Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-20 / 268. szám
KsietiUjswb XV. ÉVF. 268. SZÁM. :: DR. PERL OTTÓ tudományos kísérletei alapján készült PERLOTT fogpaszta, fogpor, szájvíz és dra- Seal geé máris mindenkit meghódított K*I _________________________ferl Az erdélyi magyar színészet önellátása Az aradi színészek eljárták a hatóságokat, hogy tiltsák meg ezentul, hogy külföldi állampolgár színészek erdélyi magyar színtársulatoknak állandó tagjai lehessenek. Egyszóval: védővámot kérnek az erdélyi magyar színészetre. Magasabb nézőpontból megítélve indokolatlan, hogy a kultúra, jelesen a magyar kultúra behozatalával szemben éppen magyar részről emlegessék a vétót. Bizonyos esetekben azonban megengedett. Különösen azokban az esetekben, amikor „kultúra“ címén a belföldi kulturtevékenységnél sokkal silányabb minőségű szellemi produkció behozataláról van szó. Például, amikor az erdélyi magyar irodalmat ellensúlyozni akarják külföldi ponyvával. Vagy amikor egy ország a maga irodalmi piacát védi külföldi fércmunkák fordításai elől. A szellemi önellátás ebben az esetben nemcsak megengedett, de jogos is. Az erdélyi színészek kívánsága azonban sem meg nem engedett, sem jogosult, mert nem mondhatják, hogy az a magyar rszági színész, akit egyes színigazgatók ide' hoznak, sokkal mélyebben áll az ő színvonaluknál. Ahelyett, hogy sokat elmélkednénk az aradi színészek kívánsága felett, ez az egész ügy a kérdés másik oldalára hívja fel a figyelmet. És ez a kérdés: az erdélyi színészi önellátás, a színházi társulatok autarkiája. Valljuk be őszintén, hogy e tekintetben nagyon is gyarlóan áldott meg bennünket a sors. Színészi utánpótlás egyáltalában nincs és az a három, négy erdélyi fiatal, akikben igazi művészet csírázott, a legelső alkalommal ők ma guk lépték át az országhatárt, hogy egy kedvezőbb, színházi kultúra szempontjából fogékonyabb légkörben keressenek maguknak szer ződést. Egy cseppet sem becsüljük le az itt rekedi, jobb sorsra érdemes magyar szinészeket, akiknek zöme budapesti színpadokon is megállásul helyét, ha történetesen egy szerencsésebb csillag mosolygott volna le reájuk, vagy ha odaát Magyarországon nem mutatkozna érékes színész dolgában túltermelés. Valami nagy szerves baj azonban van az erdélyi magyar színészekkel. Mutatja az is, hogy a pro fesszionista színészettel szemben mindinkább lábrakap az amatőr színjátszás. Jugoszláviában, ahol a kormány nem engedélyez önálló magyar színtársulatot, érthető, ha a színházi kultúra szolgálatát műkedvelők látják el. Nálunk azonban ebben az évben is hét vagy nyolc koncessziót adtak ki. Mi a magunk ré széről, főleg azokon a helyeken, ahol nincs elvi jelentőségű koncesszió — mert amint látjuk, a koncessziók kiadása még nem jelenti azt, hegy a koncesszionált helyen tényleg játszanak is — a műkedvelő színjátszást úgy kulturális, mint nemzeti szempontból rendkívüli jelentőségűnek tartjuk. Hálás érzéssel vesszük tudomásul, hogy például Csíkszeredában egy amatőr színtársulat alakúit, amely Herczeg Ferenc Bi záneát három egymásután következő este zsúfolt házak mellett mutatta be és amelynek be' tanítása oly mintaszerű volt, hogy ez a társm lat nemcsak a Székelyföldet járja be diadallal, de meghívást kapott nagyobb városokba és igy Brassóba és Bukarestbe is. Lehetetlen józanul észre nem venni, hogy milyen lökő ereje van az ilyen együttesnek a művészi érzék csiszolásában, a közösségi tudat kifejezésében, a szebb és értékesebb ösztönök fölkeltésében. A nem hivatásos színjátszás közéletünkben pon tosan ugyanazt a szerepet tölti be, amit a da lárdák betöltenek, ugyannyira, hogy az ilyen népies vagy más társadalmi összetételű műkedvelő társulatok kifejlesztése, rendszeresítése, felkarolása, gyámolitása egyenesen első' rendű kulturális hivatás számba megy. A műkedvelő színpadok megalakulása azonban nem oldhatja meg a színtársulatok önellátásának kérdését, aminthogy nem oldhatják meg a hivatásos tánctanárok sem azt a belső szükségletet sem, hogy az emberek akkor is táncoljanak, ha előbb nem szereztek táncmesteri diplomát. A színházi önellátás kérdése a színészetet és külön a szinészeket megnyugtató módon csak úgy történhetik meg, ha a műkedvelő színjátszást teljesen elválasztjuk a hivatásos színjátszástól. Az egyikre éppen olyan szükség van, mint a másikra és az egyik puszta létezésével éppen úgy megtermékenyíti a másikat, mint viszont. Fájdalom, a hivatásos színjátszás sorsa vigasztalanabb a műkedvelő színjátszás sorsánál. Az egyik felfelé Ívelő vonalat matat, a hivatásos színészet pedig — anélkül, hogy ebben az amatőr színészetnek a legcsekélyebb része lett volna, — rohamosan bealkonyul. A hivatásos színjátszás sorsa annál inkább raulandó, mert nemcsak művészi becsvágyukban akadályozott, fizikai létükben veszélyeztetett nyomorgó, éhező emberekről van szó. És amikor azt látjuk, hogy az aniatőr-szinjátszás kiterebélyesedésé- ben némi szerepet játszik az a körülmény is, hogy a professzionista színészet haldoklik, úgy ez a tény nem a diletáns színészek ellen szól, de fokozottabban követeli az éber figyelmet, hogy valahogyan rendszeresen, a legkomolyabb felkészültséggel nézzünk már egyszer az erdélyi magyar színészet-probléma mélyére. (1.) Magyarország tíz esztendeje a statisztika tükrében Emelkedett a magyarság arányszáma — Nemzetiségi megoszlás (Budapest, november 19.) Kovács Alajos dr., a Központi Statisztikai Hivatal elnöke a Magyar Tudományos Akadémiában felolvasást tartott, amelynek keretében bemutatta az 1930. évi népszámlálás részletes eredményeit, amelynek feldolgozásával a hivatal most készült el. Kimutatta, hogy az 1920. óta eltelt tiz év nemcsak a magyar nép lélekszámúban hozott lényeges változást, amennyiben azt ezer fő hiján 700.000 fővel emelte, hanem igen nagy eltolódások következtek be a népnek nemek, kor, családi állapot, műveltség és magyar nyelvtudás szerint való megoszlásában is. A mai Magyarország 8,688.000 lakósa közül 4,250.000 a férfi, a nők száma pedig 188.000 fővel múlja felül a férfiakét. Tiz évvel ezelőtt többletük még 238.000 fő volt. Akkor Magyar- országún 1000 férfira 1062 nő esett, ma , 1045. A magyarság arányszáma 2.5%-kal növekedett. Az 1920. évi népszámlálás Magyarországon a magyarság arányát 89.6 százalékban állapította meg, tehát a lakosságnak több tnint 10 százaléka volt másnyelvü. Az 1930. évi népszámlálás szerint a magyarság aránya már 92,1 százalék, a másnyelvüekre pedig csak 7.9 százalék jut. Az egyes nem magyar nemzetiség számát a következőkben állapította meg a népszámlálás: német 479.000, szlovák 105.000, román 16.000, horvát 28.000, szerb 7 ezer, bu- nyevác-sokác 21 ezer, délszláv tehát összesen 56.000. Ezzel szemben a magyarság száma kereken 8 millió. A magyarság az utolsó tiz év alatt 845.000-rel szaporodott, a németek ellenben fogytak 73 ezerrel, a szlovákok 37.000-rel, a románok 8000- rel. Ezt azzal magyarázzák, hogy a románok és szerbek közül sokan optáltak és kivándoroltak az uj államokba. Abszolút számban legnagyobb a fogyás a németeknél. A 73.000 főnyi fogyásból magára Budapestre 22.000 esik; Budapest közvetlen környékére, vagyis a Nagy-Budapest- hez számított községekre és városokra pedig további 4000, úgy, hogy a németek fogyását több mint egyharmadrészben Budapest végleges és feltartózhalailan megmagyaro- sodása idézte elő. A nem magyar anyanyelvűek közül 1920-ban 69 százalék beszélte a magyar nyelvet is, 1930- ban már 74 százalék. Tiz év előtt még 258.000 ember volt olyan, aki nem tudott magyarul, ma már ez a szám 177 ezerre csökkent. A vallási megoszlásban nincs nagy eltérés. Az előadó szerint a nemzetiségi megoszlást az anyanyelv szerint állapították meg. Anya- nyclvéiil pedig mindenki azt vallhatta, be amit legjobban beszél. A népszámlálás által megállapított felekezeti megoszlás a következő: a római katolikusok száma 5,634.000, a görög-katholikusoké 201.000, a reformátusoké 1,813.000. az ágostai hitvallású evangélikusoké 534.000, a görög keletieké 40.000, végül az izraelitáké 445.000. A többi vallásfelekezetek hívőinek száma egészen jelentéktelen. 1920 óta legjobban növekedett a görögkatholikusok száma 15 százalékkal, azután a római katolikusoké 10 százalékkal. A reformátusok növekedésének aránya már csak 8.5 százalék, az ágostaiaké pedig csupán 7 százalék. Ellenben erősen, 22 százalékkal megfogyott a görög-keletiek száma, a szerbek és a románok kiköltözködése folytán. Viszonylagosan kisebb, de számban jóval nagyobb az izraeliták megfogyatkozása, akiknek száma 474.000-ről 145.000- re, tehát 29.000-rel csökkent. Magában Budapesten, amint már ismeretes, 215.000-ről 204.000- re fogyott a zsidóság. Collín holland nemsetgazdász pesszimista véleménye szerint: „az emberek visszatérnek majd az IE50-es évek életszínvonalára“ (Genf, nov. 19.) Colijn, az ismert holland nemzetgazdász a népszövetségi közgyűlés gazdasági bizottságában nagy beszédet tartott, a melyoen szembeszállóit azokkal, a kik azt állítják, hogy a Népszövetség gazdasági téren eredményes munkát fejt ki. Hat éve vesz már részt a Népszövetség valamennyi gazdasági munkájában — mondotta Colijn — ezalatt a hat év alatt azonban egyetlen olyan nemzetközi egyezmény sem lépett életbe, amelyet a genfi tárgyalások során ki terveztek. A helyzet ezidőszerint talán még súlyosabb, mint valaha is volt, mert Európa egyik legnagyobb importálíama, Németország kontingentálni akarja az árubehozotalt, ami újra megindítja a gazdasági háborút és a többi államot is hasonló ellenrendszabályokra kényszeríti. Colijn szerint a lausannei jóvátételi konferencia eredményének sincs gyakorlati jelentősége, mert Lausanneban csak egyszerűen tudomásul vették azt a katasztrófát, amelyet hosszú évek elhibázott politikája maga után vont. Az ottawai világbirodalmi konferencia eredménye sem hozhat javulást a világnak. A legnagyobb aggodalommal látja, hogy a Népszövetség európai bizottsága nem akar hozzálátni a stresai határozatok megvalósításához sem. Minden jel arra mutat, hogy a Népszövetség elsöosztályu temetést készít elő a stro- sai határozatok számára. Most már csak o londoni világgazdasági'konferenciában lehet bízni — fejezte be Colijn beszédét — mert ha az emberiség ebben a konferenciában is csalódik, akkor a gazdaságpolitika fejlődése egy év-% századdal visszavetődik s az emberek visszatérnek majd az 1850-es évek életszínvonalára.
