Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)

1932-10-09 / 232. szám

ClVl-KolOXHVdr- _ veTJ*_ 1932. oRtóber 9 * V £E. SÚ.FH£l$J KillTlUlSXO Előfizetés belföldön: Egyévre 800,félévre 400, negyadí/ra 203, agy Fiára 70 L Egyes szám ára 3 let. OPSZAlOS tlftlfARPAtn LA? I Előfizetés Magyarorszijev. Szarkaaztásáji éi klajáilaatill tüabi; 500, 3,00 »Egyávra 50 Pangó, félávra 23 Pangó,nag/aia/r* 12.30 & XV. évfolyam üt 232. szám I Egya3 szám ára 30 Fiit ár. Összeomlottá genfi tárgyalásokhoz fűzött optimizmus A Népszövetség feltételeit elfogadhatatlanoknak jelentette ki a minisztertanács — Ellenjavaslattí^at készít a kormány és haladékot kért a tárgyalásra — Az állam méltóságát sértő feltételekről van szó (Bukarest, október 7.) A genfi híreket a pénzügyi szanálás tárgyalásairól, olyan nagy optimizmussal kürtölték szét, hogy most a leg­nagyobb csalódás érte a közvéleményt. A bu­karesti sajtó a legkedvezőbb genfi vívmányok pontjait közölte, azzal a kiszinezéssel, hogy eze­ket ünnepélyesen irja alá a kormány s a csü­törtök esti összes sajtóhírek, még a félhivatalos kőnyomatosjelentések is tudtul adták az esti minisztertanács ratifikációs határozatának i megtörténtét. Pénteken reggelre azonban kide­rült minden: a Népszövetség úgynevezett teeb nikai összeköttetését Genf ben a legsúlyosabb Tegnap későn este a konverzió megszava­zása után a kormány tagjai a képviselőházban minisztertanácsot tartottak, melyen résztvett a képviselőház és a szenátus elnöke, valamint Maniu Gyula is. Vaida miniszterelnök ismer­tette a genfi javaslatot, amely szerint Romá­niának újabb népszövetségi ellenőröket kellene elfogadnia, akik ellenőrző szerepet gyakorolná­nak a költségvetés összeállítása és a Nemzeti Bank működése felett. A Nemzeti Bank igaz­gatósága még tegnap délután közölte a kor­mánnyal, hogy a maga részéről semmi esetre sem fo­gadja el a népszövetségi tanácsnak e javaslatait. A minisztertanács vita alá vette a Népszövet­ség propozicióját és hosszas tanácskozás után egyhangúlag visszautasította azt és felkérte Madgearu megbízottat, hogy a román kormány ezen határozatát közölje a Népszövetség pénz­ügyi bizottságával. Madgearu egyidejűleg uta­sítást kapott, hogy jöjjön azonnal Bukarestbe és ismertesse a genfi tárgyalások fejleményeit. Madgearu távolléte alatt Genf ben Lugoseanu fogja továbbvezetni a tárgyalásokat. Vaida a királyhoz ment. Vaida miniszterelnök tegnap este Románba utazott, ahol résztvett a hadgyakorlatok id ol só napján és egyúttal közli a királlyal a minisz­tertanács tegnapi határozatát. A Curentul úgy tudja, hogy Vaida ez alkalommal a királynak rendelkezésére bocsátja a kormány lemondását is. A genfi javaslat ellen feltételekhez kötötték. Pontosan és hivatalosan nem mondják meg ma sem, hogy mik ezek a feltételek, azonban ugylátszik olyan pénzügyi ellenőrzésről van szó, amilyent a kormány nem mer vállalni. Ha e feltételeket nem tud­ják enyhíteni, akkor aligha lehet most már a Népszövetség megkerülésével a külföldi érde­kelt tőkével megegyezést találni. Hiszen az ilyen megegyezésnek előfeltétele volt a népszö­vetségi kapcsolat megteremtése. Ezért nehéz a kormány helyzete s ezért kiváncsi a közvéle­mény, hogy mit fog csinálni. Jelenteni fogja, hogy hajlandó a kormány, visszavonulni, ha a király más formában látja a kérdést megoldani. A Curentul melegen üd­vözli a kormányt, amiért nem helyezte az or­szágot a külföldi gyámság alá. A Viitorul szintén tiltakozik az idegen drasztikus ellen­őrzés ellen. Az a hir is elterjedt, hogy Mad- igearu és Lugoseanu mondottak le, de ez sem történt meg. Cáfolat a lemondásról. Illetékes helyről a leghatározottabban meg­cáfolják egyes ellenzéki hírforrásoknak azt az álhirét, hogy a kormány a genfi tárgyalások eddigi eredménytelensége miatt ' le akarna mondani. Jellemző, hogy a Viitorul külön­kiadásban akarta elterjeszteni ezt a fantaszti­kus hirt, de utóbb jobbnak látta visszavonni a különkiadást, amikor megtudta, hogy Vaida még nem is érkezett meg Románba és igy még nem is volt királyi kihallgatáson. A miniszterelnök mindenesetre beszámol az uralkodónak a genfi tárgyalásokról, azonban ezzel kapcsolatban a kormány lemondásáról irni csak az ellenzék jámbor óhaja és fantá­ziája. Hivatalos jelentés az eredmény­telenségről. A kiadott hivatalos kommüniké szerint a kormány megvitatta a román delegáció és a Népszövetség pénzügyi bizottsága közötti egyezménytervezetet. A kormány úgy találta, hogy ebben a nagyfontosságu kérdésben nem dönthet azonnal, ezért olyan utasításokat kül­dött Madgearunak, Siker, vagy kudarc? Most már igazán nem tudjuk, hogyan ál­lunk ezekkel a genfi sikerekkel? Egyik nap azt jelentik Genfből, hogy a Népszövetség és a ro­mán kormány között teljes az együttműködés Románia gazdasági megsegítése körül, másnap jön a hir, hogy vissza az egész, a román szuve- rénitást Genfben annyira megsérették, hogy szó sem lehet a Madgearu miniszterhez jutta­tott követelések teljesitéséről. Egyik nap preciz pontokba foglalva közölték velünk, hogy Ro­mánia ötévi moratóriumot kap, külföldi adós­ságainak amortizálásánál is elengednek két­milliárdot neki, másnap jön a hir, hogy csak tessék nyugodtan tizenöt százalékkal leszállí­tani a tisztviselők fizetését, néhány ezer tiszt­viselőt el is bocsátani. Egyik nap jön a hir, hogy a Népszövetség jó! viselte magát, a má­sik nap, hogy rosszul viselte magát. Ember legyen, aki el tud igazodni a homlokegyenest ellenkező jelentések szövevényében. Ez a jelenség különben sem meglepő a ro­mán politikai életben. Mi nálunk semmi sem bizonyos, ami bekerül a sajtóba. Úgyszólván hetek kellenek, amíg tisztázódik a lényeg, az argumentumokból, ellenargumentumokból, je­lentésekből és ellen jelentésekből egy középará­nyost huzhatunk, amely úgy, ahogy, valószinii- sithető. Legutóbb, amikor a Csiki Magánja­vak pőrének eldőltéről adtak jelentést, azt is úgy fogalmazták meg, hogy több­ségi szempontból győzelemnek is látszott, meg nem is. Kissé homályos ez a Titu- lescu-ügy is, vannak már jelentések, hogy a kormány már nem is duzzog volt londoni nagy­követére és Mihalache belügyminiszternek si­került öt közmegelégedésre kiengesztelni. Kül­politikai téren állandóan küzdeni kell a homá­lyos interpretálásokkal, diplomáciai elkenések- kel, ravasz félremagyarázásokkal, mesteri agyonstoppolnsokkal és a vége az, hogy a köz­vélemény, beleértve természetesen a többségi közvéleményt is, tájékozatlan marad és nem tudja, hogy most már mit is higyjen. Pedig igazán jó volna kinyomozni, hogy is állunk tulajdonképpen a genfi eredményekkel? Tényleg igaz az az állítás, hogy a külföldi szakértők többet ártottak, mint használtak az országnak? Mert most állítólag a genfi egyez­mény aláírásának, vagy alá nem írásának ez a punctum salienşe. Nem vitás, hogy a külföldi államok, jelesen Franciaország nincsenek tekin­tettel érzelmi szempontokra, amikor a román gazdasági élet darázsfészkébe nyúlnak. Szalad­nak a pénzük után és biztosítékokat kérnek, el­ismerve, hogy ezek a biztosítékok valóban olyan kiviilről jövő belenyúlást és szigorú el­lenőrzést tételeznek fel, ami normális időkben indokolatlan. Az is helvos, hogy a román kor­mánynak alkudnia kell mindaddig, ameddig csak alku lehetséges, amig a jobb feltételeket kicsikarja. Viszont tisztában kell lenni azzal is, hogy Románia mai leromlott állapotában nem a külföldi szakértők a ludasok, hanem azok, akik a jelenlegi helyzetet előidézték. Sohasem szabad a felelősséget konvertálni olyan érte­lemben, hogy azok a renitensek, akik a pénzt adják és nem azok, akik a pénzt elköltötték. Mégis csak hosszú évek lehetetlen gazdál­kodása juttatta Romániát a mai csúnya, alku­dozásra kényszerült helyzetbe, mégis csak harminc százalékban a válság, de hetven szá- zalékban a pénzügyi slendriánság számlájára! irható, hogy minden feltételt el kell fogadni, amely alkalmasnak látszik feltartóztatni az országot egy még nagyobb katasztrófa be állásától. Szeretnők, ha a jelenlegi kormánynak si­kerülne Genfben meggyőzni a hitelező államo­kat, hogy ha már a legszigorúbb és legmeg- alázóbb ellenőrzést óhajtják gyakorolni Ro­mániával szemben, úgy azt enyhe sztaniol- papirosba csomagolják. De félünk attól, hogy sokkal inkább ki vagyunk szolgáltatva a Népszövetségnek, semhogy sokat rezonirozhat- nánk. Hogy miképpen áll a tényleges helyzet, azt elsősorban a kormánynak kell tudnia. Fájdalmas számunkra, hogy bizonytalanság­ban vagyunk a kormányzat minden lépése fe­lől, de még fájdalmasabb volna ráeszmélni, hogy a kormányzat maga sem ismeri fel eléggé a helyzetet. Nem, egyáltalában nem kívánjuk, hogy gyanúnk beteljesedjék és holijap-holnap- után még súlyosabb helyzetre, még súlyosabb feltételekre ébredjünk, mint amilyen helyzet­ben, mint amilyen feltételekkel szemben a kor­mány most presztízs okokból a legenergikusab- ban tiltakozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom