Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-02 / 278. szám

V Ké pvísei öház PEST CIuf-FColoxavdtr. 1932. december 2, * Pén/elc 1Előfizetés belföldön: tSgytm tOQ, félévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 L. Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 508. XV. ÉVFOLYAM 278. SZÁM. Előfizetés Magyarországom Egyénre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, négy ed érre 12-50?« Egyes szám ára 28 fillér Több mint harminc szónok szólalt fel* táviratot intéztek a királyhoz, Mussolinihez és a Népszövetséghez A gyűlés előestéién sajnálatos tüntetés volt a kolozsvári útlevél-kirendeltség ellen A csütörtöki nap kolozsvári eseménye a december elsejei emlékünnep volt. Az eddigi decemberi évfordulók ünnepeinek méreteit most megnagyobbította és kiszélesítette a revi- zióellenes demonstráció, aminek nagyszabású előkészületeiről tájékoztatva volt a közönség. Az évfordulót megünnepelte az országnak minden iskolája, ünnepi ülést tartott a parla­ment, ünnepeket rendeztek az erdélyi városok­ban, de különös jelentőseget tulajdonítottak mar az előkészületekben is a kolozsvári nap­nak. A városi közönség soraiban vidéki falvak tömegei vonultak fel Kolozsvár főterére. A tár­sadalmi és politikai testületek vezetői állottak a rendezőségnek az élén s az ünnepi szónokla­tokat a két román egyház kolozsvári püspökei vezették be. Az ünnep résztvevői ezrével vonultak fel a A kolozsvári társadalmi egyesületek külön rendezőbizottságot alakítottak, amelynek elnöki tisztségét dr. Hátieganu Emil személyével töl­tötték be. Egész héten át nagy propagandát fejtettek ki, diákok mentek falvakra, hogy a népet Kolozsvárra invitálják. Csütörtökön reggel aztán megkezdődött a felvonulás és a Főteret ellepték a diákok és a környékbeli falvak román lakossága. A falu­siak hatalmas táblákat vittek a kezükben, me­lyeken revizióellenes feliratok voltak olvasha­tók. A városháza erkélyén foglalt helyet a gyü- . lés rendezőbizottsága és a beszédeket hangszó­rók továbbították. Elsőnek Hatieganu Emil szólalt meg, aki üdvözölte a megjelenteket és el­mondotta, hogy tiltakozni kell a határon tuli revíziós törekvések ellen. A gyűlést megnyitott- nak nyilvánította és utána Ivan görögkeleti, :továbbá Hosu görögkatholikus püspökök emel­kedtek szólásra. Ivan püspök az állam határának sérthetet­lenségét hangsúlyozta. Hasonlóképpen Iíosii püspök is. A szónoki listán több mint harminc név szerepelt. Valamennyi szónok élesen elitélte a magyar revíziós törekvéseket,- A szónoklatok négy órát vettek igénybe. A .felszólalók között voltak Délén polgármester, továbbá Agárbiceaiiii esperes, Cáfuneanu, Vla­dimír Ghidionescu egyetemi tanárok, Stiff a- nescu Goanga egyetemi rektor, Moroianu gaz­dasági akadémiai tanár, Octavian Stanca, a Petru Maior diákkör elnöke, Bánicad, a vasgár­disták képviselője, dr. Vidican orvos, Gociman hirlapiró, Gradu tartalékos tábornok és még számos román közéleti férfiú. A szónokok egy­hangúan vallották, hogy inkább életüket áldoz­zák fel, mintsem Románia integritása sérelmet szenvedjen. kolozsvári főtérre, zászlók és jelvények alatt s a jelvényfelirásokban éppen úgy, mint az ün­nepi szónoklatokban a revízió gondolata elleni tiltakozás nyert kifejezést. A vezetőség impo­záns megnyilatkozást akart és ellene volt min­den néven nevezendő incidensnek és kilengés­nek. A tömegek közötti rendtartásra súlyt he­lyeztek. A csütörtöki ünnepen lapzártáig nem is fordult elő rendzavarás. A konzulátus előtti tüntetés az ünnep előestéjén volt. • Csütörtökön már kora reggel a készülő ese­mény képét öltötte a város. Az üzletek zárva, az uccákon a vidékről bejött csoportok vonul­tak fel. A főtérnek a városház felőli oldaláról elterelték a forgalmat más irányokba, más út­vonalakba. A gyűlés végéu Hatieganu Emil megkö­szönte a hallgatóság részvételét és esküre szó­lította fel a jelenlevőket. A hallgatóság haja­donfőn és magasbaeroelt kézzel mondotta el azt az esküformát, amely ugyanaz volt, mint amit 1848-ban a Balázsfalva melletti szabadságmezőn tett le az erdélyi románság. Majd arra kérte a hallgatóságot, hogy le­gyenek méltók a mai ünnepélyhez és rendben térjenek otthonaikba. A szétoszlás előtt felolvasták a határozati javaslatot és azokat a táviratokat, amelyeket a gyűlésről küldtek el. A határozati javaslat. A határozati javaslat szószerinti fordítás­ban a következőket mondja: 1. A gyűlés kegyelettel hajol meg azoknak a bátor románoknak az emléke előtt, akik vérü­ket ontották a nemzeti ideál megvalósításáért és meghaltak a szabadság és a román nemzet egységéért. 2. A gyűlés köszönetét és elismerését fejezi ki nagy háborús szövetségeseinek, különösen Franciaországnak, hogy dicső harcokkal kisza­badították a civilizációt a barbarizmus karmai közül. 3. A gyűlés dicsőíti az 1918 december elsejei határozatokat, amellyel örökre kimondották Erdély és Bánság egyesülését az Ó-királyság­gal és szent esküvel pecsételi meg, hogy meg­őrzi ezt h szent vagyont. 4. A román nép, mint a civilizáció és a béke tényezője Európa keletén, megdöbbenve álla­pítja meg, hogy Budapesten integritásunk ellen dolgoznak, amiért erélyes tiltakozását fejezi ki. 5. A gyűlés erélyesen hangsúlyozza, hogy azt az üzérkedő és az intrikákkal és hazugsá­gokkal félrevezettettek is meghallják, hogy Románia semmilyen körülmények között nem engedi meg örökös jogainak megsértését és el van határozva, hogy megvédi utolsó csepp véréig is. 6. A gyűlés kéri a kormányt, hogy a béke- szerződések revízióját célzó mozgalom ellen ha­ladéktalanul ellenpropagandát szervezzen, fel- világositva nyugatot, egyben megsemmisítve a mai szabadnépek ezeréves elnyomóinak az igaz­ság meghamisítását célzó törekvéseiket. Károly király üdvözlése. Károly királynak küldte a gyűlés az első táviratot a következőkben: Sire! A felszabaditott Erdély minden tájá­ról összegyűlt román ezrek, a nemzet örök egyesülését ünnepelve alázattal fordulnak a királyi trón felé, kérvén az égi Atyát, hogy hosszú és boldog uralmat adjon Felségednek, hogy az országalapitó Nagyatya és a népet egyesitő Atya után kiérdemelje a határok őrző­jének nevét. A román Erdély fővárosában ösz- szegyiilt ünneplő tizezerek elhatározottan áll­nak szembe a békeszerződések megváltoztatá­sát célzó tehetetlen erőlködésekkel és katego­rikus vétót kiáltanak, amely az életre-haláíra való elszánással van szentesítve. Éljen a király, a mi drága Romániánk dicsőségére. Dr. Emil Haţieganu, a gyűlés elnöke. Távirat Mussolinihez. Mussolini olasz miniszterelnökhöz a követ­kező táviratot intézték: A világháború összes frontjain a szövetséges hatalmak oldalán harcolt román önkéntesek és légionárusok, akik hazánknak az osztrák-ma­gyar iga alól való felszabadításáért küzdöttek, tízezrével gyűltek itt össze Erdély és Bánát minden részéről, hogy megünnepeljék ezeknek az országrészeknek az anyaországgal való egye­sülését és hogy ugyanakkor tiltakozzanak a szomszéd Magyarország által az egész világon terjesztett revizionista kampány ellen. A volt olaszországi román légionárusok büszkén emlé­keznek vissza arra, hogy az olasz hadsereg so­raiban szerencséjük volt együtt harcolni Benito Mussolinivel, a vitéz káplárral. Fz alkalommal leszegezzük azt Miniszterelnök Ur, hogy mi románok, ha kell, vérünk utolsó csenpjéig meg tudjuk védelmezni, mai határaink között levő hazáinkat és az olasz nép fejlődését melegen kí­vánva —. amelyet a román nép nagy testvéré­nek tekintünk — biztosak vagyunk abban, hogy ha arra kerül a sor. mellettünk állva, ugyan­olyan lelkesedéssel fogják védeni a világhábo­rúban kialakult és a békeszerződések által szen­tesített hazánkat. A volt román önkéntesek és leglonárusok nevében: Dr. Victor Dcleu, polgár- mester. A francia, csehszlovák és jugoszláv minisz­terelnököknek menesztett táviratokat Hatieganu Emil irta alá. Sir Sir Erick Drummondnak többek között ezeket táviratozták: „Szükségesnek tartjuk nyomatékosan alá­A főtéri revisióellesies gyűlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom