Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-04 / 280. szám
XV. ÉVF. 280. SZÁM. KUETlUjSJOS 7 LOTERIA DE HAT 9 3-fö osztály húzása tarnte If és 15-én Aki idejében nem ujitja meg sorsjegyét, ki van annak téve, hogy mint Nyereményt más kezekben lássa Halászok drámája a Dunaparton Egy halászati őr lelőtte a rajtacsípett menekülni akaró halászokat es (Galac, december 3.) Megrázó eset történt tegnap a dunamenti nádasokban, ahol egy felügyelő lelőtt két halászt, mert nem volt halászati engedélyük. Hogy elejét vegyék a folyóparti vadorzás- nak, a halban gazdagabb helyekre külön őrszemeket állítottak, hogy lessék meg a halorzókat. Az őrök figyelmét akarta tegnap kikerülni két halász. Ion Palea és Zamfir Taranu egyik Galac melletti község lakosai olyanformán, hogy elrejtőztek a folyó mentét kisérő nádasokba és tócsákba. Itt halászgattak, amikor egyszerre csak észrevették, hogy az egyik halászbiztos, Marin Ion, aki a nádast jött felülvizsgálni, tőlük nem messze halad el. A biztos is észrevette a két embert és felszólította őket, hogy hálójukat és a zsákmányt adják át és kövessék őt. A két meglepett halász azonban nem szívesen engedelmeskedett ennek a felszólításnak, hanem megpróbálta elmenekülni. A következő pillanatban az őr elsütötte fegyverét és több lövést adott le reájuk. A golyók veszedelmes sebeket ejtettek a halászokon. Kettő közülük Zamfir Tairanunak a fejébe és mellébe fúródott, Palea szerencsésebb volt, mert a golyók nála nem érintettek nemesebb részeket. Mindketten a súlyos vér- veszteség következtében eszméletüket vesztették. maid beszállították őket a harsivai kórházba. Értesítették az esetről a csendőrségét, ahol megindították a vizsgálatot. Föclárusitók: Keresdedelmi Hitelintézet Rt. Ciu j-Kolozsvăr, Piaţa Unirii 20. „Takarékosság“ Részv.-Társ. (Jluj-Koíozsyár, Calea Reg. Ferdinand 7 A legszerencsésebbek mégis csak a BANCA ILIESCU S.A. CLUJ, erdélyrészí Íőelárusiíó sorsjegyei maradnak, melyet igazol az, hogy az előző osztályon 10.239,000 le! nyereményt prompt kifizetett. Vegyen vagy rendeljen azonnal nyerő sarsjegyet. xmumn .»tZTimiiilpriiMi» vgrurniCTPtiiTinaic már tizenkét éves koromban apátlan-anyátlan árva fiúcska lettem, abban az időben érkezett haza Uzápánitba rokonlátogatásra Miskolcról, egy cipészmester, az magával vitt. nála kitanultam a cipész ipart s amikor négy év után felszabadított. útnak eresztett világot próbálni, hogy az Isten áldja meg érte még a haló porában is— Be is jártam én gyalogszerrel az egész országot, hol dolgozva, hol „feehtoiva“. amig ezelőtt húsz esztendővel a sors idevetett és itt ragadtam. Családot alapítottam. — Ha hallotta valaha hírét a Matutsek cégnek, oda kerültem én fiatal legény koromba. Igyekezetem és szorgalmam segítségével első segéddé vergődtem fel. pedig néha lmszan-har- jninean is dolgoztunk ott. Hej. sok mágnás asz- szony viselte a lábán ennek a palócnak a keze munkáját! — De elmúltak a jó idők, a hitvány gyári gépmunka kiszorította a finom kézi munkát, ahol eddig 10—20 munkás dolgozott, ott most a_ mester egy tanulóval is meggyőzi azt a kis munkát, ami néha akad. Hát hogvne, mikor_ a boltokban majdnem ingyen adják a lábbelit, — de olyan is az, — igyekszik nagy Sóhajjal kisérni az öreg a szavait. — Én is vónségemre kénytelen voltam ház- mesteri állást vállalni. — de emellett még néha akad egy;egy kis munka is. Egy borítás, egy talpalás, így aztán csak megélde'gélek valahogy, öreg ember vagyok én már. még a háborúba sem kellettem, pedig nagyon szégyenlem. hogy jó palóc hazafi létemre, még egy muszkát sem Küldtem a másvilágra. — Hátha az küldte volna magát? — vele n kalotaszegi. Mert hát a háborúban ám azok is lőnek. Én is jól tudom, mert kivettem belőle részem és most is ott hordok mellemben egy muszka-golyót, amit Gorlicénél kaptam emlékül Alig eresztettek ki a spitálból. az ezredem uira a frontra küldött mégpedig az Isonzóra ott is Szereztem egy srapnell sérülést, ehun van a — és a lábaszárára mutat, ahol egv nagy forradt seb tátong. Már háromszor küldött a Regiments árét szuperre, de nem akarnak elengedni, ha még soká tart ez az áldatlan háború, akkor még újra kikerülök a frontra, mert nemsokára leiár a szabadságom Pedig szép családom van. sajnálom őket ismét itthon hagvni. — mert vagy kerülök vissza, vagy sem. Hogy verte volna Ä C. F. R. vezérigazgatósága valakin be akar hajtani háromszázezer lejt Bukarestből ma kérdést intéztek a nagyváradi állomás- főnökséghez, hogy kinek a rendeletére adtak ingyen vasúti kocsikat a nagyváradi gyűlés falusi résztvevőinek Akik a községi jegyiek egyszerű igazolványával utaztak (Nagyvárad, december 3.) A Nagyváradon legtel jesebb rendben lezajlott revizióellenes népgyülésnek, a jelek szerint, nemcsak ott vannak és lesznek utórezgései, ahol arra számítottak, hanem ott is, ahol arra legkevésbé gondoltak. Most a román államvasutak, a CFR vezérigazgatósága mozgolódik és ez a mozgolódás előreláthatóan kellemetlen következményeket vonhat maga után. A népgytilésre ugyanis a falusiak Ingyen utaztak be, anélkül, hogy a CFR vezérigazgatósága az ingyen utazásra, vagy csak kedvezményes utazásra is engedélyt adott volna. Valakinek, ma még nem lehet pontosan tudni, kinek a rendeletére, ugyanis a nagyváradi vasútállomáson történt intézkedés alapján a szé- kelyhid—Somlyói, továbbá a belényes—-vaskóhi, úgyszintén a szalontal, valamint a kolozsvári és a többi rendes vonatokhoz mintegy nyolc-tiz III. osztályú (Ütött még II. osztályú) személykocsikat csatoltak és a gyűlésen rész,venni akarók kényelmesen utazhattak be Váradra és vissza haza a falujokba. A felszállási állomásokon és az útvonalokon is komé# az Isten, azt is, aki az okozója volt. — Mert xiát akár nyerünk, akar vesztünk, mégis csak a magyar adja meg az árát. — Még mondjam is? — veié közbe Kastalik. miközben magasra emelte früoesös poharát, melyet már néhányadszo? töltetett meg. (arány■2 rövid idő alatt) és hozzá koccintotta a kalotaszegi poharához, mondván: éltesse az Isten, kedves jó barátom, igyunk a háború gyors és szerencsés befejezésére és egymás egészségére. — Azt megtehetjük. — mondja a kalotaszegi — és elkezdtek ugyancsak szaporán koccintgat- ni. mire észrevettem, bizony melegedőbe jött a jó borocskától mindkettőjük füle. — No. még csak egy pohárral — véli Kasta- lik szomszéd. — Nem lehet, mert a püspök úrhoz kell mennem ebédre s nagyon restelleném, ha m»glát- szana rajtam. — No. csak igazán még egy pohárral — igyekezett kapacitálni Knstalik. rmrt én. Kastalik István, igazi, jó. becsületes palóc vagyok, aki szívesen tiszteli és szereti a barátságot. — Kedves egészségedre, testvéri Koccintottak és fenékig kiürítették a poharuk tartalmát. A kalotaszegi poharát letéve, kezébe csapott KastaliÍrnak és pkkép mutatkozott be: — Én meg Kelemen András fafaragó és, presbiter vagjTok Kőrösfőről. De különben itt n\ becses vcyjeauem — szólt és benyúlt a zekéit! zsebébe, kivett a bankótárcájából egy névjegyet, átadva azt megfelelő gesztussal kisérve. barátjának- Az átvéve a névjegyek következőket mondva- Köszönöm, megtartom! Mire Kelemen András igy felelt: — Nem baj kérem, van még otthon több is. Ekkor már ugyancsak siettetni kellett a barátunkat, hogv igyekezzék, mert lekésik a püspöki ebédről. El is indullak Kastalikkal egyetemben, de hogy hol jártak, hol nem. az örök titok marad. Annyi bizonyos, hogy a püspöki ebédről csakugyan lemaradt a presbiter uram, mit abból következtetek, hogy úgy este 8 óra felé egymásba karolva, visszatárnolvogtak. a palóc a hóna alatt szorongatta még akkor is a csirkék részére .vásárolt káB;ít. Kelemen, András nedig rajtam kereste a hiányzó ncvje-í gyét. Mikor felvilágosítottam, hogv nálam nem] hagyta, csak annyit felelt, nem baj, kérem., vanj még otthon több is. , i vetették ugyan tőlük a vasúti jegyet, de mindegyik felmutatta. a Községi jegyző igazolványát, amelyen az állott, hogy az illető X községbe való és mivel a nagyváradi népgyülésen résztvesz, oda- és vissza ingyen utu.zh.atik. Mivel a tömeg nem váltott sehol sem jegyet, az indulási állomásokról nyómban telefonon jelezték a nagyváradi állomáafönökséghez a tömges ingyen-utasokat. de a nagyváradi állomáafőnökség is teljesen tehetetlen volt. A vonatok a reggeli, illetve délelőtti órákban futottak be Nagyváradra és a garnitúrák — 12—14 személykocsival — déltől kezdve már teljesen készen álltak hosszú sorokban az" állomáson a visszalndulásra. Sokan már déli 12 órára visszatértek az állomásra és dacára, hogy csak órák múltán, leginkább délután 3 óra után indultak vonaljaik, beszálltak a kocsikba és ott várták be az indítást. Természetesen beszálltak olyanok is, akik felé se néztek a népgyülésnek és akiknek még a községi jegyzőtől sem volt meg az Igazolványuk. Nyugodtan beszáUhattak, mert „felsőbb rendelet alapján" senki se kérte tőlük sem a jegyet, sem a nótárius által kiállított igazolványt. Vaskóh felé körülbelül 600-an, Székelyhid—Szilágy- somlyó felé körülbelül 500-an, Szalonta felé körülbelül G00-an, Kolozsvár felé és más irányokban Is körülbelül 600-an utaztak, vagyis összesen körülbelül, legfeljebb 2580-an, ami átlagosan 60 lejes utazási dijat véve alapul, jövet-menet, 300.000 lejt tesz ki, mint amely összegnek a CFR kasszájába be kellett volna folynia. A CFR azonban ettől a tekintélyes summától elesett, valakinek a jóvoltából, mert a CFR vezérigazgatósága még előzetes megbeszélés alapján se lett volna hajlandó ingyenes utazást engedélyezni, legfeljebb 50 százalékos kedvezményt adott volna, amint azt a kolozsvári népgyülés alkalmával tette, igy hát a CFR háromszázezer lejes károsodása nyilvánvaló. Ugylátszik Bukarestben nagy megütközést keltett a tömeges Ingyenutazás oda eljutott hire, mert ma délelőtt azt a kérdést intézte a CFR vezérigazgatósága a nagyváradi vasútállomási főnökséghez, igaz-e, hogy a vasárnapi népgyülésre a megye községeiből ingyen utaztak be az emberek és ha igaz, kinek a rendeletére bocsátottak vasúti kocsikat rendelkezésükre és kitől kaptak rendeletet az ingyenes utazás megengedésére. A foga3 kérdésekre a nagyváradi állomásfőnökség nyomban megadta a választ és pedig azt, hogy a revi- zióollenes népgyülésre tényleg ingyen utaztak a vasúton körülbelül 2500-an, a falusiak, de hogy kinek a rendeletére, azt már határozottan nem igen lehetett megmondani, mert például a visszautazásnál nagyon sokan dirigáltak és parancsoltak. Ötvös Béla. Budapesti felsőipariskolát végzett faipari szakember elhelyezkedést keres. Perí'ekt az épület- és butoraszta- Iosrcunkák tervezésében, kalkulálásban és munka ^levezetésében. Öt nyelven beszél. Érdeklődéseket „Uatorg'yári űzcmvczetíT“ jelige alatt e lap kiadóhivatala lovábbit.
