Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-19 / 15. szám

Keletiüjskg 3 XVI. ÉVF. 15. SZÁM. A kolozsvári vízmüvek szabályrendelete nem más, mint a számokkal való ügyes zsonglőrködés Szakszerű magyarázat arról, mit hoz az uj szabályrendelet A pausái-tarifát továbbra is fenntartották — A vázérák árát a fogyasztók fizetik ki — A Háztulajdonosok Szövetsége megfelebbezi a szabályrendeletet Nyilatkozik Cosma János, a Háztulajdonosok elnöke kell állapítani, hogy habár a viz köbméterenkénti árát 3 lej 50 'bániról 7 lejre emelték, mégis ol­csóbb lesz a viz azok részére, akiknek órájuk van. Természetesen csak akkor, hogyha évenként és szobánként nem fogyasztanak többet 18 köbméter víznél. A fogyasztók egyrésze azonban uj rendszer­rel rosszabbul is jöhet ki. Tudjuk azt, hogy a víz­vezetéki csövek rosszak. Ahol csőrepedés van, ott a vízóra több fogyasztást mutat, mint amennyi a valóságban történik. Előfordulhat az is, bogy a valóságban 15 köbméter vizet fogyaszt valaki, vi­szont esőrepedés következtében ötven köbmétert fog mutatni a vízóra. Ezek a fogyasztók az uj szabályrendelet értelmében nagyon rosszul jön­nek ki. A vízóra nélküli pausálrendszert az uj sza­bályrendelet továbbra is fenntartja, az árak ma­radnak a régiek, szóval a viz köbméterenkénti ára 150 lejbe fog kerülni. Ugyancsak fennmaradt a csatornázási dij is, amely úgy az óratulajdono­Nyilatkozik Cosma elnök t Ez volna röviden a régi és az uj szabályren­delet közti különbség. Az uj vizszabályrendelettel kapcsolatosan dr. Cosma János, a Háztulajdono- sok Szövetségének az elnöke figyelemreméltó nyi­latkozatot tett: — Sem én, sem a Háztulajdonosok Szövet­sége nincs megelégedve az uj szabályrendelet­tel. Résztvettem a szakbizottsági üléseiken, hete­kig tanulmányoztam az uj szabályrendeletet, de még most is vannak egyes pontjai, ahol nem látok tisztán. Az impresszióm az, hogy az uj szabályrendelet kisebb kedvezményektől elte­kintve, nem hozott alacsonyabb árakat. Mi a bizottsági üléseken kifogásoltuk a hétlejes egy­ségárat és általában a minimál fogyasztás rend­szerét. Az volt a mi elvünk, hogy mindenki annyi vizdijat fizessen, amennyit a valóságban fogyaszt. — Ragaszkodtunk — mondotta tovább — a 3 lej 50 banis vízhez, s követeltük, hogy a vízmüvek igazgatósága a pausálrendszerről az órarendszerre térjen át. Kértük, hogy a vízórá­kat ne a fogyasztók szerezzék be, hanem a víz­müvek igazgatósága, mert elsősorban a vízmü­veknek van szüksége az órákra. Engedjék el az órák után fizetendő dijat. Mindezt azonban a vízmüvek igazgatósága nem respektálta. Az uj szabályrendelet értelmében elrendelik a vízórák beállítását, az igaz, hogy a vízórákat a vízmüvek szerzik be, de a fogyasztóktól havi részletek­ben az árát be fogják vasalni. Azután újból a vizmü fenntartási költségére terelődött a beszélgetés. Ma délben osztották ki az ezévi Baum^a Tamási Áron harmadizbcn kapja meg a Baumgarten ösztöndíjat mm Követelje határozottan és leérje mindenütt a csodás 0*08 mm. A legerősebb szakáll és legérzékenyebb bőrnek soknál, valamint a pausált élvező fogyasztóknál évenként és szobánként ugyancsak százötven lejbe fog kerülni. Mik az engedmények? Az uj szabályrendelet kétségtelenül kisebb en­gedményeket tesz. Egy üyen engedmény, bogy a kutdijakat eltörölték. Ezzel a szegény fogyasztó­kon akartak segiteni. Ahova nincs bevezetve a vízvezeték, még az udvaron sincsen kút és a lakók az uccáról hordják a vizet, ott vizdijat nem kell a jövőben fizetni. Eltörölték a fiákkeresek külön vizdiját is. A régi szabályrendelet szerint, ba va­laki nem fizetett pontosan, a vizet azonnal el le­hetett zárni. Most előbb fel kell szólítani s há nyolc nap alatt nem fizet, csak akkor lehet ki­kapcsolni a vizet. — Miért van szükség hnszonkétmillió leje» költségvetésre? — kérdeztük Cosma elnököt. — Ebben az ügyben sokat tárgyaltam Stan Vidrighinnel — mondotta Cosma elnök. — Vidrighin kijelentette, hogy ő maga is soknak tartja ezt az összeget, de szerinte nem a vízmü­vek igazgatósága a hibás. Az utolsó évtizedben Kolozsvár városa rendszertelenül épült, nem volt építkezési szabályrendelet és a külső perifé­riákat csak óriási költséggel lehet kanalizálni és vizzel ellátni. Ha a vízmüvek igazgatósága a külső részekre is vizet akar szolgáltatni, akkor óriási befektetésekre van szükség. Mindéhez hozzájárul még az is, hogy a múltban a vízmü­veknél felhasznált villanyerőt nem kellett meg­fizetni, most azonban a kommercializált villa­mos-üzem évenként 7—8 millió lejt számit fel, hogy a vízmüvek részére villanyt szolgáltasson. Végül pedig Cosma elnök a háztulajdono­sok nevében kijelentette, hogj* a vizszabályren- delet ellen fellebbezést nyújtanak be és nem nyugszanak mindaddig, amig a város vezetősége a kívánságaikat nem teljesíti. Az uj házak részére a régi szabályrendelet­ben biztosított 50 százalékos kedvezményhez ugyancsak ragaszkodnak s habár az uj szabály­rendeletben ezt a kedvezményt nem adták meg, Cosma elnök szerint a központi revíziós bizott­ság törvényesen mondotta ki, hogy visszamenő­leg a vízmüvek köteles visszafizetni az 50 szá- zalékos kedvezményt. (Kolozsvár, január 18.) Ä vizmü uj sza­bályrendelete elkészült, megállapították az uj árakat is, sőt hónapokig tartó szakbizottsági munkák után az interimárbizottság az uj sza­bályrendeletet el is fogadta. És mégis alig akad ember Kolozsváron, aki tisztában volna azzal, hogy az uj szabályrendelet mit rejteget a kolozs­vári fogyasztók számára. Nem tudja senki, hogy olcsóbb lesz-e a viz vagy drágább. A vízmüvek igazgatója azt mondja, hogy az árakat leszállí­tották, viszont azok, akik az uj szabályrende­letet ismerik, azt erősitgetik, hogy csak lényeg­telen és formai módosítások történtek, de a viz Kolozsváron továbbra is drága marad. Beszélgetést folytattunk dr. Cosma János királyi közjegyzővel, a kolozsvári háztulajdono­sok elnökével, aki a szakbizottságnak tagja volt és hetekig tanulmányozta az uj szabályren­deletet, de kijelentette előttünk: „Ember legyen, aki eligazódik az uj vizmüszabályzaton." Drágább lesz-e a viz? A fogyasztókat pedig elsősorban az érdekli, hogy a jövőben drágább lesz-e a viz vagy olcsóbb és miféle pontokat tartalmaz az uj szabályren­delet. Ezekre a kérdésekre akarunk e helyen választ adni. Szakértők állítása szerint az uj szabályren­delet nem más, mint a számokkal való ügyes zsonglőrködés, tebát a szakbizottságoknak nagyon nehéz volt a dolga. Meg kellett állapítani, hogy a vizmü fenntartása mennyibe kerül, kell-e változtatni a mai adminisztráción s milyen bevételekre van szükség, hogy az üzem fenntartása mellett a vá­ros külső perifériáit is vízszolgáltatással és ren­des kanalizációval lehessen ellátni. A vizmüvek igazgatósága számadást készített, amelyek sze­rint az üzem fenntartására és továbbépíté­sére évente 22—24 millió lejre van szükség. Párhuzam a két szabályrendelet között. A szakbizottságok, amelyekben könyvszak­értők is szerepeltek, megkísérelték, hogy meg­győződjenek arról, valóban szükség van-e erre a hatalmas összegre. A vízmüvek könyvvezetésén azonban nem tudtak eligazodni. Hogy az uj sza­bályrendelettel, amelyet most fogadtak el, tisz­tában lehessünk, párhuzamot kell vonni a régi és az uj szabályrendelet között. A régi szabály- rendeletben az elfogyasztott viz köbméterének az ára 3 lej 50 bani volt, de szobánként 48 köbméter vizet évente mindenkinek pausálösszegben ki kel­lett fizetnie. Mit jelentett ez? Akár elfogyasztot­ták az évi 48 köbméter vizet, akár nem, azért az úgynevezett pausálárát ki kellett fizetni, sőt, aki többet fogyasztott, még magasabb összeget tarto­zott fizetni. Ez a szobánként! és évenkénti pausál- összeg pontosan 150 lejre rúgott. Viszont megállapítást nyert, hogy az igy kontingentált pausálfogyasztás a valóságban nem történt meg, a szakbizottságok próbaszámításo­kat végeztek és kiderült, hogy nem 48, nem 28, hanem az átlagfogyasztás 20 köbméteren aluli. A látszólagosan olcsó ár, a 3 lej 50 banis viz, a való­ságban nagyon drága volt. Az uj szabályrendelet a viz köbméterének az árát 7 lejre emelte, viszont a fogyasztást szo­bánként és évenként 18 köbméter vízben állapí­totta meg, ami annyit jelent, hogy akár elfogyaszt valaki annyit, akár nem, 18 köbméter után a 7 lejes pausálárat ki kell fizetni. Ez évenként azok­nál, akiknek órájuk van, a régi százötven lejes pans álösszeg gél szemben 126 lejre csökkent. Ha valaki 18 köbméternél szobánként többet fogyaszt, akkor nem büntetik meg, hanem a viz árát nem bét, hanem hat lejben állapítják meg. Tehát a 18 köbméter vizen tuli fogyasztás után a fogyasz­tók prémiumot kapnak. Objektiv szemmel meg (Budapest, január 18.) Ma délben hirdették ki az idei Baumgarten-dij nyerteseinek névsorát és egyben kiadták a dijakat is. A kuratórium hatá­rozata folytán a Í000 pengős évi dijakat ebben az évben 3000 pengőre redukálták. A 3000 pengős Baumgarten-dijakban részesültek: Erdélyi Jó­zsef, llyés Gyula, Tamási Áron. Geltéri Andor, Szép Ernő, Gycrgyay Albert és Váczi Péter. Ezer- ezer pengős jutalomdijban részesültek dr. Sza­bolcsi Bence és Török, Sándor. A Baumgarten-dijak kiosztásánál ezúttal az erdélyi írók nem.részesültek oly mostoha elbánás­ban, mint azelőtti esztendőkben. A Baumgarten- dijat harmadizbcn kapta meg Tamási Áron, aki „Ábel a vadonban“ cimü könyvével Budapesten igen nagy feltűnést keltett és legutóbb is Babits Mihály, Kuncz Aladár Fekete kolostor cimü mun­kájával egyenlőértékü remekműnek nyilatkoztat­ta ki. Bizonyos vonatkozásban erdélyi ember Er­délyi József, aki az impériumváltozás után ment fel Budapestre, a rendkívül tehetséges lirikus és Török Sándor, aki sokáig a kolozsvári lapoknak volt munkatársa és akinek részben erdélyi tárgyú uj regényét a Keleti Újság megfelelően méltatta. A Baumgarten-dij nyertesei dr. Váczi Péter ki­vételével mind belletristák, Váczi Péter dr. Szeg­fű Gyula tanítványa és kiváló kritikus. —o—

Next

/
Oldalképek
Tartalom