Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-04 / 254. szám
ti 4» p V i s <? 2 Cíi & 2 eudapest V. CIa/*KoIoz«v<fr. 1932. november 4L, Eiőfize^ imrrml n-. Egyéne 800, félévre 400, j, egy hóra 70 L Egyes szám ára 3 Kei. omzjims magvas? abii lap S^afesrtöBégí és Kiadéíii«at2ffi teteföic 2830L XT. ÉVFOLYAM 25A SZÁM. Előfizetés Magyarországon i Egyéne 50 Pengő, féléne 25 Pengő, negyedéne 12.50 P< Egyes szám ára 20 fillér A lengyel bombái A lengyel jegyzék Bukarestben rendkívül | kedvezőtlen hatást váltott ki. Tudvalevőleg gróf Sembeck, lengyel követ jegyzéket adott át a kormánynak, amelynek rövid foglalatja, hogy a lengyel kormány köteles a parlamentnek a szovjettel kötött paktumot ratifikálás végett bemutatni; Lengyelország a jövőben nem támogathatja Romániát a megnemtámadási szerződés körül és e tárgyalások közvetítésébe nem bocsátkozhatok bele. Hivatalos helyről bizonyos erőszakolt köny- nyedséggel azt mondják: annyi baj legyen! Tudunk mi közvetítő nélkül is tárgyalni, ha arra kerül a sor és fogunk is tárgyalni: november tí-án, mcgbizottaink Genfben felveszik az órintke zést Litvinovval. De a romániai közvélemény nem nyugszik bele olyan könnyen a lengyelek drasztikus válaszjegyzékébe. És igaza is vau a közvéleménynek. Mert arról van. szó, hogy Lengyelország egyszerűen hátat fordított Romániának. Lengyelország és Románia éveken keresztül a legbarátibb kapcsolatokat tartották fenn egymással. Közös stratégiai terveik voltak a békére és közösek a háborúra. Román és lengyel vezérkari delegációk sűrűn váltották egymást, ami nem is csoda, hiszen közös veszedelem volt mindkettőjük számára: Oroszország. Most, hogy Lengyelország útja elvált Romániától és Lengyelország Besszarábia kérdésében teljesen magára hagyja Romániát, a román közvélemény joggal aggodalmaskodhatik. hogy vájjon nem-e fog teljesen megváltozni e két országnak egymással való kapcsolata és nem-e válik Románia számára egészen uj orientálódás szükségessé?! De ez csak egyik oldala a kérdésnek. Lengyelország visszavonulása nem csupán a román-orosz tárgyalások folyamatát fogja befolyásolni Románia hátrányára, de maga után vonja Franciaország visszavonulását is. Franciaország épp oly kevésbé hajlandó bábáskodni a Litvinov-féle tárgyalásoknál, mint ahogyan Lengyelország. Herriot felszólította Tituleseut, hogy haladéktalanul iria alá a megnemtámadási egyezményt és ha látjuk Titulescu ellenállásának kényszerű lemorzsolódását e kérdésben, mind nyilvánvalóbbá válik, hogy Yaida-Voevod] Sándornak volt valami igaza abban, amikor de- zavuálta Tituleseut. Áz orosz megnemtámadási szerződés körüli bonyodalmak nagy megpróbáltatásai a román (diplomáciának. Hogy csak egy példát ragadjunk ki a román sajtókommentárokból, ott van fájdalmas cikke Pamfil Seicaru-nak, aki „Amikor Románia még kicsi volt“ cimmel rezignált összehasonlítást tesz Románia háború- előtti és háború utáni külpolitikai helyzetéről. iSeicaru ilyeneket mond: — Nem óhajtunk kényszerbarátságot, kártéritő barátságot. Nem fogadjuk el, hogy Románia aprópénz legyen Herriot kezében. Ha nem vagyunk többet hasznára Franciaországnak, hasznára leszünk másoknak. Ha hasznára vagyunk Franciaországnak, úgy kikérjük magunknak a tőrdöfés politikáját.“ E hangnemben variálódnak azután a többi lapoknak a vezércikkei is. Vájjon mit szól mindezekhez Titulescu? Amint ismeretes, ő külpolitikáját Franciaországra építette fel szintén, de nem arra a Franciaországra, amelyet Herriot képvisel, hanem a jobboldali Franciaországra, amely Herriot politikáját nem helyesli. Titulescu túlbecsülte a francia nem kormányon levő politikai körök befolyását a hatalmon levő baloldali politika befolyásával szemben és volt egy időpont, amikor úgy látszott, mintha Titulescunak lett volna igaza. A francia kamara azonban olyan nagy szavazattöbbséggel igazolta éppen a napokban Herriot külpolitikáját. hogy szó sem lehet a jobboldali francra politika érvényesül őséről. Titulescu tehát elszállni tóttá magát. Neki külön csalódása; ami szintűn megint külön csalódása az egész roraán külpolitikának az, hogy egyedül maradi vagy ahogyan Pamfil Seicaru képletesen kifejezi ma, gát: a barátok változnak, az ellenfelek azonban örökre megmaradnak, ___ V i Titulescu ismertette állásfoglalása az orosz-román kérdésben Nem írja alá az egyezményt, ha annak szövege nem tartalmazza az ő álláspontját — Súlyos vádak szovjet- pénzről— A bukaresti sajtó a franciák és lengyelek ellen (Bukarest, november 3.) Titulescu nem nyilatkozott a román-orosz megnemtámadási egyezmény újból aktuálissá vált ügyéről azóta, hogy a külügyminiszteri széket elfoglalta. Most a pártvezéreknek adott álláspontjáról felvilágosításokat, amelyekből az látszik, hogy közte és a Vaidáénak ismert felfogás között igen lényeges az ellentét. Titulescu tegnap délután kihallgatáson volt a királynál és az oroszokkal felveendő tárgyalásra vonatkozólag tett előterjesztést. Titulescu nyilatkozatai. Titulescu külügyminiszter sorra látogatja a pártvezéreket, hogy nekik a külpolitikai helyzetéről beszámoljon. A pártvezéreknek a következőket mondotta el, a lapközlósek szerint: — Kirendelt tisztviselőnek érzem magam a külügyminisztériumban. El kellett fogadnom a külügyminiszterséget, miután megtorpedóztam azt ,a formulát, amelyet veszélyesnek tartottam és nem utasíthattam vissza, hogy felelős séget vállaljak annak a politikának a megvaló- sitásáért, amelyet hirdettem. A genfi tárgyalásokra nem magam megyek személyesen. —- Keleten bizonytalan a határunk. Nem keresem a szerződések értékét, de ez a határunk szerződésekkel nincs biztosítva. Oroszország nem járult hozzá a keleti határainkhoz. Japán még ma sem ratifikálta az erre vonatkozó egyezményt. — Ebben a bizonytalan helyzetben voltunk mindaddig, mig a nekünk kedvező Kellogg- paktumot meg nem kötöttük. Nem szabad elfelejteni, hogy ennek a paktumnak hosszutal-- tamu karaktere van és hogy e paktum szerint semmilyen természetű nézeteltérés nem oldható meg fegyverekkel. A paktum magánvisell Oroszország aláírását, valamint az összes nagyhatalmak aláírását és az Egyesült Államokét is. — Ez az egyetlen szerződés, amelyre Amerika ráírta a nevét. Ezt a szerződést Genfben bejegyezték. — Tévesen prezentálták a publikumnak az én álláspontomat ebben a kérdésben. Nekem teljesen mindegy, hogy közvetlen, vagy közvetett tárgyalásokról van-e szó s hogy Cádere vezeti-e tovább a tárgyalásokat, vagy más. Engem csak az érdekel, hogy az uj konvenció, amelyet Oroszországgal fogunk kötni, ne gyöngítse a mi keleti határainkat, hanem erősítse meg azokat. A paktumot, olyan megszövegezése nélkül, melyből nem tűnik ki, hogy a Kellogg-paktumból veszi eredetét és nem képezi annak interpretálását, mi nem fogjuk aláírni. Nem szabad egy örökóletü paktumot, amelyet az egész világ garantál, egy üí évre szóló paktummal helyettesíteni, mert akkor Oroszország azt mondhatja, hogy ami Romániát illeti, a Kellogg-paktnm nem yontttkoMk reá és Besszarábia kérdését újra napirendre tűzi. Egy párbeszéd. Az Adeverul szerint ezeket mondotta Titulescu a pártvezére rek, anélkül, hogy vala- mennyiüket sikerült volna meggyőznie. Némelyek meg is mondták ezt nyiRun Titulescunak, mások pedig ellenvetéseket tea ex. A lap leírja az egyik pártvezérrel folytatott párbeszédet a következőképpen: — Hátha Oroszország visszautasítja az ön Kellogg-paktűmát magyarázó formulát? — kérdezte az egyik pártvezér. — Nem irom alá. Maradok a Kellogg-pak- tummal, ami nekem elegendő — válaszolta Titulescu. — De ha a szövetségesek aláírják, mi lősz velünk? A Dnyesztermenti izolálás nem minden. Nem fognak a szövetségeseink szenvedni? Nem lesz visszahatása a lengyelekkel és Francia- országgal fennálló viszonyra? — Ilyeneket mondtak a pártvezérek. — Semmi — válaszolta Titulescu. — Kétlem, sőt mi több, meggyőződésem, hogy igenis érezni fogiuk annak hatását — mondta az egyik pártvezér. Ha igy van és igy van, mert igy beszélt Titulescu a pártvezérekkel, akiket eddig meglátogatott — írja az Adeverul —, akkor felvetődik a kérdés, hogyan lehetett azt állítani, hogy Titulescu és Vaida közt nincsen más ellentét, csak eljárási különbség és hogy lehetett azt állítani, hogy a tárgyalásokat ugyanazon az alapon fogják folytatni? A lengyelek ellen. A Goga lapja, a Ţara Noastra foglalkozik a megnemtámadási szerződéssel és azt írja, hogy Románia eddig még saját érdekei feláldozásár val is a szövetségeseinek a politikáját folytatta. A szövetségesek most Romániát érdekei ellenére újra kompromisszumba akarják bevonni. Lehet, hogy a németországi politikai változások nyugtalanságot okoztak Társéban, de érthetetlen, hogy a lengyelek hogyan értékelhetik annyira túl a szovjettel való paktumot. A lengyelek helye Románia mellett volna, mert közös érdekek kötik össze a két országot. A szovjettel való paktumnak nincs semmi értelme, mert az határozott időre szól, ami bizonyítéka annak, hogy csak provizórikus helyzetet kreál. A külpolitikát nem lehet rövid időre csinálni, annak a történelem nagy vonalaival kell összeesnie. Ha Lengyelország aláírja a paktumot, úgy elveszíti egy őszinte szövetséges minden jóindulatát, anélkül, hogy helyette valamit kapna. (Folytatása a 3 ik oldalon.)
