Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-03 / 2. szám
€ KELETiüJsm XVI. ÉVF. 2. SZÁM. Ausztria nem kéri vissza Matuskát Érdekes jogi fejtegetéseket közölnek a bécsi lapok a Matuska-üggyel kapcsolatban (Becs, január 2.) A bécsi lapok a kiadatással kapcsolatban vezetöhelyen foglalkoznak ismét a Matuska- üggyel. Ezzel összefüggésben az egyik bécsi lap rendkívül érdekes jogi fejtegetést közöl arra vonatkozóan, hogy a magyar biróságolt halálra itélhetik-e, vagy sem a biatorbágyí merénylőt. Dr. Altmann, a bécsi országos törvényszék nyugalmazott elnöke, aki szaktekintély a nemzetközi jog tekintetében nemcsak Ausztriában, hanem egész Közép- curópában, nyilatkozatában részletesen fejtegeti a Ma- tuska-ügy jogi oldalát. Szerinte igennel kelí válaszolni arra a kérdésre, hogy kiszolgáltatható-e Matuska Szilveszter még büntetése kitöltése előtt a magyar hatóságoknak. Magyarország és Ausztria közt nincs kölcsönös kiadatási szerződés és ezért a nemzetközi jogszokásokon alapulnak a két állam közt a kiadatási eljárások. A másik kérdés az, vájjon Matuskát abban az esetben, ha Magyarországon elitélik, visszaszállitják-e Ausztriába és hogy Matuska a biatorbágyi merényletért (Konstanca, január 2.) A város egyik külvárosi részében véres harc zajlóit le a rendőrség és négy rabló között. A vasárnapról hétfőre virradó éjjelen Jód Neamtiu rendőrtiszt és Ciurean Gheorghe köz- rendőr a Lâpuşneanu uccán haladva négy férfiút pillantottak meg, amint éppen egy kereskedésbe akartak betörni. A rendőrök láttára azonban eltűntek. Mintegy két óra múlva, a különös véletlen folytán, a rendőrtiszt és társa újból ráakadtak a rablókra. Megállásra szólították fel őket, de azok futásnak eredtek. Ciurean közrendőr erre (Budapest, január 2.) Nevét szinte már el is felejtettük annak a pelyhesállu tengerész zászlósnak, akit az emlékezetes Tisza-perben a budapesti haditörvényszék 19 évi 9 hónapi magánzárkával súlyosbított súlyos börtönre ítélt, Sztanykovszky Tibor nevét is kikezdte a feledés, 1921 óta raboskodik a szegedi Csillag- börtönben a felbérelt gyilkosságért elitéit fiatalember. Sztanykovszky, aki érettségizett, intelligens, sokat olvasott ember. Hosszú évekein keresztül a börtön irodájában nyert kényelmesebb elfoglaltságot s ha egy idegen bevetődött a börtönirodába, nem is gondolta, hogy az a vasalt mad- rágu, frissen borovált arcú, szimpatikus fiatalember valójábajn senki más, mint gróf Tisza István egyik gyilkosa. Sztanykovszky rendesen viselkedett a börtönben, mígnem 1930 tavaszán mintha kicserélték volna. A börtöbixoda helyiségeit ugyanis akkoriban egy szemrevaló csinos rabnő takarit- gatta délutánonként s az őszirózsás forradalom szerelemtől elzárt zászlósa szereimre lobbant a fiatal nő iránt. Végül is már ahnyira jutottak, hogy megegyeztek, hogy szabadulásuk után egymáséi lesznek. A különös szerelemnek a börtön izgazgató- sága vetett véget, a nő csakhamar kiszabadult. Sztanykovszky pedig a fegyelmezettek zárkájában szőtte tovább szerelmes álmai fejhalát. Ezután természetesen kihelyezték az irodából és most már borbély mesterséget kezdett tanulni. Mint rendes tanoncot le is szerződtették és ta- notacidejét, tekintettel érettségijére, hat hónapban állapították“ meg. Azóta a szegedi ipar testület már fel is szabadította és mivel Sztanykovszky ismét a „jó útra tért“, megint csak bekerüli az irodába és türelmetlenül várja 1933 őszét, a mely több mint egy évtized után meghozza ismét szabadságát, Sztanykovszky a börtön igazgatóságának etngedelmével tovább képezte magát hegedű- lésben is. sőt újabban azt is megengedtek neki, hogy zenekart verbuválhasson bent a börtönben és szabad idejében hangversenyt tarthasson. Egy a minap szabadult rab meséli, hogy a déli pihenőidő alatt Sztanykovszkynak és zenegában áll kérni Matuska visszaszállítását, de le is mondhat erről a jogáról. Ugyanígy Ausztria nem köteles azzal a jogával élni, hogy a kiadatás feltételéül kikösse a halálos ítélet mellőzését. Az osztrák igazságügyminisztérium, mint már jelentettük, Matuska Szilveszter kiadatásával kapcsolatban mind a két kikötéssel él, így tehát a pestvidéki törvényszék Ítéleténél; meghozatala után a merénylőt vissza kell adni az osztrák hatóságoknak és nem tehet halálos ítéletet kiróni rá. Hangok hallatszanál; arra vonatkozóan, hogy abban az ecetben, ha Matuska Szilvesztert a pestvidéki törvényszék életfogytiglani fegyházbüntetésre Ítélné, vagy kimondan s az elmebetegséget és elrendelné a vádlottnak zárt elmegyógyintézetben való elhelyezését, akkor Ausztria lemond a visszaszállításról, mert ilyen módon az osztrák államkincstár megszabadulna a rab ellátásának költségeitől r büntetéséből még hátralévő öt esztendőre. A halálos Ítélet mellőzéséhez az osztrák korrpány elvi okokból ragaszkodik. előrántotta revolverét és utánuk lőtt. A következő pillanatban elkiáltotta magát az egyik menekülő: —- Jaj, meglőttek! — s ezzel összeesett, mint akit eltalált a rendőrgolyó. A rendőr gyanútlanul közeledett a sebesült felé, aki néhány lépésnyi táv.olságról három revolverlövést adott le rá. Utána pedig elszaladt. A golyók azonban csak kisebb sérüléseket idéztek elő. A vakmerő rablók után nyomoz a rendőrség. karának hangversenye szórakoztatja a rabokat s maga Sztanykovszky szinte művésziesen kezeli a vonót. A rabnővel kezdett viszonya azonban ugy- láfcszik, mélyebb gyomokat hagyott benne, a fiatal nő most Makón lakik és hűségesen várja jegyesét, aki ha kiszabadul, feleségül fogja venni. Sztanykovszky gyakran beszél eljövendő terveiről rabtársainak. Mint hegedűművész akarja beutazlai a világot s nemsokára talán a világvárosok reklámrengetegében egy uj név tűnik majd fel: Sztanykovszky Tibor hegedűművész . . . Az összes? emberi Ismeret®^ tsir* háza az egykötetes Génius-Lexikon, 40 000 cikk, 110.000 sor, i.GOü hasáb, 500 ábra és mellékletek, űzve, prop. kiadás, 120 lej, vászokötésben 150 lej Lepagenál. Kolozsvár. Beküldve portóraentes, utánvéttel portó 23 lej. Coudenhove-Calergi uj könyve Á technika himnusza A páneurópai apostol finoman stilizált, epigramokká csiszolt mondatokból egyberótt irá sainak külön érdekessége, hogy ez a japánba ojtotí német örökké az ár ellen úszik, mindig a közvéleményben gyökeret vert nézetek ellen hadakozik. Hangja, die Stimme, die stets verneint, A különös összetételű vérség opponál vájjon benne? Vagy-egyszerűen a feltűnés vágya? Ki tudja. Európa tépetíebb. mint valaha; a gyűlölet nyavalyái rázzák beteg testét. Coudenhove mégis úgy látja, hogy Európa útja a testvériesüléshez vezet, fejlődésének menete az Európai Egyesült Államok leié tendál. Az antiszemitizmus bacil- rusai virulensebbek, mint valaha. Coudenhove viszont ismételten kinyomtatja apjának avult írását, ősz fejjel irt doktori értekezését, mely tisztára elméleti alapon, a logika, az erkölcs és a vallás fegyvereivel küzd az antiszemitizmus ellen és jómaga is beáll a philoszemiták gyér soraiba. Einstein a legzseniálisabb, Freud a legérdekesebb német számára... Efféle meglepő szembehelyezkedés a közvéleménnyel a legújabb könyve is: Revolution durch Technik. A technika himnuszát zengi benne. A technika az elveszett paradicsom kulcsa, a gép az uj európai idealizmus utegyenge- tője, a nagy szabadító, mely mindenki számára az amerikai doliármilliomos kényelmét biztosítja majd, a gyors közlekedési eszközök révén kiszabadit a nagyváros szennyes, természetellenes labirintusából és lehetővé teszi a természetes, a játszi, a pihenőkkel teli és boldogan álmodozó életet. A mai ember egészen másképpen gondolkozik a gépről, mint Coudenhove. Nem csodálja többé tálott szájjal, mint ahogy a tegnapi generáció cselekedete. Gyűlölettel eltelve, fogcsikorgatva nézi és egyenesen az emberiség átkát látja benne. A gép a milliók szájából tépi ki az utolsó darab száraz kenyeret, rabszolgáivá sü- lyoszti, természetellenes életmódra kényszeríti a maradók dolgozókat, az általa felidézett, rája alapított háborúkban milliók pusztulását okozza, füsttől mocskos nagyvárosokat teremt, melyekben egészségtelen, fegyeneekhez hasonló életet élünk és semmivé zsugorítja össze a pihenés, az önfeledt álmodozás boldog perceit. Coudenhove, az örök ellentmondó, másképpen látja. Szerinte a gép az egyedüli sikeres fegyver az európai ember életküzdelmóben a hideg, túlnépesedés veszedelmei és a mostoha talaj ellen. A gép a szabadság egyedüli biztositója és hem politikus; a feltaláló nyújt életlehetőségeket és nem a forradalom. Kivándorlással küzdött eddig az európai ember a bajsorozat ellen. Kereste a napot, a meleget, a lakatlanabb világrészeket, ahol kényelmesebben, kevesebb munkával is megélhet. Hatalomra tört embertársai felett, kolonizált, hogy a leigázottakat kárhoztassa robotra és jómagát mentesítse a feltétlenül szükséges tabániunkétól. Erkölcsi elveket dobott a tömegbe, hogy az igénytelenséggel, az önfeláldozással, a lelki magasabbrendüsóggel ellensúlyoz a a testi nyomorúság bajait. Ám egyik ut sem vezetett el az áhított célhoz. A robottól való menekülésnek csak egy útja van Coudenhove szerint: az egyre tökéletesedő technika. Az organikus technika, az orvosi tudomány — úgymond — megfogja váltani a nőt „A fájdalommal szülj magzatokat!“ átka alól. És az anorganikus technika megszünteti a férfi ellen dörgött átok: „Orcád verejtékével egyed a te kenyeredet“ hatóerejét. Valahol talán már él is az az ember — ez a Coudenhove látomása —, aki uj energia források feltárása által megváltja az emberiséget az éhség, a fagy és a robot munka alól. (f. ,i.) ruhaariiliáxabaift, CLUJ—'KOLOZSVÁR, P. Urnirii 11 sz. FÉRFI- és GYERMEKRUHÁK, SPORTRUHAK, TÉLIKABÁTOK, BUNDÁK LEGJOBB mmősÉBBEM RENDKÍVÜLI OLCSÓ ÁRAKBAN. halálra itelhetö-e. A volt elnök szerint Ausztriának jo rabló összeesett, mintha rendőrgoíyő találta volna s a közeledő rendőrt sortüzze! fogadta Tisza István gróf gyilkosa jövőre kiszabadul és mint hegedüvirfuoz világkor üli ufra indul
