Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)

1932-09-01 / 199. szám

« KnmUjsKG XV. ÉVF. 1S9. SZÁM. Pusztulófélben és tétlenségben kétmilliárd állami vagyon Fent és alant összeomlóban a gyalári vasbánya Mintegy 60—80 millió értékű kibányászott vasércből circa 20—30 millió értéktelenné vállott Kiküldött munkatársunk cikksorozata. II. (Gyalár, augusztus 30.) Nemcsak a vajdahu­nyadi lovag vár, amely 1267-ben épült, történel­mi emlék, de csupa történelem a kisvasúinak is az útja. Zalasd, Kaszabánya, Govasdia, Nadrab, Retyisóra a megállói sorrendben. Govasdián már 1783 ban templomot építenek a katholiku- sok, Kaszabányán pedig 6 évvel későbben. A vasbányászat már nagyon régi s az első vas­gyár, amely a gyalári vasbányászatból táplál­kozott, nem Vajdabunyadon, hanem Gosvasdián volt, ahol ma is meg van a kohó, természetesen munka nélkül. Egyszerű kis megálló a magas hegyek kö­zött Retyisóra.. Itt van a kisvasúinak, amelyet a vasgyár tart fenn, a végállomása. Innen a magas hegyen épült Gyalárra vagy kocsival, vagy a bányán keresztül lehet menni. Mi a há­nyát választjuk. Békében 1000—1200 munkás dolgozott a gya­lári bányákban. Három kompresszor, 60 fúró­gépnek szolgáltatott sűrített levegőt, amellyel napi 10 vagon vasércet fejtettek ki a munkások. A gépházban ma is üzemre, munkára készen áll a két hatalmas kompresszor. Csupa drága vagyon, hiszen a vajdahunyadi vasgyár s a gyalári vasbánya felszerelése meghaladja a két­milliárd lej értéket ma is és ez a vagyon most részben tétlenségre van kárhoztatva és részben pusztulásra van Ítélve. Az irodák és más épületek mögött a kibá­nyászott vasérc fekszik 60—80 millió értékben s abból, ha most kezdenék elszállítani, legalább 20—30 millió volna már a használhatatlan. Mi­nél később veszik használatba, annál több lesz a kár, mert a vasérc oxidálódik. Még a mnlt év­ben 600 munkást foglalkoztattak s jelenben éppen csak a fenntartásra 48 munkás van Gyalár on, élén Popa Péter felőrrel és Malea György gépésszel, aki a felvo­nót s a villanyos gépeket kezeli. A külszíni bányászat terraszos menetben ment. Most a terraszok összeomlófélben van­nak. A csillék úgy maradtak, ahogy ott hagy­ták, az egyik itt, a másik ott, az egyik félig fel­borítva, a másik rendesen a sínen, a harma­dikra pedig már ráborult a begy. Az egyik bányaszáj még megvan s talán be is lehet menni rajta, a másikat a hatalmas vasérctömeg töm­te be, úgy, hogy csak az tudja, hogy száj volt ott, aki ismerte már élőbbről is- A hegy teteje vastagon és hosszan meg van repedve. Még né­hány hónap s egy napon a magas begy bezuhan a külszíni munkálatokba, hogy eltakarításuk s a munkának újabb megindítása. a vasgyárnak újabb millióiba s a munká­sok ezreinek hiábavaló munkájába ke rüljön. Lent a bánya mélyében, éppenugy, mint a felszínen, hatalmas ropogások teszik változa­tosabbá a siri csendet és nyugalmat. Ott, ahol a föld mélyében állandó munka folyt, ma csak csend s a víznek a csepegése hallható. A ropo­gás azt jelenti, hogy omlik össze a bánya. A tárnákból az úgynevezett főtepásztákba vezet az ut s elsősorban itt omlik össze a fakötés. Ez a fakötés ujratétele folyóméterenkint mintegy 250—300 lejbe kerül s ez teszi ki az óriási kárt. Ha a gyár a fenntartáshoz elegendő munkást tenne, úgy is havi 200 C00 lejébe kerülne a bánya fenn­tartása, ami szintén óriási kár és olyan munka, ami nem hoz hasznot. Ha azonban a munka sokáig nem indul meg, amire egyelőre még csak a jövő év­ben, ha van remény, akkor mégis csak hozzá kellene látni a bánya karbantartásához, mert mégis csak kevesebbe kerülne, mintha a mil­liókat akkor kellene kidobni, amikor már szük­ség lesz a gyalári vasércre is. Gyalár lakosságától a bánya elvette a földet, de helyébe nem adott kellő ellenértékét Harminc-negyven évvel ezelőtt, Gyalár la- kósai földmivelésből és állattenyésztésből tar­tották fenn magukat. Jött azonban az állami bánya s az államnak a lakosság kényszerülve volt eladni a földeket, mivel a művelhető terü­let alatt a milliókat érő vasérc rejtőzött. így ■díintegy 300 hold föld került az állam tulajdo­nába s nem is volt baj, mert a bányában első­sorban a gyalári lakosságot foglalkoztatták, azokat, akiktől a földet elvették s akik ezáltal tulajdonképpen keresetnélküliekké lettek. Az idők folyamán azonban a kereset mind csökkent s a bányaüzeme is megcsökkent iram­mal dolgozott. A tavaly már csak a fele mun­kásságnak adott kenyeret s január elsejétől tel jesen beszüntették. Úgyszólván szerződésbeli kö­telezettségből vette fel a hunyadi vasgyár gyalári munkásokat a kőbányába, azonban tel­jesen most sem, ezáltal sem teljesítette a köte­lességét, mert a jelenlegi éhbér egyáltalán nem felel meg annak az életnívónak, amit a mostani munkásság apái élvezhettek, mint mezőgazdák, eltekintve attól, hogy 150—200 gyalári munkás még mai is a munkanélküliség kenyerét kény télén enni. A földéhségnek azonban nem teljesen az az oka, hogy nincsen föld, amint hogy máshol sem ez az oka. Az az oka, hogy mások kaptak föl­A legújabb §. évi gulius 14-íki NYUGDÍJRENDELET pontos magyar fordítása a táblázattal kapható Mandel Fordító irodáidban Cluj, Sír. Memorandului 24. Ára 20, vidékre 30 lej, mely postabélyegben is beküldhető det, olyanok, akiknek nem okvetlen szükséges a föld. Tisztviselők, hunyadi mérnökök jutottak a gyalári földekhez, többek között a Kolozsvár­ról Hunyadra került Roata mérnök is földhöz jutott. A munkásság állítása szerint xióhány munkásnak szemszurásból adtak jónébány négy zetméter területet, amin még eltemetkezni is ba­josan lebst. A házhelykérdéssel is igy áll a mun kásság s igy előfordul az a visszás helyzet, hogy a gyalári bennszülött munkásság felesben kénytelen megmivelni a saját szükségére teremtett földet, amely öt illetné meg, sőt az is előfordul, hogy tisztviselő, akinek nem volt szüksége a földre, külön eladta az erdő fá ját a gyalári mezőgazdának és külön a földet, úgyhogy végeredményben a gyalári munkásság kétszeres áron jutott csak földhöz s megesett az is, hogy néhány gazdálkodó a tisztviselőktől 25.000 lejért volt kénytelen szé­nát venni állatainak. A gyalári munkásságnak, amely az ottani mezőgazdákkal egy, az volna tehát a követelése, hogy adjanak fejenként 3—4 hold földet házhelynek és megművelésre és ne tiltsák el a haszná­lattól azokat az állami földeket, ahol a bánya még mm dolgozik. 1922-ben már egyszer vizsgálatot tartottak eb­ben a földügyben, de semmit sem tettek, most a hunyadi gyár vezetősége újabb ígéretet tett, hogy a földkérdést ez év őszén ren­dezni fogják. Éppen ideje is volna, mert az elégedetlenség a tetőfokán van s az igazságtalanságnál csak a rosszakarat lehet fenntartásánál. nagyobb a további helyzet EGYHÁZ ÉS ISKOLA Unitárius ifjúsági konferencia Az unitárius Ifjúság ötödik na.gy találkozóját tar­totta Homoródkarácsonfalván és Homoródalmáson augusztus 12—16 napjain. Ez a találkozó szép volt, egy­szerű, gazdag, Ígéretes. Találkoztunk a falu leikével: egyszerű székely emberekkel fogtunk kezet és beszél­gettünk komolyan s szórakoztunk vidáman oly közelről, oly testvérien, hogy remélni merjük, hogy kézfogásunk az erdélyi magyar faluval ezután már nem lesz csupán ünnepnapi müsorszám, hanem életetadó, jövőtigérö ösz- szekapcsolódás. Es részünk volt az egyházközségeink vezetősége és vendéglátó gazdáink részéről olyan szives fogadtatásban és olyan meleg szeretetben, hogy erről e helyen ia csak a legőszintébb hála és igaz szeretet hang­ján emlékezhetünk meg. Előadásainkat és megbeszéléseinket meglepően szép számban látogatták, úgy az idősebbek, mint a fiatalság és a 14-én délutáni D. P. E. ünnepély hatalmas méretű találkozója lett nemcsak az unitáriusságnak, hanem más felekezetű testvéreinknek is: több, mint 500-an gyűl­tünk össze a karácsonfalvi templom kertjében ez ünne­pélyre. f5’ Konferenciánk összes előadása és megbeszélése e kérdést célozta: az erdélyi magyar társadalom osztá­lyainak őszinte közeledése, mely a közös munka %s az egymás megbecsülése által szellemi egységre és inten­zív, gazdasági együttműködésre vezet. A szolidárisán dolgozó erdélyi magyar társadalom kiépítése kérdésének tehát két — szellemi és gazdasági — oldalát tárgyaltuk meg az előadások alapján. A szellemi egységnek két hordozója van, a kulimra és a vallás. A kultúrának faji öntudatot fönntartó ereje van, de csak akkor, ha gyökere a nemzettest többségét alkotó faluba nyúlik bele. A vallás jelentősége annak a szociális emberöpás­nák létrehozásában, kitermelésében áll, mely gondolko­zását és érdeklődési kőiét mindinkább a kollektiv esz­mére képes Irányítani s mely a kollektív gondolatok — mint szocializmus, fajiság — látszólagos antagónizmu­sát biztos kézzel tudja egy nevezőre hozni és belőlük az örök értékeket egy jobb jövő részére átmenteni. A szellemi egységgel szorosan mellérendelt viszony­ban van a gazdasági egységnek, a gazdasági megerősö­dés előfeltételének kérdése. Ezért tárgyaltuk meg rész­leteiben a keresztúri gazdasági iskola eddigi eredmé­nyei alapján az erdélyi magyar társadalom legégetőbb kérdését: a kisgazdaságok gazdálkodási problémáit s továbbá a szövetkezeti kérdés alapjai a termelés, érté­kesítés és hitel problémáit és mindezek mellett népünk általános egészségügyi kérdését. Konferenciánkat a Székelyföld legcsodálatosabb vi­dékére: az Almáai-barlangiioz rendezett meleg sikerű kirándulás zárta be. G. 11. A kolozsvári református kollégium igazgatóság! tu­datja az érdeklődőkkel, hogy az 1932—33. iskolai évre az internátusi dijakat a következőkben állapította msg: középiskolai tanulók részére az egész évre (lakás, rüté3, világítás, élelmezés, fürdés, orvosi és tanulmányi fel­ügyelet) 10.200 lej, egyetemi hallgatók részére 12.300 lej. Tandíj a beiratási díjjal együtt a főgimnáziumban 3500 lej, az elemi iskolában 950 lej. A beiratások és javitó- vizsgálatok a helybeli tanulók részére szeptember 1— 5-én, vidékiek részére 12—14-én lesznek; az elemi isko­lai tanulók részére szeptember 1—6-án. Az év ünnepé­lyes megnyitása 14-én 12 órakor lesz. A tanítás 15-én reggel 8 órakor kezdődik. Kívánatra részletes tájékoz­tatót küld az intézet igazgatósága. TUDÁSBAN AZ ERŐ!! OLVASSUNK!! Már 7 leiért napra folyóiratot, bel- és külföldit kölcsön ad házhoz szállítva a »CSALÁDI OLVASÓKÖR« folyéiratfeSlssönző Slrcda Fflipescu froit Szentiéle?! ticea) f szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom