Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-06 / 281. szám

4 Keiinüjsm XV. ÉVF. 281. SZÁM. I Okos anyih gyermekeik részére csoh Lítschei-féle Boby criiet tetínaSi. Kapható minden gy ógyszer- tárban és drogueriában !!!! Ára 20 lej. I Kétszer adta el a házat a kiskorúak gyámja (Kolozsvár, december 5.) A rendőrség és a íárai csendőrség szövevényes bűnügy megvilá­gításán fáradozik. Egy gyám szerepéről van szó, aki tanúbizonyságot tett amellett, mikép­pen lehet a törvényes formák mellőzésével egy rókáról két bőrt lehúzni. A Dávid-örökösöknek szép házuk volt Ko­lozsváron a Monostori ut 97. szám alatt. A. kis­korú gjmmja, Fülöp Ákos, akinek a neve mel­lett a doktori és ügyvédi cim olvasható, túl akart adni az ingatlanon. Egy napon aztán komoly vevő jelentkezett Hantz György sze­mélyében, aki tiz évvel ezelőtt nyolcvanezer lejért meg is vásárolta a házat. Igen ám, csakhogy a szerződés körül bajok támadtak. Kiderült, hogy egyelőre az ingatlan­nak csali a felét lehet bekebelezni, de Fülöp az­zal vigasztalta őket, hogy rövid időn belül minden el lesz intézve, Hantzék először csak negyvenezer lejt fizettek ki. Rövid idő múlva levelet irt Hantznak Fülöp, jelezve, hogy tisz­tázódott a helyzet, küldjék el a másik negy­venezer lejt és a szerződést jóváhagyás végett felküldi az árvaszékhez. Hantzék tehát elküldték a pénzt és napi­rendre tértek a kérdés felett. Hantz György nemrégiben meghalt és vég­rendeletében vagyonát nejének hagyta. Az örökösödési tárgyaláson aztán kitört a botrány. Kiderült, hogy az ingatlan másik fele nincs rákebelezve. Nosza, Írnak Fülöpnek, aki hamar válaszol, jelentve, hogy a szerződést nem hagyta jóvá az árvaszék. Ez a körülmény érthető meglepe­tést keltett és éppen ezért nyomban érdeklőd­tek is az árvaszéknél, hol kiderült, hogy Fülöp valótlanságot állít, mert oda fel sem küldte a szerződést. Fülöp egyébként említett levelében azt irja, hogy a kiskorúak elérték a huszonegye­dik életévüket, már nincs szükség árvaszékre és százezer lej ellenében hajlandók el­adni a már egyszer eladott és kifizetett házrészt. Ezek után özvegy Hantz Györgyné ügy­védhez fordult. S már abba is belement volna, hogy kifizesse a százezer lejt, amikor megál­lapítást nyert, hogy Fülöp a házrészt eladta Mandel György ko­lozsvári lakosnak kétszázezer lejért. Itt már bekövetkezett a cselekvés pillanata és özvegy Hantzné bűnvádi feljelentést tett Fii löp ellen, azzal vádolva, hogy csúfosan be­csapta őket, hiszen elvette a pénzt, de a szerző­dést nem terjesztette fel és másnak is eladta a házat. A rendőrség és a esendőrség nyomozása rendkívül változatos bűnügyi eseménynek Ígérkezik. Két évig rejtegették a görgényi őserdők halálos titkukat A véletlen vezetett a bestiális gyilkosok nyomára (Marosvásárhely, december 5. A görgényi hava­sok alján apró, földhözragadt falucskák húzódnak meg. A falvak lakosainak — alig vannak pár százan, — fele magyar, fele román. Néhol a románság van túlsúly­ban, néhol magyarok. Azért nem jut eszükbe egymás­ellen fenekedni. Nem tudják mi a névelemzés és még hirből sem ismerik Cuza professzor tanait. Az élet azonban itt is nehéz és a hegyi lakosok nem igen ismerik a megélhetés problémájának etikai olda­lát. Az enyém és tied közötti határokat csak igen ne­hezen tudják elválasztani és nem megy bün-számba a lopás. Gyakran erősebb és határozottabb módszerektől sem riadnak vissza, hogy a mindennapi máléjukat és a mindenévi adójukat előteremtsék. A végzetes vadászat. 1930 november 27-én Giliga János 32 éves erdöfel- Ügyelő elbúcsúzik fiatal feleségétől, megcsókolja négy­éves gyermekét, füttyent a kutyájának és nekiindul a hegyeknek. Talán mókust fog lőni. A kis leányának megígérte, hogy kitömi karácsonyra, de az sem lehe­tetlen, hogy értékes vad kerül puskavégre. Megszapo- rázza a lépteit, mert a falutól jó pár kilométerre van­nak a hegyek és jól ki kell lépnie, ha estére haza akar kerülni. Ugyanekkor a falutól pár kilométerre lévő esztena- szerü kalyibában Jacab Andrei és testvére, Jacab Lu­dovic fejszét vesznek és odaszólnak a harmadik Jacab- fiunak, Dumitrunak, hogy tegyen egy-két zsákot a vál­lára. Fát mennek vágni Jacabék, de azért sohasem le­het tudni, hogy ml kerül terítékre. A havasi embernek nem okvetlenül szükséges a fegyver, anélkül is meg­szerzi a zsákmányt. Gyakran pedig egyenesen kelle­metlen a puska, amelynek messzehangzó dörrenése van. A Jacab-testvérek megszorítják bocskorszijaikat, rendbehozzák a szerszámaikat és megindulnak egyik a másik után. A hő már lehullott a havasokban és a Brodszky, Lajtay, Márkus sláser‘i Moraveiz­adja az 1933. évi K ARACSONYI ZENEALBUM Kapható minden könyvkereskedés* ben és Moravetz- Inél Timişoara :: ;:I fehér hóban élesen rajzolódik ki a három testvér láb­nyoma egyik a másik után. A halálos találkozás. Jacabéknak, csak másodsorban volt fontos a fa­vágás. Mint minden hegyi lakó, ők is elsősorban vad- orzásból élnek. Nyesteknek, rókáknak vetnek tőrt, medvét mérgeznek és lenyúzott bőrét viszik a keres­kedőhöz. Most is átmennek a Fáráu-alb-on, a Fehér­patakon és meg akarják kezdeni az elrejtett csapdák számbevételét. Hirtelen ugatni kezd mellettük egy kutya. A kö­vetkező pillanatban megvillan Jacab Andrei fejszéje és Giliga erdőfelügyelö kutyája szétroncsolt fejjel bukik a földre. A három testvér el volt készülve a találkozásra. Régi ellenségük a felügyelő, akit nem lehetett jó belá­tásra bírni se pénzzel, se nyestbőrrel, se fenyegetéssel. Pillanatok alatt elkészül a haditerv. Jacab Dumitru becsúszik a bozótba és a két Jacab-estvér megy az utón előre. Pár lépés után feltűnik Giliga, aki megállítja a testvéreket. Ezek azonnal engedelmesek, sőt a fel­ügyelő felszólítására arra is hajlandók, hogy megmu­tassák zsákjaikat. A túlságos engedékenység nem tű­nik fel a felügyelőnek, aki a testvérek felé közeledik. Jacab Andrei a testvérére néz és ez köhögni kezd. Eb­ben a pillanatban megjelenik Dumitru és a kezében tartott fahusánggal Glligára sújt, aki megtántorodik. Azonban a nagyerejü erdötiszt nem adja meg ma­gát. Viaskodni kezd és tudja jól, hogy életre-halálra megy a játék. De nem sokáig birja. Andrei és Ludovic éles fejszéi hamarosan vérbefojtják segélykiáltásait és Dumitru bicskája megadja a kegyelemdöfést. Ezután lehúzzák a szerencsétlen emberről a csiz­mákat, . elveszik a gyűrűjét, óráját és mintegy húsz méternyire gödröt ásnak, ahová beledobják áldozatu­kat és kutyáját. Hol van a férjem? A faluban pedig várják Giliga Ioant. A felesége rémülten rohan a csendőr-posztra és a férje után kér­dezősködik. Az egész falu résztvesz a nyomozásban. Felkutatták a havasokat, végigjárták a szakadékokat, de az erdöfelügyelőt nem találták sehol. Mult az idő. Az eltűnt felesége sirt egy darabig, aztán megvigasztalódott. Kinevezték az uj erdöfei- ügyelőt is. A három testvér pedig őrizte a titkot, me­lyet nem tudott felfedezni a nyomozó hatóságok két­évi munkája. Egy napon azonban a testvérek a korcsmában ittak. , — Gyere Dumitru a csapdákhoz — mondta Andrei, éjfél felé. Dumitru engedelmesen felállott, de a harmadik testvér, Ludovic, aggodalmaskodott. — Dar ce facem cu domnu brigadier? (Hát az er­dész úrral mit csinálunk?) Am Andrei leintette: — Ha okoskodik, megjárja, mint a másik. A. korcsmáros másnap Sita Gheorghe csendőrőr­mesterhez ment és elmondta a beszélgetést. Délben már csendőrkézen volt a három testvér. Cinikusak és megdöbbentő nyíltsággal vallanak. Igen, megölték a domnu brigadieri, dehát minek is ártotta bele magát olyan dologba, amihez nem volt köze. Kérték eleget. Ha okos ember lett volna, ma is élne. A tetemrehivás. Es délután megindul a szomorú processzió. A há­rom gyilkos összeláncolva, mellettük Sita és Mihaica csendörörmes terek, a nyomozás vezetői, a zokogó fele­ség és a falu népe. Az utón szidalmazzák a gyilkoso­kat, akiket alig tudnak megvédeni az emberek dühé­től. Végre odaérnek arra a helyre, csörren az ásó és nemsokára előbukkannak egy erdészi egyenruha ma­radványai és özvegy Giliga Jánosné eszméletlenül esik a földre, melyre két év előtt ura vére hullott. A gyilkosok a marosvásárhelyi ügyészség fogházá­ban várják büntetésüket. A görgényi havasokra pedig már lehullott a min­dent elfedő hótakaró. Laer József. A gazdasági cseléd- és munkásbiztositás kérdésének tisztázását sürgeti az EGE Nagy kavarodás, de még nagyobb tájékozat­lanság uralkodik a mezőgazdasági cselédeknek és munkásoknak a betegsegélyező pénztárhoz való bejelentése körül. A Monitorul Oficial 19'j.l október 18-i 244. számának 6099. oldalán közölt törvény a mezőgazdasági alkalmazotta­kat a pénztár járulékainak fizetése alól felmen­tette. Csakiaogy mint minden rendelet és tör vény. ez is oiy pongyola módon van megfogal­mazva, hogy azt tisztán megérteni nem lehet. A korábbi állapot szerint ugyanis három féle illetéket fizettek a gazdák: 1- betegség ellen való biztosítás dijat, 2. baleset ellen valót és 3. iparos tanonciskolához való hozzájárulást. Most az uj törvény nem mondja, hogy mindhárom bizto­sítási dij fizetésének kötelezettsége alól fel* menti a gazdát és alkalmazottját, sem azt, hogy kell-e kérni a töröltetést. Az egyes vármegyék­ben mép a biztositó pénztárak is különféleképen magyarázzák a homályos szöveaü törvényt. a gazdák és a gazdasági alkalmazottak nagy bosszúságára. A tordai betegsegélyző pénztár pld. arra az álláspontra helyezkedik, hogy a gazda és gazdasági alkalmazott nem tartoznak a betegség esetére szóló biztosítási dijakat meg­fizetni. mert ez alól nyertek felmentést, de tar­toztak megfizetni a balesetre szóló illetékeket és „tartoznak hozzájárulni a tanoncotthonok fenn­tartásához, mert ezekről a rendelet nem intézke­dik."' Ez az álláspont tarthatatlan. A mezőaaz- dákat azért mmtették fel a betepsepélyezésre való biztosítás alól, mert a lep több helyen hiába fizetett érette a pazda. a cseléd nem tudott sem orvoshoz, sem pyópyszerhez jutni. Ha tehát emiatt felmentették a főjáradék alól. mép in­kább mentesek kell hopp legyenek a Mellékiá- rulékok alól. Különösen az iparostanoncok isko­lájának fenntartási kötelezettsége alól. Ehhez még hozzájárul a súlyosbító körülmény, hogy a Biztositó Pénztárak se szó, se beszéd, terrorisz- tikusan hajtják be a gazdák szerint jogtalannak minősített követelést- Az E- G. E- az O. M. P. utján kérte az ügy sürgős tisztázását. Egyéb­ként álljon itt az errevonatkozó törvény egyet­len szakasza, szószerinti fordításban: Az erdélyi és bánáti mezőgazdasápi munkások. — kivéve azokat az iparositott mezőgazdasági és erdé­szeti vállalkozásokat, melyek a ma érvényben levő társadalmi biztositó törvényeknek megfe­lelően alá vannak vetve a kötelező társadalmi biztosításnak, betegség, anyaság, elhalálozás, vagy öregség okábóli rokkantság miatt — 1032 november Utol kezdve, mint nem kötelező biz- iositottaknak tekintetnek.“ Ennyi az egész tör­vény. mely erről a kérdésről intézkedik. A bal­esetbiztosítás ellen az Erdélyi Gazdasági Egy­let sem emel kifogást, mert ténylegesen súlyos tehertől szabadul a gazda, ha pld. egy alkalma­zottját 1—2 hónapi szolgálat után egy életen át kellene segélyeznie. De az abszurdum, hogy a mezőgazdák tartsák fenn az iparos tanoncottho- nokat, amely az iparosok terhe kell legyen egye­dül. A földmivelésügyi miniszter intervencióját is várja a gazdaközönség, hogy a munkásbiztol sitás térén végre rend legyen és megszűnjék a mai káosz. A legEjabb sportszenzáció. A Sport Enciklopédiája (Sport és játék). Két ha­talmas lexikonkötet, 784 oldal, 500 illusztráció, 50 mümelléklet, egészvászon kötés, a régi 1500 lei helyett tokban 248-— lei Lepagenál Kvár. Postán utánvéttel portómentesen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom