Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-14 / 210. szám
í KuetiUjsxg XV. ÉVF. 210. SZÁM. Jlapokon aíjadverö ... :Kmgspfcf, tingti-tángfi meffett flogyan mutat Jíoíozsvár (Kolozsvár, szeptember 12.) Igen. A mulató Kolozsvár. Mert hiába van a sok mindenféle krízis, melyeknek a felsorolása meglehetősen unalmas, no meg fölösleges is volna, — hisz úgysem hallunk egyebet napok hosszat — Kolozsvár mégis mulat. Az ember a nyomorúságban sem vesziti el mulató kedvét és ha már nem marad egyéb, amin mulathatna, hát megfordul és mulat a saját nyomorúságán. Erről meggyőződhetik akárki, ha egy este elsétál arrafelé, ahol a kolozsvári közönség szórakozni szokotf. Az ut a sétatéren vezet végig. Valósággal ömlik az ember a hosszú sétányon. Szép, holdvilágos este van, amit ugyan nem mindenki vehet észre, mert a sűrű lombok felfogják az ábrándos sugarakat. De igy is jönnek a párok: kéz a kézben és ábrándoznak. Ábrándoznak a fiatalok a boldog jövőről, az öregebbek pedig, akiknek már nincs hova álmokat szőni, mert az évek szálai kezdtek megritkulni, ők már édes rezignációval visszaringatják maguk ifjúkori ábrándjaikba. És itt valahol, ezen a ponton találkoznak az ifjak az öregekkel, — akiket különben most divat lett kérlelhetetlenül elválasztani egymástól és be nem tölthető szakadékokat emelgetni közéjük. Mert ott már, ahová tartanak, igazán gyermekekké válnak mindnyájan. Mosolyognak a forgó ringlispilen, az élet gondjairól egy rövid órácskára megfeledkeznek, mosolyognak azon, hogy ilyen komolytalan, léha oldalai is vannak még ma is az életnek, és hogy bennük is maradt még annyi a hajdani gondtalanabb világból. Hogy most megállhatnak itt és mosolyoghatnak, ha egyében nem, egymás mosolygó arcán. A fiatalok élik a maguk életét és az öregek igyekeznek nem maradni hátra mögöttük. Azok felülnek a ringlispilre és röpködnek egymás után, ezek pedig szintén feltá- pászkodnak, ahogy lehet és visszarepülnek az emlékeikhez. Egy öreg nénike pislogó szemekkel néz fel az urára, aki félkezével a botjára támaszkodott és úgy merül el a látnivalókban. — Hej apjuk, emlékszel e, am.kor mi is... No igen, lég volt... most ejsze te sem ülnél fel... De menjünk csak, vegyük sorjába. Ut a mulató Kolozsvár felé. Az ut tehát a sétatéren visz végig. Le egészen a hűvös, csendes nyugalmu tóig. A kioszk fehér tentős asztalai üresen ásitoznak fel az éjszakába. A székek is. mintha szunyókálnának, neki dűlnek az asztaloknak. Tehetik nyugodtan, nem nagyon zavarják körülöttük az áhitatos csendet. Vendég éppen nem. Egy-egy kóbor pincér néha vógigvágtat közöttük, ilyenkor egy pillanatra fel is pislantnak, de aztán visszahajtják a fejüket és alszanak tovább. Belülről haík zene zsong ki az útra, de a fák, a harmatos gesztenyefák hamar felisszák, még mielőtt a járókelők fülébe juthatnának: Nincs is egyéb rendeltetésük ilyenformán, minthogy altatóul szolgálnak a szundikáló asztaloknak. Mert a közönség, nem tudni miért, de nem látogatja máma az ilyen mulatókat. Itt le kell ülni, valamit csendesen rendelni, amire talán szüksége sincs egyáltalán, csendesen elfogyasztani, az- rftán még csendesebben és diszkrétebben végighallgatni egy félórácskát, vagy amennyi ideje van, és azután hazamenni. Lehet, hogy a mai közönséget ez a nyugalom tartja távol. Olyan hyomasztó hosszúak a napok, annyi gond, lehetetlen körülmények veszik körül, hogy mikor este egy kis időre elmehet valahová szórakozni, nem kíván leülni az asztal mellé és a gondjaival xrmgáramaradni. Ehelyett inkább elmegy olyan helyre, ahol 1 óra alatt annyi apró, gondtalan és mulatságos jelenetet lát, hogy bár ez idő alatt megfeledkezik a bajairól. A közönség tehát elmegy a csendes tó mellett, az ásitozó asztalok előtt. A hold is elindult a fák felett éjjeli kőrútjára. Mennek mindnyájan valahová tovább, amerre harsogó katonazene jelöli az irányt. Repülő eleven angyalok. A helyszínen is vagyunk már. Eleven an gyalok röpködnek a levegőben a technika vivOkos gyerekek mindent Lepagenál vásárolnak. Minden vevő ingyen sorsjegyet, tanrendet kap. Hiányaival felszerelt nagystílű ringlispilen. Száguldó villanykörték keringenek, száguldó katonatisztek és szende szőke angyalok, kiknek fürtjeivel játszik az estéli szellő. Forognak, rohannak a saját tengelyük körül, (ugyan ha komolyan utánanézünk, nem könnyű megáiiapita- ni, hogy melyik fél részén van az a bizonyos tengely), igy példázzák a roppant cháoszt, amelyben esztelenül törtetünk mindnyájan. És akik lent állnak? Nézni is gyönyörűség. Mert mi lehet szivszorongatóbb egy fiatal lányra nézve, mintha katonatisztet lát a feje felett keringeni, akivel igazán karriert lehet csinálni...? Meg aztán fordítva: egy napi. munkáját, (ha ugyan akad) pontosan elvégző embernek, pii szerezne nagyobb gyönyörűséget, mint egy levegőben röpködő ; igyál, akiről még hozzá pozitive tudja, hogy eleven, élő valóság? És hány ilyen angyal egy este... De vegyünk csak egy konkrét példát. Fehér tennisz ruha, fehér cipő és bokáig érő harisnya. Kezében még ott tartja a rakettet és ahogy himbálva szállong lentről, az embernek az a benyomása, hogy most valószinüleg csillagokat, vagy legalább is villanykörtéket üt el labda helyett. Ugyanez azBUDAPEST subalpin (430 m.) Diétás gyógyintézet. már napi 18 P.-érS SVÁBHEGYI SZANATÓRIUM a legtökéletesebb szanatóriumi ellátást nyújt 5—8-szőri étkezéssel, vizkur' val együtt. alak megtalálható sárgában, pasztelzöldben, lem virágkékben. Mögötte merész fiatalember, aki néha elkapja a levegőben, magához rántja, majd ismét kilöki az űrbe, mert tudja, hogy a kérlelhetetlen fizikai törvények alapján ismét vissza fog térni hozzá. És a keringő vigság hangulatát aláfesti a harsogó katonazene, mely a középen levő emelvényről terjed szét. Csillagos szabad ég és csillagokra néző gondtalan mosolygó emberek. A hold is megáll egy percre és hunyorgat, de aztán tovább megy, mintha mondaná jó apás komolysággal: , — Ti csak mulassatok, fiacskáim, de nekem sietni kell, mert még nagy utat kell megtegyek az Gjjjßl» A ringlispil megáll, valóságos rohamot intéznek egy-egy helyért. Egy asszony, aki különös figyelemmel kisérte a jelenetet, odasugja a másik fülébe: „ _ „ _ Na nézze csak, már ötödször* maradt ott és még most sem száll le — és úgy néz rá, mintha valami rettenetes bűnt követne el. Napoleon a habverők között.. Nyerni is lehet egy bódéban. Nyugodtan fel lehet tenni 5 lejt, mert minden szám nyer. Meg- íorgatják ezért a kereket és az illető nyerhet fakanalat, tányért, poharat, habverőt, reszelőt, meg a jó Isten tudja mi mindent, még aranyr órát is. Egy borvirágos orrú feketekabátos ur forgat. A kerék megáll a hetesnél- Hozzák a nyereményt: egy baba játék porcellán tányér. Óriási kacagás. A feketekabátos nézi, ö is kacag rajta. Mit csináljon vele? Nem lehet becserélni? — kérdi meg végre. — Nem. Forgatja, mintha meg akarna ide barátkozni, hisz ezentúl már az ő tulajdona. Megnézi elől, hátul csak mosolyog hozzá és zsebre teszi. Két asszony tolakodik előre. — Tegyél Mici! — Oh, nem érdemes. Látod, milyen kis tárgyak vannak most itt. — Dehogy, kérlek. Az előbb egy leány öt lejjel nyert egy olyan nagy Napóleont. — Melyik az a Napoleon? Megunhatja neki- Napoleon bat példányban áll ott, hetvenöt centis nagyságban. Gipszből van szegény, tiszta fehéren dugja ujjait a mellénye alá, de egy példányt ki is festettek piros, zöld és fekete színekkel. Láthatóan ingerült, hogy itt kell a főzőedények és habverők között állania, indulatosan mered előre s látszik rajta, hogyha szólam, vagy mozdulni tudna, egy perc. alatt porrá verné körülötte a csürhe bandát. És az emberek teszik az öt lejeket. Hogyne. Ezért meg lehet nyerni Napóleont — vagy rosz- szabb esetben egy sótartót. Reszkir. A mai világban kereskedelmi szellőm uralkodik, ahol pedig fő a reszkir. > í ’ $ Äz elfelejtett mulatság. Hanem a céllövészet, az határozottan pang. Egész este nem akad egy-két ember, aki kipróbálná ebbéli szerencséjét. A majmokon elcsodálkoznak, megnézik az állatokat, még az orfeumba is bemennek, dfe fegyvert nem vesznek a kezükbe. Aki néha mégis oda téved, az felháborító járatlanságot árul el. Ugylátszik a lövöldözés nem szórakoztató a mai emberre nézve és a fegyver iránti ellenszenv itt is megmutatkozik. Minek is lövöldöznének. Hiszen anélkül is olyan zaj van ebben a lehetetlen világban, hogy az ember saját magát sem érti meg nemsokára. így mulat Kolozsvár. De talán mégis jobb volna,' ha az emberek le tudnának ülni a csendes nyugodt kioszkban s naponta bár egy félórát pihenni. !J• Gy. Családi nézete!térések miatt mellbelőtte magát Banmano Sándor kolozsvári mészáros Az öngyilkos mészárost vneg-operálták (Kolozsvár, szeptember 12.) Baumann Sándor mészáros vasárnap este tiz órakor mellbelőtte magát. A vértócsában fetrengő embert a mentők beszállították a sebészeti klinikára, ahol nyomban műtőasztalra fektették. Az orvosok megállapították, hogy Baumann hatmiliméteres revolvert használt. A golyó azonban célt tévesztett és a szív mellett hasított magának utat. Az operáció sikerült, de a sok vérveszteség könnyen katasztrófát okozhat az életunt ember szervezetében. A rendőrség által beindított vizsgálat megállapította, hogy a 26 éves embert családi viszályok késztették végzetes lépésének elkövetésére. Levelet nem irt, de hétfőn délután már ki lehetett hallgatni. Baumann a rendőrséggel közölte azokat a körülményeket, amelyek ebbe a súlyos helyzetbe sodorták. rr Őszi vásár SZÖVET 140 cm. széles Lei 155-től CREPE DE CHINE ... Lei 85-től GÖRGETTE ....................Lei 130-től BARCHET.......................Lei 25-től PAPLAN (intézeti) . . . Lei 325-től VÁSZON (intézeti) ... Lei 14-től C'FIT A ** divatárijhíz, A un CluJ.Reg.Ferd.O (volt Judovics Lázár üzlet).
