Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-03 / 279. szám
XV. ÉVF. 279. SZÁM. Kuetiüjsxg 3 Kilátás van a genfi pénzügyi tárgyalások megkezdésére (Bukarest, december 2.) A Ken fi pénzügyi tárgyalásokat a kormány rövidesen újból megkezdi. Valószínű, hogy a felirati vita befejeztével Lugoscanu ipar és kereskedelmi ímniszter fog Gén fbe utazni és ő fogja a kormány nevében a tárgyalásokat folytatni. Szó van arról, hogy Ti túlesni is Genf be utazik a Népszövetség rendkívüli ülésére. A külügyminiszter útja azonban még nem bizonyos. A Curentul szerint Tituleseu — amint környezetében mondják — szeretne Genfbe menni, ahol a mandzsura.! konfliktus kerül napirendre. A belpolitikai viszonyok miatt azonban nem tudja, hogy elmehet-e, vagy nem. Igen nagy az esélye annak, hogy nem utazik el. Királyi dekréium a költségvetés redukálásáról (Bukarest, december 2.) A költségvetésnek az év hátralevő részére esedékes tételeiből a kormány 194 mihió lejt töröltetett. A törlés keresztülvitelére királyi dekrétumot adták ki.-------moobbv----Parlament előtt a bélyeg- illeték felemeléséről szóló törvényjavaslat _ (Bukarest, december 2.) A kamara tegnapi ülésén Madgearu pénzügyminiszter beterjesztette az illetékek emeléséről és módosításáról szóló törvényjavaslatot. E javaslat az útlevél bélyegilletékót felemeli a negyedéves útlevélnél 500, az félévesnél 750, az egyévesnél ezer lejre. A kivándorlási útlevél illetékét pedig 1500 lejre emeli fel. A Creditül Urban bárom milliárd kihelyezett tőkéjén mentasitik a moratórium áldj (Bukarest, december 2.) A Lupta. írja, hogy a Credtiul Urban értékpapírjainak zuhanás' következtében ezt az intézetet valószínűleg k fogják vonni a moratórium alól, Az intézet rendkívül sok jelzálogkölcsönt helyezett ki —• egyedül Bukarestben 4600 házra — s több mint hárommilliárd értőket táblázott be a házakba. Miután az intézet kihelyezései nagyrészt olyanoknál vannak, akik tudnak fizetni, méltányosnak látszik a törvény hatálya alól való mentesítése a Creditül Urbannak. A legfőbb törvényelőkészítő bizottság különben is úgy módosította a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó törvényjavaslat első szakaszát, hogy azok az ingatlanok részesülnek e kedvezményben, amelyeknek tulajdonosai: „román állampolgárok, vagy olyan társulatok, amelyeknek székhelye Romániában van, ha a követelés, amelyeknek alapján a végrehajtást kérték, 1931 junius 1. előtti időből származik“. Szükségtelennek tartja a legfőbb íörvényelőké- szitő bizottság, hogy az autonóm intézmények követelései is e mentességet élvezzék. (Temesvár, december 2.) Manoilescu Mihály volt miniszter, szenátor tegnap a Szimpionnal á'utazott Temesvárott. Manoilescu Olaszország- 1 'I jött, hol a római Akadémia meghívásából •észt vett az Akadémia Volta-kongresszusán. A „Temesvári Hírlap“ munkatársa meginterjúvolta Munoileseut, aki feltűnően érdekes nyilatkozatot tett. — Rómában — mondja Manoilescu, — alkalmam volt Mussolinivel értekezni, de erről sajnos nem nyilatkozhatom. Csak annyit mondhatok, hogy sok, nagyon sok politikáról és főleg keleteurópai politikáról volt szó köztünk. Amikor Tornában voltam, jelent meg a Sunday Times- ben Wickham Steed cikue, mely annyi port vert lel és amelyben arról volt szó, hogy Középeuró- pa részben — a volt osztrák-magyar monarchiának háború előtti részeit beleértve — német és magyar, részben a háború előtti Románia, Szerbia, Bulgária stb. — olasz befolyás alá került. Mondhatom, Mussolini mélyen fel volt háborodva, amikor ezt olvasta és különösen azon csodálkozott, hogy a francia sajtó felült ennek a Steednek. Hogy egyébként az olasz újságok hasonlóan fogadták Steed cikkét, igazolja a Gior- nale dTtalia cikke, amelyet Mussolini sugalmazott. Ez a cikk Stoedet egyszerűen eszelősnek minősiti és azzal vádolja, hogy nincs más célja, mint megzavarni a nemzetközi helyzetet. Gömbösnek legutóbbi római tartózkodásakor ilyen fantasztikus tervről nem volt szóSteed állítólagos leleplezéseinek ize annyira romantikus, hogy a cikkírót inkább a rendőrség, vagy az agybajok specialistájának figyelmébe kell ajánlani. Erről a Steedről mondta Mussolini: „Pazzo! Örült.“ Manoilescu egyébként a Volta-kongresszu- son előadást tartott- „A Materiális ellentétek és Európa szellemi egysége“ cimen. Az előadásnak az a lényege, hogy mig a háború előtt Európa szellemileg egységes volt, ma ez az egység megszűnt. A háború előtt Európa szellemi egységének alapjai a kapitalizmus és a demokrácia voltak- A háború után a demokráciát halálra sebezte a fasizmus, a kapitalizmust megingatta a balsevizmus, a materializmust Ázsia régi szelleme támadta meg, az optimizmust tönkretette az emberiség hosszas szenvedése és a szabadság olyan istennő, akiben ma már senki sem bizik. Európa már nincs megelégedve önmagával. Várni kell türelmesen, mig az uj európai ideológia kialakul, addig Európa offenzív szellemi ereje ártalmatlan. Ameddig ez a szellemi egység nem jő létre, nem is lehet Európáról beszélni. Európa mindaddig nem áll talpra, míg a demokrácia és a kapitalizmus kettős válságát meg nem oldotta. Amikor Európa megtalálja> uj formuláját, uj hite is lesz és ezzel uj ereje isManoilescu Mihály elutazása előtt kijelentette: — Előadásom legnagyobb sikerének tartom, hogy annak Apponyi Albert gróf tapsolt a leg- melegebbeníabéry Géza tanúnak jelentkezik az Universul három kolozsvári akasztófája ügyében »Becsületszavamra kijelentem, hogy főbelövöm magam, ha a három akasztott embert ábrázoló fénykép 19i4-ben kivégzett románokat ábrázol!“ A Keleti Újság kimutatta már. hogy az cniversulban közölt akasztófa-kép, szemben Go- Imaa újságíró állításával nem Kolozsvárt kivégzett románokat ábrázol- Az ügyben most tanúnak jelentkezik egy magyar ujságiió. Ta- béry Géza, aki a következő cikkben fejti meg z akasztófás rejtélyt: Ezsleőtt mintegy 6—S héttel egy nagyváradi :barátommal beszélgettünk a világháborúról. Hiába, ezt a témát nehéz már kiölni annak a emzedéknek az emlékezetéből, amely részese volt az újkor legszörnyübb embermészárlásának. Beszélgetés közben jóbarátom odament Íróasztalához. Egy csomó régi fényképfelvételt szedett elő galíciai városokról, lövészárkokról, katonákról. Ezek között a fényképek között különösen egy ragadta meg figyelmemet, mely borzalmasabb volt a földig összelőtt házaknál, drótkerítéseknél. A borzalmas kép három akasz- tóíát ábrázolt, mindegyik akasztófán egy-egy szerencsétlen ember lógott, kettő közülök városias öltözetben, a harmadik olyan paraszti ruhában, amelyen mindenki a rutén népviseletet ismerheti fel. aki járt Galíciában. — Honnan került hozzád ez a kép? — kérdeztem ludbőrözve az ismerősömet? A felelet kurtán úgy hangzott, hogy egy katonától kapta Galíciában, aki abban az osztagban szolgált, amelyik valahol Şambor környékén állóharc közben tétlenért három rutént, hogy az oroszoknak kémkedett s a három embert azonnal ki végeztette. A vasárnap lezajlott antireviziós tüntetést megelőző napokban élénk sárga színű röpiratok virultak ki a váradi uccálcon. A röpiratimk vörös, vértől csepegő címe: „Măcelul in Brii-“ azt árulta el, hogy a köznyugalom biztosítására éppen e napokban nem túlságosan alkalmas füzet a jósikafalvai ismert katasztrófát írja le. Megnéztem a röpiratot. hát mi van a fedelén? Ugyanaz a kép, amit néhány héttel ezelőtt láttam jóbarátomnál. A Sambor-környéki akasztás fotográfiája a barom ruténnel, közöttük az egyik akasztott ember a félre nem ismerhető rutén népviseletben. Olvasom a kép aláírását. Bőbeszédüen. de minden konkrétum hijján az áll a kép alatt, hogy ezt a felvételt egy katona azzal adta át a röpirat szerzőjének, Gociman román újságírónak, hogy a kép a kolozsvári Fellegvárban sta- táriálisan kivégzett három román emberről készült. Emlités a nevekről, hogy kik voltak ezek a „.kolozsvári románok“, — akiket Gociman ur szerint 1914-ben akasztottak fel a Fellegvárban, természetesen nincs a kép alatt. Pedig ugyanez a kép a röpiratban különböző nagyságban háromszor is előfordul. Szaladtam a jóbarátomhoz: — Mutasd csak meg nekem a fotográfiádat. A sambori akasztott emberek a fotográfián ugyanis sokkal tisztábban láthatók, mint Gociman röpiratának a kliséjén. Mégegyszer megnézem a fotográfiát. Újra és visszavonhatatlanul meggyőződtem, hogy az akasztott ember ruhája kétségtelenül rutén. Megáll az ember esze. Ezt a történethamisi- tást, aminek egyébként semmi köze sincs a jósi- kafalvi vérengzéshez, miért kellett az Universul üzletének szolgálatába állítani? Ezennel becsületszavamra kijelentem, ho^v főbelövöní magamat abban a percben, amikor Gociman ur, a „Macélul in Belis“ cimu röpirat szerzője dokumentumokkal bebizonyítja nekem, hogy röpiratának címlapján a három akasztott embert ábrázoló fotografia Kolozsvárott 1914 évben iri végzett román embereket ábrázol. Piros staniol, cellophan, krepp- és selyempapir, krampuszképek Mikulásra legolcsóbban Lepagenál, Cluj. A Rómából hazatért Manoilescu megállapítja, hogy Gömbös római látogatása alatt nem volt szó semmiféle fantasztikus tervről
