Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-05 / 203. szám
XV. ÉVF. 203. SZÁM, Keietiüjsxg műm Mandzsukuo, a Távolkelet uj köztársasága A Távolkelet térképére uj színfoltot kell felhordani, Mandzsúria leszakadt a Kinai-Biro- dalom testéről és „önálló“ köztársasággá alakult át. Uosida japán külügyminiszter egyik legutóbbi beszédében már tudtára is adta a világnak, hogy kormánya elismerte az uj államot és abból sem csinált titkot, hogy az uj állam, amely a keresztségben a Mandzsukuo nevet kapta, Japán védelme alatt áll. M'nden jel arra mutat, hogy Mandzsukuo nem sokáig fog a térképen külön színfoltként szerepelni. Erről Japán már az uj köztársaság megalakulásának pillanatában gondoskodott. Mandzsukuo hadügye, rendőrsége, közlekedése, külkereskedelme és külügye intézményesen japán ellenőrzés alá került. Csak idő kérdése, mikor fog a mandzsu köztársaság látszólagos önállósága megszűnni, ami után ez a terület is a Felkelő Nap Országának fennhatósága alá kerül. A rohamosan fejlődő és erősödő sárga nagyhatalom soha sem csiná’t titkot abból, hogy Mandzsúria megszerzéséré törekszik. Már 1895- ben megszerezte Port-Arthurt, Mandzsúria kapuját és bár innen három évvel később ki kellett vonulnia, hogy helyét az oroszoknak engedje át, rövidesen fegyverrel döntötte el a kérdést és Oroszországot egyetleh melegvizü kikötőjétől megfosztotta. A Portsmouth’ béke a japán törekvéseket csak részben honorálta, biztosította részére Port-Arthurt és Koreát, |z oroszokat pedig kitessékelte Mandzsúriából, amelyet Kínának adott vissza. Azóta Japán gazdasági téren igyekezett Mandzsúriát meghódítani. Öntudatos munkával kiszorította az orosz befolyást a kínai tartományból és különösen Délmandzsuriában vetette meg a lábát. A japán külpolitika minden erejével azon dolgozott, hogy az ország területét gyarapítsa. v\ szigetország területe ugyanis kicsi, nem birja a szapora lakosságot eltartani, vasa és szene alig van, a szent önzés nevében érthető, ha Mandzsúria gazdag vases szénbányáira szemet vetett. Addig, amig Anglia Oroszországban komoly vetélytársát látta, hathatósan támogatta Japán hóditó törekvéseit, amióta azonban a cári Oroszország gyengesége nyilvánvalóvá vált, csökkent az angolok Japán iránt érzett szimpátiája, amihez hozzájárult az is, hogy Ausztrália határozottan japán-ellenes politikát kivan. Egyre élesednek az ellentétek Japán és Amerika között is. Az angol-szász külpolitika kívánságára nem adták Japánnak VersaiUes- ben véglegesen a németektől elvett szigeteket, amelyeket csak mandátumként vehetett birto kába. Jórészt a japán ellentéteknek tudható be, hogy az USA nem irta alá a békeszerződést, mert Japánnal szemben szabadkezet akart fenntartani magának. Még jobban kiütköztek az ellentétek Japán és az angol-szász hatalmak között a washingtoni leszerelési konferencián, ahol Japánnak tisztába kellett jönnie azzal, hogy teljesen magára maradt. Mindeme külpolitikai nehézségek dacára Japán mégis cselekedetre szánta el magát, mert a kedvezőtlen jelek ellenére két körülmény sürgeti az iniciativa megragadását. Egyrészről a közvetlen érdekeltektől nem kell tartania: Kínát belső zavarok kötik le, Oroszország minden energiáját az uj termelő rend megalkotására fordítja, másrészről Mandzsúria lakossága oly rohamosan szaporodik, hogy Japánnak gyorsan kell cselekednie, ha végleg nem akar lemaradni. A kilencszázezer négyzetkilométer nagyságú Mandzsúria lakossága húsz év alatt tizenkét millióról harminc millióra szaporodott. A túlzsúfolt Kína öntötte a bevándorlók tömegét, a legutóbbi öt évben a bevándorlók évi átlagát két milliónál többre becsülik. Ez a példátlanul intenzív népmozgalom még nehány év alatt úgy benépesíthette volna Mandzsúriát, hogy minden hódítás itluzóriussá vált volna. Mandzsúria újabb keletű benépesítése annál figyelemreméltóbb, mert a bevándorlást az államhatalom a folytonos belső zavarok miatt nem támogathatta. A kínai nép beözönlése saját erejéből következett be. Az uj köztársaság lakossága túlnyomó részben kina’ kultúrájú, a mandzsu nyelvet a lakosság alig tiz százaléka beszéli, ezenkívül félmillió koreai és kétszázezer japán él a tartományban, ily körülmények között Mandzsúria esetleges későbbi bekebelezése kemény dió lesz a máris nemzetiségi gondokkal küzdő Japán számára. Japán mai kilencvenmillió lakósságából 4 millió a kínai és 15 millió a koreai. Mindkét nép gyorsan szaporodó és kisigényű, úgyhogy az újabb nemzetiség átvétele Japán nemzeti jellegét komolyan veszélyezteti. Mindezek dacára a Távolkélet nagy drámájának egyik felvonása Man Izsukuo elismerésével véget ért, Japán tudatában van annak, hogy a világ mai berendezkedése mellett a Sárga tenger partján csak egy nagyhatalom képzelhető el. Ezért siettette az első felvonás befejezését Ez a felvonás ma még Japán fölényét bizonyítja. A következő felvonás nagyon mozgalmasnak Ígérkezik. Az, hogy Japán elismerte a független Mandzsúriát, senkit sem lepett meg, hiszen csak azt ismerte el, amit egymaga alkotott. A dolog nehezebbik része azonban csak ezután következik. Kína területi integritását két uj keletű nemzetközi szerződés is biztosítja: a washingtoni 1922.-Í szerződéi amelyet kilenc érdekelt állam irt alá. E szerződésben a gazdasági érdekek részére szabadi érvényesülést biztosítottak az aláírók, de ugyanakkor biztosították Kína szuverénitását és területi épségét is. De biztosította Kina területi integritását a Népszövetség is, amelynek garanciája mellett Kina több nemzetközi megállapodást kötött. A legutóbbi ily szerződést a mult évben Írták alá, amelynek alapján, amint ismeretes, Kina a Népszövetség garanciája mellett ürítette ki Mandzsúriát. A kérdés korrekt megoldását ennél fogva a Népszövetség hivatalosan garantálta. e pillanatban tehát a Népszövetségnek nemcsak presztízse, hanem becsülete is kockán Forog. A Népszövetség pedig csak szeptemberben teszi tanulmány tárgyává a Mandzsúriába küldött szakértők jelentését. Japán lépése épp azt célozza, hogy a szeptemberi népszövetségi ülést befejezett tények elé állitsk. Nem tudhatjuk, hogy a Népszövetség miként fog a nehéz helyzetből kivezető utat találni. A Szovjet úgy látszik, egyelőre nem emel kifogásokat az önálló Mandzsúria ellen, amit abból is következtethetünk, hogy a két ország külpolitikája között az utóbbi időben feltűnő közeledés tapasztalható. Európát gazdasági bajai tartják lekötve, a nagyhatalmak közűi egyébként is közvetlenül csak Angliát érinti a kérdés, valószínű, hogy Amerika fog a legenergikusabb ellenállást tanúsítani. Nem valószínű azonban, hogy közvetett érdekekért egyetlen állam is beleavatkozzék ebbe a kényes kérdésbe. A Népszövetségnek pedig végrehajtó erő nélkül egy újabb morális veszteséget kell elkönyvelnie, ez-'el szemben Japán megmarad eddigi pozíciójának boldogbirtokában. A kérdés azonban ez alkalommal nem fog végleges megoldást nyerni, ki- mályiti a kínaiak és japánok közti ellentéteket. Ha Kina valamikor elintézi belső bajait, ha az óriás lomha tömeg valamikor rendet tud teremteni saját portáján, bizonyára elkövetkezik a leszámolás órája. Egyelőre Kina bojkottál mindent, ami japán eredetű és ezzel a szállóigével vigasztalja magát: a krizanténumok sem nőnek az égig. Torday József. Az újságírók nyugdíjalapjába csak az első évben fizette be az állam a maga hozzájárulását (Bukarest, szeptember 2.) A nemzeti-paraszt párt első kormánya törvényt alkotott az újságírók nyugdíjintézetéről. Itt is az történt, azonban, hogy a következő kormány egyszerűen szabotálta a törvényt s a nyugdijalap most is a levegőben lóg. Ebben a kéi’désben a kamarában is interpelláció hangzott el szombaton. Landau intézett a munkaügyi és népjóléti miniszterhez interpellációt ebben az ügyben. A Hamu-kormány alştt hozott törvény kifejezetten előírja, — mondotta Landau, — hogy az állam köteles évenkint 10 éven át 5 millió lejt befizetni az újságírók nyugdíjalapjára. Ez az összeg lenne a nyugdíjintézet alapja. Sajnos azonban az állam csak az első évben fizetett 2 milliót, azóta semmit. Ilyen körülmények között az újságírók hiába fizetik a maguk szerény keresetéből az illetményeket, mert nincsenek biztosítva arról, hogy ha nyug díjba mennek, tényleg fognak-e nyugdijat kapni. Jellemző, hogy ugyanakkor, amikor az állam nem tesz degeţ a törv. 28. szakaszában előirt-kötelezettségének, a kiadóvállalatokat a legszigorúbban végrehajtják, ha nem fizetik be az újságírói nyugdijilletékeket. Ha nem akarják ezt a szépen elgondolt intézményt fenntartani, akkor mondják meg és ne fizettessék a szegény újságírókkal továbbra is á hozzájárulást. Ha ellenben az eredeti intenció mellett megmarad a jelenlegi kormány, akkor fizessék be a nyugdíjpénztárba, amit eddig el- -mulasztottak. D. R. Ioanitescu munkaügyi és népjóléti miniszter: Röviden csak annyit kivánok válaszolni, hogy a kormány eleget fog tenni Ä törvényben előirt kötelezettségnek és be fogja fizetni az államra előirt összeget. EGY HÓNAPRA ÜZEiETfjNK ÁTÉPÍTÉSÉI® a most átalakított Farkas Ernő házba (régi üzletünktől harmadik ház) költözünk. Ezen idő alatt uj őszi anyagjainkból oksó szezon elárusliást rendezünk, leszállított reklám árakon HELLER & MOLNÁR divat na^yáraliáza( Ciuj* Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand 21.
