Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)
1932-10-22 / 243. szám
üépviaelöház BUDAPEST V. ! ) I : Előfizetés belföldön: • ’' t" Sgyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy héra 70 I» Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPÁRT 1 LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatalt telefon: 503, 6.94 XV. ÉVFOLYAM 243. SZÁM. Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Fengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. _______t Egyes szám ára 28 fillér Mantu visszatért flIHuniu-hormány letette az eshQt A Vaida neve nem szerepel, Mironescu tárcanélküli elnökhelyettes, Madgearu pénzügyminiszter — A távozd elnök neheztelő magatartása a kormány helyzetének problémája — A regátiak győzelmi atmoszférája az erdélyiek fölött — Hatieganu és Tilea kimaradtak — Miniszterek nevei jelölik meg a külpolitikai és a pénzügyi irányt — Az Isten őrizze meg az országot attól, hogy én visszatérjek — mondotta Maniu Gynla a badacsonyi portán, hova hosszúidéi remeteségre vonult vissza. A lapok megirták akkor ezt a kijelentését, amelynek az volt az értelme, hogy csak abban az esetben lép ki a badacsonyi magányból, ha nagyon-nagyon rossz napok súlyos terhei borulnak az országra. Milyen rossz napokra gondolt? A pártvezér, a közjogi dogmatikus politikus, a kormányelnök nem szokott tiszta felvilágosítást adni a nagy nyilvánosságnak a gondolatairól. Maniunak az ilyen rövid mondatai azért hangzanak el, hogy ezekkel leplezze mindazt, amit mondani tudna s hogy ezekkel hárítsa el magától az égő-vágyó-faggató kíváncsiságot. És mi nem akarjuk most úgy rája olvasni ezeket a szavait, mintha foga- dalomszerü fogadkozását szegte volna meg. Nem akarjuk belefesziteni a tollhegyet annak a ma már múltbeli kérdésnek a titokzatosságába, hogy vájjon milyen eshetőségre, milyen fordulatnak a következésére, milyen feltételeinek a teljesítésére lett volna hajlandó feladni a politikai remeteséget. Nem mondjuk, eszünk ágában sincs azt mondani, hogy megszegte volna a fogadalmát. Nem. Egyáltalában nem. Sőt ellenkezőleg. Hangosan felsóhajtunk: ime itt van. Szavát betartotta. Mert az Isten nem őrizte meg az országot a súlyosan rossz napoktól. A nép, a lakosság érzi, hiszi, tudja, hogy olyan rossz napok borultak az ő életére, amilyenekre csak egy mindent kifejező jelzője van a polgári lét kínos hétköznapjainak: elviselhetetlen. Igenis úgy van, hogy a Maniu neve az egyetlen megoldása volt annak a krízisnek, amelynek Szina- jában volt az operációs szanatóriuma. Az ő neve és receptje meghozta azt a hatást, hogy a nagybeteg felkelt és megindult a bukaresti 'hatalompolcra. Nélküle összeroskadt volna. De most a polgári létnek a krízise előtt áll és ez a beteg nem tudja, hogy mi az, amit tőle várni lehet, mi az, amit várni kell és mi az, amit várni szabad. Ez a beteg fájdalmaiban érzi a rossz napoknak kétségbeejtően súlyosságát és látja, hogy az ő élete fölött összekuszálódott, összefonódott és bogozódott a reménység szálaival a kilá- tástalanság zavargomolyaga. Tudatában van-e Maniu Gyula annak, igy látta-e, hogy itt most minden recseg és omlik, ha a sors kötelét kemény kéz meg nem ragadja? Nem tudjuk, de hisszük, hogy akkor jött, amikor még megfogható ez a mentőkötél. Aki tudja, megragadja. Maniu az, aki a legközelebb emelkedhetne fel hozzá s ha még ő is elszalasztja, akkor az utána következők kísérletezései számára nincsen ehhez fogható bizakodás. Egész lélek nyílt őszintesége kell ide, hogy a belső béke és tisztesség igaz tisztelete trónoljon a munkánk, életünk és kínos hétköznapjaink felett, de mind- i nyájunké fölött egyaránt. Maniu visszatért oda, ahonnan pár esztendővel ezelőtt dolgavégezetlenül távozott s ahogyan akkor az ország közéletének az élén haladt, jótékony volt a presztízsére a távozása, mert a hozzáfűzött várakozások nagyságával s a körülmények hináros kuszaságával nem tudott megfelelően megbirkózni. Amennyire igaz az, hogy komoran, aggasztóan súlyos rossz napokban lépett elő a háttérből, annyira való: az ország sorsa ma a kezében van. (Bukarest, október 20.) Maniu Gyula átvette Románia sorsának az irányitását, kormánya letette az esküt s a kritikus helyzetből megtalálták azt a kivezető utat, amely a megoldásnak egyetlen módja volt. A kormány összetétele olyan, hogy a legégetőbb kérdésekre nézve a nevek mutatják azt az irányt, amelyiken a kormányzás haladni fog, e nevek a programnyilatkozatok nélkül is. felvilág'■rítást nyújtanak. A nemzeti-parasztpárt belső soraiban pedig ész revehető az erdélyieknek az a sértődöttsége, aminek kiegyensúlyozása Maniura vár. Az első gárda — a névsorban. Maniu kormányának a névsora még tegnap este elkészült és a teljes névsort vitte a kormányelnök a király elé. A király aláírta a kinevezéseket s megtörténtek az intézkedések az eskü letételére. A névsor a következő: Elnök: Maniu. Elnökhelyettes: Mironescu (tárcanélkül.) Beliigy: Mihalache. Külügy: Titulescu. Pénzügy: Madgearu. Igazságügy: Popovici Mihail. Közlekedésügy: Mirto. Maniu Gyula miniszterelnök ma délben bemutatta az uralkodónak az uj kormány listáját, amit a király jóváhagyott. Nemsokára ezután megtörtént az uj kormány eskütétele. Gusti és Lugoşeanu miniszterei: .kivételével, akik még nem érkeztek meg Szinajába, a kormány összes tagjai jelen voltak. Az eskü letétele a szokásos formaságok között zajlott le. A szertartás után a király a következő beszédet intézte a kormányhoz: — Boldog vagyok, hogy üdvözölhetem önöket, mint az ország újonnan megalakult kormányát. Tudatában vagyok annak a súlyos tehernek, amely önökre nehezedik az egész világot gyötrő krízis idején. De meg vagyok róla győződve, mindent el fognak követni, hogy ezeken a terheken könnyítsenek és az ország javát előmozdítsák. Biztosítom önöket, hogy mindenben támogatásukra leszek és alkotmányos együttműködésünk jó eredményekre fog vezetni az ország javára. A király üdvözlő szavaira Maniu Gyula válaszolt. A miniszterelnök a következőket mondotta: — Mély hódolattal fogadjuk Felséged szavait, amelyekkel bennünket útnak indit. Munkánkban, amelyet a nemzet boldogulása érdekében ki fogunk fejteni, mindig előttünk fog lebegni az a tudat, hogy támogat bennünket királyi felségednek jóakarata és munkája, aminek eredménye a haza és a trón erősbitése és felemelése lesz. Isten éltesse Felségedet! 1 Ipar és kereskedelem: Lugoşeanu. Munkaügy: D. R. Ioanitescu. Közoktatás: Gusti. Hadügy: Samsonovich Földművelés: Voicn Nitescu. Erdélyi miniszter: Crişan Ghita. Besszarábiai miniszter: Pan Halipa. Bukovinai miniszter: Sanciuc Saveanu. A párt első gárdája. A tárcanélküli tartományi miniszterek sorából kimaradt Hatieganu Emil dr. volt erdélyi miniszter és ilyen miniszterséget adtak a bukovinaiaknak. A névsort a nemzeti-parasztpárt vezetőségi ülésén véglegesítették, természetesen a Maniu kívánsága és előterjesztése szerint. Ezen az ülésen mindenekelőtt azt a határozatot hozták, hogy az elnöki tanács tagjai valamennyien belépnek a kabinetbe, amely a nemzeti-parasztpárt első gárdáját fogja magába foglalni. Az eskütétel után a kormány tagjai Bukarestbe utaztak. Az uj kormány első miniszter- tanácsát pénteken délelőtt fogja megtartani. Ez alkalommal fognak dönteni az alminiszterek kinevezése ügyében. In zina de soha. Maniu maga közölte az újságírók utján a nyilvánossággal, hogy Vaida Sándort a kormánya tagjának tekinti, aki azonban csak akkor vállal tárcát, amikor az orosz egyezmény ügye elintéződött. A kormánynévsorban azonban nem szerepel a Vaida neve, mint ahogyan táreanélkiili miniszternek kombinálták a Maniu nyilatkozata alapján. Vaida Sándort az újságírók egy csoportja azzal a kérdéssel vette ma körül, hogy mikor lép be a kormányba. Vaida elmosolyodott, tréfásan akart válaszolni s ez a közhasználatos, sokat kifejező szó jutott eszébe: sohanapján. Románul akarta mondani a román újságíróknak s igy mondta: — In zina de soha. A román újságírók nem értették meg s a meg nem értett szó felfokozta a kíváncsiságukat. Mire Vaida lefordította az egész kifejezést számukra igy: — In ziua căilor. Amikor Vaidának a sohanapján magyar szó most eszébe jutott, akkor azt akarta mondani, hogy az ő belépésére egyáltalában nem fog sor kerülni. Királyi bestéé az eskütétel után
