Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-30 / 300. szám
1932 Cluf-Kolozsvilr. * Î2. december 3o, í'CJllGIt KUtTlUISKÚ Előfizetés belföldön: ArÍIU MO, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 30 I« Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 508. XV. ÉVFOLYAM 309. SZÁM. Előfizetés Magyarországon t Egyévié 56 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre ISA?« Egyes szám ára 29 fillér Az olaszok nehéz feltétel elé állították Tltulescut Az Adevérül szerint kívánják, hogy Románia semleges maradjon olasz-jugoszláv konfliktus esetén A kisantant miatt nem fogja a külügyminiszter a kötelező nyilatkozatot aláírni Macedónok testvérharca Karácsony másodnapján a bolgár hadügyminisztérium előtt egyik macedón agyonlőtte a másikat. A tettes elmondotta, hogy a gyilkosságot a szaloniki-i kerület forradalmi törvényszékének parancsára követte el. A bulgáriai polgárháborúnak nincs karácsonya és talán odaát már nem is ment ünneprontásszámba, hogy egy főhadnagy agyonlőtt egy hadnagyot. Másnap a királyi palota előtt zajlott le formális harc a két különböző macedón csoport között, belőttek a hadügyminisztériumba és az indulatok oly elementárisak voltak, hogy a rendőrség még csak meg sem kísérelhette a mihalovisták és a protogerovisták elválasztását. Azt, hogy Bulgáriában a macedónok különböző pártárnyalatokra oszlanak és hogy az egyik csoport úgy képzeli el a macedón-kérdés megoldását, hogy független Macedóniát szakítsanak ki három közjogilag elismert államtestből és hogy a másik macedón csoport Bulgáriá- val_ rokonszenvezve Bulgáriának keretein belül véli mindezt megoldandónak, az újságolvasó közönség meglehetősen ismeri. A macedónok gondoskodnak arról, hogy a közönség állandóan szemmeltartsa a macedón eseményeket. Innen távolról nézve igazán nem állapítható meg, hogy a macedónok testvérháboruságában kinek van igaza, a Mihailov-csoportnak, vagy a másiknak. A balkáni kérdés, amely minden időben tűzfészke volt a háborús konfliktusoknak, önönmagában véve egyike a legbonyolultabb politikai problémáknak, hát még a macedón-kérdés, amely valóban csak úgy oldható meg, ha a balkáni népek együttélésére teljesen uj alapot teremtenek. Ez az alap a balkáni földeráció létrejötte volna, amikor is az egyes balkáni államok lerontván egymás között vámhatáraikat, egyetlen racionalizálásra alkalmas termelő egységbe tömörülnének. Ám hiába gyűlnek össze különböző balkáni konferenciákra évről-évre az érdekelt államok, amint a tapasztalat mutatja, vajmi kevés kilátás van még egy kulturális összefogás lehetőségére is. Mellesleg: Bulgáriában kormányválság is van, a nehezen megoldható és folytonosan ki- sebződfi agrárproblémák miatt. A világháború után Búi ária rettenetes küzdelmeket vívott meg, folytonosan forradalmak, kommunizmus, agrárbolsevizmus, jobboldali diktatúra malomkövei között őrlődött. Ma már talán lehiggadtak a kedélyek és ez a kormányválság vér nélkül megy végbe, a parlamentárizmusnak nyugati formái között oldódik meg. De ahogyan a világháború utáni Bulgáriának élete jórészt azért volt olyan zavaros, olyan reménytelen, mert a legyőzött Bulgária körülvéve ellenségektől nem tudta megtalálni a közélet folytonosságát, úgy a macedón-kérdés is a maga élességében, reménytelenségében, a világháborúnak a gyermeke. Az az uccai harc, ami most a királyi’ palota előtt zajlott és viharzott két órán keresztül, tulajdonképpen kicsiben nem más, mint az a harc, az az erjedés, ami az egész Balkánon végbemegy. Rokon macedón-törzsek vérbosszus csatározásai, ez a pokoli vendetta jelképes jelensége annak a másik polgárháborúnak, annak a másik testvérharcnak, amely a földrajzilag, közmiivelődésileg együvé tartozó, egymásra utalt, egymás nélkül meglenni nem tudó népek között szünetlenül háborog. Elítélik a macedónokat, mint Európa rendzavaréit, elitélik az eszközeiket, amelyek méltatlanok az európai ember megértetési módszereihez. Ezt a véres dialektikát, alacsonyabbrendiinek és barbárabb- nak tartjuk a politikusok körmönfont taktikázásánál, pedig csak árnyalati különbségek vannak a látszólag annyira elütő eszközök és szisztémák között. A mihailovisták és a protogoro- visták közelharca csak mint egy kipreparált és demonstrálásra szánt eset és tünemény jelentkezik. de annak demonstrálására, annak a be- igazolására, ami ma voltaképpen egész déli és délkeleti Európának a tünete. (Bakarest, december 29.) Az olasz barátsági szerződés megújításának akadályairól nem kapott megfelelő felvilágositást a közvélemény. A kompenzációs kereskedelmi bonyodalmak és a Madgearu—Manoilescu között lezajlott szenátusi szópárbaj, amelynek rendjén olasz diplomatát és körmányférfiut gyanúsítottak meg a kormányhoz közelálló helyről, csak kisebb mérvű jelenségek, amelyekből az egyezmény megujitásának nehézségeire lehet következtetni. A főakadály sokkal lényegesebb s ezek a jelenségek legfennebb csak nebezitik az akadály elhárítására irányuló törekvéseket. Scrutator, az ismert publicista, érdekes cikket ir az Adeverul mai számában a románolasz viszonyról. Többek között kifejti, bogy a kétségtelenül beállott elhidegülés inditó oka nem Potárca szenátusi szerencsétlen kijelentése. sem a kliring-szerződés körüli nehézségek. hanem az, hogy Olaszország a román- olasz barátsági szerződés megújítását különös feltételtől teszi függővé. E feltétel kötelezettség vállalását kívánja arra, hogy olasz-jugoszláv. konfliktus esetén, Románia semleges marad és erre nézve határozott deklarációt tesz. Ez igen kényes kívánsága aa olasz kormánynak, mert egy ilyen nyilatkozat a kisantant egységét veszélyeztetné. Titulescu bármenynyire is törekszik az olaszokkal való megegyezésre és a barátsági szerződés megújítására, nem fog olyan nyilatkozatot tenni, amely a kisantantot egységében veszélyeztethetné. annál is inkább, mert a kisantant Romániára (Páris. december 29.) Röviden jelentettük, hogy a francia kormány a költségvetési deficit eliminálására ötmilliárdnyi kincstárjegy kibocsátására való fölhatalmazást kért. Ché- ron ígéri, hogy ezzel az ötmilliárddal sikerülni fog neki a tizenhatmilliárd deficites költség- vetést egyensúlyba hozni. A parlament azonban ötmilliárd helyett csupán kétmilliárd frank értékű kincstári jegy kibocsátására akart felhatalmazást adni. A kamara elvben nézve sokkal értékesebb, mint minden más — akármennyire kívánatos — kapcsolat. A Madgearu és Manoilescu _ között lefolyt szenátusi vita ügyében most nyilatkozik Madgearu pénzügyminiszter, de nyilatkozatának egész lényege nincsen mindenben összhangban a minisztereinöksóg közleményével. Madgearu levelet intézett a lapokhoz, amelyben hangsúlyozza, hogy ő semmifélé sértő kijelentést nem tett olasz politikusokra az 1927. évi kölcsön szenátusi vitájánál. 0 csak Manoilescu magatartását kívánta megbélyegezni. Madgearu tehát csak azt mondja, hogy ö senki mást nem vádolt, egyedül Manoilescut. A miniszterelnökség közleménye arról a háláról beszélt, amivel Románia a kölcsönért Olaszországnak és Manoileşeunak tartozik. Ha tényleg ilyen hálára kötelez az a kölcsön, altkor Madgearu pénzügyminiszter támadására aligha lehetne ok. A pénzügyminiszter nyilt leveléből hiányzik az az elismerés az olaszokkal szemben, amit a miniszterelnökségi közlemény kihangsúlyoz. Elhalasztották a római ünnepséget. Január 3-ikára volt kitűzve a római román iskola felavatása, amelyen Gusti képviselte volna a kormányt. Az olasz kormánytól most értesítés érkezett, hogy Mussolini e napon nem jelenhetik meg az avatáson. A kormány ezért elhatározta, hogy az avatási ünnepséget január 15—25 között fogja megtartani. amikor Mussolini is jelen lehet. Gusti miniszter igy csak két h£t múlva fog Rómába utazni. tegyan magáévá tette a költségvetést, de a szenátus pénzügyi bizottsága mereven szembehelyezkedik a felhatalmazási javaslattal, úgy. hogy a Boncour-kormány ma kénytelen lesz fölvetni a bizalom kérdését. Francia nolitikai körökben nem tartják lehetetlennek, hogy a bizalmi indítvány fölvetése esetén a francia kormány kisebbségbe kerül és még a mai nap (folyamán kénytelen lesz lemondani. Megvésörolta-e a Schneider Creusot fegyvergyár a Népszövetség félhivatalos napilapját (Páris. december 29.) A Populaire feltünéstkeltő cikkben közli, hogy a Népszövetség félhivatalos lapját, a William Martin szerkesztése alatt álló Journal de Genevet, megvásárolta a Schneider Creusot fegyvergyár. A Populaire állítását okmányokkal és facsimilékkel igyekszik bebizonyítani. A cikk nolitikai körökben érthető kinos feltűnést keltett. Megeshetik, hogy az nj francia kormány ma délután már le Is mond
