Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-23 / 295. szám

Képviselőház BUDAPEST v; CIoZ-KoIoxsuifr. * 1932. december 23, * M^GTklGJK . ____ Előfizetés beifo^xxj,..„ BgXtHXP tOO, télévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 1» Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivataii telefon: 608, XV. ÉVFOLYAM 295. SZÁM. Előfizetés Magyarországon t Egyévre 60 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre l&KSi Egyes szám ára 20 fillér A Daily Mail Hollandiába kiküldött munkatársa szerint a Hohenzollern dinasztia egy fiatal tagja merényletetet akart elkövetni Vilmos excsászár ellen (London, december 22.) Néhány nappal ezelőtt jelentettük, hogy Doornban Vilmos excsásraár ellen egy Hueffer nevű elmebeteg merényletet akart elkövetni. A közvélemény már napirendre tért az elmebeteg kísérlete felett, de most a Daily Mail Hollandiába kiküldött tudósítója fel­tűnést keltő cikket ir a titokzatos eset mellékkörülményeiről. A lap állítása szerint a merénylőt nem hívják Hueffernek, nem volt elmebeteg sem, de a Hohenzol­lern dinasztiának egy tagja volt, aki azzal a szándékkal lopozott be Doornba, hogy az excsászárt eltegye láb alól. A Daily Maii tudósítója szerint a Hohenzollern dinasztiában hosszabb idő óta teljes sza­kadás állott be. A Hohenzollern család számos tagja ellenzi Vilmos császár hazatérését és arra a hírre, hogy Vilmos haza akar jönni, titkos tanácson elhatározták, hogy_ a Hohenzollern dinasztia egyik vállalkozó fiatal tagját küldik ki a császár megölésére. Amikor a merényletet felfedezték, a titokzatos F: ff r elmebeteget egyáltalában nem szállították, amint azt várni lehetett volna, az elmegyógyintézetbe, hanem a legnagyobb csendben vissza­csempészték Németországba. Az angol újságíró szerint Vilmos excsászár Németországba utazása v^TEözatlanul küszöbón áll, legfeljebb arról' lehet szó, hogy Vilmos ezúttal csak rövidebb ideig tartózkodik Német­országban. Amszterdamból egyébként Vilmos excsászár megbetegedéséről adnak hirt. Londonban Vilmos betegségét igen súlyos természetűnek tartják, amelyet a doorni kastély energikusan cáfol. A király beszédet intézett a képviselőkhöz A kamara küldöttségéhez a parlamenti munká­ról beszélt — Parlament előtt a református papok kongruájának kiutalása Herriot öröké Herriot örökébe Paul Boncourt ült helye­sebben a Briand örökébe, vagy talán még mesz- szebbmenőleg egyenesen a Robespierre örökébe. Legalább is a francia és más külföldi sajtó sze­reti ezt az ezüstös hajú, magas sarkokon járó. alacsony, tulambiciózus ügyvédet éppen Robes- pierrével összehasonlitani, pedig temperamen­tum dolgában ég és_ föld e két ember, nem is szólva azokról a politikai helyzetekről, amelye­ket reprezentálnak kell, viszont külsőleg, má- nirban, viselkedésben hasonlítanak egymáshoz, Boncour, amennyire módjában van. igyek­szik is e hasonlóságot kiélezni. Dolgozószobájá­ban, valahányszor Íróasztala mellől feltekint. Robespierre hatalmas mellszobrával találja ma­gát szemben. Beszédeiben is nem egyszer idézi a francia forradalomnak ezt a megalkuvás nél­küli jéghideg alakját. Robespierre ugyan lenya- kaztatţa volna, mert Boncour éppen abban kü­lönbözik Robespierrétől. amit a francia diktátor annyira gyűlölt: az elvhütlenséget. Boncour ugyanis százszázalékos szocialistá- nak indult, mint a francia szocializmus annyi egyébként kiváló szakadárja, mint például Vi- viani. Millerand. Briand. szocialistának indult, de patrióta lett belőle, a francia hadügyi költ­ségvetések állandó előadója, a népszövetségi fő­delegátus. aki Gonfben elegánsan, finom mosoly­l.val, de törhetetlen merevséggel szolgálta ál­landóan a nacionalista tételt. Igaz. a francia lélek sajátos természetéhez tartozik, hogy mig kifelé nacionalista, befelé jó demokrata is tud maradni és Franciaországnak ez a legkiválóbb védőügyvédje nemcsak azért vállalt kényes po­litikai védelmeivel a demokrácia érdekében, mert a hiúságát legyezhette, de mert ő maga is. a maga személyében is közel érezte magát a sza­badságjogok, emberi jogok megvédésében és ott­honosnak a harcban, amikor megkövesedett tár­sadalmi, felfogások és előítéletek ellen kellett akcióba lépnie. Boncour alaptermészetének ez a nyilvánvalóan demokrata volta biztosította szá­mára a szocialisták rokonszenvét is. akik nem léptek be ugyan a francia kormányba, de a vi­lágháború befejezése óta jóformán Boncour kor­mányalakítása volt az első eset. hogy majdnem koalícióba léptek a polgári baloldallal. Egy francia miniszterelnök installálása sem­miesetre sem belügy és érthető, ha az európai politikai közvélemény izgatottan kezd tippelni, vaxionroinő álláspontja lesz Paul Boncournak, a volt Herriot-kormány egyetlen kormánytagjá­nak, aki ellene szavazott az amerikai szövetség­közi adósság megfizetésénél? Valószínű, hogy Boncour ellenáll minden amerikai fenyegetés­nek és csak akkor enged, ha majd Amerika is enged és csak akkor megy egy lépést a kompro- misszum^ felé. ha Amerika legalább két lépést fog tenni. Akármilyen álláspontja is lesz az uj francia kormánynak a szövetségközi adósságok elrendezése tekintetében, ez a probléma csak részlete a nagy bonyolult francia pénzügyi pro­blémának. amelynek megoldása Cautemos apó váJlaira nehezedik. Boncour pénzügyi politikája nyilvánvalóan sürgetni fogja a világgazdasági konferenciának gyors összehívását, éppen ezért európai szempontból haszonnak számit, hogy Franciaország kiélezte a nemfizetés ügyét és ezzel döntő fontosságúvá avatta az adósságok uj generális rendezését. Paul Boncour második megoldásra váró feladata politikai természetű: a német egyen­rangúság kérdését valahogy gyakorlatositani kell. Boncour nem a biztonságok hiányának kér­déséből volt és van ellene a német miljtarizmus újjászületésének, hanem mint szocialista, szo­cialista szempontból. Ha megengedik minden népnek a fegyverkezés egyenjogúságát, ebből nem az következik, hogy egyenlő arányban fegy verkeznek majd le a népek, hanem egyenlő arányban fognak felfegyverkezni. Ez pedig szo­cialista szempontból nem kívánatos. Akárme­lyik problémát is nézzük, a nemzetközi adóssá­gokkal összefüggésben álló súlyos pénzügyi pro­blémák. akár Franciaország külpolitikai pro­blémáit. e kérdések nem tűrnek halasztást és Boncournak pár héten belül ketté kell vágni a gordiusi csomót. t (Bukarest, december 22.) Csütörtökön délelőtt a kamara ülésén a pénzügyi törvényjavaslatok tárgyalását folytatták. A kamarának a küldött­sége megjelent a válaszfelirattal a király előtt, aki ezúttal ismét beszédet mondott. A királyi beszéd. A kamara küldöttsége ma átnyújtotta az uralkodónak a válaszfeliratot. Pop Cicio kama­rai elnök olvasta fel a kamara válaszát, mire a király a következőket felelte: — Elnök ur. Képviselő urak! A szavak, ame­lyekkel a nemzet képviselői trónbeszédemre vá­laszoltak, ama elhatározásukat bizonyítják, hogy együttes munkával kívánnak urai lenni annak a nehéz krízisnek, amelyen az ország keresztül megy. — A nemzet képviselőinek hazafias és érdek­telen munkája lesz ez. A mi földünk megadja a lehetőséget, hogy a munka eredményes legyen, és garanciát nyújt a holnapra. Bizom _ abban, hogy a nemzet képviselőinek törekvései meg­valósítják a jobb jövőt. — A képviselők feladatai közé tartozik a költségvetés me&állapitása. Ez ma sokkal nehe­zebb. mint valaha volt, de nem kételkedem ab­ban. hogy mindnyájan segiteni fogják a kor­mányt és tudni fognak gondoskodni olyan esz­közökről. amelyek rövid időn belül az ország megerősödését és fejlődését teszik majd lehe­tővé. „ — A gazdasági problémákon kívül olyan törvények befejezése is vár a képviselőkre, ame­lyek teljessé teszik az ország egységesítését. Meg vagyok győződve, hogy ezeknek a törvényeknek a befejezése épp olyan jó kezekben van. mint amilyen jó munkával készitették elő ezt az egy­ségesítést. Az ország alaptörvényeinek uj. hatal­mas támaszai valósulnak majd meg ezekkel a törvényekkel. Románia mindig híi maradt tra­dicionális békepolbikájához, amely a szövetsé­gesekkel együtt csakis a konszolidációt szol­gálja. A többi állammal a legjobb viszony fenn­tartása képezi (rímek a politikának határozott célját. Hadseregünk iránti szeretet és gondos­kodás jeleit bizonyítja feliratuk, ami mélyen meghat, hiszen a hadsereg az ország egyik leg­fontosabb támasza. ■— Az ország uralkodója és azok. akik önö­ket a parlamentté küldöttéit, biznak abban, hogy munkájuk előbbre fogja vinni az országot és akkor visszhangzani fog mindnyájunk szivé­ben az a tudat, hogy a nemzet képviselői átér­zik a román állam állandóságáért való felelős­séget, Meg vagyok győződve, hogy önök mind­annyian támogami fogják kormányomat, hogy az eléje tornyosuló súlyos problémákat meg­oldhassa. Isten áldását kérem a nemzet képvi­selőinek hazafias es érdektelen munkájára és bizom abban, hogy az állam magasabbrendü ér­dekeit és állandóságát, amelyet elsősorban szi­vemen viselek, közös munkával meg fogjuk erő­síteni és meg fogtuk védeni. A király szavai igen mély hatást keltettek a küldöttségben, amely igen lelkesen megélje­nezte az uralkodót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom