Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-13 / 286. szám

BUDAPEST V, Clnf-Koloscavdr, 1932. december 13, * Kedd Előfizetés belföldön: ®í)í*rt 800, félévre 400, negyedévre 260, egy hóra 70 L> ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Saerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 608. Előfizetés Magyarországon t Kgyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.5# Pi Egyes szám ára 3 lei. XV. ÉVFOLYAM 286. SZÁM. Egyes szám ára 26 füléi Erdélyben a karielles listák, a regátban a kormánypártiak győzlek a községi választáson (Bukarest, december 12.) A községi választá­sokról a kormány félhivatalos jelentései azt köz­ük, hogy azokból a kormánypárt került ki nagy fölénnyel. Ez a megállapítás főképpen az óki- rálysáííra vonatkozik, ahol a román pártok ál­lottak szemben egymással és a választás párt­küzdelem volt. Erdélyben a városokban általá­ban a kisebbségek elérték a mai viszonyok kö­zött elérhető eredményt. Sok helyen a Magyar Párt a kormánypárttal kartellt kötött, másutt a kisebbségek között kellett kartellmegállapo- dást létrehozni azért, mert a román pártok biokba tömörültek. A falusi községekben a he­lyi viszonyok szerint alakult ki a helyzet. A faivakban általánosságban az ellerzéki román pártok küzdelme eredménytelen maradt, illető­leg, igen kevés eredményt érhetett el. A magyar többségű falvakban, mondhatni mindenütt meg­tartották a magyar többséget. Az erdélyi városokban. Az erőszakosan várossá minősített Bánffy­hunyadon a magyar lista nagy többséget ért el. tizenegy mandátumot 123 szavazattal. A kor­mánypárt egy vegyes listát allitott össze, de öt mandátumnál többet nem tudott szerezni. Miért, miért nem a zsidók külön önálló listával lép­tek fel, azonban természetesen nem tudták el­érni a mandátumszerzéshez szükséges százalé­kot. A román elem körében csináltak egy ki­sebbségellenes blokkot, amilyent Kolozsvárról ismerünk, de nem tudott többet szerezni kilenc szavazatnál. Ez a blokk persze kibukott s a ki­lenc darab szavazat élénk példája annak, hogy a román lakosság jobban megérti az. idő szavát, mit azok. akik kisebbsége!lenes blokkokat szer­veznek. Vasárnap 43 városban volt meg a községi vá­Madgearanak éles konfliktusa volt Victor Iamandi és Madgearu pénzügymi­niszter _ között tegnap a képviselőházban éles vita zajlott le. Iamandi kifogásolta, hogy későn este, amikor a képviselők legtöbbje nincsen már az ülésteremben akkor akarja Madgearu minisz­ter a bélyegtörvény módosító javaslatát a ház­zal elfogadtatni. _— Ismerem az ön módszerét. Húzni akarja az időt — mondotta Madgearu miniszter. — Nem igaz — vágott vissza Iamandi. Mad­gearu erre igy válaszolt: — Magából is hiányzik a jónevelés fogalma. — Maga egy neveletlen fráter! — kiáltotta Iamandi. — Hiába ordit, maga úgyis csak egy paten- tirozott nulla marad. — Maga egy patentirozott szélhámos és sik­kasztó miniszter. iasztás. Jvisenevben és Ţurnu-Severmbeai a Duca vezetése alatt álló liberális párt kapott többséget, mig a többi nem erdélyi városban in­kább a nemzeti-parasztpárt. Segesváron a németek a Magyar Párttal kartellben 1994 szavazatot értek el. a román blokk 965 szavazatával szemben. Szerepelt még a Lupu parasztpártja, de mandátumot nem tu­dott szerezni. Zilahon a Magyar Párt listája 894 szavazat­tal kapott nagy többséget a kormánypárt 380 szavazatával szemben. A szocialisták és Lupu pártiak közös listája ezúttal 263 szavazatot ka­pott, ami jele annak, hogy a zilahi polgárság nagy kijózanodáson ment keresztül a legutóbbi különös eredményű községi választás óta. Ab- rudbányán a nemzeti-parasztpárt li mandátu­mot, a Goga pártja pedig négy mandátumot szerzett. Gyulafehérváron a kartelles polgári lista 1559 szavazattal 11 mandátumot szerzett meg. az elégedetlenek blokkjának pedig 531 szavazattal négy mandátum jutott. Nagyszeben­ben a kormánypártnak a németekkel közös lis­tája mind a 32 mandátumot' megszerezte 6555 szavazattal, a velük szén, ben szervezett román blokk nem tudott mandátumhoz jutni, mert nem érte el a szavazatok 20 százalékát. Gyergyószent- mikióson a Magyar Pártnak a kormánypárttal kartelies listája 885 szavazattal tölbséget szer­zett ugyan, de a mindenféle pártokból és más elemekből, köztük a kommunistákból is össze­állított pártközi blokk is szerzett 787 szavazatot s igy a választott tagoknak majdnem a fele kö­zülük kerül ki- Lippán a nemzeti-parasztpárt 778 szavazatával szemben a liberális párt csak 181. a munkás-blokk pedig 161 szavazatot tudott elérni s igy egyik ellenzéki listának sincs meg a 20 százaléka. Ez épületes párbeszédet az elnök azzal sza­kította félbe, hogy felszólította Iamandit. vonja vissza sértő szavait, Iamandi azonban nem volt hajlandó erre s a hangulat izzó lett az üléste­remben. Lugoşeanu külföldi küldetése. Lugoşeanu a hét végén Genfbe utazik, hogy a román kormány nevében Genffel a pénzügyi tárgyalásokat lefolytassa. Az Epoca szerint kor­mánykörök nagy optimizmussal tekintenek Lugoşeanu útja elé. A Curentul úgy tudja, hogy Dinu Cesianu párisi követet leváltják és helyére Lugoşeanu minisztert nevezik ki. Ez alkalommal kisebb kormányátalakítás is fog történnie. A sírásó Miután az Universul-nak — amelyről el kell Ismernünk, hogy a legnagyobb példányszámú és Erdélyben is a legnépszerűbb román lap, amelynek tehát ható ereje kétségtelen — sike­rült alaposan megbolygatni az erdélyi népek bé­kéjét, most uj terrénumot keresett magának. Azt az „eredményt“ még nem sikerült Stelian Popescu urnák sem felmutatnia, hogy háborús uszítása nyomban megteremje gyümölcsét, de mégis, mindarra, ami az utóbbi hetekben tör­tént, duzzadó önérzettel és elégtétellel mutathat rá. Mivel pedig a szólásmondás is úgy tartja, hogy „evés közben jön meg az étvágy“, nem lehet csodálkozni rajta, ha az Universul étvá­gyát sem elégíthette ki az az erdélyi kampány, amely Brassóban meglehetősen kellemetlen mel- lékzöngét _kapott_ bizonyos be nem szolgáltatott tizenkétmillió lej sürgős reklamációjával. Ta­lán ez is egyik oka annak, hogy a volt igazság­ügyminiszter lapja olyan területre csapott át, ahol nem. kell tartania milliók visszakövetelé­sétől, ahol a védekezés legkisebb eszközével sem rendelkező emberekről van szó, akiket támadni dicsőség, akiknek azonnali elbocsátását köve­telni hazafias erény, akik csakugyan nem má­sok, mint kellemetlen ballasztok. Az olvasó bizonyára kitalálta már, hogy az állami szolgálatban maradt, illetve meg­tűrt ma o var tisztviselőkről van szó. Olyan tá­borról, amelynek száma napról-napra rohamo­san apad. Amelv ebben a minőségében halálra van Ítélve még abban az esetben is, ha az Uni­versul egy árva szót sem szól róluk. De azért mégsem haszontalan munka az, amelyet Stelian Popescu folytat, a sirásás sem a legutolsó fog­lalkozás, elvégre ebből is sok ember él meg. Azt mondja az Universul, hogy az erdélyi magyar tisztviselők nem mások, mint az irre­dentizmus ügynökei, Horthy bérencei, a reví­ziós mozgalom^ előőrsei. Nem bennünket, bánéin ezeknek a lcipécézett, kiátkozott magyar tiszt­viselőknek a hivatalfőnökeit kellene azonban megkérdezni, kik azok a magyar tisztviselők? Ismerünk egy regáti főinspektort, aki áradozva mondta el e sorok írójának, hogy hűségesebb, megbízhatóbb, becsületesebb és szorgalmasabb tisztviselőket el sem tud képzelni a melléje be­osztott magyar tisztviselőknél. Ezek a proszkri- bált, minden nap a soron kivüli elbocsátásért remegő, agyonredukált fizetésű, előléptetésről, vezető pozícióba jutásról még csak nem is ál­modó magyar tisztviselők azok, akik pontosan tudják azt, hogyha kitöltik előirt szolgálati ide­jüket, már másnap szélnek eresztik őket, keser­ves nyugdijaik megállapítására csak hónapok, esetleg évek múlva kerül socr s akkor kezdődik az uj tortúra, álldogálás a pénzügyigazgatóság cementpndlóján, a sokszorosan megszolgált, de gyakorlati tapasztalat szerint szintén több hó­napi késedelemmel kiadagolt nyugdíjért. Akik előre tudják, hogy öreg napjaikra nem a jól megérdemelt nyugalom várja őket, hanem a ke­serves zaklatottság, a kikerülhetetlen eladóso­dás és legjobb esetben családjuk vagy gyerme­keik kegyelem-kenyere. Aztán a magyar postások... Mert ezekről kü­lön is megemlékezik az Universul. Csak úgy könnyedén, mellékesen odaveti, hogy könyörte­lenül útilaput kell kötni a talpukra még akkor is, ha több ezren vannak. Ki kell dobni őket. mert egy ügyészségi vizsgálat megállapította, hogv lezárt borítékokban az országból kitiltott lapok érkeznek, továbbá, mert magyar lapok táviratokat kapnak Budapestről és ezeknek a szétküldését nem akadályozták meg, sőt elő- segitették. Mert magyarok... Igaz ugyan, hogy a postafőnökök nem aszerint állították ki poszt­jaikra a rendelkezésük alatt álló tisztviselőket, hogy ez magyar, az meg nem magyar és ha va­laki szabálytalanságot követett el, azt lehetetlen faji és nemzetiségi hovatartozás szerint elbí­rálni, de mindez csak mellékes szempont az Universul szerint. A lényeg az. hogy aki ma­gyar, az ab ovo bazaáruló és azt gondolkozás nélkül kenyéi’telenné. munkanélkülivé kell tenni. Azt mondanunk sem kell, hogy mint az Universul minden közleményében, úgy ezekben is csakúgy hemzsegnek a ferdítések, a tájékozat­lanságok és a rosszhiszeműségek. Hogy például az erdélyi magyar lapok tudomásunk szerint nem is kapnak táviratokat Budapestről és ha nagyuéha kapnak is, azoknak kizárólag a pon­tos hírszolgálat a céljuk és irredentizmust nem szoktak uyilt táviratblankettákon terjeszteni. De azt sem kell mondanunk, hogy mindaz, amit az Universul a magyar tisztviselőkről állít, az uemesak szemenszedett rágaiom, hanem fel­háborító izgatás, igaz, nem közvetlenül az állam épsége ellen, hanem, ami ezzel körülbelül egy­értelmű, az itt élő nemzetek békéje és nyugalma ellen. Mit akar az Universul? Ha már háborút nem tud előidézni, legalább polgárháborút? Hi­szen nem a polgárok egymásnak uszítása, ha­nem békés együttélése az, ami az állam kereteit, konszolidációját megszilárdítja. Csúnya és lelki­ismeretlen ez a sirásó szerep. Ez esetben a ma­gyar tisztviselő-osztály sírásója. A dolgozó, magukért mindig korrektül helytálló magyar tisztviselők megvetése rá a felelet.---1#---

Next

/
Oldalképek
Tartalom