Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-17 / 265. szám
XV. ÉVF. 265. SZÁM. Keietiüjsjíg 5 Uj ruhába öltöztette Bukarestet a gazdasági válság Egy év alatt négyezer uj ház épük» hatalmas palotasorok emelkedtek a levegőbe, mert a megriadt tőke építkezésekbe menekitette a pénzt Színes mozaik a román főváros életéből Bukarest arca az utolsó években megváltozott. A Balkán-metropolisból néhány év alatt igazi nagyváros lett. nagyot nyújtózkodott, ki- terebélvesedett, színessé, elevenné vált. Az estéli órákban óriási tömegek hömpölyögnek a bule- vardokon, szokatlanul nagy az autó és koesiíor galom. Márol-holnapra gvönyörü kávéházak nyíltak, pompás mozik születtek, a házak homlokzatát színes transparensek ékesítik. Olyan for mán fest a főváros.mintegy szép asszony, aki az arcát erősen kifesti, de még hem tökéletes nagyvilági nő- Bukarest is. ha kissé a főútvonalakról és a bulevardokról befordul az idegen a mellék uccákba. elárulja 'magat s csakhamar kiderül, hogy még sokat kell fejlődnie, hogy igazán modern, higiénikusan felépített és rendben tartott nagyvárosinak nevezhessük. Palotasorok a — semmiből Pedig máról-holnapra palotasorok emelked tek ki a semmiből, ahol néhány évvel ezelőtt még birkák legeltek, ma hatalmas üzletek sorakoznak. Statisztika beszél arról, hogv a lerjutoi- só évben _ négyezer uj házat emeltek. Mintha gazdasági bőség záporozta volna végig Bukarestet, mintha a bulevardokon patakokban folyna az arany, mintha a gazdasági optimizmus hatalmába kerítette volna a lelkeket, úgy épül, nyújtózkodik, terjeszkedik Bukarest. finnek is meg van a maga oka. Éppen a gazdasági válság, az inflációs hírek riasztották meg a tőkét, nincs semmiféle vállalkozás, a börze falait pókhálók lepték be s a bukaresti gazdagok felhalmozott pénzüket házépítésbe fekte tik. így születnek az uj házak, igy bontakoznak ki modern bérpaloták és majd Bukarest elmondhatja magáról, hogy éppen a legsötétebb gazdasági válság napjaiban lett naggyá. Két nap alatt nem sokat láthat az ember Bukarestből, de a figyelő szem recehártyájára mégis icJrajzoiódik néhány jellemző és érdekes kép. A küldöttség hóna alatt. Az egyik minisztérium zárt kapui előtt állunk. Csak tizenegy órakor nyitják ki, — mondja a portás. .Addig senki be nem teheti a lábát, -öt perccel tizenegy óra előtt a szigorú portás mégis beenged, mikor megtudja, hogy újságírók vagyunk. Boldoggá tesz a megkülnöböztetö kivétel- A miniszter előszobájába kopogtatunk be és megállapítjuk, hogy a hatalmas előszoba zsúfolásig megtelt kérvényezőkkel. Előbb a küldöttségek kerülnek sorra. Az újságíró küldöttséggel kivételt tesznek és mikor a miniszter szobájába belépünk, akkor vesszük észre, hogy öt-hat vadidegen ember a küldöttség uóna alatt becsempészte magát a miniszterhez. Régi, de rossz erkölcsök. Az egyik újságíró barátom, aki Bukarestben él, érdekes képet rajzol elénk. A vidéki kérvényező mély alázattal megáll a kabinet-igazgató előtt. Elmondja jogos panaszát. „Önnek igaza van, százszázalékosan igaza. El fogom intézni az ügyét. Holnap tiz órakor pontosan jelent- kezzéií nálam,“ — mondja az igazgató. A jámbor vidéki boldog arccal távozik. Végre hosszú évek keserves utánajárása után a minisztériumban belátták, hogy igaza van. holnap tiz órakor már minden rendben lesz. Másnap magas borravalóval áttöri a portás által teihelt frontot, bemegy az előszobába, ahol 50—60 ember áll és vár. Többször meghajlik, fel- ölti legbarátságosabb mosolyát, többször próbálja megszólítani a kabinet-igazgatót, de az mintha levegő vollna. elnéz fölötte. Újból megszólítja, azonban semmi választ nem kap. Ott ül egy óráig, két óráig. Nem veszik észre. A kabinet igazgató két órakor távozik. A szegény kérvényező hosszú orral bandukol a szállodájába. de azt gondolja, majd holnap. Az előző napi jelenet megismétlődik. Többször megszólítja az igazgatót, de az észre sem veszi. Egyszer aztán a türelméből kifogyva olyan agresszíven lép fel, hogy a hivatalnok feléje fordul. „Ah, ön az? Igen. ismerem az ügyét, de már nem segíthetek.,.“ , A szerencsétlen azt hiszi, hogy most itt az alkalmas pillanat és utal a két nap előtti igere* re. De a kabinet-igazgató dühös, lármázik, csapkodja az itatóst és önmagából kikelve ripakodik a vidéki ügyes-bajos emberre. „Miért nem volt legnap pontosan tiz órakor?!“ Hiába mondja a kérvényező, hogy ő itt volt. már észre sem veszik. Mi. akik nem vagyunk bukarestiek, midőn hallottuk ezt a jellemző szokást, nem akartunk hitelt ndni annak. A miniszter előszobájában azonban meggyőződtünk róla, hogy nem mendemondával állunk szemben. Egy vidéki evikke- res. szürke szakállas tanár előitünk mondotta a kabinet-igazgatónak, hogy Ígérete értelmében most már intézze el az ügyét. — Miért nem nőtt tegnap tiz órakor? Disz- nósá.g, pontatlanság, már elkésett!... Es úgy nézett el a feje felett a szerencsétlen és megrémült tanárnak, mintha levegő lett volnaIlyen Bukarest! Böhm Bandinál vacsorázunk. A régi, ócska helyiséget modern étteremmé varázsolták. A szomszédunkban tözsgyökeres bukarestiek ülnek. Az asztalion egy húszéves sápadt és részeg fiatalember, az asztal végén pedig egy öreg lump. Valami fölött összevesznek. Á fiatalember felugrik, groteszk mozdulattal box-állásba helyezkedik és rémülten nézünk oda. már azt hisszük. hogy az öreget brutálisan knokautol- ják. Bukaresti kollégánk csillapít. Nem kell felni, ezek bukarestiek. Öt perc múlva csókolóz- ni fognak. És valóban nem öt perc, hanem tiz másodpere múlva az öreg lump és a fiatal csavargó esokoióznak, sőt kiállnak a parkettre és tangót táncolnak... A vörös kisértet. Az ajtó kinyílik és rajta szokatlan jelenség lép be. A haja izzó vörös, az arca sápadt, szemei vizsziniiek és úgy jár. mint egy kisértet, mint egy holdkóros. Egész teste merev mozdulatlanság. mintha üvegből volna és attól félne, hogy az f-lső érintésre összetörik. Csak a merev lábai lépkednek lassú ütemességgel és megáll minden asztal előtt. Mereven néz az emberekre. Nem szol egy szót sem. Csak néz, néz és áll. Az ember hátán kísérteties borzongás fut végig — Ez Villám, a rajzoló, — mondják a bukarestiek. Súlyos idegbeteg és minden asztal előtt addig áll, amig megkapja a maga polját. illetve busz tejesét. Családja és gyermekei vannak. Jellegzetes éjjeli figura, aki kísérteties megjele- néséhői él. Tischler Már viccel... Az Esplanade szálloda halijában ülünk. MelHölgyeimil Kész télikftbátot és ruhát a PontpsdOUf áruházban vásároljanak, merta »Pompadour“ készítményei olcsók, Jók és sikkesek. .POMPADOUR* Cluj-Kofozsvâr, Calea Regele Ferdinand. No. 21. lénk telepszik Tischler Mór és Schwartz Jakab. Most mindketten Bukarestben élnek, Tischler Mór vissza akarja szerezni jogtalanul elvett erdőit és Schwartz Jakab üzleteket köt. Ma már Bukarest ismert alakjai, mindenki szereti őket. mert vicc-arzenáljuk és bőséges humoruk kifogy hatatlan. Különösen Tischler bácsi viccei népszerűek. Nincs kétségbeesve, sőt, vigasztal másokat és vigasztalja önmagát. Az agrárreform mindenéből kifosztotta, de egy megmaradt, játékos szí-ileme. amit tőle nem tudtak kisajátítani. Az Esplanade halija hangos a magyar beszédtől: — Nem régen egy erdélyi mágnással — mesélte Tischler — u központi agrárbizottságnál iártunk. Mindketten várakoztunk és volt időnk beszélgetésre. Az erdélyi mágnás egyszer csak felém fordul és azt mond.ia: ez nem agrárko- mité, hanem — obszervatórium. — Miért? — Mert ez az egy hely, ahol mindég tökéletes — holdfogyatkozás van... Panaszkodunk, hogy elfogyott a pénzünk. — Kinek van ma pénze? — fordult felénk Tischler Mór. — De mi szeretnénk hazautazni és még a vasúti jegyeket sem tudjuk megváltani. Kaján mosoly jelenik meg Tischler arcán: — Meg van a kolozsvári jegyük, amivel idáig utaztak? , . , , , Megörülünk, mert azt hisszük, hogy valami titkos vasúti kedvezményre hivja fel a figyelmünket. Egyszerre és örömmel mondjuk: — Meg van! — Akkor joguk van magukkal visszavinni — Kolozsvárra... Bukaresti ismerőseink hangosan nevetnek, sikerült a jó vidékieket becsapni. Kikisérnek az uccára. ott is magyarul beszélgetünk, nagyokat nevetünk s ugyanakkor a szomszédos uccá- ból hatalmas tömeg hömpölyög felénk. _ — Le a magyarokkal, vesszen a revízió! Kissé fellélegzünk. mikor a vonat elindul Kolozsvár felé... Olajos Domokos. "+3GGCC« Rgitt piacén kófsa-veígéSíék el a családfenntartó zongorái és ürbanetz mérnök egész lakásberendeléséi Húszezer tejes nya»d»jfeákálék ellenére könyörtelenül árvet estetett az államkincstár (Kolozsvár, november 16.) Megírta a Keleti Újság, hogy milyen súlyos helyzetbe került Ürbanetz Károly nyugalmazott mérnök családjával együtt. Ürbanetz nemcsak hogy hónapok óta nem kapja nyugdiját, hanem pár hónapig tartó ideiglenes alkalmazású alapján évek óta horribe is adóval rójják meg és sokszorosan meg ismételt fellebbezése ellenére sem tudott annyit elérni, nogy adóját helyesbítsék. Sőt éppen el- hmkezöleg, tegnapelőtt értékes bútorait elszállították. közluk zongoráját is, amely _ vedig az utóbbi időben családfenntartónak számitolt. tekintve, hogy a mérnök felesége a visszatartott nyugin : hiányát zongoraorák adásával igyekezett pótolni. Tegnapi tudósításunknak azóta szomorú folytatása lett, amennyi ten az elvitt bútorokat sietve el is árverezték. Egy antik ebédlőberendezés, nagyszerű diófa asztallal és székekkel, továbbá három antik szekrény és a két évvel ezelőtt 70 000 lejre éi tékelt zongora, összesen 6.400 lejért kelt el a Széchenyi téren megtartott árverésen. Ugyanakkor történt ez, amikor Urbanetznek a nymdíjhátraléka körülbelül 20.000 lejt tesz ki és még a mai navia is érvényben van az az 171558 íz. pénzügyminiszteri rendelet, amely szerint nyugdíjasok ingóságait nem szabad elárverezni. És itt ennek ellenére is árvereztek, még pedig olyan követelésért, amelyet jogtalanul vetettek ki! fl Viitorul szerint a chemarista képviselők Tilea és Hatíegana vezetése alatt al akcióra szervezkednek (Bukarest, november 16.) A Viitorul „Súlyosbodott az ellentét a kormány és pártja között“ címmel azt irja, hogy a Maniu elnökleté; vei megtartott nemzetiparasztpárti elnökségi gyűlésen Mirto közlekedésügyi miniszter amellett foglalt állást, hogy ne élesítsék ki a helyzetet Iuniannal és csoportjával szemben. Ezért történt, hogy Iuniant nem zárták ki a pártból, hanem lemondását egyszerűen tudomásul vették. A Viitorul szerint Erdélyben megindult a ehemarisíák akciója, melyet Tilea. a volt sajtóminiszter és Hatícganu Emil irányítanak. A chemarista képviselők a parlamentben ellenzéki magatartást fognak tanúsítani és lelki vezetőjük Vaida Sándor lesz. A ehemaristák főleg Tituleseut, Mihalachet és Madgearut fogják támadni. Tilea egyébként a Viitorul szerint a nagyszebeni párttagozat ülésén sejtetni engedte, hogy Tituleseu és Vaida közt súlyos ellentét van. Konfliktus áll fenn Madgearu és Ioanitescu miniszterek között is, a bukaresti kerületi polgármesterség miatt és valószínű, hogy az ellentétek miatt Ioanitescu ki is válik a kormányból. Félrevezetik, ha „OLLA“ helyett silány utánzatot ajánlanak.
