Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)
1932-10-01 / 225. szám
ttuf-KoloosHvftr,' 1932. október 1. * Sszomhat Előfizetés belföldön: I ORSZÁGOS MAG/ARPARTI LAP j Előfizetés Magyarországom Egyévre 800,félévre400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. J Szerkesztőségi és kiadóhivatal! teafán: ,503, S.94 «Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő,negyedévre 12.39 P* ________ Egyes szám ára 3 lel. | XV. évfolyam $ 225. szám j Egyes szám ára 39filter. Gömbös Gyula a magyar miniszterelnök A Titulescu-iigy hatalmas vihart kavart fel a parlamentben Gogát nem engedték beszélni s a botrányos jelenetek; egymást érték, míg a telefonon értesített miniszterelnök meg nem érkezett — A londoni követ bukásáról és azi oroszokkal szembeni magatartásról (Bukarest, szeptember 29.) A közvélemény eddig kevés tájékoztatást kapott arról, hogy mik az okai, körülményei a Titulescu lemondásának és nem látja a következményeket. Ma a parlamentben keltett hatalmas vihart és nagy kavarodást ez a tájékozatlanság és a vihar el- ültével kibontakozott a Titulescu-vita, amely igen élesen indult. Kitör a vihar. A kamara ma délutáni ülésén ritka parlamenti botrány zajlott le. Amikor a parlament a Robu és Adam kizárását megszavazta, Goga a napirend előtt szót, kért, Titulescu lemondásáról és az orosz szerződésről akart a miniszterelnökhöz kérdést intézni. Az elnöklő Lupescu alelnök arra kérte Gogát, várjon felszólalásával, mig a miniszterelnök megérkezik. Goga nem várt. Goga nem beszélhet. Man lelkész, aki különben szintén alelnök, a kormánypárti padsorokból azt kiáltotta: — Goga ne beszéljen, mert nem engedjük. Goga beszélni kezdett, hiába akart beszélni, Sikerül csendet teremteni Telefonon jelentik a történteket Vaidának, aki megjelenik a parlamentben és Pop Cicio elnök is megérkezik, aki átveszi az elnöki csengőt, mire a lárma elül. Pop Cicio elnök azzal kezdi, hogy a mai ülés napirendjén csak a konverziós javaslat szerepel és a délelőtti üléseken vannak a napirend előtti felszólalások és interpellációk. Mégis az elnök megadta volna Gogának a szót, tekintettel a komoly kérdésre, ha előzőleg bejelentette volna. Miután most a külügyminiszter már jelen van, kivételseen megadja a szót. Goga Octavian azzal kezdi, ő közölte Ga- fencu külügyi alminiszterrel, hogy ma beszélni kiván. Megőrzi nyugalmát és kéri, hogy mások is őrizzék meg. Sem a kormány, sem Titulescu tényleg nem engedte a többség, öriási lárma, zaj nyomta el a szavait, úgyhogy egy hangját nem lehetett érteni. Az elnöklő Lupescu a nagy zajban felfüggesztette az ülést és távozott az elnöki székből. Szünet után Man lelkész felment az elnöki emelvényre, ő nyitotta meg újból az ülést és Gogának nem aePa meg a szót. Erre az ellenzék nagy lármát csap, á többség tapsol. Lupu azt ordítja, hogy az egész világsajtó a Titulescu-üggyel foglalkozik, de a román parlamentben nem lehet róla beszélni. A háznagyok igyekeznek rendet teremteni, de nem sikerül. Man elnök int a többség felé, mire a többségi képviselők szavazni kezdenek. Senki sem tudja mily törvényről van szó. Erre még nagyobb zaj és lárma tört ki. Lupu sértő megjegyzést tesz, az elnök előbb’ rendre, majd a fegyelmi bizottság elé utasítja. Ghimbesan Cornél szintén sértő kifejezést használ, majd az egész ellenzék az elnöki szék felé tódul, a jegyzők és kvesztorok sorfalat állanak. helyére nem vágyódik, de meg Kell kérdezni a külügyminisztert, nem volna-e szükséges megindokolni Titulescu lemondását, mert az, hogy Madgearu képviselje az országot a Népszövetségnél, korántsem nyugtatja meg a közvéleményt. Titulescu lemondásával megszakad az a kontinuitás, amely külpolitikánkat eddig jellemezte. Ha személyi nézeteltérésekről van szó, úgy azok nem érdeklik, de ha a koncepcióban van ellentét, úgy az ország megnyugtatást vár. Lupu beszél ezután, aki elmondja, hogy 1920-ban tagja volt a Vaida-kormánynak, amelyet különböző rágalmakkal eltávolitottak a A Népszövetség leépítése E helyen a minap méltattuk annak jelentőségét, hogy a Népszövetség őszi ülésszakának tartamára a Népszövetség elnöki székélje egy nemzeti kisebbségi reprezentáns, de Valera ir delegátus került. A népszövetségi ülésszak az európai politika szempontjából nem volt túlságos jelentőséges, ami nem csupán a tárgysorozat hissé egyhangú voltának, de annak a közömbösségnek is betudható, amely a Népszövetségnek immár örökös légkörévé vált. De Valera az elnöki székben, ez mindenesetre érdekes tünet, úgyszólván politikai szenzáció, de még szenzációsabb az a beszéd, amelyet de Valera a Népszövetség munkásságáról tartott. Egy népszövetségi elnöktől ellehetett volna várni, hogy legalább ő dicsérje a Népszövetséget, ha már más nem dicséri, de az ir származású elnök valósággal gyászbeszédet mondott a Népszövetség felett. Minden szavából meg lehetett állapítani, hogy nem jósol hosszú életet a genfi egyezménynek és hogy igaza van, amikor azt mondja, hogy a Népszövetség harmadrangú kérdésekkel tölti az idejét, a népek életbevágó problémáját egyáltalán nem veszi észre, a kisállamoknak most már szavuk sincs a Népszövetségben és igy joggal tehető fel a kérdés, vájjon van-e még értelme annak a sok kiadásnak, amelybe a Népszövetség munkája kerül, akkor, amikor az egyes országok a legnagyobb nyomás alatt állanak és nem tudják előteremteni a konferenciák fedezésére szánt összeget? De Valera ez utóbbi kijelentésében is sok a figyelemreméltó. Mindaddig, amig a gazdasági romlás nem szárította ki egyes országok véredényeit, megengedhető volt egy ilyen luxurio- zus intézménynek a fenntartása. Ameddig az emberek, illetve népek zsebe engedte, ám kacérkodhatott egy drága pénzen fönntartott intézmény odakünt Genfben olyan látszateredményekkel, amelyeknek csak az volt a céljuk, hogy megóvják a külszíni De ma, amikor szem- mellátható, hogy a Népszövetség sorsdöntő kérdésekben, mint amilyen például a leszerelés is, nem tud eredményeket elérni, joggal merülhet fel a kérdés: vájjon nem helyesebb-e, ha a genfi reprezentációs alkalmakra milliókat dobáló országok ezeket a pénzeket inkább szegényalapra szánják és a tények igazságának megfelelően inkább odahaza nem csinálják azt, amit Genfben amúgy se csinálnak. Célirányos volna tehát hangulatot kelteni a Népszövetség leépítése ellen? Nem mi vagyunk az első, akik hangoztatjuk, hogy Népszövetség nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és képtelennek bizonyult e sorsdöntő nehézségek leküzdésére. Mégis bármennyi érv szó a Népszövetség ellen, a tömeglelkek ösztönös hangulata az, hogy a Népszövetséget meg kell tartani mindenáron, erősbiteni kell és reá kell kénysze- riteni, hogy azzá legyen, aminek tervezték: a nemzetközi béke és a nemzetközi jog instrumentumává. Indokolatlan hangulatokat csinálni a Népszövetségnek eszméi ellen, ellenben indokolt küzdeni olyan Népszövetség ellen, amely, csak elnevezésében él, de politikája a háború eszméit táplálja. Vissza kell adni a szavaknak értelmét — mondotta — egy kinai bölcs, amikor kérdezték tőle, hogy mi a baja ma a világnak, nos, vissza kell adni a Népszövetség szónak is az értelmét, ki kell ragadni a jelen fertőjéből és be kell helyezni a nép kívánságok gócába, az ideálizmussal teli tömeglelkek kellős közepébe. Helyesen beszélt de Valera, amikor az elnöki szószékből hangoztatta, hogy a Népszövetségnek be kell ismernie, hogy csúfosan megbukott és nem tudta betölteni hivatását, de helytelenül viselkedett, amikor nem hangoztatta a Népszövetség megjavításának szükségességét, ennek az intézménynek mindenáron való fenntartását, ennek az egyetlen lehetőségnek a reménységét, amely kivezető utat igér a világ- politikának mai kétségbeejtő zűrzavarából.
