Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)
1932-10-26 / 246. szám
XV. ÉVF. 246. SZÁM. KlLETlUjsm 5 EeaKiletét Tette Karikás Frigyes és társai bünilg^éuek tárgyalása (Budapest, október 24.) Kariskás Frigyes és társainak ügye került ma tárgyalásra a budapesti törvényszék elé. Karikás Frigyes vallomásában előadja, hogy őt nem akarták a magyar kommunista pártszervezet titkárává megtenni, csupán információkat akart szerezni a magyar munkásság helyzetéről. Amikor az elnök felolvassa a rendőrség előtt tett vallomását, kijelentette, hogy erőszakkal csikarták ki belőle a^ vallomást. Nem érzi magát bűnösnek. Kilián György 25 éves vádlott előadja, hogy vallomását erőszakkal csikarták ki belőle a rendőrségen. Tagadja, hogy ő irta volna azokat a kommunista röpiratokat, amelyeket az elnök elébe tár. A Sallay és Fürst jegyzőkönyvi vallomásai kapcsolatosan, amelyben a kivégzett kommunisták bevallották, hogy Kiliánnal összeköttetésben állottak, a vádlott mindent tagad. Stotter Lajos vádlott, aki hajlékot adott a kommunista agitátornak, kijelentette, hogy neki nem volt tudomása arról, hogy mi történt Kiliánék lakásán és nem érzi magát bűnösnek. A vádlottak kihallgatása után megkezdődtek a perbeszédek. Dr. Práger László királyi ügyész tartott vádbeszédet és hangoztatta, hogy a vádlottak bűnössége nyilvánvaló. Az ülést ezután szerdára halasztották, amikor a védőügyvédek fogják megtartani védőbeszédjüket. IJjabb kommunista ügyek. Györgyből jelentik: A rendőrség nagy kommunista szervezkedésre lett figyelmes. Az eljárás megindult, megtalálták a kommunista agitációt szolgáló titkos helyiséget, lefoglalták a sokszorosító gépeket és többeket letartóztattak. 99 Ellopták a mondják M Hír oniuBaJdonosai, akiknek a nevét a nyomda kérték egy eséesármeíBxéaset ieoperálták a lapról (Kolozsvár, október 24.) Még a kolozsvári sajtódsungelben is páratlanul álló eset történt ma Kolozsvárt. Két kolozsvári nyomdász egyszerűen kisajátított egy lapot, vagy, hogy pregnánsabbul fejezzük ki magunkat, idézzük a lap volt szerkesztőjének kijelentését: ellopott egy lapot. Három héttel ezelőtt indult meg „A Hir“ cim alatt egy estilap Kolozsvárt, amelynek kiadására néhány munkanélküli nyomdász, újságíró és tisztviselő állottak össze. Ez különben az utóbbi időben nem is szokatlan lapinditás. Nagyon könnyű dolog, tőke és minden hírforrás nélkül lapot adni ki azzal a számitással, hogy a laikus közönség „nem fog semmit észrevenni“. A lap azonban, amint ez előrelátható is volt, nem tudott megélni, amin már csak azért sem lehetne csodálkozni, mert ezidőszerint nyolc vagy tiz napilap jelenik meg Kolozsváron és ezek közül több szintén ugyanezzel a metódussal és számitással fogott munkához. Telefon, A L©ix.«3 lEgmegbizhiitább ÓVSZER — Hát nem vagy boldog a feleségeddel, kis fiam? Nem jő asszony? Jancsi sóhajtva felelte: — Dehogynem, édesanyám! Inkább tuljó! Na! Isten velünk! Nyomott hangulatban «ért ki az állomásra, ahol még egy darabig várnia kellett, mert a vonat késett. Cigaretta után kotorászott a zsebében s hogy egy kis kartondobozt húzott elő a megszokott tárca helyett, hirtelen megrémült: — Hol a tárca? A másik pillanatban persze már eszébe jutott: — Hol van! Hiszen az a bajom éppen!... De milyen szórakozott vagyok! Első percben azt hittem, hogy elvesztettem! Milyen szórakozott vagyok!... Rossz kedvem van és elfelejtem, hogy mitől... Pedig abban a percben már nem is volt rossz kedve. Az ábrázata szélesre derült és vágtatva rohant a sürgönyhivatalba, mert már megvolt a mentő ötlete. A legegyszerűbb a világon. Feladott egy táviratot Kassára önmagának címezve: „— Tárcáért ne aggódj, megvan! Anyád.“ — Egy évig ráérek kiváltani! — gondolta. — Es Juci előtt is igazolva vagyok!... Hála Istennek!... De hogy nekem nyavalyás száz pengőért ilyen bajaim legyenek!... Nna!... Kassán Juci várta a vonatnál. Már messziről lobogtatta felé a táviratot: — Megvan a tárca! Ne aggódj! Mama táviratozott! Jancsi nagyot sóhajtott: — Jaj! Hála Istennek!... Egész utón olyan rossz kedvem volt miatta!... Azt hittem, elveszett!... Milyen kedves anyámtól, hogy táviratozott!... Tudta, hogy mennyire bánt, mert hogy tőled kaptam!... így csalta meg Jancsi Jucit legelőször. A második csalást azonban már nem mondom el, mert az nem gyerekeknek való. távirati anyag nélkül, ambiciózus fiatalembereket újságírókká előléptetve. Igaz ugyan, hogy a hasonló kaliberű lapok sorsa meg van Írva a csillagokban és rövid vergődés után mindenik beadja a kulcsot, de elképzelhető, hogy azért a megfelelő zsurnalisztikái előfeltételekkel rendelkező lapoknak mégis nagyon árt a közönség tájékozatlanságának kihasználása és a lapvásárlók szétforgácsolása. „A Hir“ egyébként igyekezett a közönséget kielégíteni és ezt a sziszifusi munkát főleg Halász József újságíró végezte, aki szerkesztette a lapot, a kiadói teendőket pedig Kandel Ignác látta el. A kalákába dolgozó nyomdászok, mint szövetkezeti tagok végezték a szedést. A nyomdászok azonban szakszervezeti tagok voltak és mint ilyenek a Nyomdászok Országos Szövetségének hatásköré alá tartoztak. Az egyesület aztán eltiltotta a nyomdász munkásokat a lap előállításától, bizonyára úgy gondolkozva, hogy az ilyen alkalmi összeállások a munkások összességének is ártanak, meggyengitvén a rendes munkabéren dolgozó nyomdászok helyzetét. A természetes az lett volna, hogy ezek után a lap annak rendje és módja szerint megszüntesse megjelenését. Ehelyett azonban más történt. „A Hir“ a Lieeum-nyomdában készült, amelynek bérlői máról-holnapra a saját maguk nevét írták rá a lapra, nem törődve azzal, hogy szerkesztő és laptulajdonosként mások vannak bejelentve. A volt szerkesztő és kiadó nyilatkozatot küldött be hozzánk, amely többek között ezeket mondja: „Szükségtelen hangoztatnunk, hogy K. Nagy László és Balogh József eljárása kimeríti a büntető törvénykönyv idevonatkozó szakai szait, miért is úgy az illetékes rendőrhatóságnál, mint az ügyészségnél megtesszük ellenük a feljelentést. Egyidejűleg felhívjuk „A Hir“ valamennyi előfizetőjét, hirdetőit és bizományosait, valamint a tőzsdék tulajdonosait, hogy minden kifizetést és elszámolást csak Kandel Ignác nyugtájára teljesítsenek.“ Szóval, mint ebből a nyilatkozatból is kiderül, az exlaptulajdonosok lopással vádolják az uj kiadókat és büntető törvénykönyvvel fenyegetik őket. Ez is hozzátartozik a mai zavaros idők természetrajzához. Csendélet a bárban Harsogott a jazz, gyöngyözött a jókedv. Muller nr kerek arca ragyogott a boldogságtól. Minden menteit, a műsor mindenkinek tetszett és a frakkos pincérek versenyt szaladgáltak, hopy ki tudják szolgálni az előkelő >cozonsegei!. A csillárok néha kigyultak, néha hangulat-világításba szelídültek. , r, , .. Szóval emelkedett volt a hangulat. Egy óra már elmúlt. A közönség javában táncolt. Olyan sötét, gondterhes a nappal és olyan hangulatos az éjszaka. Egy héten egyszer legahibo egyszer, szombaton éjszaka mulat Kolozsvár, Ki tudja, mit hoz a holnap? És ki tudja, mit rejt magában egy hangulatos bári éjszaka? , 7. Tehát térjünk a dologra. Két jotársaságbeii fiatalember belép a bárba. Kolozsváriak, illetve erdélyiek. Pozíciójuk Az egyik képviselő. A másik — leendő képviselő- Mert nálunk elobb- utóbb mindenki képviselő lesz és akinek kis szerencséje van — miniszter• , Habár zsúfolva van a bár, a friss vendegeket meg kell becsülni. A fürge pincérek asztalt hoznak. Nincs hely, de a bárban nem jönnek za: varba. Egy hosszú asztalhoz alhtjar, be az uj kerekasztalt. A regátihoz, az erdélyit, mert ott regátiak ülnek, emitt erdélyiek. A nagy asztaltársaságnak nem tetszenek az uj vendégek. Mormolnak is valamit■ De a jazz harsog, a suzafon ordít, most jön a főatlrakció s a sértő megjegyzések a hangzavarban abszor- beálódnak. Az egyik kolozsvári fiatalember, hogy jobban lássa a keleti táncot, feláll és előre nyújtja a nyakát. Ekkor a hosszú asztaltól egy férfi barátságtalan mozdulattal a vállára teszi a kezét és nem a legudvariasabb formában a kolozsvári fiatalembert a székére nyomja. Ideges szóváltás. Két regáti férfi egyszerre ugrik fel az asztaltól és az újonnan jöttékét felszólítják: gyertek ki az uccára! A Kárpátokon inneni temperamentum csöndesebb, nyugodtabb, de újból felhangzik a barátságtalan invitáció: gyertek ki, ha mertek! A vad keleti zene és az erdélyi önérzet megtette a kivánt hatást. Feltűnés nélkül az uccára mentek, ahogy Amerikában szokás, ha férfiak megsértik egymást. Két ember, kettő ellen. Az uccán újabb és hangosabb szóváltás. A regáti harcmodor élesebb, agresszívebb — szitkokban, az erdélyi harcmodor inkább — cselekvő- A lármát hatalmas csattogás váltja fél. Tehát egy... kettő-., elcsattantak. Akárcsak annakidején Siófokon. A két kolozsvári kettőt csattintott. A regátiak elpirultak és visszahúzódtak. Az egyiket pláne a mentőkhöz szállították be... Miska főpincér mindezt végignézte. Mikor visszahúzódott a lokálba, az egyik kedélyes vendég, aki bent csak a csattanásokat olvasta, megkérdezte tőle: mi az eredményt — 2:0 az erdélyiek javára. A bárban pedig izzó volt a hangulat, csattanó a jókedv. A jazz éppen egy aktuális bluest játszott: — Szeressük egymást, gyerekek... (—s.) Ügyvédi határidőnapló-1933 - LepageKvár nál, nyomban rendelve 300 8a!s később 400 5©8 utánvéttel, vagyelőreüzetve frankó Hál gyermeke ajándéka ?? mofUrtfl szerez gyermekének örömet, ha a aaoSs&m kiállítás alkalmával az A. EL C. olcsó textllámliázlban vásárol, mert minden vevő egy-egy értékes gyermekjátékot is kap. A kiállítás tartama alatt sok ezer maradékot rendkívül olcsón árusítunk. IRJÂ FEL s A* Be C. olcsó texlilámlxáz, Cluj-Kolozsvár, Strada Neculcea (volt Korniss ucca) 1. — Bejárat a kapu alatt.
