Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-03 / 201. szám
XV. ÉVF. 201. SZÁM. Keletiüjskg 3 Trill (N.) Van egy különleges amerikai szó: trill. Ez a trill az idegpattanásig feszülő izgalmat fejezi ki, vagy még annál is többet. Százszor többet annál, amit az újságok feszült várakozás névvel szoktak jelölni, mert a trill már a kirobbanása minden feszültségnek. Amerika nem ér rá feszülten várakozni, az amerikai csak a mával törődik, a várakozás pedig egy bizonyos fokú holnapot jelent, már pedig a holnap, nem ma, hanem csak holnap következik be. Évtizedeken át éltem Amerikában és most keresem emlékeim között azt, ami a leghívebben mutatja meg Amerika lelkületét és ami Amerika ezer arca közül a legigazibb. Ültem a Sing-Sing fegyház villamos székében, természetesen olyankor, amikor az áram nem volt bekapcsolva, ott voltam azon az izgalmas bírósági tárgyaláson, amelyen Adamsot halálra Ítélték, mert a kedvesét megölte és darabokra vágta■ Láttam Adams ősz atyját a tárgyaláson, amint megtette vallomását, aminek a megtétele végett egyenesen Németországból utazott Newyorkba és összeszondt a szivem, amikor láttam, hogy az apa egyetlen pillantással sem vette tudomásul fiának az epedő, a bocsánatkérő tekintetét... Láttam azokat a megható jeleneteket, amikor a húsz és harminc évre elítéltek tömege egyszerre fogadja a Sing-Sing- tan gyermekeit, szüleit, feleségét, vagy menyasszonyát és valamennyi egyszerre sir, jajgat vagy ordít... Beszéltem az olasz kommunistával egy-két órával később, hogy kiszabadult a lincselő tömeg kezei közül és még ott láttam a nyakán a megszorított hurok borzahnas nyomait- Láttam azt az asszonyt, aki a kávéházban egy pillanat alatt megvakult és láttam több olyan volt milliomosnőt, aki most rongyosan ténfereg az uccákon, sőt láttam olyat is, aki maga cipelte kis falusi lakásába a közös kútról a vizetA kávéházban ültem, mikor két előkelőén öltözött úriember odalépett egy gyanútlanul uzsonnázó harmadikhoz és mielőtt az egy szót szólhatott volna, valósággal szitává lőttek. Beszéltem azzal az asszonnyal, aki a kedvesével összejátszva, álmában ölte meg a férjét és aki másnap kétszázötven házassági ajánlatot ka pott, amikor borzalmas tettét a lapok közölték... Ott voltam egy newyorki színigazgató irodájában az előadás alatt, amikor berohant a rendező és jelentette, hogy az egyik szereplő, egy jó nevű színész, az öltözőjében hirtelen meghalt. A színigazgató egy pillanatig maga elé. nézett, elgondolkozott és azután egyszerű váUvonitás- sal mondta: „A harmadik felvonásban úgy sincs' szerepe.“ Láttam két régi ifjúkori barát megható találkozását- Egymás mellett, ültek az iskolapadban hosszú éveken keresztül és amint az már lenni szokott: az egyiknek kedvezett a szerencse, a másik pedig szegény ördög maradt- Egészen Amerika-cllenes volt ez a találkozás, m\ert amint a két barát búcsúzóul megölelte egymást, ekkor a gazdag száz dollárosokkal tömte meg a szegény barátja zsebeit. Ez nem Amerika. Láttam, amint Gompers, az amerikai mun hússzövetség elnöke ötezer ember jelenlétében az öklével hadonászott Roosewelt Tivadar elnök orra alatt és hallottam, amikor Einstein tanár arra a kérdésre, vájjon az ő elméletét fontosabbnak és jelentékenyebbnek tartja-e Newton törvényénél, egyetlen szóval felelt: Igen. Nemrégiben egy kiváló és egész Amerikában tisztelt, becsült és ünnepelt öreg színész halt meg. Része volt az élete folyamán minden dicsőségben és rengeteg pénzt keresett, de még sem volt boldog, mert Joe nevű fia hivatásos tolvaj és betörő volt, akit kevéssel az édesapja, halála előtt hosszabb börtönbüntetésre Ítéltek. A newyorki színészek otthonának a pompás elő csarnokából temették a művészt és azok az is inerőseim, akikkel ott állottam a temetésen figyelmeztettek arra, hogy az elveszett fiú két detektív kíséretében ott áll nem messze a ko por sótól. Amint az egyik szónok befejezte bu csuztató beszédét- Joe odarohant a ravatalhoz, ráborult a koporsóra és néhány pillanatig zolrn- gott, miközben nemcsak az ismerősei és távoli rokonai, de az édesanyja és édes testvére is elhúzódtak mellőle, csak a két detektív állott szorosan a háta mögött a zsebükben készen tartott revolverekkel. A rengeteg résztvevő legnagyobb meghökkenésére Joe neki támaszkodott a koporsónak, cigarettát wtt elő a zsebéből és\ rágyújtott. Odaléptem hozzá: — Jó napot Joe. Nem gondolja, hogy ízléstelen dolog itt az édesapja koporsója mellett a temetési szertartás közepette cigarettázni1 — Majd bolond leszek elmulasztani ezt a Rendkiviiíi minisztertanács foglalkozik a német jegyzékkel, melyben a német kormány a fegyverkezés egyenjogúságát követeli (Berlin, szeptember 1.) A német kormány memorandumot nyújtott át Párisban a francia kormánynak, amelyben a versaillesi szerződésekre hivatkozva, a véderő kérdésében az egyenjogúság elvének érvényesítését követeli. A memorandum tartalmát táviratban közölték Herriot-val, aki Cherburgban kijelenni tte, hogy a kérdésről pár napig nem óhajt nyilatkozni. Az angol sajtó élénken kommentálja a német követeléseket. A Daily Herald a német követelést jogosnak tartja, a Morning Post szerint a franciák nem térhetnek ki a német követelések megvitatása elől. (Berlin, szeptember 1.) Hivatalos helyen szerzett információ szerint a memorandum nem tartalmaz mást, mint amit Poncet francia követ és Neurath német külügyminiszter megbeszéltek. A tárgyalások során abban is megállapodtak, hogy a memorandumot nem publikálják és elitélik a franciák indiszkrécióját. A német kormány az álta nos leszerelést sürgeti és csak az egyenjogúság elismerését és érvényesítését akarja megvalósítani. Plerriot visszaérkezett Párisba. Ma éjjel rendkívüli minisztertanács lesz. A külügyminiszter Londonba is megküldte a német jegyzéket. (Berlin, szeptember 1.) Éjfélkor lejár a politikai fegyverszünet. A politikai elítéltek sorsáról holnap dönt a minisztertanács. Holnap Berlinben a Hitler-pártiak nagy gyűlést tartanak, amelyen Hitler is beszélni fog. A centrum bizalmas értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy mindent megtesznek, az alkotmány védelmére. A német nemzeti párt megtagadta a közösségei Hitlerekkel A német nemzeti párt megtagadta a közösséget a nemzeti szocialista párttal és a centrummal. Graef dr., a birodalmi gyűlés egyik alelnöke, a pártvezetőség utasítására közölte Göhring kapitánnyal, a parlament einőkével, hogy nem vehet részt az elnökség akciójában, amelynek az a célja, hogy a parlament együtt-tartására birja Hindenburg elnököt. Papén a saarvidéki kérdésről. (Saarbrücken, szeptember 1.) Papén kancellár szerdán nagyjelentőségű elvi nyilatkozatot tett a saarvidéki kérdésben és leszögezte, hogy a Saarvidéket sürgősen vissza kell csatolni Németországhoz. A saarvidéki társadalmi egyesületek szövetsége szepember 11-én kongresszust tart Koblenzben s Papén kancellár ebből az alkalomból üzenetet intézett a ÍSaarvidék lakosságához. Az üzenet a következeiképpen hangzik: — Magam is saarvidéki származású vagyok s egyik legfontosabb feladatomnak azt tartom felelősségteljes állásomban, hogy minden irányban lehetőségek után kutassak, amelyeknek segítségével minél előbb vissza lehet csatolni a Saarvidéket Németországhoz. A saarvidéki kérdés az utóbbi időben Európa és a világ közvéleményének érdeklődése előtérbe került s az ottani állapotokat és viszonyokat ez a közvélemény most már oly éles fényszóróval világítja meg, hogy nem lehet többé össze-vissza hazudozni és félrevezetni a világot a saarvidéki lakosság nemzetiségét és kívánságait illetően. Egészen felesleges büntetés lenne, ha továbbra is fenntartanák a versaillesi szerződésnek azt a rendelkezését, hogy a Saarvidék tizenöt évig nem csatlakozhat az anyaországhoz. A saarvidéki lakosság kívánságait nem lehet többé meghamisítani. Rothermere újabb nyilatkozata a kiráiy-kaiandról vagy a volt magyar kormány tagjai közül bárki ennek a célnak igyekezett volna megnyerni. Rákosi Jenő volt az egyetlen férfin, aki e tornát a velem való személyes érintkezés kapcsán felvette. De tény, hogy az akkortájt Magyar 1 tágból tömegesen hozzám érkező levelek közül igen sokban fölvetették az eszmét hogy jelöltessem magamat a magyar trónra. E maniíesztációkban azonban én csupán a magyar jellem meleg rokonérzésének és lelkesedésének megnyilvánulását láttam, de egyben ráncosán láttam, hogy ez lehetetlen és az adott helyzettel nem számoló dolog. — Az az érzésem — és ennek már gyakran adtam kifejezést —, hogy a magyar nép nagylelkűségében, amely egyike legcsodálatramél- tóbb tulajdonságainak, erősen túlozta azoknak a szolgálatoknak a jelentőségét, amelyeket Magyarország igazságának érdekében teljesíteni próbáltam. Rothermere.-o/,’o/r, hanem véri oly amok hömpölyögtek, akkor néhány amerikai bankár délután öt órakor kilépve irodáiból, őriiletes táncba kapaszkodtak össze és órák hosszat, mint a félbolondok tomboltak az uccán... Annak örömére, hogy január 31-ikén öt órakor sikerült jó eredménnyel lezár- niok az előző évi mérleget. Ez Amerika ce ez a trill. (London, szeptember 1.) Lord Rothermere a következő táviratot küldte a Magyar Távirati Irodának a magyar sajtó részére: — Nemrégiben cikkem jelent meg, amelyben a monarchisía eszmének általános újjá éledéséről számoltam be Európában. Ez alkalommal visszatértem azokra az ajánlatokra, amelyeket négy évvel ezelőtt tettek nekem, hogy egyezzem bele abba, hogy engem a magyar írón ra jelöljenek. Értesülésem szerint ez eseményekre való visszaemlékezésem nagy érdeklődést váltott ki Magyarországon, ahol .szavaim értelmezésénél nagyon túloztak. Cikkemben sem nem mondottam, sem pedig nem állítottam azt, hogy nekem bárki is a magyar koronát felajánlotta volna. Minden alapot nélkülöz tehát a magyar sajtó bizonyos részében felmerült az a kombináció, hogy engem akár egyike vagy másika azoknak az előkelő állású magyaroknak, akikkel személyes vonatkozásba kerültem, akár pedig a jelen kiváló alkalmat, hiszen már több, mint egy télévé nem dohányoztam. Téved, aki azt hiszi, hogy ezek voltak az amerikai frill" U diübb kifejező jelenetei. Nem. A trill igazi értelmét igazából csak akkor fogtam fel, amikor 1916 január 31-ikén, tehát a világháború legvéresebb és legtombolóbb idejében, amikor Európában már nem is vérpata-
