Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-25 / 297. szám
KUETiUjsm XV. ÉVF. 297. SZÁM. Hallgass©« ránk S A karácsonyi v. újévi ajándék akkor kedves i azán, ha olcsó és praktikus. 650 leiért adunk egy férfi strapa öltönyre relé 3 guta*, sió* retet teljes hozzáreiéreL mm „Transilvania“ Részvénytársaság, ^ JBJ in Cluj-XoIozsváiyStr.Uni versităţii voit aZäSZ UaOEl Ms» 1 s (Egyetem u.) 3 « Románia legnagyobb posztó, bélésáru és szabókellékek áruháza óriási választék eredeti angol, valamint belföldi legjobb márkájú féríi-ruha, felöltő és télikabát szövetekben. Duca mindig elegáns, klasszikus, pregnáns és kifejelő, Lupu olyan, mint a kráter: tüzet okád füstöt hány, kénkövet fuj, Goga választékos, költői, szereti a hasonlatokat, csinál magának egy-egy furcsa teóriát, vagy plasztikus mondást, amiből szállóige legyen; Mirto csipős, éles, szellemes, logikus: Iunian — ez az apró bors-emberke — analitikus, meglepetésekre, váratta^ ugrásokra és fordulatokra dolgozik. Az erdélyieknek kétségkívül legérdekesebb szónoka: Vaida. Nem azért, mintha fogyatékosság nélkül való oratori készség lobogna benne, nem, sokszor vontatott és önmagával birkózó (a rosszmájú regátiak szerint a romá|n nyelvvel küzd), de őszinte, karakán, merész és kíméletlen, még a miniszterelnöki székből is kimondja néha azt, amit mások, mint magánemberek is csak suttogva adnak tovább. Majuiu halk, olykor száraz, de óriási presztízse mint gigászi szárny viszi magával, bizonyos, hogy e tekintelben van valami hasonlósága Tisza Istvánnal, aki szdntéjn keresetlen, szintelen és virágok, cirádák nélkül való szónok volt, de azért szuggesztiv hatása csodákat teremtett. Olyan szónok, akiben a nagy tehetség mellett egyéni varázs, szép hang, lenyűgöző megjelenés is legyen: a nemes paripa, ahogy Mikszáth Apponyit jellemezte, nincs ebben a percben. Azt .beszélik, hogy Tache Ioneseu volt ilyen. De 3 a múlté. A jövő szónokai és tényezői még valahol rejtőznek, de elektromosságuk néha fel-fel- szikrázik ma 'is már a szónoki emelvényből. A liberáldspárti Tatarescu és Iamandi, a nemzeti parasztpárti A|ndrei, Calinescu, Ralea: még ott fogfaak talán állami az élen.. A fiatal Bratianu Gy. mint szónok nem fog a román közéletben Demosthenes lenni: különben is a Bratianuk sohasem voltak orátorok. Emlékszem Nagyváradon, a Ferdinánd-szobor leleplezése alkalmából a banketten Bratianu Jonel papidról olvasott fel egy avas-izü felköszöntőt és ugyanekkor a trónörökös — ma II. Károly király, — kívülről vágott ki egy beszédet olyan elokveneiával és folyamatossággal, amilyet keveset lehet hallani nemcsak uralkodótól, de patenţirozott politikustól is. Bizonyos, hogy az elnöki presztízst, — amelyről már az előző sorokban sem voltunk valami jó véleménnyel, — Pop Cicio emelte eddig a legmagasabbra. Természetesem ő sem tudja megakadályozni, hogy Cuza ne fecsegje öt óra hosszáig a szószéken fonográf szerűen elcsépelt csodabogarait, hogy Lupu minden percben fel ne ugorjon és ne tegye csúffá a legnagyobb tekintélyeket, hogy akár maga a többség is ne csináljon oktalan ramazurit, — de azért n az egyetlen, aki úgy, ahogy meg tudja _ fé- nezni ezt a zabolátlan, fegyelmezetlen, nekiszi- lajosodott, sokszor éretlen parlamentet. És ő az egyetlen, akiben felmosolyog a jóizii humor. Mert a román t. Háznak humoristája nincs: Lupu olykor talpraesett, de nem a humoráért, haiuem mert neki minden szabad. Cuza inkább clown, mint szellemes, Mirtoban van él, csak egy kicsit lassú és modoros, de egy Eötvös Károly, Beöthy Aldzsi, Rákosi Viktor nincs a román parlamentben. Iorga sem az, ün- kább önhitt és beképzelt arra, amit mond, de a fordulatot nála is nehéz kivárni, a poénokat pedig ő maga szokta elnevetni. Pop Csicsóban van zamat és eredetiség: egy-egy elnöki aper- szüje nyomán végigvikarzik az egészséges kacagás az egész Házban. Egész természetes, hogy ebben a parlamentben is húsz-harminc ember szerepel, a többi háromszázötven névtelenül nyüzsög, tapsol, nevet, brávót, vagy le velé-t kiált, lesi a miniszteri szavakat, vagy — ha elletnzélten ül — kontrázik a pártvezérének. Végignézel olykor a padokon és örökösen ismeretlen arcokat látsz, akiket sohasem tudsz magadnak megjegyezni, ha pedig kérdezősködsz utána, akkor álmélkodva jössz, rá, hogy már Inegyedik vagy ötödik cikluson együtt képviselősküdik veled. Néha feltűnik a minisztériumokban, amint duzzadó aktatáskával suhan ajtón ki, ajtón be; ha mosoly ül az arcán, úgy egy pompás üzletet csinált (ha pa,namista), vagy egy jó közügyét vitt dűlőre (ha becsületes ember). De itt az ülésteremben csendesen bóbiskol, vagy lapot olvas és csak akkor rezzen fel, amikor a szomszédjai tapsolnak; akkor ő is ütésre lapit ja össze a két tenyerét anélkül, hogy tudná, miről van szó. Ha jnagyon biztos otthon a kerüle tőben, akkor itt Bukarestben berzenkedik néha, eljátsza az önálló vélemény szerepét, duzzog és elégedetlenkedik és ha végül is a pártvezéri fegyelem leinti, akkor elkeseredetten megis mctli Tisza Kálmán mamelukjának hires só- hajtozását: — Hiszen csak topogtam és topogni a birkának is szabad. A román képviselőknek ebben a lenyűgöző nagy többségében a kisebbségi képviselők a tülekedés, liangoskodás és crvéjnyesülós mesterségétől vagy művészetétől egészen távol, csak akkor szólalnak meg és szerepelnek, amikor csakugyan komoly teendőjük é® mondanivalójuk van. Az első baloldali mezőny az ő re lyük; az első öt pad felét a cuzisták, másik felét a magyarok, németek és ukránok foglalják el, mögöttük a szocialista párt és a zsidópárt. Itt ezen a kis fövényen magyar és német szó surran halkan és csendesen a padok között. Künn a folyósóin már szabadabb és harsányabb a magyar idióma, mert a magyar képviselők közé beállanak erdélyi román urak, magyar újságírók és élénk magyar kaszinózár, tör fel, amit a regátiak is megszoktak már. Az erdélyi politikusok különben rendszerint magyarul beszélnék velünk. Maniu, Vaida és Pop Csicsó előzékenyek a magyar társalgás megkezdésében és nem kívánják a kisebbségi politikusoktól (bizonyára időkimólés miatt sem), hogy a román nyelvet törjék velük. A miniszterek közül Popovici Mihály németül beszél azzal, aki románul nem tud, Voieu Nitescu elég hibás magyarsággal, Crisan György pedig azzal a tökéletes magyar tudással, amit Váradon vagy Aradon lehet elsajátítani. A magyar képviselők közül természetesen a legismertebb ott a porondon Wilier József, akit az Isten is arra teremtett, hogy rossz szellemeket szereljen le és szeliditsen meg: ötletes, szeretetreméltó, bohém, amellett éleseszü és diplomata, az a két rögtönzött nyilatkozata, amelyet legutóbb a revízió kérdésében és a gyulafehérvári ünnepségről való távolmaradás ügyébep. tartott: a politikai stilus finomságának és a tónus-érzéknek tökéletessége volt; benne tömörült ebben minden, amit el kellett mondatni és el kellett hallgatni, de azért úgy, hogy mégis megtalálják benne az elhallgatottakat is. Bizonyos, hogy ennek a parlamentinek is sok hibája, rigolyája, fogyatékossága, vétke is van, mint mindegyiknek, de hiába: nincs amit helyébe tegyenek. A parlament egymillióba kerül egy nap, de vájjon egy álparlament, vagy egy diktatúra nem kerilne-e többe? Szeretnék a parlamentárizmust már sutba dobni, amint Daudet irta nemrégen a L'Action I'rancaise-ban, hogy a parlamelntárizmus fennállásának nem is tudom hányadik évfordulóját azzal kellene megünnepelni, bogy el kell törölni. A magyar história is tud ilyeta anekdotát. 1840 március 15-én, amikor a forradalom egyéves fordulója vöt, egy képviseő azt indítványozta baráti körben, hogy a forradalom évfordulóját azzal kellene megünnepelni, hogy Táncsics Mihályt újból csukják Ic. Az öreg forradalmár ugyanis, akit börtönéből 1848 március 15-én kiszabadítottak, nagyon sokat kellemetlenkedett reformterveivel és kritizálásá- v»l a Tórradalmi kormánynak. A parlamentarizmusnak is az a legnagyobb bűne — sok egyéb vétke mellett — hogy túlságosain kellemetlen. Menet a hegyoldalban Dombok langy ölében ült a völgy, anyástörzsü almafa hajolt, aranymezőn elgurult a nap, szeüőszájnak fűzőid ize volt. Völgyrójneokban izzadt hástömeg, fojtogató porszag falta fel, kétoldali ól kőkert ragyogott lila-szembe lenge semmivel. Lassan, fülledt zöldes-feketén testretapadt ruhák gőze jött, szélbekapó zászló repkedett utnakizzadt félarcuk fölött. Csukló térdek, gonosz nyelvkezek. Könnyes agyuk gonddal alkudott s közöttük jött komor kocsiján Tökéletes Ember... a halott. LÁNG MARGIT
