Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-19 / 215. szám
: ^ e 1 őház BUDAPEST V.-4 _. Clnf-Xofoi^olf. „ , 1932. szeptember 19 * ImCImO TIUISXG Előfizetés belföldön: Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy héra 70 L Egyes szám ára 4 lei. ORSZÁGOS MAGfARPARTi LAP j Előfizetés Magyarországon: Szerkesztőségi és kiadihlvatall U'afo.i! 503, 6.9* 1 Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 PXV. évfolyam $ 215. szám I Egyes szám ára 29 fillér. Mironeicn sajatot» rendelet© katasztrofálisan megállítja a pénzforgalmat Dzentnl minden, a legcsekélyebb kiutalást is Bukarestben lógják engedélyezni A gazdasági élet teljes csődjétől kell tartani Kongó egyetem, néma színházak Szeptember közepébe fordultunk, ilyenkor régen már túl voltunk Kolozsvár évről-évr-e ismétlődő, de mindig nagy eseményein. Megnyílt az egyetem, a szinház környékét is benépesitet- ták Thália kedves és vidám papnői és papjai és az esti korzó képe hozzájuk is alkalmazkodott. Ifjú gólyák és öreg jogszigorlók, rózsás- arcú naivák és komolyképü jellemszinészek adták meg Kolozsvárnak azt a jellegzetességet, amelyet diákjainak és ősi színházi tradícióinak köszönhetett. Most azonban nemcsak, hogy eltolódott az egyetem és a színházak (mert azóta a magyar színházi kultúra mellett a román színházi kultúra is hajlékot kapott nálunk) megnyitása, hanem a lehető legrosszabb előjelekkel kell számot vetnünk- Éppen mai számunkban közöljük az egyetem rektorának nyilatkozatát, amely szerint a mostanihoz hasonló reménytelen helyzetben sohasem volt még a kolozsvári egyetem. A hires Alma Mater úgy eladósodott, mint egy haszontalan, könnyelmű jogászgyerek. Villany, viz, gáz, amelyek nélkül pedig nemcsak egyetemi, hanem a Jegprimitivebb laboratórium sem lélegzelhet. csak az egyetem kapujáig megy el a maga vezetékén, ott azonban az üzemek igazgatóságai könyörtelenül elzárják a csöveket, mert ha nem tennék, akkor saját magukat döntenék veszélybe s ma-holnap ugyanúgy járhatnának, mint az egyetem. Mert az ő működésűk biztosítása is pénzbe kerül és nemcsak az egyetem az egyetlen adósuk, aki nem fizet. Szegény egyetemi ifjak álma, az ösztöndíj már a múlté. Tanulni immár csak azoknak a kiválasztottaknak lehet, akiknek az apjuk jobb időkben, ki tudja milyen utón, vagyont halmoztak ösz- sze. A professzorok fizetéseivel is nagy hátralékban van az állam, pedig nem minden egyetemi tanár ex-, vagy ezidőszerinti miniszter. Mindezekből a lehangoló tényekből azt állapítja meg az egyetem rektora, hogyha az utolsó pillanatban fel nem támad a kormány, vagy legalább az erdélyi miniszterek lelkiismerete, az egyetem kapui zárva maradnak és derékban törik ketté sok tanulni vágyó, ambiciózus ifjú pályája, karrierje. De ha a színházak felé tekintünk, ott sem valami rózsás kép tárul a szemeink elé. Az egykori Magyar Szinház díszes épületében székelő román állami szinház a bőséges esztendők után szűk esztendőkre virradt. Igaz, hogy tetemes az állami szinház szubvenciója, igaz, hogy az állam nemcsak ingyen szinházhelyiséggel, a város ingyen világítással, fűtéssel támogatja, hanem ráadásul az egyenlő elbánás elvének felrúgásával hatszor annyi pénzbeli szubvencióban részesítette, mint a színházak hamupipőkéjét, a Magyar Színházat, de ott is megállt a tudomány. Papiroson nagy a szubvenció, szinte fantasztikus összeg, de az állami kassza a román színházzal szemben sem tesz kivételt. A küz delmes elmúlt esztendővel szemben pedig ott az uj színházi év, amelyet péná nélkül szintén nem lehet elkezdeni. A Magyar Szinház nem is volna kisebbségi kultúrintézmény, hogyha az ág is nem húzná. A Magyar Szinház — elolvashatta mindenki Janovics nyilatkozatából — nem kap állami segítségeket, sőt fizetnie kell az épületért, (Bukarest, szeptember 17.) Mironescu pénzügyminiszter a következő rendeletet adta ki: A kifizetések ellenőrzésével megbízott tanácsosok utasittatnak, hogy ne láttamozzanak egyetlen szeptemberre szóló kiutalást (ordin de plate) se, sem nyugdíjra, sem tisztifizetésre, sem semmiféle személyi költség kifizetésére mindaddig, amíg minden egyes esetben ki nem kérték a pénzügyminiszter hoz- 2. y- -ulását. Egyéb részletet a rendelet nem tartalmaz, de ebből a rövid rendelkezésből az következik, hogy mától fogva minden kifizetés hónapokig fog vesztegelni. A fővárosi lapok a legnagyobb kétségbeesés hangján Írnak erről a rendelkezésről, amely — a világításért, úgynevezett „látványossági adó“- ban is többet kell lerónia, mint testvérintézményének s mindezeken felül ott van a rettenetes pénztelenség, amely a látogatási kedvet egyenesen megdermeszti. Ráadásul pedig éreznie kell a rosszindulat, a méltánytalanság mérgét is- A város minden évben odaadta a maga alamizsnáját a kolozsvári színházaknak. Mindezideig igazságosan két részre osztotta a rendelkezésére álló alap pénzét a román és magyar színművészet között. Senki sem mondta azt, hogy a pénzalap nyolcvan százalékában kisebbségi zsebekből vándorolt a városi kasszába, senki sem irigyelte a román szinház szájától ezeket a garasokat, amelyeket szokás szerint kiutaltak a Magyar Színháznak is becsülettel. Jött azonban a ..demokrata“, az úgynevezett erdélyi kormány és úgy találta méltányosnak felállítani az egyenleget, hogy a románoknak hatszázezer, a magyaroknak százezer lej jár. Hogy nehogy azt mondhassa valaki, hogy nálunk az államha életbelép — alkalmas arra, hogy még az eddiginél is nagyobb mértékben megállítsa a pénzforgást Ha minden száz lejes kiutalásért magához a pénzügyminiszterhez kell fordulni, akkor feleslegesek a pénzügyigazgatóság mellett működő ellenőrző tanácsosok, azonkívül a pénzügyminiszter elég fizikai idővel sem rendelkezik, hogy minden egyes utalványt személyesen lát- tamozzon. Mindenki tudja, hogy Románia közgazda- sági válsága ép azért vált oly akuttá, mert az állami fizetések csak nagy késedelemmel történtek meg. Az uj kormány fogadkozott is, hogy javit a helyzeten, eddig mutatkozott is némi javulás ezen a téren, Mironescu rendelet« azonban oly zavarokat fog előidézni, amelyek a gazdasági életet a legnagyobb nehézségek elé állítják. polgári jogokat aszerint mérik, ki milyen nyelven tanult beszélni az anyai emlőn. Azt felelheti valaki erre, hogy a rossz színházi konjunktúrát az igazságosan elosztott városi szubvenció sem javíthatja meg. Ez igaz. Azonban, ha a rossz menetelt ráadásul alacsony indulatokkal tetézik, ez már igazán felháborító. Ez már igazán azt juttatja az eszünkbe, hogy ebben az országban már élni sem engednek. A szinházvezetéshez nemcsak pénz kell, hanem optimizmus is. Már pedig eet kobozta el a nem- zeti-paraszrtpárt gyűlölködő igazságosztása. Hogyan van akkor merészsége a nemzeti-paraszt- pártnak kartellt ajánlani és bizalmat kérni a magyaroktól? íme. a szinház és egyetem nélküli ősi város ilyen rossz gondolatokkal néz a keservesen induló tél felé. Nem rajtunk áll, hanem azokon akik a sorsunkat intézik, hogy ezek a sötét gondolatok derűsebbekké, rózsaszinüebbekké for dúljanak. November hatodikán választ Németország Németország hivatalosan is bejelentette a leszerelési konferenciáról való távolmaradását (Berlin, szeptember 17.) A szombat déli minisztertanács a választások napját november 8-ában állapította meg. (London, szeptember 17.) Az angol Mlugs-raiinisztcr vasárnap ismerteti a sajtó munkatársai előtt az angol álláspontot a német kérdésben. (Berlin, szeptember 17.) A német kormány jegyzéket intézett a leszerelési konferencia elnökéhez, amelyben bejelenti, hogy Németország nem vesz részt a leszerelési konferencián, meri az egész konferenciát kiiátástalamiak tartja. A Daily Telegraf szerint az olaszok erélyesen nílástfoglalnak a német egyenjogosnltság elismerése mellett és Angliát is igyekeznek ennek az álláspontnak megnyerni. Mussolini személyesen ezt az elvet vallja és abban az esetben, ha álláspontját nem tudja érvényre juttatni, kész a Népszövetségből kilépni. *
