Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)

1932-09-10 / 207. szám

ife^'Ä'epie’mberiö * KeutiUmg EiOfizetés belföldöm Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 203, egy hóra 70 L egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS NAGY ARP ART! LAP SisPKeszlőságl öa kladánlvatall ts'afd.i: 503, 5.94 XV éYtciyam * 207. szám Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 29 fillér. Janus-arcu Igazság Volt idő, amikor bennünket is megtévesztett Pop Ghiţa képviselő ur, aki röpiratokat adott ki a kisebbségi problémáról, külloidi tanul­mányutakon vizsgálgatta más országok kisebb­ségeinek helyzetét és általában igyekezett úgy szerepeltetni magát, mint aki élete céljának tűzte ki az uralkodó többség és a kisebbségi né­pek kibékitését. Mindenesetre óvatosan lelep­lezte azt, ami lelke mélyén mindig volt: a tü­relmetlenségben, a vádaskodásban, a kétoldalú igazságmérésben politikai vezér, aki csak mí­melte a megértést, eszköznek tekintette a maga kis karriermecsenyéjének megsütésére. Való­ban: Pop Ghiţa immár végérvényesen kisebb­ségi szakértő Romániában. Ezt bebizonyította akkor, ámikor saját bevallása szerint meg­vonta alminiszter korában a kongruát azoktól a szatmármegyei lelkészektől, akik pémet ne­vük ellenére sem voltak hajlandók a mestersé­ges svábositás, eszközei lenni. íme, mit tesz a szakértelem. Egzisztenciájukban, kenyerükben támadni még a védekezni nem tudó kisebbség5 lelkészeket, hogyha nem hajlandók egy fixa idea szolgálatába állni és a névelemzés katoná­jának felcsapni. Szatmárniegyében néhány ezer olyaü csa­lád él, amely idők folyamán magyarral cserélte fel eredetileg német anyanyeívét. Ehhez az uj anyanyelvhez teljes szivével ragaszkodik, amint­hogy mutasson nekünk Pop Ghita akárkit, aki ha a viszonyok adottsága folytán román, ma­gyar, vagy német nyelvet tanult meg édesanyja emlőjén, a szülői házban, szívesen akarná fel­cserélni ezt a nyelvet mással. Hogy azután mi­lyen körülmények idézték elő a nyelvcserét, az igazán mindegy. Fontos az, hogy ki milyen nemzetiségűnek, anyanyelvűnek tudja és érzi magát s mindazok, akik erőszakkal más nyel­vét akarnak bárkire oktrojálni, kongrua-meg- ' óriás és más terroreszközök segítségével: lé- lekgyilkosok, akiknek megbélyegzés jár ki ezért. Azt vethetik szembe ezzel az érveléssel, hogy a szatmármegyei svábok elmagyaroso- dása is az államhatalom beavatkozásának kö­vetkezménye. Csakhpgy ott az történt, hogy egy lassú, körülbelül kétszáz évig tartó békés asszimiláció változtatta át magyarokká a svá­bokat és ebben igen nagy része volt a szinma- gyar környezet természetes beolvasztó hatásá­nak. Egy-két év alatt visszafordítani kétszáz esztendő következményét, körülbelül egy értékű volna azzal, hogyha a hegyről lezuhanó víz­esést arra akarnánk kényszeríteni, hogy ezen­túl fölfelé haladjon. De még ha nyakatekert okoskodással plau­zibilissé is lehetne tenni azt, hogy erre a vissza- svábositó műveletre jogcím, szükség van, ez az akció erkölcsileg is alátámasztható, akkor is kétszínű játék megfeledkezni arról a körülbe­lül százezer emberről, akiket a román állam- hatalom tervszerű mesterkedése fosztott meg magyar anyanyelvétől a távoli Moldovában. Egyrészük magyar anyanyelvét tökéletesen el­veszítette már, mintegy hatvanezer közülük azonban otthonában ma is magyarul beszél, de az államrezon se magyarul tudó papot nem en­ged, se magyar tanítót nem tűr meg a köze­lükben. íme, Pop Ghita Jánus-arcu igazsága. Az egyik arc a mai magyar nemzedéket vonja fe­lelősségre egy kétszázéves metamorfózisért, a másik arc nem látja, mert nem akarja meg­látni a moldovai csángók tüzön-vizen keresztül történt elnemzetlenitését. H Rápszővetsőg szakértő! befe­lezték munkáinkat és rövidesen elutaznak Bukarestből Csak miután a Népszövetséggel közlik tapasztalatukat, ismertetik jelentésük tartalmát a kormánnyal (Bukarest, szeptember 8.) A külföldi nép­szövetségi szakértők romániai munkája befe­jezéshez közeledik. A különböző minisztériu­mok átadták a szakértőknek a szükséges ada­tokat, amelyek alapján a dokumentális mun­kát befejezték. A külföldi szakértők tegnap reggel tanácskozást tartottak Bukarestben az Athaene Palaceban, melyen a Népszövetség pénzügyi albizottsága is megjelent és vizs­gálat tárgyává tette az egyes szakértők által végzett munkát. A tanácskozásról jegyző­könyvet vettek fel, amelyet a delegáció teg­nap aláirt. A tanácskozás után a külföldi szakértőket audiencián fogadta a király, A szakértők már felhasználták Bist megállapí­tásait, mégis igyekeztek önálló megállapítá­sokat is tenni. Néhány nap múlva a szakértők elutaznak Romániából. Szeptember tizenötö­dikéig azonban egy-két szakértő még itt ma­rad, hogy az utolsó anyagot összegyüjtsék a Népszövetség számára benyújtandó jelentés elkészítéséhez. A jelentést Genfben készítik el és mielőtt ezt a Népszövetség nagy plenáris tanácsa elé terjesztenék, a Népszövetség pénz­ügyi bizottsága a szeptember tizenkilence­dikén megtartandó ülésen veszi tárgyalás alá n szakértők jelentését és megállapításait Ro­mánia pénzügyi és gazdasági helyzetéről. A jelentés tartalmát csak a Népszövetség elnöki irodája elé való terjesztés után közlik a ro­mán kormánnyal. Stresaban gyakorlat! munka­programot állapítottak meg Az osztrák delegátus elfogadta Madgearu javaslatát — Németország hajlandó prsferenciálfs kedvezményi biztosítani az agrár-államoknak (Stresa, szeptember 8.) A konferencia meg­alakította a gazdasági és pénzügyi bizottságot, amelyek mindegyikében képviselve van a kon­ferencián résztvevő valamennyi állam. Az általános vitában dr. Schüller osztrák miniszteri osztályfőnök kijelentette, hogy ma­gáévá teszi M ad team román miniszter javas­latát és hajlandó preferenciáiig kedvezménye­ket nyújtani a dunai agrárállamok gabonafö löslegei számára, mert reméli, hogy majd a többi aktuális kérdés is szőnyegre kerül. Stucki svájci delegátus éles logikával vilá­gította meg a dunai államok igazi helyzetét és gyakorlati megoldásokat javasolt, amelyek nagy hatást tettek. Általában Stucki beszédét mondják a konferencián eddig elhangzott leg­világosabb okfejtésnek. A svájci delegátus hangsúlyozta, hogy a dunai problémát nem szabad elválasz­tani a dunai államok pénzügyi és valu­tára problémáitól. A helyzet javulását — mondotta — nem lehet várni addig, mig ezt a két kérdést nem rende­zik s nem lehet uj vámtarifa-megállapodáso­kat sem kötni, amig a fizetési forgalmat nem helyezik ismét szilárd alapokra. Gazdasági pro blómákat azonban nem lehet megvitatni anéi kül, hogy politikumot ne vinnének a tanácsko­zásba. A legtöbb államnak ma olyan a helyzete, hogy lehetetlenség lenne számára a vámkorlá­tok egyoldalú megszüntetése. Nem szabad ab­ban az illúzióban élni, hogy a stresai, vagy akár a londoni világgazdasági értekezlet meg­hozza a vámfalak ledöntését és a behozatali kor­látozások általános megszüntetését. A svájci delegátus után Posse német kikül­dött felszólalását fogadta rendkívül nagy ér­deklődés. Kijelentette, hogy Németország kész­séggel hajlandó arra, hogy a szavak helyett most már ä cselekedetekre térjenek át. Szanálni kell — mondotta — a délkeleteurópai államo­kat, amelyek saját hibájukon kivíil kerültek mai helyzetükbe. Preferenciális vámkedvezményeket kell biztosítani a délkeletenrópái államok számára, hogy felvehessék a versenyt a tengerentúli gabonaárakkal. A konferencia az általános vita befejezése után a gyakorlati munka terére lépett és meg­állapította a legfontosabb két bizottság: a gaz­dasági és valutabizottság munkaprogramját. A program a következő nyolc pontból áll: 1. Az agrártermékek árának emelése. A program egyaránt kiterjed úgy a gabonára, mint egyéb agrártermékekre (fa, élőállat, stb.). 2. A nemzetközi piac megszervezése bizo- üyos agrártermékek felvételére. 3. A kereskedelmi forgalmat korlátozó aka­dályok megszüntetése, vagy csökkentése. Ide­tartoznak a behozatali tilalmak és korlátozá­sok, a kontingens-rendszer, a vámkorlátok, a közvetett protekcionizmus, valamint az árucse­reforgalmat korlátozó minden más akadály. 4. Pótkontingensek megállapítása mindazon adósállamok részére, amelyekben befagyott ke­reskedelmi hitelek várnak mobilizálásra. 5. Általános valuta- és pénzügypolitikai helyzet. Ez a programpont elsősorban a deviza- korlátozásokra terjed ki. G. Az agrárállamok fizetési mérlegének megállapitása. 7. A nemzetközi agrárhitelek kérdése. 8. Közmunkák végrehajtása és egyéb intéz­kedések.

Next

/
Oldalképek
Tartalom