Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)
1932-10-01 / 225. szám
4 KnmUjsne XV. ÉVF. 225. SZÁM. Megszületett tehát a legújabb honmentő idea. Az állami inkasszó arányában legyenek fizetve a dologi kiadások (áll. szállítások, melyekkel az állam az utóbbi években következetesen adós maradt) a köztisztviselők és a nyugdíjasok. Bár a nyugdíjasoknak kevés közük van az állami inkasszóhoz, mert a tisztviselőtől külön törvénnyel védett nyugdijalapukra levont aránytalanul magas 10 százalék nyugdijjáru- lek az önbiztositás jelleget adja a nyugdíjintézménynek. Más szóval a tisztviselők a nyugdijukat nem az államtól kapják, hanem a maguk erejéből biztosítják. Meggondolaílanabb s az ország közgazda- sági életének sírját inkább megásó pénzügyi politikát elképzelni sem lehet az ország jelenlegi helyzetében. S ha a külföldi; szakértő urak véleménye is csak ebben az országmentő ideában jegecesedett, volna ki, ez csak azt bizonyítaná, hogy a külföldi szakértők abszolút tájékozatlanok országunk siralmas pénzügyi és közgazdasági helyzetét előidéző okok tekintetében. Bizonyára nem ismerik adótörvényeink „gyakorlati“ alkalmazását; az ellenőri és inspektori rendszer teljes csődjét ami az állami jövedelmek fokozottabb biztosítását illeti (fe- kete,szesz, bélyegpanamák, adóeltitkolások, áll. szállítások körüli visszaélések, korrupció stb). Nem ismerik a modern követelményeknek meg felelő számvevőségek nélkül működő pénzügyi adminisztrációnk belső életét. A megyei Admi- nistratia-financiare-k kebelében működő „secţia contabilitătii“-k nem függetlenek az „Admi- iri‘itratia-fin.“-tól, amint nem független az Állami számszék sem a Minisztériumoktól, nem lévén számonkérő joga a miniszter urakkal szemenBizonyára nem ismerik a külföldi szakértők pénzügyi politikánknak gyakorlati megnyilvánulását országrészenként disztingválva. Érdemes lenne a fáradságra pl. megállapítani, hogy ugyanazon terjedelmű mivelési ágú földterület mennyi adót fizet a Regátban és mennyit Erdélyben. Nem is szólva a kereskedelmi és ipari egyéni, vagy társasági vállalatok adóiról. Egy kis összehasonlítás például a kolozsvári és a bukaresti egyenesadók terén a reflektor fényével világítvaTöbbek között bizonyára nem tudják, hogy pl. az örökösödési illetékeket egyéni belátásuktól függően, az adóellenőrök állapítják meg függetlenül a hagyatékok birói tárgyalásától s hogy az igy megállapított örökösödési illetékek felülvizsgálása, előírása, nyilvántartása és behajtása mily sok kívánni valót hagy fenn. Hogy például a vagyonátruházások s az ebből eredő adóátirások évek óta nincsenek keresztülvezetve a matrikulákban és az adófőkönyvekben. Hogy a szerencsétlenül felépített adótörvényeink mi- aít a legjobban túlterhelt és a legrosszabbul fizetett tisztviselői az államnak épen a pénzügyiek s hogy az általános közigazgatásunk egyik . [ fenéje az ellenőrzés hiánya. Hogy például az ország több száz pénzügyi hivatala a gomba módra termő rendeletekkel igazgatta- tik, nem lévén egy rendszeres hivatalos szolgálati utasítás. És igy tovább. Azon a lejtőn, melyre a tervezett kiadások lj?/3záilitása által jutna az ország, nincs megállás és ez a teljes gazdasági összeomláshoz fog vezetni. Ennek megítéléséhez nincs szükség bekötött szemmel tapogatózó külföldi szakértelemre. Az ismert helyzetben a kormány egyáltalán nem remélheti, még a legerőteljesebb ad abszurdum vitt végrehajtások utján sem (melyek különben végeredményben többet ártanak, mint használnak a köznek), hogy hibás adózási rendszerünkön nyugvólag előirányzott bevételeket belátható időn belül, számba vehető arányban behajthassa, annál kevésbbé, mert az utolsó évek elhibázott deflációs politikájával mesterségesen előidézett pénzhiány egész ipari, kereskedelmi és közgazdasági életünket felborulással fenyegeti. A legkevésbbé teherbíró rétegekre kivetett áldozati adókkal nem lehet az ország gazdasági vérkeringését erőhöz juttani. A korrupciót előidéző és tápláló rosszul fizetett tisztviselőkkel nem lehet az ország zilált anyagi helyeztél! segíteni. Szerencsétlen gondolat az is, hogy külföldi kölcsönnel szanáljuk a helyzetet- Mert, ha óriási áldozatok mellett kapnánk is külföldi kölcsönt, az csak fokozná a bajt: A pillanatnyi enyhülés után fokozottabb mértékben ujulna ki. Hisz már csak az eddigi külföldi tartozásaink kamatainak biztosítása is az ország belföldi fizetési kötelezettségének nagymérvű beszüntetését eredményezte a legelképzelhetetlenebb tömegnyomor előidézésével. Politikusaink a külföld felé fordított arc eai büszkén hirdetik, hogy mily gazdag ország vagyunk. Hát miért nem veszik hasznát ennek a megállapításnak a köz javára. Onnan vegyenek, ahöl van s ahol a hon érdekében hozott u. n- áldozati adókat kevésbbé éreznék meg Kéznél lenne mindjárt az u. n. vagyonrevizió. Kíméletlenül, személyre való tekintet nélkül, feljelentésekre nem várva, hivatalból kellene felülvizsgálni az összes vagyonszerzéseket a háború kezdete óta, progresszív módon megcsapolva azokat a köz javára a honnan, — többé- kevésbbé korrekt utón, — származtak. Ne hordozzon a hátuk a képviselő uraknak egy különben mérsékelt alapon életre hivandó vagyonadó megszavazásától sem. Ott vannak a nagybirtoka, a reforma agrară által megkímélt bojár urak és a bérpaloták tulajdonosai, akik igazán meghozhatnák a hazafias áldozatot azért az országért, mely av. ők földi jólétüket oly előnyösen biztosítja. Ott van pl. a sok miliiárdot kép viselő ingó v, tőke, mely mint bankbetét vagy részvénytőke munkanéíkül hozza a hasznot tn- ’ajdonosaiknak. Ott vannak az u. n. mammuth- fizetések s halmozott jövedelmek, melyek megállapításánál alkalmazva lett a 40-szeres kvóta, nem úgy, mint a tisztviselői fizetések és nyugdijaknál, ahol a kvóta alig 4—10-szeres a békebeli átlagos 30-szorosával szemben. Pillanatnyilag lehetne és kellene is segíteni az egész állami életünket fojtogató pénzhiányon, az időlegesen imobülá vált sok milliárdos kincstári követeléseik 20—50 százalék erejéig kir hocsájtandó mérsékelt (2—4 százalékos) kama <c.zásu, állami pénztári jegyekkel, melyeket törvényes fizetési eszköznek jelentsen ki a saját pénztáránál. Amint pl. azt tette a szomszédos Magyarország, midőn a hátrálékos örökösödési illetékek terhére százalékos állami pénztári jegyeket bocsájtott ki. Ez nem lenne uj pénz (infláció), mert lényegében egy jelentőségű lenne az évék óta hátralékban maradt köztartozások egy töredékének pénzzé tételével a priori behajtásával . A hátrálékos köztartozások befizetését prémiumok kitűzésével is elő lehetne és kellene is; elősegíteni. Bizonyos arányú befizetéseknél el kellene engedni a kamatokat, sőt a tőkének is meghatározandó hányadát. Ily módon az állam eleget tehetne további késedelem nélkül belföldi fizetési kötelezettségének is anélkül, hogy újabb drága külföldi vagy belföldi kényszerköl- esönt (pl. a tisztviselőknek, nyugdíjasoknak szánt célt tévesztő járadékkötvények), legyen kénytelen felvenni. ............................. Lélekzethez jutnának az időszerűen fizetés-: képtelenné vált adóalanyok is s a közforgalomba visszatért milliárdokkal megerősödve, 1—10 év alatt rendezhetnél; tartozásaikat az állam-, mai szemben is vagyoni tönkremenetelük nélkül. A mily arányban aztán befolynak a mult évekből eredő adóhátrálékok és egyéb köztartozások, abban az arányban lennének majd bevonandók a pénztári jegyek. S ha mindezeken kivül rátérünk végre a! komolyan vett takarékosságra, reorganizáljuk,) újjá teremtjük pénzügyigazgatásunkat s mo;, dernné tesszük állami számvitelünket aleji mindenkori vásárló értékének megfelelő fizetéssel a tisztviselők tisztességes megélhetését lehetővé tesszük s ezzel a vészes korrupciót gyökerében megtámadva, annak a jövőben tűzzel-( vassal hadat üzenünk, hiszem és velem együtt* olhihetik az ország sorsát intéző urak is, hogy; megtalálja az ország a kivezető utat saját ere- 1/S Egy volt állampénztári főtanácsos. Egymást is becsapták és egymástól is sikkasztottak a garancia-panamisták Egy ékszertől vaj ügyetlensége leplezte !e a bűnszövetkezetet (Kolozsvár, szeptember 29.) Beszámoltunk előbbi szamunkban an ól a nagyarányú vasúti panamáról, mely tegnap került az ilfovi ügyészség elé. A ma éjjeli vizsgálat újabb részleteket hozott napvilágra és most már mind világosabban kezd kibontakozni a panamatársaság működése. Megírtuk, hogy a két főbü- nös: Bailescu és Bălhac főtisztviselők, ők az egész panamatársaság megszervezői és ők voltak a kezdeményezők is. Ugyanis Bailescu - nál volt a kimutatás a betett garanciákról, míg Báihacnak kötelessége szerint referálnia kebett a kifizetett Összegekről. Tehát szükségük volt egyik a másiknak a közreműködésére. Nemsokára azonban újabb bizalmas embereket is bevontak a szövetségbe, akiknek az volt a szerepük, hogy beryujtották a folyósítási kérvényeket azok nevével, akiknek a garanciái ív ég bent voltak. Rövidesen rájöttek azután, hogy sokkal megfelelőbb lesz, ha olyan nevekkel nyújtják be a kérvényeket, amelyekre már előzőleg az illető cég felvette a garanciát, mert igy nem lesznek annak kitéve, hogy a törvényes tulajdonos megjelenése esetén felfedezzék a manipulációjukat. így azután a szövetség egyik tagja benyújtott egy kérvényt olyan névre, melynek viselője már régebb felvette a letett garanciát. Bailescu folyósította a kérést, Bălhac hamis jelentést tett, hogy az összeget mostanig nem folyósították. így az ál-szállitó felvette a pénzt, amelyet azután megosztott Bailescu cs "ălhaccal. Végűi azonban a szövetség tagjai között is meghasonlás történt. Az egyik panamista Mark Andort egyszer megbízták, hogy I. Nacht nevii kereskedő illetékét követelje és kérje garanciába letett 470 ezer lejt, melyet az igazi Nacht már rég felvett. A dolog most is simán ment és Andor kézhez kapta az összeget. Ezen az estén Bailescu és Tóth társak azonban hiába vártak reá egy bodegában, hogy megosztozz« nak a pénzen, mert szövetségesük a nagy összegei elsikkasztotta és megszökött. , Az ügyet végeredményben egy Amanoloehioaiei Mihály közismert ékszertolvaj ügyetlensége leplezte le, aki szintén részt akart venni ebből a jól jövedelmező üzletből. Neszét vette valahonnan e panamázásnak és azzal állott elő Bailescunak, hogy feljelenti őket, ha nem vonják be őt is ebbe a szövetségbe. Húszezer lejjel akarták kielégíteni, de később Amauolochioaiei mindenképpen intenzivebb részt akart venni az üzletben. Meg is bízták egy garancia felvevésével, de már a legelső esetben rajtacsipték. így azután nyilvánosságra került a dolog s megkezdődött a vizsgálat, melynek nyomán kiderült, hogy Schmidt felvette Goldstein cég 142 ezer lejes garanciáját, Biller Samu a Rolling Buderus cég nevében felvette a letett 110 ezer lejt, azután a Me- rocazd társaság 70 ezer lejes garanciáját és végül Kunes Heimrich nevében egy negyvenezer lejes összeget. Az erdélyi Dacia társaság 254 ezer lejes garanciájának a felvétele egy egész sorozat hamis lépést követeli meg. Ezen már többen közreműködtek. Bailescu kezdeményezte, Tóth Mihály hitelesítette a jegyző nevében a meghatalmazást és Porumb vette volna fel a pénzt. Schmidt is közreműködött, amennyiben ő szerezte meg a szükséges hamis pecséteket. Ugyanekkor Bailescu még egy uj egyént is bevont a társaságba, Timotei Rujescu ügyvédet, aki neki meghitt embere völt. Ugyanis az utóbbi időkben gyanakodni kezdett, hogy a Mbbi üzletekben valahogyan kijátszották a meg osztozkodásnál. így Rujescut bizta meg, hogy felvegye a pénzt és ketten most már megcsalják a társaság többi tagját, azt állítva, hgoy csak alig ötveunyolcezer lejt tudtak felvenni. A vizsgálat most folyik a bűntársak felderítése, valamint aziránt, hogy azok közül, akiknek fennhatósága alatt történt ez a sikkasztás, milyen mértékben felelősek a garanciák elpanamázásáért. Egy szakértőt pedig megbíztak, hogy nézze át az összes utóbbi évek kimutatásait és állapítsa meg az elsikkasztott garanciák összegét. A bűntársak után tovább uyomoz a rendőrség. Ki hozzon „áldozatot ?“
