Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-26 / 47. szám
"ţ BUDAPEST \r fS (25556 ^’'Visel Őház Előfizetés belföldön: f CRT CM, líiemMu, negyeuevre 300, egy hóra 701* _____ Egyes szám ára 4 lei. ORSZÁGOS tfAGYARPARIl LAP Saerkesztoségi és kiadóhivatali telefon: 508! XVI. ÉVFOLYAM 47. SZÁM. Előfizetés MagyarorszAw » Egy évre 50 pengő, félévre 35 peng* n«GradfeniUL5CfW Egyes szám ára 21 fiilát Kátyúban a közműveltség Olvassuk, hogy a közoktatásügyi minisztérium csökkenti a költségvetését és ennek következtében mintegy ezerötszáz tanár marad állás nélkül. Olvassuk azt is, hogy a kormány a kolozsvári opera államsegélyét is megvonja és elsőrendű tagok számára csak olyan fizetéseket engedélyez, amelyek jóval alatta vannak a létminimumnak. A román kultúra is hovatovább mind jobban megérzi, amit a kisebbségi kultúra már régóta érez: a mai időkben, fájdalom, fényűzés a műveltség és a gazdasági élet nyomása alatt égyre haladunk a teljes elbarbarizálódás felé. Ha túl volt méretezve ez az ország tisztviselőkben, adminisztrációs szervekben, ha túlontúl tolongtak egyes hivatalokban az alkalmazottak, egyetlen rokonszenves tünet volt, hogy a kormány, valamint az előző kormányok, áldozat- készséget mutattak a kultúra fejlesztésére, iskolákat építettek, műveltségi intézményeket állítottak föl. E hatalmas kulturéhségnek is volt ugyan szépséghibája, az tudniillik, hogy a nemzeti gondolatnak sovén értelmezéséből fakadt és szinte célzata volt, hogy a román kultúra elősegítésével a többi ittlakó népek kultúrái veszítsenek átütő erejükben és rendületükben. Ezt a tünetet már sokizben sérelmeztük. Reámutattunk, hogy egy nemzet igazi kulturhivatása ott kezdődik, amikor a többi nem román nyelvű polgárok kultúráját is elősegíti, mert a kultúrának célja az általánosság felé visz és nem rostokolhat egy autark-kulturfelfogás zsákuccájában. A romániai kulturkérdésekkel kapcsolatosan nem egyszer hibáztattuk azt is, hogy ezek az intézkedések — a román kultúra szempontjából is felemások, — mert súlyos adózások alá vonnak szinházi előadásokat, irodalmi előadásokat, stb. stb. Az megint más kérdés, hogy a felemás intézkedések nagyobb részét ismételten a kisebbségek érzik. A román kulturális törekvések nem mindig haladnak párhuzamosan a kisebbségi kulturtörekvé- sek céljaival, éppen ezen a munkaterületen sok fájdalmas sebünk van — mégis nem a kárörömnek a hangján, de az őszinte átérzés rezignáltságával vesszük tudomásul, hogy lassanként a román intellektuális osztály is összeomlik, a román közmüvetség is elsorvad. Vájjon indokolt-e hogy a minisztériumi tárcák között éppen a közoktatásügyi minisztérium és szépművészeti minisztérium költségvetését nyirbálják meg? A Viitorul egyik legutóbbi számában azt írja, hogy például Dobrescu főpolgármester napi négyezer, a kerületi polgármesterek pedig napi háromezerkétszáz lej járandóságot kapnak, szóval egy napra többet, mint például a kolozsvári Román Opera legjobb tagja kapni fog a jövőben egy teljes hónapra. A bukaresti fővárosi tanácstagok átlagos napidija még ma is ezer lej. Mindez csak a törzsjárandóság, amelyet időközönként tekintélyes reprezentációs költség egészit ki. Körülnézve a romániai közélet más területein, megint csak azt látjuk, hogy akkor, amikor az egész országon végigpusztit a tisztviselők tízszázalékos fizetés-redukciója, vannak kiváltságos oázisok, vannak zavartalan menedék- helyek, amelyeket nem érint a kormányintézkedések zúdította vihar, de mintha mi sem történne a világban, pompásan élik ki a maguk pazar vegetációikat. És ez az a pont, ahol még elszo- moritóbbnak látszik a kulturális életre vetett kényszertakarékosság, még élesebb az ellentét intézkedés és intézkedés között. Vagy generálisan tisztogatnak, vagy sehogysem, de az egyenlő elbánás elvének kell részesülnie minden vonalon. Ilitler abban az esetben sem hagyja el helyét,ha a kormány mesrbnkik a választásokon Tovább folyik a nagy takarítás Németországban — megteszik az első lépést a rohamosztagok államosítása felé (Berlin, február 25.) Frick dr. birodalmi belügyminiszter Hamburgban választási gyűlésen tartott beszédében közölte hallgatóságával, hogy a Hitler-kormány akkor is helyén fog maradni, ha március 5-én nem kan abszolút többséget. Ebben & nemvárt esetben proklamálni fogják az állam-végszükséget. Frick azt üzente a szeparatizmussal kacérkodó délnémeteknek, hogy a birodalmi kormány elég erős lesz iizelmeik kiparirozására. A Hitler-kormány továbbfolytatja tisztogató munkáját Nemet- eszágban. A Karl Lieb- knecht-házban házkutatást rendeztek, számos kompromittáló nyomtatványt foglaltak le. A hatóságok elhatározták, a kommunisták székházának lezárását. Az épületet erős karhatalom őrzi. Berlinben a Kari Marx iskolát bezárták, illetve működését a továbbiakig felfüggesztették. Dr. Karsen igazgatót elmozdították állásából és megvonták tőle az engedélyt, hogy az egyetemen előadást tarthasson. Göhring porosz főbiztos rendeletet adott ki a poroszországi önkéntes segédőrséff megszervezésére. A segédőrség tagjai csak megbízható nemzeti alapon álló német alattvalók lehetnek. Baloldali körökben a nemzeti szocialisták rohamosztagok állami szolgálatba léptetése első fázisának tekintik e lépést. Berlinben az a hir terjedt el, hogy Bajorországban polgári ruhás francia katonatisztek jelentek meg, akik hivatalosan támogatják a szeparatisztikus propagandát. Hitler tegnap a rádióban beszédet mondott, amelyben többek között a bajor szeparációs mozgalomra is kitért. Kijelentette, hogy ő Bajorországban otthon van, semmi olyan intézkedést nem foganatosít, amelv indokolttá tenné Bajorország sze- parációs törekvéseit, sőt minden erejével azon lesz, hogv Ausztriát Bajorország területéhez csatolhassa. Alhirek terjedtek el arról, hogy a Kolozsváron letartóztatott kommunistákat Désen és Karánsebesen internálták ăiaţiegranu k vesz tor szerint a kommunista fronton minden csendes és ostromállapotra nincs szükség: (Kolozsvár, február 25.) A kommunista letartóztatásokkal kapcsolatosan ellenőrizhetetlen hirek terjedtek el Kolozsvárt. Széltében- hosszában beszélik, hogy a kolozsvári rendőrség felsőbb utasításra a letartóztatott kommunista inulnkásokat, sztrájkolókat Oésre és Ka- ránsebesre szállította, ahol mint internáltakat kezelik őket. Erre azért lett volna állítólag szükség, mert Kolozsváron és a környéken olyan sok embert fogdostak össze,, hogy az itteíni rendőrségen és ügyészségen nem lehet elhelyezni őket, de ettől eltekintve is nincsen meg a legális alap a bírósági eljárásra ellenük. Ezekkel a hírekkel kapcsolatosan a Keleti Újság munkatársa szombaton a déli órákban felkereste HatierMnu rendőrkvesztort és kérdést intézett hozzá: megfelelnek-e a forgalomba került hirek a valóságnak. — Már megszoktam, hogy a legutóbbi sztrájkkal kapcsolatosan megindított vizsgálatról é.s általában a letartóztatásokról ellenőrizhetetlen mende-mondák kerültek forgalomba. Ezt a hirt sem mi/aősitlietem másnak, mert mi sem Bésen, sem Karánsebesen nem internáltunk senkit, sőt az itt lefogott sztrájkoló munkások nagvrészét is már elbocsátottuk. Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy a vasúti műhely sztrájkja után összefogdosott munkásokból csak azokat tartottuk őrizetben, akik a sztrájkban aktivén resztvettek, vagy pedig a sztrájk előkészítői, irányitói és felbujtói voltak. Ma már biztosan megállapítható, hogy a bukaresti és a kolozsvári műhely-sztrájk között összefüggés volt, mindkét sztrájkot Bukarestből irányították, két munkásvezető Bukarestből utazott le, ők voltak a kolozsvári vasúti műhelyben kitört sztrájk felbujtói és irányitói. Erre való tekintettel szállítottak a Kolozsváron összefogott munkások közül harminchét embert Bukarestbe, mert ott folynak a kihallgatások és a szembesítések. Legutóbb az ügyészségen már csak tizenöt munkás volt őrizetben, akik részben aktiv részt vettek a sztrájkban, részben pedig a sztrájkot irányították. Közülök is, az ügyészségről legutóbb kapott értesüléseim szerint, csak heten maradtak vizsgálati fogságban, akiknek a törvényszék vádtanácsa helybenhagyta a letartóztatását, nyolcat pedig, dacára annak, hogy a vádat fenntartották ellenük, sza- badonboesátottak— Milyen a’ helyzet a munkásfronton? — tettük fel ezután a kérdést. — Teljes a csend és a nyugalom. A felbujtók és baloldali izgatok elfogatása után a komoly munkásság beszüntetett minden mozgalmat, munkahelyein dolgozik és elmondhatoi^, hogy a kolozsvári kommunista fronton — minden csendes, sőt nyugodt lolkiismerettel hozzáfűzhetem azt is, amit már előzőleg is hangoztattam, hogy Kolozsváron az ostromállapot bevezetésére semmi szükséa nincsen.
