Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-19 / 15. szám
Keletiüjskg 3 XVI. ÉVF. 15. SZÁM. A kolozsvári vízmüvek szabályrendelete nem más, mint a számokkal való ügyes zsonglőrködés Szakszerű magyarázat arról, mit hoz az uj szabályrendelet A pausái-tarifát továbbra is fenntartották — A vázérák árát a fogyasztók fizetik ki — A Háztulajdonosok Szövetsége megfelebbezi a szabályrendeletet Nyilatkozik Cosma János, a Háztulajdonosok elnöke kell állapítani, hogy habár a viz köbméterenkénti árát 3 lej 50 'bániról 7 lejre emelték, mégis olcsóbb lesz a viz azok részére, akiknek órájuk van. Természetesen csak akkor, hogyha évenként és szobánként nem fogyasztanak többet 18 köbméter víznél. A fogyasztók egyrésze azonban uj rendszerrel rosszabbul is jöhet ki. Tudjuk azt, hogy a vízvezetéki csövek rosszak. Ahol csőrepedés van, ott a vízóra több fogyasztást mutat, mint amennyi a valóságban történik. Előfordulhat az is, bogy a valóságban 15 köbméter vizet fogyaszt valaki, viszont esőrepedés következtében ötven köbmétert fog mutatni a vízóra. Ezek a fogyasztók az uj szabályrendelet értelmében nagyon rosszul jönnek ki. A vízóra nélküli pausálrendszert az uj szabályrendelet továbbra is fenntartja, az árak maradnak a régiek, szóval a viz köbméterenkénti ára 150 lejbe fog kerülni. Ugyancsak fennmaradt a csatornázási dij is, amely úgy az óratulajdonoNyilatkozik Cosma elnök t Ez volna röviden a régi és az uj szabályrendelet közti különbség. Az uj vizszabályrendelettel kapcsolatosan dr. Cosma János, a Háztulajdono- sok Szövetségének az elnöke figyelemreméltó nyilatkozatot tett: — Sem én, sem a Háztulajdonosok Szövetsége nincs megelégedve az uj szabályrendelettel. Résztvettem a szakbizottsági üléseiken, hetekig tanulmányoztam az uj szabályrendeletet, de még most is vannak egyes pontjai, ahol nem látok tisztán. Az impresszióm az, hogy az uj szabályrendelet kisebb kedvezményektől eltekintve, nem hozott alacsonyabb árakat. Mi a bizottsági üléseken kifogásoltuk a hétlejes egységárat és általában a minimál fogyasztás rendszerét. Az volt a mi elvünk, hogy mindenki annyi vizdijat fizessen, amennyit a valóságban fogyaszt. — Ragaszkodtunk — mondotta tovább — a 3 lej 50 banis vízhez, s követeltük, hogy a vízmüvek igazgatósága a pausálrendszerről az órarendszerre térjen át. Kértük, hogy a vízórákat ne a fogyasztók szerezzék be, hanem a vízmüvek igazgatósága, mert elsősorban a vízmüveknek van szüksége az órákra. Engedjék el az órák után fizetendő dijat. Mindezt azonban a vízmüvek igazgatósága nem respektálta. Az uj szabályrendelet értelmében elrendelik a vízórák beállítását, az igaz, hogy a vízórákat a vízmüvek szerzik be, de a fogyasztóktól havi részletekben az árát be fogják vasalni. Azután újból a vizmü fenntartási költségére terelődött a beszélgetés. Ma délben osztották ki az ezévi Baum^a Tamási Áron harmadizbcn kapja meg a Baumgarten ösztöndíjat mm Követelje határozottan és leérje mindenütt a csodás 0*08 mm. A legerősebb szakáll és legérzékenyebb bőrnek soknál, valamint a pausált élvező fogyasztóknál évenként és szobánként ugyancsak százötven lejbe fog kerülni. Mik az engedmények? Az uj szabályrendelet kétségtelenül kisebb engedményeket tesz. Egy üyen engedmény, bogy a kutdijakat eltörölték. Ezzel a szegény fogyasztókon akartak segiteni. Ahova nincs bevezetve a vízvezeték, még az udvaron sincsen kút és a lakók az uccáról hordják a vizet, ott vizdijat nem kell a jövőben fizetni. Eltörölték a fiákkeresek külön vizdiját is. A régi szabályrendelet szerint, ba valaki nem fizetett pontosan, a vizet azonnal el lehetett zárni. Most előbb fel kell szólítani s há nyolc nap alatt nem fizet, csak akkor lehet kikapcsolni a vizet. — Miért van szükség hnszonkétmillió leje» költségvetésre? — kérdeztük Cosma elnököt. — Ebben az ügyben sokat tárgyaltam Stan Vidrighinnel — mondotta Cosma elnök. — Vidrighin kijelentette, hogy ő maga is soknak tartja ezt az összeget, de szerinte nem a vízmüvek igazgatósága a hibás. Az utolsó évtizedben Kolozsvár városa rendszertelenül épült, nem volt építkezési szabályrendelet és a külső perifériákat csak óriási költséggel lehet kanalizálni és vizzel ellátni. Ha a vízmüvek igazgatósága a külső részekre is vizet akar szolgáltatni, akkor óriási befektetésekre van szükség. Mindéhez hozzájárul még az is, hogy a múltban a vízmüveknél felhasznált villanyerőt nem kellett megfizetni, most azonban a kommercializált villamos-üzem évenként 7—8 millió lejt számit fel, hogy a vízmüvek részére villanyt szolgáltasson. Végül pedig Cosma elnök a háztulajdonosok nevében kijelentette, hogj* a vizszabályren- delet ellen fellebbezést nyújtanak be és nem nyugszanak mindaddig, amig a város vezetősége a kívánságaikat nem teljesíti. Az uj házak részére a régi szabályrendeletben biztosított 50 százalékos kedvezményhez ugyancsak ragaszkodnak s habár az uj szabályrendeletben ezt a kedvezményt nem adták meg, Cosma elnök szerint a központi revíziós bizottság törvényesen mondotta ki, hogy visszamenőleg a vízmüvek köteles visszafizetni az 50 szá- zalékos kedvezményt. (Kolozsvár, január 18.) Ä vizmü uj szabályrendelete elkészült, megállapították az uj árakat is, sőt hónapokig tartó szakbizottsági munkák után az interimárbizottság az uj szabályrendeletet el is fogadta. És mégis alig akad ember Kolozsváron, aki tisztában volna azzal, hogy az uj szabályrendelet mit rejteget a kolozsvári fogyasztók számára. Nem tudja senki, hogy olcsóbb lesz-e a viz vagy drágább. A vízmüvek igazgatója azt mondja, hogy az árakat leszállították, viszont azok, akik az uj szabályrendeletet ismerik, azt erősitgetik, hogy csak lényegtelen és formai módosítások történtek, de a viz Kolozsváron továbbra is drága marad. Beszélgetést folytattunk dr. Cosma János királyi közjegyzővel, a kolozsvári háztulajdonosok elnökével, aki a szakbizottságnak tagja volt és hetekig tanulmányozta az uj szabályrendeletet, de kijelentette előttünk: „Ember legyen, aki eligazódik az uj vizmüszabályzaton." Drágább lesz-e a viz? A fogyasztókat pedig elsősorban az érdekli, hogy a jövőben drágább lesz-e a viz vagy olcsóbb és miféle pontokat tartalmaz az uj szabályrendelet. Ezekre a kérdésekre akarunk e helyen választ adni. Szakértők állítása szerint az uj szabályrendelet nem más, mint a számokkal való ügyes zsonglőrködés, tebát a szakbizottságoknak nagyon nehéz volt a dolga. Meg kellett állapítani, hogy a vizmü fenntartása mennyibe kerül, kell-e változtatni a mai adminisztráción s milyen bevételekre van szükség, hogy az üzem fenntartása mellett a város külső perifériáit is vízszolgáltatással és rendes kanalizációval lehessen ellátni. A vizmüvek igazgatósága számadást készített, amelyek szerint az üzem fenntartására és továbbépítésére évente 22—24 millió lejre van szükség. Párhuzam a két szabályrendelet között. A szakbizottságok, amelyekben könyvszakértők is szerepeltek, megkísérelték, hogy meggyőződjenek arról, valóban szükség van-e erre a hatalmas összegre. A vízmüvek könyvvezetésén azonban nem tudtak eligazodni. Hogy az uj szabályrendelettel, amelyet most fogadtak el, tisztában lehessünk, párhuzamot kell vonni a régi és az uj szabályrendelet között. A régi szabály- rendeletben az elfogyasztott viz köbméterének az ára 3 lej 50 bani volt, de szobánként 48 köbméter vizet évente mindenkinek pausálösszegben ki kellett fizetnie. Mit jelentett ez? Akár elfogyasztották az évi 48 köbméter vizet, akár nem, azért az úgynevezett pausálárát ki kellett fizetni, sőt, aki többet fogyasztott, még magasabb összeget tartozott fizetni. Ez a szobánként! és évenkénti pausál- összeg pontosan 150 lejre rúgott. Viszont megállapítást nyert, hogy az igy kontingentált pausálfogyasztás a valóságban nem történt meg, a szakbizottságok próbaszámításokat végeztek és kiderült, hogy nem 48, nem 28, hanem az átlagfogyasztás 20 köbméteren aluli. A látszólagosan olcsó ár, a 3 lej 50 banis viz, a valóságban nagyon drága volt. Az uj szabályrendelet a viz köbméterének az árát 7 lejre emelte, viszont a fogyasztást szobánként és évenként 18 köbméter vízben állapította meg, ami annyit jelent, hogy akár elfogyaszt valaki annyit, akár nem, 18 köbméter után a 7 lejes pausálárat ki kell fizetni. Ez évenként azoknál, akiknek órájuk van, a régi százötven lejes pans álösszeg gél szemben 126 lejre csökkent. Ha valaki 18 köbméternél szobánként többet fogyaszt, akkor nem büntetik meg, hanem a viz árát nem bét, hanem hat lejben állapítják meg. Tehát a 18 köbméter vizen tuli fogyasztás után a fogyasztók prémiumot kapnak. Objektiv szemmel meg (Budapest, január 18.) Ma délben hirdették ki az idei Baumgarten-dij nyerteseinek névsorát és egyben kiadták a dijakat is. A kuratórium határozata folytán a Í000 pengős évi dijakat ebben az évben 3000 pengőre redukálták. A 3000 pengős Baumgarten-dijakban részesültek: Erdélyi József, llyés Gyula, Tamási Áron. Geltéri Andor, Szép Ernő, Gycrgyay Albert és Váczi Péter. Ezer- ezer pengős jutalomdijban részesültek dr. Szabolcsi Bence és Török, Sándor. A Baumgarten-dijak kiosztásánál ezúttal az erdélyi írók nem.részesültek oly mostoha elbánásban, mint azelőtti esztendőkben. A Baumgarten- dijat harmadizbcn kapta meg Tamási Áron, aki „Ábel a vadonban“ cimü könyvével Budapesten igen nagy feltűnést keltett és legutóbb is Babits Mihály, Kuncz Aladár Fekete kolostor cimü munkájával egyenlőértékü remekműnek nyilatkoztatta ki. Bizonyos vonatkozásban erdélyi ember Erdélyi József, aki az impériumváltozás után ment fel Budapestre, a rendkívül tehetséges lirikus és Török Sándor, aki sokáig a kolozsvári lapoknak volt munkatársa és akinek részben erdélyi tárgyú uj regényét a Keleti Újság megfelelően méltatta. A Baumgarten-dij nyertesei dr. Váczi Péter kivételével mind belletristák, Váczi Péter dr. Szegfű Gyula tanítványa és kiváló kritikus. —o—
