Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-19 / 41. szám
« • KnmUjsm XVI. ÉVF. 41. SZÁM. Nem lehet többé nyelvnemtudás ürügye alatt kidobni állásaikból a vasutasokat Gyárfás Elemér felszólalására a szenátus úgy módosította a kormány javaslatát, hogy aki nem tud romána), azt csak fegyelmi utón, nyugd jígényének eLsmeresével bocsáthatják el (Bukarest, február 18.) A CFR személyzetének statútumára vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásainál a részletes vitában ismételten felszólalt Gyárfás Elemér magyarpárti szenátor. Beszédei élénk vitákat váltottak ki és Mirto közlekedésügyi miniszter érdekes kijelentéseket tett ezek során a román nyelvismeret szükségességéről az állami hivatalokban. — A miniszter ur jól tudja, — mondotta Gyárfás Elemér a javaslat 8-ik szakaszéinak vitájához, — hogy a mai román államvasutak vonalhálózatának csaknem fele magyar államvasutak igazgatása alatt állott 14 évvel ezelőtt. Azonban bekövetkezett az impériumváltozás és az erdélyi consiliul dirigent felhívást intézett az összes magyar vasúti tisztviselőkhöz, hogy tartsanak ki helyükön, mert a román állam tiszteletben fogja tartani jogaikat. És téiayleg a vasutak rendesen működtek tovább is; a tisztviselők megmaradtak helyeiken. — Mi volt a helyzet a magyar államvasutaknál? O t is szükséges volt, hogy a vasutas tudja az állam nyelvét. Az illető tisztviselő, a kinevezésekor meg is felelt ennek a követelménynek: tökéletesen tudta az állam nyelvét. De az impériumváltozással egyszerre olyan ad minisztrá dóba került, ahol az állam nyelve a román volt, most tehát felvetődött a kérdés: mi történjék azzal a tisztviselővel, aki, mikor kíné vezték, tudta az állam nyelvét s mikor folytatta, a szolgálatát, már nem tudta többé? — Előre is kijelentem, , .hogy ezt a kérdést nem vitatom sem politikai, sem kisebbségi szempontból, hanem kizárólag jogászi és szociális szempontból, an hál is inkább, mert a közlekedés ' ügyi minisztérium élén olyan miniszter áll, akii kitűnő jogászember. Ismeretes, hogy azok a magyar államv «sutáktól átvett tisztviselők, akik nem tanultát: mer) elegendőképpen a román nyelvet, elvesztették állásukat. Vizsgának vetették alá s ha nem tudtak megfelelni, elbocsáj- tották őket akkor is, ha véglegesített hivatalnokok voltak és a nyugdíjpénztárba szabályszerűen befizették a dijakat. Valami kót-háromszáz per lett a dologból, magam is képviseltem hé hány ilyen tisztviselőt. És akkor, vizsgálva ezek jogi helyzetét, kifejtettem, hogy ezeket a tisztviselőket, akik korábban tudták az állam nyelvét s most már nem tudják, a legrosszabb esetben úgy kell tekinteni szigorúan jogi szempdnt- ból, mintha \példánál* okáért süketnémákká lettek volna. Akkor sem tudnának beszállni. Vagyis defektus érte őket, amely miatt nem tudják többé betölteni szolgálatukat. Ha viszont valaki ilyen fogyatékosság miatt nem feledhet meg hi vatalábau. azt nem lehet kidobón az uccura, hanem meg kell neki adni azt a nyugdijat, amelyhez a nyugdíjtörvény értelmében joga van. — Ma is igein sok ilyen per van folyamat ban. A Semmilőszék egyik-másik esetben he!?« adott a keresetnek, más esetekben azonban nem De ezek az elbocsátott tisztviselők egyformán a legnagyobb nyomorbán vannak mind. Azúr kérem a miniszter urat, aki mint kiváló jogász a leghivatottabb arra, hogy ebben a kérdésbei: döntsön, szíveskedjék tisztázni e tisztviselők helyzetéi. — Miit említettem, hem beszélek sem kisebbségi, sem politikai szempontból. Azokról a véglegesített tisztviselőkről beszélek, akiknek joguk van a nyugdijukhoz; akik bizonyos okok miatt, nem saját hibájukból kifolyólag nem tudják ellátni többé hivatalukat, mert az állam nyelve megváltozott, az uj ál!lam|nyelvet pedig nem beszélik. Véleményem szerint ezeket úgy kell kezelni, mintha testi fogyatékosság bar szenvednének s azért éppolyah nyugdijat kellene élvezniük, mintha betegség vagy szerencsét lenség miatt lettek volna alkalmatlanok szolgálatukra. — Ezt valakitek meg kell állapítani. De ki tudja ezt a tényt megálíapitai? Csak az a fó rum, amelyet a miniszter ur ebben a törvény- javaslatban bevezet: a fegyelmi bizottság. Csak az állapíthatja meg, hogy valaki elsaiátitóttá-e az állam nyelvét vagy sem. Ennek a fórumnak azonbaln tárgyilagosnak kell lennie, mert igei sok tisztviselő van. aki nem kér mást, minthogy objektiv hatóság állapítsa meg: tud-e romáim1 vagy sem s ha nem tud, akkor úgy kezeljék Őket, mint olyan valakit, aki betegség, vagy szerencsec’ensíg, baleset miatt lett szolgálatára alkalmatlanná. Mirto közlekedésügyi miniszter: Gyárfás, szenátor ur rendkívül fontos kérdést vetett fel. Válasszul meg kell állapítanom, hogy a Cars De Kordon nemrég történt szerencsétlenség okai között az is szerepel, hogy a jelzőállomáscf olyan tisztviselő teljesitett szolgálatot, aki nem tudott különbséget tenni a „sosit“ és „nesosit* szavak között (Megérkezett — nem érkezett meg). Azt hitte, hogy a korábbi vonat már befutott az állomásra és ráengedte a következőt. Gyárfás: Hogy ez a tisztviselő oda került az a fellebvülók hibája. Lássa miniszter ur, a Székelyföld kis raellékvcínalain rengeteg olyar vasúti tisztviselő van, akik egy szót sem tud nak magyarul, ellenben nagyszerűen beszélnek románul. Miért nem alkalmazzák önök ezeket a tisztviselőke t a ehitilai rejudezőpályaudvaron 1 Mirto. A szenátor urnák is el kell tehát ismerni, hogy a nyelvet a vasúti szolgálatban tudni kell. Azért jelöl ki a javaslat egy bizottságot ennek ellenőrzésére. Ha valaki megfelelt e bizottság előtt, akkor olyan joginak lépett birtokába, a 'lelyet. senki sem vehet el tőle többé, — feltéve, hogy nem csalárd utón nyerte el a nyelvtudásról szóló bizonyítványt. Mert akkor mindig lesz jogom a revízióra . . . Még valamit. A javaslat eredeti szövegében az volt: „Tudjon tökéletesei; románul.“ De akkor valaki felhívta a figyelmemet arra, hogy aki ötven éven keresztül magyarul beszélt és csak 14 év#óta kell más nyelvet biszélnie, az elég. ha |m«ím- tökéletesen, hanem csak jól megtanul . . . ámbár, szenátor ur, öli nyolc .évvel ezelőtt még nem tudott románul és most tökéletesen beszél. Gyárfás: Én harminc éve beszélek románul. Mirto: ,76. akkor más példát veszek a magyar képviselők közül . . . Igaz, hogy altkoi* megint azt fogják önök mondani: egy képviselő magasabb .intellektuális képességgel rendelkezik, mi)nt egy vasutas s igy ez utóbbitól néni lehet ily ni szép eredményt megkívánni. Hát rendben van: nem kívánom a „tökéletest“ csak azt, lio"v taimljoh meg „jól“ románul. Én nem vetem senki szemére, ha nem akar asszimilál lódni. Azt sem, ha nem beszéli szeretettel a ro mán (nyelvet.- De ne beszélje megvetéssel. És számolni kell azzal, ha egyszer szolgálatba lépett hogy tökéb lesen nőindegy, hol lesz esetleg álló másfőnök, Nagyváradon-e vagy Tumuseverin ben. Gyárfás: Én nem azért szólaltam fel, hogy vitassam a törvényjavaslat azon szakaszát, amelvbetn a nyelv „jól“ tudásáról vau szó. Én azért szólaltam fel, hogy felvessem a kérdést: Mi történjék a tisztviselővel, aki nem tudja a nyelvet? Mirto: Terminust tűzök ki nekik és kérni fogom Gyárfás és Hegedűs urakat: legyenek ta)nitómestereik és verjék a fejükbe a román nyelvet. (Tans, derültség.) Később, a javaslat 56. szakaszának vitájánál Gyárfás Elemér dr. módosítást ajánlott, hogy törvényszakasszal támaszthassa alá a románul nem tudó vasutasok helyzetét. Eszerint az eredeti szövegezés igy szól: „Az a véglegesített tisztviselő, aki betegség, vagy baleset miatt szolgálatra alkalmatlanná válik, felmenthető.“ Ehelyett Gyárfás ezt ajánlja: „Az az alkalmazott, aki szolgálatra alkalmatlanná válik.“ A továbbiakban. pedig ehelyett: „Ez a felmentés az orvosi bizottság véleménye alapján történik“, ezt a szöveget ajáínija Gyárfás: „Ez a felmentés az orvosi bizottság véleményezése alapján _ történik betegség esetén, más esetekben vedig a, fegyelmi bizottság véleményezése alapján, megőrizve a nyugdíjra való szerzett jogokat. E szakasz vitájánál Stan VidrigMn volt vasúti vezérigazgatóval keveredik vitába Gyárfás. Vidrlghin ellenvetéseket kockáztat meg, amelyek ellen egy Ízben maga Mirto veszi védelmébe gyárfást s végül a szenátus elfogadja a magyarp irti szenátor módosító indítványát. Mamiban a tömeg megakarta lincselni Roesevelt merénylőiét (Newyork, február 18.) Singara, a miamii merénylő a floridai vizsgálóbíró elé került- Kihallgatása során újra zavarosan beszélt s megismételte^ a rendőrség előtt tett kijelentéseit, hogy minden államfőt ki szeretne pusztítani a föld színéről s hogy kísérlete RooseiVelt ellen irányultA merénylő védelmét három kirendelt védő látja el. Singara nem akar senkit sem megbízni védelmével. Azt hangoztatja, nincs védőre szüksége. A kirendelt védők megkezdették működésüket s elsősorban is azt kérték a vizsgálóbírótól, rendelje el Singara elmeállapotának megvizsgálását. Roosevelt Neivyorkba utaztában kiszállott Washingtonban, ahol több szenátorral tárgyalt, majd folytaid i útját Newyork felé, ahová vonaton megérkezett- Roosevelt .kifejezett kívánsága ellenére bevonulási útvonalán több mint ezer rendőr őrködött biztonsága fe- !ett s autóját 24 motorkerékpáros rendőr vette körül s lakásáig kisérték Rooseweltet. A leendő Hnök lakását is állandóan erős karhatalom őrzi Miamiben tüntető tömeg vette körül a törvényszék fogházát, amelyet meg akartak ostromolni, hogy meglincseljék Singará mcréhylőt. Az ostrom nem járt sikerrel Karhatalmat vonulhattak ki a tömeg ellen és sikerült szétszórni a fenyegetően fellépő tüntetőket. Az új bél y ©ártörvény magyar fordítása kaphat5 Dr. Man- del Fordító Irodában, Cluj—Kvár, Strada Memorandului 24. — Ara 20, vidékre 30 lej, postabélyegben is beküldhető. líolozsyári biboz«?« színházak műsorsu CORSO Előadások 3» 5, 7 és 9-kor DACIA {Szánkor) Előadások 3. 5 és 7-kor EDISON Előadások 3,6 és 9«kor ROYAL Előadások 3, 5. 7 és 9*ksr Vasárnap SKORPIÓ. Jean Ha: low, Clark Gable, Wallace Berry, Lewis Stone. Mozi helyett a Magyar Színház tart előadásokat a rabszolga királynő Zsidótírgyu filmremek hangot változata. Főszerepben: Korda Mária és Beregi Oszkár. Vőlegény özvegye Németül beszélő film- operett. Eggert Márta. Marlc*a orélnS Kálmán Imre világhírű operettje. Premierfilm. Vaäömao d. e. 11-kor matiné Pat és Palackon „Lumpok gavallérja* 10, 15 lejes helyárak.