Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)

1932-10-10 / 233. szám

líffi ' -TI tALA CI0/-Koln-ZHvír. ___ 1932. oft/ó&er 9. * 1/asdrnap KmetiUisxg Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy héra 70 L. ? Szericajzíésíjl és Waiíilntill 50J, 3.9» lEgyővre 50 Pangó, félévre 25 Pengi,nejyel4vralî.31 Egyes szám ára 4 lel. | XV. évfolyam # 233. 82ÍU \ Egyes szám ár3 2) fillér. Megálltunk a keresztutnál Az igazi válságba most jutottunk el. Abba a válságba, amelyben szinte mellékes jelenség, hogy ki van az ország kormányán, marad-e a mostani, vagy talán átadja a helyét. Az ország .eljutott a pénzügyi válságnak ahhoz a pontjához, ahol ama bizonyos keresztut kezdődik, amely­nek egyik irányába bele kell lépni. Lejtőn csúsztunk el ide, s azon a meredek vonalon, amelyen leestünk, visszatérni lehetetlenség s az lelőttünk álló két irány közül valamelyiket vá­lasztani kell. A kormányban az utolsó óráig, a genfi egyezség aláírásának percéig meg volt a határozottság az irányválasztásra, ebben az utolsó órában azonban feladta a határozottsá­got s most oka van minden egyes állampolgár­nak az aggodalomra. Az egész ország polgársága a legaggodalma­sabb napokat éli és tudni szeretné, hogy mi lesz. Leket-e folytatni a becsületes munkát, ami­nek az értékét és hozamát akarja látni, a közel­jövőre befektetni, vagy számoljon azzal az eshe­tőséggel, ami minden emberi számítást felbo­rít? Mert ezt jelenei a polgárság számára az a kérdés: Népszövetséggel, vagy nélküle? S most ezen a ponton állított meg bennünket a kormány határozottságának a megtorpanása. Ezt jelenti a genfi tárgyalásoknak az utolsó pont feltevése előtti abbahagyása, az egy-két hónapi haladék kérése, amint azt a hivatalos jelentések kifeje­zik. Gazdasági életünk megfeszült kötelét a törvényszerűségek erői húzzák, feszitik és ott szakad a kötél, ahol a leg vékonyabb. A külföldi tőkeérdekeltségek kibírják a pár hónapi nemfi­zetéses haladékot, de itthon sok minden felbo­rulhat a Népszövetséggel történő szakítás eset­leges bekövetkezésének következményeivel. Azt a magunkramaradást hozza ez magával, amely­ben a valutazuhanás az inflációig vihet bennün­ket. Már az a tény, hogy halasztó, haladékot kérő állásponton vagyunk, megbolygatja és ingatja a mostani gazdasági bizonyosságokat is. A kor­mány — úgy látszik — hiszi, hogy a lej stabi­litását fenn tudja tartani a régi alapon, azon­ban a pénzpiacon jelentkező tünetek azt mutat­ják, hogy a kormánynak ezt a hitét nem oszt­ják a forgalom lebonyolítói. Ilyen helyzetben erős határozottságra s a kiválasztott elhatáro­zás gyors keresztülvitelére van szükség, de a halogatás olyan gyöngeséget árul el, ami a legkevésbbé kívánatos­A mi hitünk és meggyőződésünk szerint a nemzeti önérzetre való hivatkozás ilyen válsá­gos idők gazdasági kérdésében, sehogysem le­het helyes és nagyon megboszuihatja magút. Ha valaki azt mondja, hogy vállalja az elzár­kózásnak a következményei*-, rav a polgárság gazdasági érdekei szempontjából ezt tartja szükségesnek, erről lehet vitatkozni. Ha azt mondja, hogy enneic az ellenkezőjét vállalja a ideflációs irányzat fenntartása érdekében, en­nek meg vannak a polgárság életévekében ki­fejthető indokai. De a vészes bizonytalanságot fenntartani a gazdasági törvényszerűséghez egy­általában nem tartozó nemzeti önérzetre való hi vatkozással, ez már csak népszerüségsZerzési párttaktika, a régi, túlhaladott időkből elősze­dett jelszó, amivel ma már helyzetet sem le­het takarni. A polgár nemzeti önérzetét az erő- siti, hogy élni tudjon, dolgozni tudjon, munká­jának gyümölcse legyen és amit megkeresett, annak meg legyen a vagyonbiztonsága és érté­ke. Az, hogy a Banca Naţionala és monopolin­tézmények igazgatóságának tekintélyét sérti a .népszövetségi szakértők ellenőrzési tevékenysé­ge, teljesen független a nemzeti önérzettől. A külföldi tőkeérdekeltségek szakértői is beleszó­Kormáiigferizls ellenőrizhetetlen hírei a levegőben .4 genfi egyezmény elmaradása kérdéssé teszi a törvé­nyek hatását — Bratianu György éles hangon beszélt a nagyhatalmakról interpellációjában — Ferenczi Zsig­mondi beszélt a Magyar Párt nevében az elkésett kény­szeregyezségről (Bukarest, október S.) A genfi egyezmény megkötésének elmaradása kérdésessé teszi azoknak a gazdasági törvényeknek a hatását, amiket most a parlamenttel megszavaztatnak. Az ellenzéki lapok u kormány távozásáról Ír­nak, a többi lapok a legerélyesebben cáfolnak, a törvényjavaslatokat most gyors tempóban szavazzák. Megszavazták a kényszeregyezségi törvényjavaslatot is. A Magyar Párt nyíltan megmondotta: elteli már az ideje annak, hogy ilyen módon segíteni lehessen, a városi lakos­ság ladikáiiri megoldást igényei, amit már nem lehet elkerülni, de ilyen megoldás csak úgy egészséges, ha az állam hoz áldozatot és adja a garanciát az adós és hitelező számára egyai ánt. Hirek a kormányvrizísről. Ellenzéki lapok szerint az éjszaka folya­mján Románból olyan hírek jöttek, hogy Vaida miniszterelnök benyújtotta a kormány lemon­dását. Az uralkodó azonban nem fogadta el a lemondást, hanem közölte Vaidával, hogy va­sárnap, vagy hétfőn, ahogy hazaérkezik, dön­teni fog a kérdésben. Az esetleges korműnyutódlás teő Intelében megegyezés jött volna létre es ennek alapján az uralkodó bármikor bekér­heti a kormány lemondását. Kormánykrizis- ről beszélnek s arról, hogy a király azonban semmiesetre sem akarja a kormány kicserélé­sével megoldani a krízist. Ha azonban a vál­ság a kormány lemondása nélkül oldódik meg, úgy Vaida átalakít ja a kormányt. Egyúttal a nemzeti-parasztpárt kebelében is tisztázni fogja a helyzetet. Vaida állítólag elégedetlen Maniuval, ki mindenáron keresztül akarta vinni a kon­verziós javaslatot és ezzel kiélezte az ellenté­teket. Vaida neheztel Mihalacliera is, ki a kor­mány álláspontja ellenére meglátogatta Lon­donban Tituleseut, Vaida kérni akarja Miha- lachet és Maniuí, hogy egyszerűen hagyják rá a kormányzás gondját, mert ő a felelős érte. lottak a költségvetésbe s az élet számára nem volt fontos, hogy szakértőnek titulálták az irá- I sokban és nem ellenőrzőknek. A polgárság szá- 'mára mellékes ezeknek az uraknak a titulusa. A fontos az, hogy a deflációt ne az ő bőrére és kárára vigyék tovább, hanem a Népszövetségen keresztül megfogott külföldi hitelezők vállalja­nak enyhítést ebből a teher col s ezzel feiszaba dúljon itthon a pénzforgás. A külföldi kötele­zettségek lemérséklésénék kívánságát és ennek megfelelő feltételeit önérzettel lehet vállalni. Hiszen minden egyes európai állam azt csi­nálja jó idő óta és egyik sem féltette ettől a nemzeti önérzetet. Mindenik büszke a maga ön­érzetére, aminek nem erősítője a koldusbotra- jutás, hanem éppen ellenkezőleg: a jólét felé törtetés határozottsága mindig fölemel. A kormány hoiyzetét komplikálja az a kö­rülmény, hogy Mikalacho szolidaritást vállalt Titulescuval. Mihalache a kormányhoz küldött sürgönyében azt kérte, hogy a kormány ne fogadja el Titulescu le­mondását, hanem hivja Bukarestbe és kérjen tőle részle tes jelentést a helyzetről. Mihalache eszerint állást foglalt volna Titulescu mellett. Vaida kijelentette, hogy nincs más mód, minthogy vagy lemond Titulescu, vagy lemond a kor­mány. Vaida tehát. nem vette figyelembe Mihalache aján­latát, hanem elfogadja Titulescu lemondását, amivel kényes helyzetbe hozta Mihalachet. Madgearunak a ma reggeli lapokban meg­jelent nyilatkozata is komplikálja a helyzetet, mert Madgearu elfogadhatónak minősíti a Népszövetség feltételeit, amiket viszont a kormány a Nemzeti Bank igazgatóságának magatartási alapján elfogad- hatatlanoknak mondott. Cáfolják a krizishireket. Egyes lapok különböző híreket közöltek a csütörtök esti minisztertanácsról. E hírekkel ellentétben a Lupta illetékes helyről úgy érte­sült, hogy a minisztertanács tanulmányozta a Népszövetség pénzügyi bizottsága és a román delegáció között megtárgyalt egyezményterve­zetet és úgy döntött, hogy ezt alaposabb megvitatás és tanulmá­nyozás tárgyává kell tenni, ami nem történhetik meg azonnal, hanem csak novemberben a Népszövetség tanácsának ülés szakán. Azt is Írták hogy Madgearu vissza­adta megbízatását és hazautazik. Ezzel szem­ben az a tény, hogy Madgearu a kormány megbízásából Pá­risba utazott Lugoseanuval együtt és Ismeretlenek a nagyközönség előtt a kor­mánynak azok az indokai, amelyekkel az egyik útirányban való haladást megállította. A nem­zeti önérzetre való hivatkozás nem ad erre ma­gyarázatot. A másik vonalba nem akar beak* lani, mert azt vállalni nem lehet. Nem hisszük, hogy a genfi egyezmény aláírásának a megta­gadása, ha már eljutottunk odáig, bölcs elha­tározás lett volna. De a halasztást nem tűrő helyzetekben haladékkéréssel a legkevésbbé lehet jót cselekedni. Mert 1—2 hónap ma nagyon nagy idő, minden napnak olyan súlyosak a terhei, hogy nem tudható, át lehet-e cipelni a követ­kező napra. A kormánynak tisztában kell len4 nie azzal, hogy olyan válságos időt rakott a polgárság vállaira a halasztással, hogy ennek terhei aggodalmasan súlyosak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom