Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)
1932-08-31 / 198. szám
t KumOjsxs XV. ÉVF. 198. SZÁM. Éva és kis társai Ott feküdt a gyermek a szanatóriumi ágyban. sápadtan, szétbomlott hajjal, amelynek fürtjei a fehér párnán végigfutottak, egyik lábacskáját bizalmaskodva kidugta a paplan alól s úgy beszélgettünk. — Fájt az operáció? — kérdeztem. — Nagyon, de csak egy pillanatig tartott, amig a tanár bácsi kivette a mandulámat. Egy pillanatig, ismételte és nevetett hozzá. — De sírtál? — vallattam tovább. — Én bizony nem, a tanár bácsi meg is dicsért, azt mondta, hogy a felnőttek sem állják 'ki ilyen szépen az operációt, mint én. Tessék megkérdezni. Ezután elmondta, hogy nehány napig nagyon kell ügyelnie magára, elsorolta, hogy most mit szabad ennie, beszélt, kérdezett, válaszolt s mindezt mondhatom, több értelemmel, mint sok felnőtt. Őszinte barátja vagyok a gyermekeknek. egy okos és jólnevelt gyermekkel órákig eldiskurálok, a gyermek gondolkozásának frissessége, érdeklődésének változatossága, feleleteinek megkapó őszintesége felüdit egy „nagyot“, akit mindaz, ami már az életben vele és körülötte történt, kifáraszthatott. És bizonyára úgy ebben a megállapításban, mint abban a felfogásban sokan osztoznak velem, hogy a mai állami és társadalmi berendezkedésünkben a legnagyobb igazságtalanság nemcsak a nyugdíjasokkal, hanem előbb a gyermekekkel történik. Gyermeknevelésről, az utánunk következő generáció biztosításáról, utjának kiépítéséről, vagy hogy ezt a kifejezést használjam: beszervezéséről, csak két-három nyugati államban lehetne beszélni, nálunk — és általában — a megoldás kimerül a tankötelezettségben, az ujraoltásban és végső fokon a katonai sorozásban, ahol mindezért mindnyájunk atyja és ahyja: az állam a hasznot ugyancsak lefölözi. Nem irom alá a szovjet gonosz rendszerét, amely úgyszólván az anyja kebléről szakítja le a gyermeket s bizalmirendszert állit be az iskolába a tanító nádpálcájának kivédésére, bizonyos viszont, hogy a gyermeknevelés, vagy még előbb gyermekment és körül nálunk vannak a legsürgősebb tennivalók. Ahol, ha nem is gondtalan gazdagság, hanem a munka árán megszerzett polgári jólét a kiváló professzor magán- szanatóriumába küldheti a beteg kis Évát, ott nincs szükség segítségre, vagy beavatkozásra, de szabad sokezer kis Pistának, Ferinek, Marinak nyomorultan elpusztulni, mert még gyógyszerre sem telik s miért kell elzülleni a szemünk láttára tízéves korukban gyermekeknek, akiket otthon lopásra és koldulásra tanítanak s az anyjuknál, testvéreiknél a prostitúciót láthatják. A világért sem gondolok rendőri beavatkozásra, Isten ments, hogy ezt a kérdést is a rendőrség vegye kezébe, amely pedagógusokra, orvosokra és papokra tartozik. Megfigyeltem — és bizonyára sokan, mert hiszen egyetlen megállapításomat sem szántam felfedezésnek — hogy nemcsak a választások alkalmával megváltóként jelentkező kormányaink vagy minden emberi jogunkba beavatkozásra készen álló „illetékeseink“, hanem még a sajtó sem foglalkozik kellően ezzel a kérdéssel. A lapok megírják, hogy a hadbíróság elitélte a határátlépőket, a közönség tudomást szerez a legújabb panamákról, pontosan meg tudjuk, hogy megint ki mennyit lopott a közpénzekből s az illető közbámulat, sőt közirigylés tárgya lesz, natgy cikket kapunk arról hogy városunk fő- müvésznőjének a selyemszőrii pincsije elveszett, de azzal, hogy a kis Évának és társainak útja hová vezet, fogja-e valaki gyenge kis kezüket, amikor már kapaszkodniok kell a meredeken: ez^el egynéhány jótékony intézményen kívül stMikisem törődik, ezek az intézmények pedig nemcsak a mai gazdasági krízisben, hanem a béke zsíros éveiben is alig értek el magukra- ut<ságukban valami eredményt. Ez a csúnya nemtörődömség az örök emberi önzésre vezethető vissza, a gazdag védi, ápolja a maga csemetéjét, de nem is gondol arra, hogy legalább a morzsákat juttassa el a szegények mezitlábos gyerekeihez. Szerettem volna, ha az összes tizéven aluli, jólétben nevelt gyermekek, kint lettek volna a kolozsvári sétatéren, amikor nehány héttel ezelőtt a kertészek vágták a korhadt ágakat. A tüzoltólétrán dolgozó kertész munkáját, amely szinte artistamutatványnak illett be, sokan nézték, de egy másik csoGloth, fehér háttal, fehér vattával .................Lei Gloth, gloth háttal, fehér vattával ................Lei Selyem, gíoth háttal, prima fehér vattával . . Lei m «9D seo A Selyem, Paplan és Vászon-áruház, Kjv JB. Kim Ch’í, Cal. Regele Ferdinand No. 9. Hasa dr. kolozsvári meiítőorvos ellopott Irataival szélhámosftodík egg Ismeretien tolva! (Kolozsvár, augusztusi.) Különös bűnügyben nyomoz a kolozsvári rendőrség. Néhány hónappal ezelőtt ismeretlen tettes ellopta dr. Rusu Viorel kolozsvári mentőorvos összes iratait. Rusu annakidején feljelentést is tett a szélhámos ellen. Hónapok teltek el és az utóbbi időben egyre több távirat érkezett a rendőrséghez. — Azonnal tartóztassák le Rusu Viorelt, aki a mentőállomáson iálak. Szombaton a nagyszebeni rendőrség is telefonált és arról számolt be, hogy egy Kusu Viorel nevű egyén több szélhámosságot követett el. Rusu Viorel dr. megdöbbenve állapította meg, hogy igazolványainak eltulajdonitója az ő nevével szélhámoskodik. Több niint^ egy féléve még csak ki se mozdult a városból, nemhogy Szebenben járt volna. A rendőrség most körtáviratot adott le, hogy a szélhámost, ahol találják, ott tartóztassák le. Egf műifnr diáklány tragédiája Medvecsiky Olga másodéves kolozsvári gyógyszerésztaa- hallgatőnő a Simplon szállodában morfiummal mcgaiérgczie maga! es meghalt (Kolozsvár, augusztus 29.) Medveczky Olga másodéves gsmgyszerésztanhallgatónő vasárnap délután a kolozsvári Siinplon-szállodában pontot tett az életére. A huszonkétéves jómeg- jelenésü leány kolozsvári szülők gyermeke. Apja Medveczky Ödön fakitermelő. A fiatal leány itt nevelkedett, itt tanult és leküzdve a tanulmányi nehézségeket, jelesen érettségizett. Beii atkozott az egyetemre, de az elviselhetetlen magas dijakat nein tudta fizetni. Aztán állást keresett, igy próbált további tanulmányaira alapot gyűjteni. A temesmegyei Nagyösz falu gyógyszertárában kapott gyakornold állást. Medveczky Olga boldogan foglalta el állását. Mindez négy hónappal ezelőtt történt. Vasárnap délelőtt váratlanul megérkezett Kolozsvárra, de nem kereste fel szüleit, szállodában szállt meg. Hozzátartozói nem is sejtették, hogy a városban tartózkodik. Délután bevonult a szobájába és magára zárta az ajtót. Estefelé kopog a londiner. port azt leste mohón, hogy mikor hullik le egy- egy ág. Az apróbb ágakat a sétatér ura ezeknek a szegényeknek adta. Egy kiadósabb ág után ketten ugrottak: egy elszáradt, nyomorult asszony és öt-hatéves vézna, rongyos kislányka. Elkapták és boldogan húzták maguk után. De rögtön zuhant egy újabb leoperalt ág és pont a zsákmánnyal haladó gyermek háta mögött esett le. Ahhoz éppen elég lett volna, hogy agyonverje. EztLa jelenetet sokan végignéztük, közöttünk egy jólöltözött és tultáplált ur, aki erre idegesen kikaota a szivart a szájából. — Hallatlant És Ilyenkor nincs itt rendőr! S ezzel a maga részéről röviden és velősen ki is fejtette áiláspontját, mig én az Önök türelmét igénybevéve minderről egy cikket Írtam és befejezésül nem rendőr után kiáltok, hanem egész halkan, egész csöndben, sőt szomorúan mindnyájunk emberi mivoltára, humanitására szeretnék apellálni. Szerintem a gyermekben mindenki egy élő fotográfiaként önmagát láthatja: az ő kacagásukban a mi kacagásunk cseng vissza, amikor — valljuk csak be — Nem válaszol — jegyezte meg a szobaasszonynak. — Vájjon mi lehet vele? — találgatták. Amikor a dörömbölés is hiábavaló kísérletezésnek bizonyult, rendőrt hivattak. Feltörték az ajtót és ekkor megdöbbentő látványban volt részük. Medveczky Olga holtan feküdt az ágy mellett & földön. Zilált fürtjei arcára omlottak és kezei imára voltak kulcsolva. Az orvos csak a halál okát állapította meg. Morfiummal mérgezte meg magát. Az asztalon szüleinek cimzett levelet találtak. Az okról nem ir, csak bocsánatot kér. A rendőrség érintkezésbe lep a nagyöszi gyógyszerésszel, hátha felvilágosítást nyújthat. A központi rendőrségen találkoztunk az ön- g5rilkos húgával. Könyes szemekkel beszélte el, hogy azt hitték, hogy a Bánságban van, de vasárnap a hült teteméhez hívták... — mégis napsütésesebb, boldogabb időben kergettük a lepkét a domboldalon és úgy jön elő, hogy mulatságosabb volt a mi régi hóemberünk is, akit nagy szorgalommal és lelkes alkotnivá- gyással hordtunk össze angyaljáró Karácsony havában valamelyik, azóta elgazosodott, gazdátlan süket udvaron. Tóth Sándor. Van szerencsém értesíteni an.é. közönséget, hogy SérSimlia üzletemet âîhefyestam Cluj, Str. N. Jgrga 11 alil P. Unirii (Főtér) 4 sz. alá, L em. Midőn bátor vagyok ezt b. tudomásukra hozni, kérem további szives pártfogásukat és maradok tisztelettel: Király László férfiszabö Megnyugtató a bizalom laífe““,***“ egy fogalom
