Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-25 / 220. szám
r vi 3 s i cház BUDAPEST V Előfizetés belföldön: ORSZAQOS MAG/ARPARH LA? I Előfizetés Magyarországai: Egyévre 800, félévre-400, negyedévre 200,egy-hóra 70 L SzerkesztSságl ás kiadíhivjtaH ta'afsi; 503, 5.94 «Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 ?* , Egyes szám ára 3 lel. XV. évfolyam ifi 220. szám | Egyes szám ára 29 fillér. Magyargyalázás, kulturzóna, Csíki MagánJ a vak Vaida felveti a bizalmi kérdést a konverzió kérdésében A miniszterek nem jelentek meg a konverziós bizottság ülésén, mir® a képviselők eltávoztak Módosításokkal még súlyosbították az adósokra nézve a javaslatot Viharos Incidensek a kamarában Bella Romulus* Solomon Virgil és Lupa korül (Bukarest, szeptember 23.) Minden jel arra vall, hogy a kormány ki akarja fárasztani a konverzió ellenségeit, elsősorban Iunian csoportját. Nagy kérdés, hogy ez a taktika beválik-e, mert a konverzió ellenzőinek száma egyre szaporodik s nem egészen biztos, hogy az idő a kormánynak fog segíteni. Hátha Iunianó lesz az utolsó szó? Vaida felveti a bizalmi kérdést. A konverzió kérdése újabban azzal kompli- kálódott, hogy a nemzeti-párt egyes tagjai még mindig élesen ellenzik Maniu javaslatát. Vaida miniszterelnök — hir szerint —» fel akarja vetni a bizalmi kérdést és hajlandó ennek konzekvenciáit le is vonni. Valószínűnek látszik azonban, bogy a párt nagy többsége aláveti magát a pártfegyelemnek és igy a konverzió mégis csak tető alá kerül. , , Az ellenzéki pártok vezérei holnap beszélik meg, hogy mily taktikai magatartást tanúsítón nak a konverzióval szemben. Az ellenzék egyöntetűen a konverziós javaslat elhalasztása mellett van, ha pedig ez nem sikerül, esszenciális módosításokat követel. Mironescu pénzügyminiszter ma tárgyaik Anghelescu bankkormányzóval, a tárgyalás legfőbb pontja az volt, hogy az állam mily kaman tot térítsen a jegybanknak a konverzió első hat j hónapja alatt. A magyar-román klirlng-egyezményt ma, bemutatták a jegybanknak, amelynek igazgatósága hozzájárult a tervezett feltételekhez. Botrány szakította meg a konverziós bizottság ma délutáni tárgyalását A kamara és szenátus egyesitett konverziós bizottsága ma délután hat órakor ülésre ült össze. A bizottság ülése azonban botrányba fulladt, mert egyik miniszter sem vette magának azt a fáradtságot, hogy a fontos kérdés tárgyalásán megjelenjék. Az ülésen az előadó felolvasta az nj szöveget, amely állítólag az összes módosításokat és javaslatot magában foglalja. A megjelent képviselők azonban megdöbbenve állapították meg, hogy az uj szöveg még rosszabb az eddiginél, különösen az adósok szempontjából. A régi szöveg szerint ugyanis a húsz holdon felüli adósságok konverziójánál a váltók bélyegmentesek, míg a módosított tervezett szerint bélyegkötelesek. A képviselők kínos meglepetését még fokozta az a körülmény, hogy a bizottságban egyetlen miniszter sem jelent meg. Az ellenzéki képviselők és szenátorok nyomban ki is jelentették, hogy a miniszterek távollétében nem hajlandók tárgyalni. Negyedórás várakozás után sem jelentek meg a miniszterek, mire a bizottság határozat nélkül szétoszlott. Ufabb fizetésleszállitásra kapott engedélyt a kormány Tegnap este a szenátus megszavazta a rendkívüli sürgős pénzügyi intézkedésekről szóló törvényjavaslatot, amelyet néhány, nappal ezelőtt a képviselőház már elfogadott. A szenátus több lényeges módosítást ejtett a törvényjavaslaton s igy a módositások elfogadása végett visszaküldik a képviselőháznak. A törvény legnagyobb jelentősége abban áll, hogy a kormány felhatalmazást nyert arra, hogy az állami inkasszónak megfelelő Filléres gyorsvonatok szaladgálnak Románia és Magyarország között, Budapest román vendégei minden alkalmat megragadnak, hogy, áradozó szavakat hallassanak a szives magyar vendégbarátságról, Dobrescu főpolgármester két ízben is ellátogatott Budapestre, mostanában várják Bukarestbe Ripka budapesti főpolgármestert, szóval a látszat az, hogy románok és magyarok kikapcsolták politikájukból a gyűlölködést és minden remény megvan a két ország között barátságosabb atmoszféra kialakulására. Ezeket a szimpátia nyilatkozatokat pro és kontra mi is örömmel látjuk, üdvözöljük, sőt amennyire szerény erőnkből telik, elő is segítjük. Sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezeknek a jelenségeknek teljes őszinteségében, komoly,sá gában és tartósságában bizhatnánk mindaddig, amíg olyan panaszok feküdhetnek a nép- szövetség előtt, amelyek véleményünk szerint szégyenletesek, halasztás nélkül orvoslandók még abban az esetben is, hogyha nem két egymásfelé baráti szándékokkal közeledő, hanem egymással szemben frontot alkotó állam valamelyik népének nemzettestvéreiről szólnának. Tizenöt évvel Trianon után, az uj népkisebbségi elmélet állítólagos győzelme mellett, de általában a huszadik század Európájában ilyen panaszoknak nem volna szabad Genfbe eljutni. És ha már akármelyik ország kormánya tudomást szerez ilyen panaszoknak a felmerüléséről és ha valami sajnálatos véletlen folytán a panaszokat nem orvosolta Genfbe való eljutásuk előtt, akkor nem vitairatoknak, mosakodó félremagyarázásoknak van helye, hanem egy par szavas, gyors bejelentésnek, hogy a panaszok már nem állanak fenn, mert azokat ióhaláiában eliminálták. Ml tehát e három panasz? Az első az, hogy Romániában mindmáig tizennégy tankönyv van forgalomban és mérgezi meg helyrehozhatatlanul az ifjú lelkeket, tizennégy olyan tankönyv, amelyek szerint a magyarság, a románságnak egyik európai néptestvére, sőt szomszédnépe, még sőtebb, az ország lakosságának egy nyolcada: emberevő, sajátosságai egy dühös kutyáéval azonosak, még ma is nyereg ulatt puhítja a húst, tehát az emberi fejlődésnek ezidőszerint is legkezdetlegesebb fokán áll. Mindez nyilvánvalóan .sze- menszedett hazugság és nem a hazugságot kell mentegetni azzal, hogy „már csak tizennégy hasonló mentalitású tankönyv van a hatszáz és egynéhány között“, hanem valamennyit irgalmatlanul tüzbe kell vetni. A második panasz az úgynevezett „erdélyi ku’turzónáia“ irányul. Ezek szerint, mint jól tudjuk, színtiszta magyar vidékek csak magyarul beszélő népére a kultúra nevében csak románul tudó regáti tanítókat erőszakolnak és i< mánositó munkájukat dupla fizetéssel konorá'ják. Erre a panaszra is válaszolt a román kormány, állami felségjogokra hivatkozva, ped.’g minden népnek igazi felségjoga, hogy az elemi oktatásban azon a nyelven tanulhasson, mely anyanyelve. Ezt semmi féle rabulisztika ellensúlyozni nem tudja, mindui elnemzetlenitő kulturzóna voltaképpen kulturaellenes zóna és ez ellen mindaddig egész jelkünkből tiltakozni fogunk, amig meg nem szüntetik. A Csíki Magánjavak pőre immár évek bosszú sora óta folyik. Tudjuk azt, hogy a csíki székelységnek ezt a kulturális célokat szolgáló ősvagyonát milyen körülmények között vette el, kobozta el a hatalom. A jóakarat és az állampolgári jogok tisztelete mellett ez a nagy por létre nem jöhetett volna. De ha mégis létrejött, akkor haladéktalanul békés megegyezéssel kell végét vetni. Nekünk mindegy: Genf ben vagy Bukarestben. De amig létre nem jön ez a csíki békekötés, a magyarság megnyugodni nem fog.
