Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)

1932-08-27 / 195. szám

í KUETlUjSXG « XV. ÉVF. 195. SZÁM. Több mint igazságtalanság! egyenesen — bűntény, ami a nyugdij ásókká) történik Egy nyugdijas-vezető őszinte szavai a kormány erdélyi tagjaihoz A nemzetiparasztpárti kormány a fizetések és nyugdijak pontos kiegyenlítésének a jelsza­vával vette át az ország vezetését. Tény az, hogy folyó év junius havától pontosan meg is kaptuk az illetményeinket. A választási kor­mány azonban azt is megígérte egyik nyilatko­zatában, hogy a választás után megalakuló uj kormány a régi hátralékokat is ki fogja egyen­líteni. ígéretekben mindig gazdagok voltunk. A választások lezajlottak és már a nemzetipa­rasztpárti kormány serényen gyártja a tör­vényjavaslatokat. A régi hátralékokat nem fi­zették ki, sőt még azt sem sikerült elérnünk, hogy a nyugdij bonokkal legalább az adótarto­zásainkat törleszthessük. gyobb nyomorban gunytárgyául szolgálunk mindenkinek. Van-e még a világon egy ország, ahol a nyugdíjasokat tartományok, városok és protekció szerint osztályozzák? A mai kormány élén az a Vaida Sándor áll, aki egy egész életen keresztül harcolt az igaz­ságtalanságok és a polgárok között való meg­különböztetés ellen. Ugyanebben a kormányban foglal helyet Hatiegann Emil, a volt biró, aki bizonyára tudja, mit jelent fizetésből élni és mit jelent, ha a volt tiszviselők nem kapják meg azt a nyugdijat, amit egy életen át befizet­tek a nyugdíjpénztárba. Különösen felhívjuk a miniszter urak fi­gyelmét arra, hogy a nyugdíjhátralék tulajdon­képpen nem is a miéDk, hanem a hitelezőinké: a tejesé, a fűszeresé, a háztulajdonosé és igy tovább. Ha nem fizetnek bennünket, ők sem kaphatják meg tőlünk a pénzüket, nem fizethe­tik adóikat és az ország gazdasági vérkerin­gése akad el. És akkor járadék-kötvéuyekkel akarnak kísérletezni. Nem volna-e sokkal he­lyesebb és ész-szerübb, nem volna-e megnyug­tatóbb az egész országra nézve, ha a meggondo­latlanul Összetákolt törvényjavaslat helyett, minisztertanácsi határozatot hoznának arról, hogy beszüntetik az összes luxusautók haszná­latát, redukálnák a zseton-rendszert, szélnek bocsátanák az ezerféle jogcímen élő és élősködő inspektorokat és vezérfnspektorokat, redukál­nák a külföldi tanulmányúinkat, a különböző kiküldetéseket, feloszlatnák az autonóm-intéze­tek igazgatótanácsait és az igy megtakarított pénzből rendesen fizetnék a nyugdíjasokat. Miniszter urak! Már régóta elérkezett a tizenketted'k óra s ha önök még mindig nem tudják elhatározni magukat bátor és eredmé­nyekkel kecsegtető tettekre, akkor attól lehet félni, hogy még balázsfalvi szentelt vizzel sem lehet megakadályozni, hogy az országunk ne rohanjon a katasztrófa felé . . . Pocol Victor. Pénz helyett a kormány, amint azt az ösz- szes lapok megírták, járadékkötvényekkel akar kifizetni, olyan papírokkal, melyeket sem az állam, sem a magánosok nem kötelesek tőlünk elfogadni. Mi ez, ha nem bizantinizmus? Vaida miniszterelnök urnák ez a kedvenc és találó ki­fejezése és ime most mi is azt kell mondjuk, hogy Vaida miniszterelnök ur is a saját kifeje­zésének a hálójába került. Közeledik az ősz, a tél előhírnöke és nekünk iKolozsváron, — pedig ez a város Vaida minisz­terelnöknek, Hatieganu miniszternek és a nem- zeti-parasztpárt törzskarának a városa, négy- .öthavi nyugdíjhátralékunk kifizetetlenül áll. Tudják-e a miniszter urak, hegy rf'nk, szeren­csétlen páriákra mit jelent ez? Hitelünk telje­sen elfogyott, lakásainkat felmondották, a ci­pőnkből esik ki a lábunk, testünkről lerongyo­lódott a ruha, betegeinkhez nem hívhatunk or­vost és nem vehetünk nekik orvosságot, nincs ■betevő falatunk és borzalommal gondolunk arra, hogy közeleg a hideg tél, nem lesz fűtő­anyagunk, kidobnak a lakásunkból és talán az :uccán hóban és fagyban pusztulunk el. Ami ve­lünk történik, az több, mint igazságtalanság, több mint embertelenség, az egyenesen — bűn­tény. Bizonyára tudják a miniszter urak, hogy az egyetlen civilizált ország vagyunk, ahol a tiszt­viselő-osztály vénei, akik még tegnap az ál­lamhatalom végrehajtói voltunk, ma a legna­Uiabl statárlálls ítéletet hoztak Németországban A nemzeti szocialisták a bentbeni Ítéletből kifolyólag a lengyel faj ellen tüntetnek (Berlin, augusztus 25.) Tegnap a kiéli rendkívüli bíróság egy kommunista vádlottat, aki két politikai ellenfelét revolverlövésekkel suivosan megsebesítette, 15 évi fegyházbünte­tésre ítélte. Berlinben egy nemzeti szocialista és egy kömtminista került a rögtönitélő bíróság elé. A nemzeti szocialista vádlottat felmentették, mert beigazolást nyert, hogy a verekedést a kommunisták rendezték. A kommunista vád­lottat 10 évi fegyházra Ítélték. A harmincadik számú rohamcsapat távira­tot küldött a kormánynak, amelyben azt Írja, hogy a kormány létét a nemzeti szocialista rohamcsapatoknak köszönheti, gyalá­zat, hogy egy lengyel felkelőért öt drága hőst akarnak kivégezni. Nem kegyelmet, hanem igazságot követelnek. Az Angriff című nemzeti szocialista la­pot betiltották, mert a hadsereget ellenál-' lásra szólította fel. A nemzeti szocialista lapok a lengyelek ellen izgatnak, az alacsonyabbrendü lengyel faj küzdelméről Írnak,. . p A kormány a lengyel csürhe mellé ál­lott, — írják — és követelik az öt haladra Ítélt szabadonbocsátását és a bírók felel0ş^t|gfevo- nását. o .. í Beuthenbeft a tegnap éjjel újabb, r^údza-i varások fordultak elő, több üzletet kö$eí meg-; dobáltak, a kommunista párt helyiségének ab­lakait bezúzták. — A kereskedelmi tartozások birói likvidá­lásáról szóló törvény magyar fordítása és ro­mán szövege kapható dr. Mandel Forditó Iro­dában Cluj, Str, Memorandului 24. Ara 30, vi­dékre 40 lej, amely bélyegben is beküldhető. Az első romániai szabadtéri előadás Különös érdekességü tervének megvalósitá sára készül a kolozsvári Magyar Színház: az egész világon divatba jövő nyílttéri dráma-elo- adások mintájára elő fogja adni Hoffmannsthal világhírű misztériumát, az Akárkit. A szabadtéri előadások ötlete egyenes le­származottja a középkori misztériumok szabad­téri előadásainak. Angliában, Franciaország­ban, Németországban, Olaszországban, Svájc­ban a középkorban a dráma kizárólagos szín­pada a nagy vásárterek nyilt bódéja volt. A bayeruthi Wagner-ünnepélyek és az ober- ammergaui passziójátékok nyomán támadt föl a szabadtéri előadások gondolata és azóta min­den nyáron rendszeresen tartják meg a salz- ibtorgi Festspieleket. Ezeket a drámai előadá­sokat Reinhardt vezette be. Eleinte leopoldskro- ni kastélyában meghívott vendégek előtt adott elő egy-egy drámai müvet, mig azután ezeken a zártkörű előadásokat fokozatosan fölváltot­ták a nagy nyilvánosság számára rendezett ün- mepi játékok Salzburgban, ahol ma már min­iden nyáron az operairodalom néhány remekmű- ivét és néhány drámát adnak elő a világ leg­első zenészei, színészei, karmesterei és rendezői. A szabadtéri előadások lehetősége szinte uj •műfajt teremtett. Olyan drámai műfajt, amelv nem birta meg a modern színházak levegőjét, hanem különleges miljőt igényelt, olyan appa­rátust, olyan atmoszférába kívánkozott, amely- lyel a színház nem rendelkezik, a szabad, csilla­gos ég alá. Ennek a drámairodalomnak egyik gyöngye Hugo von Hoffmannsthal Jedermannja, ame­lyet Kállay Miklós forditott le gazdag magyar­sággal Akárki címmel. A kolozsvári szabadtéri előadás ötletének egyik sugalmazója az a tény volt, hogy ez az ősi város olyan régi. patinás, klasszikus épü­letrészekkel, terekkel, zugokkal rendelkezik, amelyek egyenesen kívánják a színpadi fölhasz­nálást, amelyek önmagukban véve tökéletes díszletül szolgálhatnak. A református kollégium nagy udvarának egyik oldalát az ősi gótikus templom oldala zárja le. Ennek a falnak az udvar felé három karcsú, hosszú, ősrégi csucsives ablaka nyílik a töredezett, megfehéredett kőpárkányok, időtől porlasztott, megrepesztett gót pillérek között. Ez a háttér. A templomfallal szemben nyílik az óriási udvar, amely igen nagy tömeget képes befogad­ni. Jobbra a templomtól néhány fa lombja, bal­ra a kollégium ősi épületének fala, egy régi kút, egy töredezett lépcsőjü kis gót kapu a templom falában, benn az orgona, kivül az égbolt csilla­gokkal teleszórva: ime a kolozsvári Akárki­előadás színpada. Budapestnek annak idején előadták az Akár kit, a címszerepben Gellért Lajossal. Gellért La­jos különös figurája a pesti életnek: színész, festő, iró. Olyan színész, aki hosszas töprengés, gyötrődés, munka után dolgoz ki egy-egy szere­pet és egy-egy ilyen szerepével bámulatot érde­melt ki. (Ilyen két szerepe a Karinthy Holnap reggelének és Rolland a Szerelem és Hal^ já­tékának főszerepei, amely két előadás, sajnos nem tartható meg a Magyar Színházban, mert az Akárki előkészületei nemcsak a színház min­den erejét veszik igénybe, hanem Gellért Lajost is annyira, hogy nem vállalkozliatik még két ilyen nagy szerep eljátszására.) A Magyar Szín­ház tehát Gellért Lajost hivta meg az Akárki eljátszására. Hetek óta folynak a próbák a Magyar Szin- házban. A darabot dr. Janovics Jenő igazgató maca rendezi. Kérdést intéztünk hozzá a sza­badtéri előadást illetőleg és ő a következőket mondotta: „Ez lesz az első szabadtéri előadás Erdély­ben. Már régen foglalkoztam azzal a gondolat­tal, hogy itt is meg kell honosítanunk az ün­nepi játékok intézményét, amelyek ma már min­den országban szokásossá váltak. Bayreuth és Salzburg minden nyáron valóságos zarándok-, helye minden nemzetiségű nyaralóknak. A salzburgi ünnepi játékokra hónapokkal előre árusítják a jegyeket és hetekkel előre beszün­tetik már a jegyárusítást, mert az Amerikából és a világ minden tájáról odasiető közönség már a menetjegyirodákban fölvásárolta a jegye­ket. Ezek a salzburgi ünnepi játékok azonban olyan drágák, hogy csak a legvagyonosabb kö­zönség számára hozzáférhetők, azok számára, akik az utazás költségein kivül a horribilis áru jegyeket is meg tudják fizetni. Ez vezetett arra a gondolatra, hogy az ünnepi játékok gondola­tát itthon valósítsam meg és itthon is olyan ke­retek között, hogy mindenki számára lehetővé tegyem az előadás látogatását. Ezek az ünnepi játékok két szempontból ünnepiek. Ünnepélyes keretek között, kivételes kvalitású előadást kell produkálni. A Magyar Színház első szabadtéri előadásán egy világirodalmi remeket ad elő, ki­vételes színpadon: a szabad ég alatt egy ősi templom falánál, minden erejének megfeszíté­sével tökéletes előadást igyekezve nyújtani, ki­vételes színésznek. Gellért Lajosnak legkülönb szerepére való meghívásával, kivételes appará­tussal. i A Hoffmannsthal Akárkije a salzburgi ün­nepi játékok állandó müsordarabja, ha szabad igy mondani. Vallásos tárgyú darab, amely játszhatik kétezer év előtt, ezer év előtt, ma, vagy ezer év múlva, hősei emberek, akik akár­mikor, akárhol élhetnek, akárhogyan. Remélem, hogy ezzel az előadással, amelybe a Magyar Színház minden erejét belefekteti, si-

Next

/
Oldalképek
Tartalom