Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-01 / 1. szám
XVI. ifi VF, t SZÁM, Kuetiüjskg 3 Tízesztendős a Magyar Párt Egy nagy tapasztalat és egy erős fogadalom alapköveit rakták le az alakúié nagygyűlésen Tiz esztendeje végzi hivatását a Magyar Párt a kisebbségi küzdelemben. Tízéves működése zárul le ezzel az évfordulóval. December 28-án volt az országos alakuló nagygyűlése, 1922-ben és a tiz év előtti ujesztendővel indult meg az a szervezkedési mozgalom, amely a kolozsvári zászlóbontás felhívására helyi párt- szervezetekbe gyűjtötte a vidékenként élő magyarokat. A kolozsvári alakuló nagygyűlés kirajzolta a magyar Öntudat célkitűzéseit és a kereteket, amelyek a tevékenységre képes, te vékenységre hivatott erőket összefoghatja. Tiz esztejndő alatt sokat felednek az emberek s tiz esztendő alatt uj nemzedék sarjai emeűíednek a vezető sorba. Egy nemzedéknek hatalmas tapasztalata hivta életre a magyaroknak a pártját s talán éppen ezért nem lesz felesleges egy kis visszaemlékezés erre a nemzedék-megpróbáltatásra, amelynek átélt tanulságaként ütötte bele az erdélyi földbe az a kolozsvári gyülekezet a magyar toborzás zászlórudját. Két párt egy szövetségben. Mögöttünk négy esztendős kisebbségi mult állott már akkor. Az 1918. esztendő karácsonyától az 1922-i karácsonyig, A világ akkor kéz dett kibontakozni a háborús összeomlásból s az erdélyi élet fölé az uj impérium emelkedett. Népek önrendelkezési joga, államok feltétlen demokráciája, nemzetek szabad fejlődésének a biztosítása, önkény, erőszak, elnyomás lehetetlenné válása — ilyen és eliez hasonló jelzőtáblákat raktak ki az uj korszak jövőjébe vágott utvefnalakra. Itt nálunk az erdélyi románság fogadalmaként hangzott el a gyulafehérvári határozatok pontsorozata. Az értéktelen, vagy csekélyértékü pénznek a bősége, a viharos állapotok miatti elszigeteltség, földünknek termőereje és gazdasága, addig ismeretlen piacoknak az idekapcsolódása, mind valami gazdasági igéretkilátásokat mutattak arra az esetre, ha valami nyugalmi állapot a tisztességes konszolidációt lehetővé teszi. Bizonyos, hogy Romániának is erre lett volna szüksége, de az erdélyi magyarok is a kíméletlen üldöztetésnek már alig viselhető életét élték. Ne gondoljunk másra, csak arra, hogy a városok magyar lakóinak huszonnégy óra alatt, vagy rengeteg esetben ennél sokkal rövidebb idő alatt kellett kiköltözniük saját lakásaikból, saját műhelyeikből. Senki sem érezte biztonságban a saját vagyonát, az uccura kitett egszisz randák tömegei számára alig volt más választás, mijtit a repatriáló vonatok vagonjai. A termelő munkát, a forgalmat a konszolidálatlan állapotok durva visszásságai és visszaélései — amelyeknek a nacionalizálás helytelen nevét adták — akadályozták. Nem ezeket az emlékeket akarjuk most felidézni, humem a rázkódtatásokból éledő erdélyi magyar léleknek azt a vágyát, hogy valamit kell már csinálni, mert különben itt minden védtelenül pusztul el. Az uj állapotoknak a visszásságai táplálták még azt a hitet is, mely mindeb pozitívum nélkül is várt valami váratlan fordulatot a történelem kerekén. Viszont sokan nem látták elérkezettnek még az időt arra, hogy a romániai közélet fórumain megjeleljék a magyar elem. A romok alatt lappangó magyar életnek a belső határai között ebből a nem mindenben egyező lelki hangulatból ébredt az a vita, amelyhez hozzájárult az is, hogy egy elképzelt kitisztulás utáni erdélyi életnek a kialakulását nem mindenben azonos alapokon goudolták el. Minden magyar akarat megegyezett azonban abban, hogy az egész magyarságnak az egyetlen nemzeti szövetségét kell felépítzni, amely magában foglal minden magyar életet, minden magyar törekvést és a maga nagy együttesében összefoglalja, kialakítja a magyar akarat egységes megnyilvánulását. Ez volt a Magyar Nemzeti Szövetség, amely életre kelt s nehéz körülmények között igyekezett is betölteni a hivatását, de a külső nehézségek egyre sűrűbben és egyre sötétebben tornyosultak felette. A szövetség hivatása és élete lehetővé tette azt, .hogy a politikai tevékenységnek az elérésére két párt sorakoztassa fel a magyar polgárságot, mert az egyesitett akarat kifejezésre juttatására, a taktikai frontnak az egységesítésére ott volt a szövetség, amelynek mind a két párt egyformán tagja volt. Az alakulás időrendi sorrendjében első volt a Magyar Néppárt és második a Magyar Nemzeti Párt. A lakosság bizonyos rétegeihez jobban, gyorsabban tudott eljutni az egyik, mint a másik. S a közős alapprogramra bizonyos résziéit jobban kihangsúlyozta az egyik, mint a másik. A magyar feladatoknak pedig egy sereg olyajn nagyfontosságu része volt, amit e pártok ráhagytak kizárólag a szövetségre és nem akarták beiavinni a politikai akciókba. A munkamegosztásnak, a taktikának, az úgynevezett garnitúráknak ez az elrendeződése a szövetségi keretiben belül, talán meg is állotta volna a helyét, ha a történelmi világ - irányzatok akkori elvi khaószából és az itteni súlyos állapotokból az erdélyi életnek az az elképzelt valamilyen kitisztulása bekövetkezhetett volna. Az első megindulás. Az első négy esztendő azonban aira tani- tott meg a mindennapos csalódások és meglv petések keserűségei árán, hogy az idő haladása nem a kisebbségi jólétitek a kilátásait növeli, |rem az erdélyi mrgvnr nép életfeltételeinek a biztosítását erősíti, hanem a csapásokat, a támadásokat sokasitja, a tönkretételnek, értéj keink megsemmisítésénél: a tervszerűségét teszi mind nyilvánvalóbbí. Amikor a Bratianu Joliéi liberális pártja 1922-nek valamikor az elején átvette a hatal nat, egyszerre szétvágott a fejünk felett minden kilátást. Az ő kormányzása hozta a nyílt bevallását «n nak, hogy nincsen kisebbségi jog, amibe a kisebbségi népek belekapaszkodhatnának, de _ a harmadrangú állampolgárság lényegével ismertetett meg, a gazdasági erőinkből alig akart valamit meghagyni s az egész Erdélyt különben is zsákmánynak tekintette. A két magyar párt ekkor készült fel az első politikai akcióra s a liberálispárli kormány jövetelére kiirt nagy választásokon öntudatosan indult bele a küzdelembe. A két párt lö szére a szövetség közös választási vezérkart alakított, a dolog természete szerint elrendezte szépen a jelöléseket is, úgy, hogy a kerületeket osztotta meg a pártok között s minden kerület betn. csak egy magyar párt szerepelhetett. Lehetséges volt pedig két pártnak a választáson való megjelenése azért, mert akkor még nem volt listás választás s a pártok nem listákkal, hanem egy-egy jelölttel indultak. Ez az Árkádia hercege FŐSZEREPEKBEN: WIIjLY FORST és LYANE RAID első megmozdulás — habár olyan magyartöbb-1 ségü kerület is volt, hogy magyar név még; nem szerepeit a választói névjegyzékében *— élénk lelkesedést váltott ki a magjai* tömegekből. A gyülekezési szabidságtól nagyon mesz- sze voltunk, a magyar lelkek azonban összevillantak s minden lélek mint egy kiíeszitett antenna, fogta fel a köíelosségteljesitésnek elérkezett napjait. És fontos lett volna a román ál. lám szempontjából annak a ténynek az értékelése, hogy ez a magyar nép tudatos beszámolással vonul fel uj államának aktiv polgáraként. Mert ekkor akart számolni ez a magyar nép a múlttal s jelennel és szavazása azl jelentette volna, hogy belekapcsolt a maga éleiét az állami keretek közé. Jött a nagy megdöbbenés. Olyan meglepetés döbbentette meg az egész magyar népet, amilyenről soha nem is álmodhatott. Közülünk soha senki nem hitte, el sem képzelhette, hogy a polgársággal úgy el lehessen bánni, a hatalmi erőszaknak olyan gőgös cinizmusával, törvényeknek, jognak, ignzsúg- tnak olyan fólredooás.-ívul, mint amilyent akkor alkalmunk volt látni. Igaz, bogy az erdélyi román népnek is jutott ebből a meglepetésből, de összehascjalithalatlamvl kisebb mértékben. A magyar jelöléseket visszadobtak. S ha ezt azzal az indokolással tették volna, hogy egyszerűen erőszakot alkalmaznak, nem vágtak volta a népnek a leikébe olyan mély nyomokat, mint azokkal a minősíthetetlen csalafintaságokkal, amelyek egyenesen elképpesztőek voltak. A nép megdöbbenve észbe kapott: hát még ez is lehetséges a földön? Soha nem hallott neveket hirdettek ki a magyar kerületekben p, nép választott képviselőiként. A törvénytiszteletnek a Jaépót olyan ráz-, kódtatás érte, hogy ennek nyomait elfeledni nem tudja s e rázkódío tágnak a szédítő meglepetéséből azzal a meggyőződéssel józanodott ki,! hogy nem bizujnk senkiben, csak önmagunkban. A kijózanító feloszlatás. A magyar nép ilyen hatalmi „levbrós“-ének gyorsan következtek a többi, sűrű fejezetei. Ezek között hamarosan sor került a Magyar, Szövetség feloszlatására, amit nagy apparátussal, dörgedelmes fenyegetésekkel, zárak lepe- csótelésével, meghurcolásnak számítható vizsgálatokkal hajtottak végre. Sokan sokáig bíztak még a szövetség jogszerű elismertetésének reményében, ezek a remények azonban szétfősz lottak. Itt maradt a két magyar párt az összefogó keret nélkül, azzal a lehetőséggel, hogy a pártszervezetnek a létezését nem bánthatják a román pártok létének alkotmányosan biztosi--' tott életjogai miatt. De nem is akarták bántani j azért, mert a két ónállóvá tett párt előbb-utóbb a magyar erők olyan megosztásához vezetett volna, ami a megnyilatkozott hatalmi tervek számításainak megfeM. A kisebbségi politika alapelvei, gyakorlati eszközei még nem. voltak teljesen kitisztulva s a kialakítás természetes belső vitáinak az elintézésére nem állottak fenn a szövetség falai. Emiatt minden nézeteltérés úgy jutott ki a nagy nyilvájnosság elé, hogy az ellenséges indulat az ékverési kísérletek céljaira felhasz Hálhatta. Az egymás jóindulata iránti felesle- gezés alaptalan bizalmatlanság veszélye kezdett fenyegetőn tért hódítani. A magyar gazdasági és kulturális létérdekeket pedig egymás után érték a mijiid súlyosabb támadások, «amelyeknek a feltartóztatására külön egyik párt sem tudott megfelelő erőt mulatni. A kisebbségellenes hatalmi politikának olyan tervszerűsége bontakozott ki, hogy nem volt nehéz ráeszmélni az összes erők egyesítésinek a haladéktalan szükségességére. Az egység legyében. Tiz esztendővel ezelőtt az történt, hogy a legnehezebb idők súlyos, feledhetetlen tapasztalatai alapján a magyar akarat megnyilatkozása a politikai tevékenység legfőbb jelszónak kiáltotta ki: egység. Az egységnek a jegyében törtéit meg az az alakulás, amit a két párt közötti megegyezés hozott létre, mint kikerülhetetlen és elhanyagolhatatlan szükségességet. A kisebbségellenes, magyarellenes hatalmi törekI OHos anyáh gyermekeik részére csali Litschsl-féie Bibi/ eremet használná Kapható minden gyógyital- fórban éa drogériában 'ül Ára “50 lej.
