Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-05 / 29. szám
8 KeietiUjsxg XVI. ÉVF. 29. SZÁM. DR. PERL OTTÓ tudományos kísérletei alapján készült PERLOTT fogpaszta, fogpor, szájvíz és dra- geé máris mindenkit meghódított Sí jLI A fiatal erdélyi képzőművészek kiállítása U.i arcvonalat alakított nyolc festő és négy szobrász, mind 25 év körüliek, fiatalságukon kivül még az is összekapcsolja őket. hogy majdnem mind a kolozsvári akadémia növendékei, akik elhagyva az iskola zárt levegőjét, első lépésüket teszik meg az életbe. Mit mutat az uj arcvonal?- A lelkes müértő sok érdekes dolgot állapíthat meg, a müértő. ki hosszabb ideje látogatja és figyeli a kiállításokat. aki végignézte az utolsó nautrálista- impresszionista kiállításokat, ahol természetmásolást vagy a természetszülte impressziók megfestését láthatta, vagy az azután következő generáció stilus kereséseit, túlhangsúlyozott szinezését, forma és vonal kereséseit. A fiatalok vájjon merre haladnak? Egy kétségtelenül legtalentumosabb festőjükön Marchi- ni Tasso képein próbáljuk megállapítani ezt. Egyik képének cime „Reggeli előtt“- Elég gyakran megfestett téma, megfestették a naturalisták, az erősen sötét alapszinekből csak a kötény és asztalterítője világit ki. a hús husszinü, a kanna ezüstje, a csészék porcellánsága anyag- szerüen megcsinálva, minden pontosan megrajzolva. tónusban helyesen értékelve. Az impresszionistáknál, mint hangulat jelenséget láttuk megfestve, az ablakon besütő reggeli nap fénybe borítja a szobát, a nő ismét fehér kötényben van. de a kötény csak egy nagy fehér folt, oda kenve sejtetve van csak minden, az asztalterítő csak egy színfolt, sok fehér és kék dominálja a képet. És hogyan festi meg Mairchini1 Az egész képnek egy fő aranyos, meleg tónusa van. szinte minden sárga rajta, még a feketéje is. mintha csak egy meleg barna lenne, a fehér sem tiszta fehér, hanem egy világos sárga, minden finoman megrajzolva, sőt a rajz itt- oţt egy meleg vonással kihangsúlyozva. Semmi sincs a véletlenre bízva, minden tudatosan került a vászonra, sehol egy kiugró szin. minden egy nagy szinességnek alárendelve. Ez jellemző minden képére, minden képén ez a vasárnapi meleg ömlik el, még a márama- rosi emberek is ebben az arany ködben ülnek, sőt az aktja is csak mint egy bársonyos meleg test van megjelenítve. Ez a meleg színskála vonul végig szinte az egész kiállításon, hol sötétebbre. hol világosabbra hangolva. Közel állnak hozzá Biltiu és Muntean Tici, távolabb Brana és Csenán■ Benes csak néhány intelligens rajzot állított ki. Pav- és Csewáw-képeken kivül néhány nagyon szép plakátot, kár. hogy ezek nem kerülnek ki az uccára. A szobrászok közül Medrea jellemzi a fiatalokat. erős felkészültség, jó forma, tudás és sok egyszerűségre törekvés. Kudelász már kiütközik a fiatalok közül. Ö még az impresszionisták szótárát használja, több-kevesebb sikerrel- Puscariu intelligensebben csinálja azt. amit Cséró kevesebb szerencsével keres. Általában az uj arcvonal bemutatkozása sok reményre jogosít, első elindulásukat érdemes megnézni. A kiállitás a prefektura üvegtermében még egy hóiig marad nyitva. í—W (*) Párád! Katus testnevelő tanfolyamának bemutatkozása egy jólékonycélu előadáson. Érdekes eseménye volt a napokban Lésnek. Pa- rádi Katus testnevelő tanfolyama a dési jótékonysági bizottságnak a népkonyha javára rendezett műsoros délutánja keretében mutatta be tudományát, mely a termet zsúfolásig megtöltő közönségnek egyszerre élvezetet és okulást is szerzett. Leányok, gyermekek és maga a betanító tanárnő szebbnél-szebb mutatványokat adták elő a modern testedzés és mozgásmüvé- szet köréből. Gyönyörűség volt nézni, mikor az aranyos gyermekek a képzeletükbe ültetett meséket kifejező, hajlékony mozgásokba öltöztették, vagy mikor a házi, vagy hivatali elfoglaltságban elpuhult, elernyedt női testek a rugalmassá vált izmok lendületes játékát produkálták és közben a vezető tanárnő megkapó táncaival egész történeteket szemléltetett végig velünk. Mindezek megértését lényegesen köny- nyitette Csíki Endre zeneszerző eredeti, művészi módon aláfestő zenéje. Az egész bemutató pedtg arról tett tanúságot, hogy a fiatal mesternő a rendszeres mozgásmüvészet élvezete közben tanítványaiba belelopja az egészet és az izmok fokozatos foglalkoztatásával minden, kockázatos fogyasztókuránál többet ér. (*) Virágos szerelem. A legszebb magyar szerelmes versek gyűjteménye felnőtteknek. Lesznai Anna össze állítása bibliofil kiadás, rajzokkal 150 lej Lepagenál Kvár, postán utánvéttel. (*) Séták a föld körül. Gellér Gyula szenzációs regénye a mai kor összes problémáival, 400 oldal, 150 lej Lepagenál Kolozsvár, postán utánvéttel. (*) Stepnan Zweig: Marie Antoinette a világirodalom szenzációja. Két vaskos kötet cca 600 oldal fűzve 192 lej, diszkötésben 240 lej Lepagenál Kolozsvár, postán utánvéttel franco. (*) Ot egyfelvonásos a Színházi Elet uj számában. Úgy a műkedvelőknek, mint a tréfakedvelöknek jó meglepetést hoz a Színházi Elet uj száma, mert öt egy- felvonásos színdarabot közöl. Török Rezső szenzációs parasztvigjátékát Lacikonyha címmel, Békeffl László tudományos szatíráját Szerelem az élők világában címmel, Rózsahegyi László: Víg élet a házasélet cimü parasztvigjátékát, a Kegyelmes ur vadászik Lörincz Miklós tréfáját, Őfensége szórakozik címmel László Miklós játékát. A 192 oldalas szám Incze Sándor, Lengyel Menyhért, Krúdy Gyula, Hatvány Lili, Karinthy Frigyes cikkeit hozza nagyszerűen illusztrálva. Divatrovat-, kotta-melléklet, Boldog Ifjúság melléklet és 64 oldalas Világhiradó. Mindez együtt adja a Színházi Elet szenzációs uj számát, melynek ára mindenütt 30 lej. * N. Szele Irén és S. Hermann Katica két- zongorás hangversenye, 1933 február hó 16-án este fél 9 órakor a rém. kath. gimnázium dísztermében. ____ A MAGYAR SZÍNHÁZ HETT MŰSORA: Hétfőn este 9-kor: Mézeshetek. (Noel Coward elragadó, franciásan pikáns zenés vigjátéka. Karácsonyi Ilivel, Újdonság másodszor. Sorozatszám: 46.) Kedden este 9-kor: írja hadnagy. (Újdonság hetedszer. Közkívánatra. Sorozatszám: 47.). A ROMÁN OPERA MŰSORA: Vasárnap, február hó 5. (este): A madarász. Hétfő, február hó 6.: Aida. Szerda, február hó 8.: A madarász. Péntek, február hó 10.: A fehér asszony. (Opera-premier.) Vasárnap, február hó 12. (este): A cigánybáró. Hétfő, február hő 13.: A fehér asszony. MOZI Liane Haid, Gustav Fröhlich, Bolváry, Robert Stolz. Szerdán indul a Színkör-Mozgóban a_ legújabb operett-világsláger, a Nem kérdem, ki vagy? Bolváry, a Két szív egy keringőben, a Kadétkisasszony, az Egy dal, egy csók. egy lány zseniális rendezője Főmüvét alkotta meg a Nem kérdem, ki vagy-gyal. Robert Stolz zené.ie, mielőtt a film még bejárta volna Európát, mindenkit meghódított. És a nagyszerű müvészpár, Liane Haid és Gustav Frölich biztosítják, hogy a Nem kérdem, ki vagy lesz az idei filmszezon legnagyobb operettsikere. Elragadó, romantikus mese. Egyik jazzsláger a másik után, a rendezői ötleteknek valóságos zsúfoltsága teszik a Nem kérdem, ki vagy-ot a szezon legnagyobb filmeseményévé. Mérníiköknek, technikusoknak fontos. Minden magyar, német, francia, angol folyóirat és könyv eredeti kiadói áron Lepagenál Kvár. Lepagehoz küldje a dijat, hivatalos kurzuson ,ejbe. A lapot közvetlenül kapja a kiadótól. Kérjen 'rgyen jegyzéket Lepagetól Kvár. A KUPAK Irta: Harsány! Zsolt. , A múltkor meséltem egy jóismerősömről, aki igen kedves és derék ember, az ellensége sem mondhat róla semmi rosszat, csak egyetlenegyet. Azt viszont a barátai is el kell, hogy ismerjék: szeret lódítani. Se nem rosszaságból, se nem haszonlesésből, csak éppen a társalgás élénkítése kedvéért. Nem árt vele senkinek, legfeljebb sajátmagának, olyanoknál, akik ridegen ragaszkodnak a tárgyi igazsághoz és szigorukban nem tudnak enyhén mosolyogni a szórakoztató füllentésen. Én bizony nem haragszom érte, sőt inkább buzgón megjátszom ábrázatommal, hogy hiszem a történetet. Neki öröm, nekem meg nem kerül semmibe. Van ilyen füllentős ember más is. Ernő barátom mesél egy szakasztott ilyen ismerőséről. Ernő barátom képviselő. Ez állásából kifolyólag gyakran ellátogat kerületébe, szétnéz, igen nagyon csóválgatja a fejét, ha a gazdák a sok adó felől panaszkodnak, meghallgatja ennek baját, annak örömét. És minden alkalommal meghallgatja Bacsó bátyánk legújabb csodálatos történetét. Bacsó bátyánk az a lóditó ember, akiről beszélek. Vele történnek a legbámulatosabb dolgok a világon. Bírósági ember az öreg Bacsó, jómódú ur, magányosan éldegélő agglegény. Egyik napjának ugyanaz a sora, mint a másiknak. Reggel elmegy a hivatalba, ott kényelmes pipaszó mellett elvégzi a dolgát, elmegy ebédelni a kaszinóba, utána hazamegy, szendereg egy órácskát, utána tesz-vesz otthon, aztán elmegy megint csak a kaszinóba, ott megöl magának késő este tizenegy óráig. Az időt kitölti ottan egy kis tarokk, vacsora, politizálás és természetesen a bámulatos történetek előadása, amelyeket az előadó korára való tekintettel mindenki kellően álmélkodva hallgat, legfeljebb a tiszteletlen fiatalok közül hunyorít össze félszemmel egyik-másik az asztalvégen. — No, kedves Bacsó bátyám, — kérdi a honatya, mikor megint lemegy a kerületbe — hát mi újság azóta, amióta nem láttuk egymást? Történt-e valami érdekes dolog veled? Bacsó bátyánk tempósan rágyújt a pipára, de közben bólint egyet. Van ráérő ideje elég. Csak akkor fog neki a szónak, mikor már jól szelei a dolog s az első kondor felleg már elröppent a csutora mellől. — Történt, hogyne történt volna. Éppen a tegnapi napon. Csodálatos véletlenei vannak az életnek barátom. Még. talán el sem hinnéd, ha nem én mondanám. Osmered te az én botomat, ügyi? — Osmerein, hogyne ösmerném azt a nagy kampós botot. Azt hordod, mióta csak a világon tudlak. — No már most. Vettem én annak a kampós botnak az aljára egy afféle gumi-kupakot. Jó találmány az nagyon, a német igen ügyesen kigondolta. Nem kopik a bot alja, aztán meg ruganyos-támaszkodás esik rajta járás közben. Az is fontos, hogy a bot nem kopog a kövezeten. Egyszóval vettem rá kupakot. Eddig érted, ügyi? — Hogyne érteném, mikor értem. — Hát csak hallgasd tovább. Tegnap eljövök hazulról ide a kaszinóba. Ahogy indulok, leakasztom a fogasról a botot. Mert nem sarokba támasztom én. hanem fogasra szoktam akasztani a kalapomhoz. A kampójánál fogva. Leakasztom, jövök a kaszinóba. Tegnapelőtt egész nap szemezett az eső, rettentő nagy sá.r van itt mifelénk olyankor. Bokáig járt az ember a csatákban. Valahogy idevergődtem mégis a pocsolya-tengeren keresztül. Jövök be ide az előszobába, rakom le a holmimat, akasztom a botomat a fogasra, hát uramfia: nincsen a kupak. Valahol útközben lemaradt. Nyilván meglazult, heleragadt a sárba, a botot kihúztam belőle. Ejnye, ejnye, igen sajnáltam a kupakot, hiszen pénzt adtam én azért. Jó kupak volt, erős fekete gumiból, éppen kedvemrevaló. Bosszankodtam is az eseten eléggé. Kártya közben is minduntalan eszembe jutott. Igaz-e, fiuk, hogy nektek is panaszkodtam? Nem emlékezett ugyan senki a jelenlévők közül, hogy Bacsó bátyánk panaszkodott volna, de ráhagyták. Bizonygatták, hogy úgy van: az öreg többizben felhozta a kupak dolgát. — Mikor tizenegy óra felé elmentem innen, kedvetlenül akasztottam el a fogasról a botomat. Nem jól esett a vele járás. Igaz, hogy kinn az uccán aztán alig vevődött észre a különbség, mert nagy sár volt, azt már említettem. Hazaérek a lakásomra, akasztom fel a botot a fogasra, hát uramfia, nézem csodálkozva, mi történt: a boton rajta volt a kupak. Itt szünetet tartott Bacsó bátyánk nagy gyönyörűséggel. Időt hagyott az általános ál- mélkodásnak. Csak aztán kérdezte a képviselőt: — Érted-e? — líogy érteném, mikor nem értem. — Hát úgy volt az, pajtás, hogy a véletlen csodálatos végzése folytán hazamenet ugvan- arra a helyre nyomtam a botot, ahol jövet lemaradt róla a kupak. Pontosan beletrafáltam anélkül, hogy tudtam volna, a kupak megszorult rajta és már rajta is maradt. Csak otthon vettem észre, hogy kupakos bottal érkeztem haza. Megint egy kis szünetet tartott az öregnr, aztán még hozzátette: — Ha más mesélné nekem az ilyet, nem is hinném neki.
