Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-27 / 21. szám

XVI ÉVF. 21. SZÁM. KuETiUjsna A legnyugtalanítóbb elfijelek között január 31-én ül össze ismét a Senii leszerelési konferencia Amerikának a távol-keleti események miatt érdeké­ben áJ, hogy a konferencia ismét elhalasztassék, Belgium pedig az erődítmények uj rendszerét építi ki (Genf, január 26.) Január 31-én Genf ben ismét összeül a leszerelési konferencia, ezúttal is .Németország részvételével. Idestova tiz esz* tendeje már, hogy Genfben megkezdték a lesze­relési konferenciák előkészületeit, de amint na­gyon jól tudjuk, ez a tízesztendős huzavona gyakorlatilag zérónál is kevesebb eredményt jelentett. Nyilvánvaló, hogy a január 31-én összeülő le- szerelési konferencia ezúttal uj helyzettel ta­lálja magát szemben. A december 11-én lezárt tanácskozások egy megegyezési formulához ve­zettek, amelynek lényege, hogy az ötös nagy­hatalmak elismerik Németország egyenjogúsá­gát a leszerelés kérdésében és ezzel Németor­szágnak lehetővé teszik, hogy visszatérhessen a konferencia asztalához. Jogilag tehát nem vitatható Németor- ' szág álláspontja, most már az üres jogi formulát az élet realitásaival kell tartal­massá tenni. ..Azért terűink vissza a konferenciára, hogy egy igazi általános leszerelést vigyünk keresztül, amely nekünk ugyanazt a biztonságérzést adja meg, amellyel más országok rendelkeznek“ — ezekkel a szavakkal üdvözölte Schleicher kan­cellár újév alkalmával a köztársasági elnököt, hangsúlyozva, hogy a leszerelés történetében most már uj fejezet kezdődik. . ’ , i , Senkisem tudja, hogy a genfi tanácskozások további szakasza miként fog lefolyni, A világ politikai helyzet a leszerelésre nem kedvező. Egy évvel ezelőtt a Sanghai mellett /felállitott ágyuk dübörögtek a leszerelési köpfeuencia csendjébe, ma az észak-kinai japán előrenyomu­lás kísérőzenéje a genfi leszerelési konferen­ciának. í . ' A távol-keleti események lényegesen be­folyásolják Anglia és Amerika politikáját. Amerika életfontosságú kérdései forognak ve­szélyben Ázsiában és a jelenlegi zűrzavaros helyzetet csak fokozza Japán bejelentése, hogy flottáját erősítse. Az amerikai külpolitika irá­nyairól Rooseveltnek március 4-i hivatalba lé­pése után lehet csupán tisztább képet alkotni,- de kézen fekszik a föltevés, hogy Amerikának, ezúttal nem áll érdekében a genfi tárgyalások siettetése. Hiszen már novemberben is az ame­rikai javaslat tette lehetővé az egész leszerelési komplexumnak az elnapolását. Amerikán kívül néhány nagyhatalom várja izgatottan* hogv mi lesz hát Japánban és amint Stalinnak legutóbbi nagy beszéde mutatja, ' i :; Szovjet-Oroszország is izgatott és kény­telen újabb fegyverkezésekre. Mindenütt tehát gyében. í A veszély fönnáll tehát, hogyha egyes le­szerelési problémákat meg is oldanak, a nagy és döntő jelentőségű leszerelési problémákat az idő tovább fogja megoldatlanul rángatni ma­gával. Az első nagy összeütközés a konferen­cián most is Németország és Francia- ország között várható. Németország részére kardinális kérdés volt és marad, bogy a többi államok leszerelése az egyenjogúsági elv alapján vitessék tényleg ke­resztül, nem pedig a francia „biztonsági“ kíván­ságok alapján, amellyel kapcsolatosan még Paul Boncour dolgozott ki tervezetet. Németor­szág ragaszkodik egy olyan konvencióhoz, mely helyébe lép a varseillesi békeszerződés ötödik szakaszának, egyes államok pedig, ha a kon­gresszus letérne erről az alapról, uey a béke- szerződések sérthetetlenségi elvének feladását konstatálnák. Az általános leszerelési küzdelmet Német­ország számára különösképpen megnehezíti az a körül­mény, hogy ma a francia miniszter- elnöki székben Paul Boncour ül, a lesze­relésnek eddig egyik legsikeresebb sza­botáltja és főbarcosa a francia biztonsági tézisnek. A Párisban e kérdés körül elhangzott nyilatkoza­tok azt mutatják, hogy Franciaország ma is sa­ját biztonsági rendszerének kiépítését tartja szem előtt. Hasonló alapokon nyugszik a francia» tábornoki terv is, amelyet Herriot a november 14-i ülésen terjesztett a leszerelési konferencia ólé. E tervnek keretei között Európa még in­kább egyetlen fegyver-raktárrá alakul át. noha népszövetségi szempontból nézve tulajdon képpen a genfi protokoll újjáélesztéséről volna szó, a francia érdekek még hangsúlyosabb alá­támasztásával. Franciaország minden enged­mény fejében uj kötelezettségeket követel. Németország azonban vissza fog utasí­tani minden Kellog-paktumon és Lo- karno-egyezményen túlmenő követelése­ket, egy olyan biztonsági egyezményt is, amely dö|n- tőbirósági eljárásba torkoll, vagy amely a nép- szövetségi tanácsot bizza meg a döntőbírósági hatáskörrel. Németországnak mindkét intéz­ménnyel szemben meg vannak a maga keser-| vés tapasztalatai Követelte határozottan és leérje mindenütt a csodás 0*08 mm. legerősebb szakáll és Iegéf3ék3nyebt bő nek A helyzet tehát az, hogy Franciaország Né­metország nyugati határán erősíteni fogja csa­patait, a belga erődítmény-rendszer továbbra is kiépül és mindez a leszerelési konferencia előtt. Né­metország számára tehát, tudomást véve ilyen előkészületekről, még fokozottabb mértékben áll a ragaszkodás szükségessége az egyenjogú­ság elvének gyakorlati keresztülviteléhez. A tanár- és tanitó-képviselők csak a legszigorúbb takarékossági intézkedések végrehajtása után szavazzák meg a fizetésredukciót (Bukarest, január 26.) A parlament tanar és tanító tagjai tegnap délután értekezletet tar­tottak a képviselőházban, amelyen résztvett Gusti közoktatásügyi miniszter és Petre Andrei közoktatásügyi államtitkár is és körülbelül har ­minc tanár és tanitó képviselő. Az értekezleten megvitatták Madgear.u pénzügyminiszternek a köztisztviselők fizetésének leszállítására vonat­kozó tervezetét ég utána határozati javaslatot fogadtak el, melyet küldöttség fog átnyújtani Madgearu pénzügyminiszternek és Vaida mi­niszterelnöknek. Ebben a határozati javaslatban a tanár és tanitó képviselők azt kérik, hogy addig ne szállítsák le a fizetéseket, mia minden irányban végre nem hajtatják a legszigorúbb takarékossági intézkedéseket, másodszor, hogy ha mégis fizetésleszállitást eszközölnek, ne te gyenek kivételt a katonatisztekkel és a birákkal harmadszor állapítsák meg azt a fizetésmim mumot, mely minden levonás alól mentesüljön negyedszer a fizetésredukció progresszív és pro noreiíonális legyen. fölszerelés — a leszerelés je­Előbb az asszony, most a férj nem akar válni Hogy fordulnak az életsorsok ? — Érdekes válópör a kolozsvári törvényszék előtt (Kolozsvár, január 26.) Bonyolult válóper került tegnap a kolozsvári törvényszék elé. Az ügyben az a körülmény okozza a zavarokat, hogy egyszer az egyik, egyszer a másik házastárs akar válni, mikor például a férj kivánja a házassági kötelék felbontását, akkor az asszony helyezkedik visszautasító álláspontra, mikor pedig a feleség van amellett, hogy válasszák- szét őket, a férj az, aki tiltakozik. K. K. magántisztviselő ezelőtt néhány évvel Nagy- enyeden megeskudótt U. ti. urileánnyal. Nem sokkal a házasságkötés után a tisztviselő Balázsfalvára került, egy ottani bankban kapott kedvező feltételek mellett állást. A fiatalasszony Nagyenyeden maradt s várta, hogy nőikar rendezi férje úgy a dolgokat Balázsfalván, hogy ö is odaköltözhessen. Mikor ilyen irányú levele- 1 két intézett férjéhez, az mindig talált valami újabb és újabb kifogást, amivel kitolta az együvéköltözést. Az asszony gyanakodni kezdett, hogy valami van ennek a hátterében s gyanúja rövidesen be is igazolódott. Ugyanis egy szép napon levél érkezett férjétől. aki arra kérte, hogy egyezzék beie házasságuk felbontá­sába. Az asszony megtudta, hogy férje szerelmes lett bankja igazgatójának leányába s azért akar szakítani vele, hogy utána feleségül vehesse a jómódú leányt. K. K.-né erre elhatározta, hogy semmi körülmé­nyek között sem adja beleegyezését a váláshoz. Nem is adta s hiába tartottak többször is tárgyalást az ügy­ben. a feleség megmaradt ámellett, hogy nem válik. Természetesen ilyenformán a házasságot nem bont­hatta fel a bíróság. A válóper alatt az asszony egy vi­déki lapba „Asszonysors" címen cikket irt, amelyben elpanaszolta szomorú helyzetét. — Az elhagyott asszonyok nevében kérdem a tör­vénytudó és törvényt csináló férfiakat. — irta az asz- szony —, nem gondolják, hogy tenni kellene valamit a megcsalt, hü asszonyok érdekében, akiket férjeik ki­használnak, akik férfiak módjára dolgoztak a létért s akik minduntalan ki vannak téve a mostani erkölcsöt, vallást, Istent, tisztességet nem ismerő némberek aljas­ságának, akik egyszerűen elveszik tőlünk a férjet, az npát. Minden elgondolható óéira van egyesület, de olyan testület nincs, amely a családot, a családi életet, gyermeket védne kellő energiával. Ki véd meg en­gem, meg a velem együtt kálváriát taposó soksz&zezer asszonytársamat attól, hogy egy szép napon azt ne mondhassa az uram: „Menjen, unom. En már nem szeretem magát. Váljunk el!" „De miért?“ — kérde­zem kétségbeesetten. „Azért, mert én egy vidéki bank- igazgató leányát szeretem, azt akarom elvenni felesé­gül. Ne akadályozza meg a boldogságomat." Persze az uramat, aki rossz anyagi körülmények között van, megvásárolta pénzével... De én válni nem akarok és én nem is fogok. Törvényt kell hozni a háztüz-rontó el­len, aki egy házaséletet feldúl s akiről a feleség ezt be tudja bizonyítani. Tessék az Ilyen személyre két-károm- évi börtönt mérni. Ha a törvényhozásban komoly és értékes asszonyok is helyetfoglalhatnának, akik szigo­rúan vennék az ilyen ügyeket, mindjárt kevesebb lenne a családi dráma, a kisirt szemű, elnyűtt, elha­gyott feleség.“ Bizonyára mindenki meghatódott, amikor a fele­ségnek ezeket a könnyektől áztatott, kétségbeesett hangú sorait olvasta. Ezután eltelt néhány év, az asszony Kolozsvárra költözött, ahol sikerült trafikengedélyt szereznie s a kis trafik jól eltartja. Kolozsváron uj ismeretségeket kötött s ugylátszik az uj ismerősök között olyan is volt, aki komolyabban érdeklődött az elhagyott fiatal- asszony iránt, amire abból lehet következtetni, hogy a nö most már a maga részéröl adott be váiókeresetet a törvényszékhez, elválasztását kén’® férjétől. A férj pedig Balázsfalván tovább dolgozott após- jelöltjének bankjában. Jött azonban a gazdasági le­romlás, a bank kényszeregyezségbe került, az após anyagi helyzete megrendült, úgyhogy már egyáltalá­ban nem kínálkozott jó partinak leánya. Ekkor érte­sült a férj arról, hogy most már felesége akar válni. Es most ö az, aki szembehelyezkedik ezzel a kívánság­gal. A bankigazgató leányával kötendő házasság elvesz­tette vonzóerejét s tekintve, hogy felesége jó pozíciót biztosított magának, nem akart hallani sem a válásról. így változnak az emberek elhatározásai. Hogy ho­gyan fog dönteni a biróság az ügyben, azt nem lehet tudni, mindenesetre megidézték a legközelebbi tárgya­lásra a férjet, aki következetesen nem jelent meg as eddigi idézésekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom