em lékirataim“ címen önéletrajzának első kötetét Több kötet azóta sem jelcint meg, de talán ha gyatékában ott van a rendkívül értékes, pótolhatatlan becsű munka folytatása is. Ennek az emlékiratnak közöljük alább egy különösen érdekes fejezetét, amelyben azt mondja el Apponyi, hogyan ébredezett benne és fejlődött ki páratlan szónoki tehetsége, amelyet magyar vonatkozásban csak a Kossuthéval hasonlíthatunk össze: Az utolsó gimnáziumi években görög tudásom majdnem elérte a latint; Demosthenest nehézség nélkül, kevés szótári használattal olvastam. De nem ebben nyilvánult meg az a befolyás, amelyet legkedvesebb tanárom, Spinell József, ez a rendkívüli ember, (mert Spinell az volt), későbbi fejlődésemre gyakorolt, hanem abban a módszerben, amely szerint az élőszóval való fordítási gyakorlatokat végeztette. Azt követelte ugyanis, hogy a készülés nélkül élénkbe tett latin vagy görög szöveget nocsak valahogyan döcögve, hanem kerekded mondatokban adjuk vissza. Hogy az ilyen gyakorlatoknak, melyek jelentősége abban áll, hogy az adott gondolat szántára rögtön meg kell találni a kifejezést, éveken át való folytatása menynyire megoldja a nyelvet, azt alig szükséges fejtegetni. Azt a kifejezési könnyűséget, amely- lyel szónoki pályámon, még pedig bármely általam ismert nyelven, rendelkeztem és amely rögtönzéseknél sem hagyott cserben soha, egyenesen ennek tulajdonítom. Különben valami szónoki készségem már ifjúkoromban is volt. Kalksburgban egyenesen én voltam a házi deklamátor. Az évzáró és egyéb ünnepélyeken a hivatalos diszebéd elmondásával rendszerint engem bíztak meg, ami engem egyébként, mint osztályom első eminensét, amúgy is megilletett; a beszédet magam készítettem — elöljáróm jóváhagyásának fenntartásával. Egy ilyen alkalommai az akkori tartományi főnök, P. Patiss, kiváló hitszónok, volt segítségemre. Az intézet gyönyörű parkjában sétálgatva beszéltük meg az előadandó témát és beszélgetésünk kiterjedt a szónoklat művészetére egyáltalán, de különösen Cicero és Demosthenes összehasonlítására. Az előbbinek négytagú körmondataiért és hatásos peroratióiért rajongtam: az utóbbit száraznak találtam, nem is tudtam megérteni, hogy miért is tekintik olyan nagy szónoknak. A tartományi főnök nagy tudással világította meg a kérdést és ezekkel végezte előadását: „Fiatal barátom, ha ön szónoki pályára készül, ne Cicerót vegye mintául, hanem Demosthenest, mert a mi korunk hallgatósága nem veszi be a Cicero-féle virágos és kissé mesterkélt ékesszólást, hanem csak a demosthenesi egyszerű logikával és világos okfejtéssel közelit- hető meg“. Ez a kis epizód, mely mai napig is él emlékemben, döntő befolyással volt szónoki Caraeval bevonulására többször tisztítom, festetem át Czink'^í ruháimat. 1
