Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)
1932-08-15 / 186. szám
2 KElETlUjsm XV. «VF. 186. SZÁM. Aromániai magyar színészet válsága vagy a magyar színházak vezetésének a válsága nagyobb ? Töredék egy színházi ankéthez (Kolozsvár augusztus 13.) A romániai ma gyár színészet válsága ismét az aktuálitás homlokterébe lépett. Kolozsváron azt sem tudjuk, hogy a magyar sziniszezonnak a végén vagy az elején tartunk. Itt színház és mozi, szünet és játék annyira összezavarodott, hogy ember legyen, aki el tud ezen a területen igazodni. A színészet válságáról hasábokon át lehetne elmélkedni. Van egy világválság, tudunk a magyarországi szinházak válságáról és fájdalmasan, megdöbbent lélekkel érezzük a romániai magyar színjátszás speciális válságát. Nem akarunk arra a könnyelmű és kényelmes álláspontra helyezkedni, hogy a szinjátszás az egész világon csőd előtt áll, Magyarországon is nagy nehézségekkel küzködik, tehát érthető és természetes, ha Romániában és különösen Kolozsváron a mélypontra jutott. Még a mai rossz gazdasági viszonyok mellett is a meggyőződésnek a melegsége füti a étkünket s nem csinálunk titkot abból a hitünkből, hogy éppen itt és éppen kisebbségi sorsban a magyar szinészet csak válságos napokat éi, de nem halt meg. Nekünk magyaroknak a szinház nemcsak művészi gyönyörűség, hanem nemzeti imádság. Nekünk a színpadi magyar szó kisebbségi kultúra, mi a magyar Színházba úgy ülünk le, min+ha a templom irnazsámolyánál hajtanók le a fejünket, nekünk a szinház nem káprázatos játék, ha nem életet adó szükségesség. Az itt leírt mondatok úgy hatnak, mintha frázisok volnának. Tehát néhány példát sorolunk fel. Ha a kolozsvári Magyar Színházban vulóban nívós és művészi előadást produkáltak, volt közönség. Ha a budapesti együttes meglátogatott bennünket és nivós előadásokkal gyönyörködteti, mindig megtelt a nézőtér. A világon nincs olyan lelkes, rajongó és áldozat kész közönség, mint Kolozsváron és az erdélyi városokban. A legnagyobb budapesti művészek csillogó szemekkel és túláradó melegséggel beszélnek a kisebbségi sorsban élő magyarság oiü vészetrajongásá ról. És mégis akut szinhási válság van. Mi ennek az oka? Újból és ismételeten hangoztatnunk kell, hogy kisebbségi sorsban hit nélkül, lelkesedés nélkül, művészi színvonal nélkül nem lehet és nem szabad színházat csinálni. Mihelyt annak a színháznak üzleti szaga van, még ha rossz üzlet is az, akkor már csatát vesztett. • Nálunk a szinházvezetést missziónak kell tekinteni. Hirtelenében eszünkbe jut, hogy Fekete Mihály évekkel ezelőtt a bánsági községekben és később a városokban egy éhező, de fanatikus miivészt-truppot toborzott össze és, falusi emberek előtt, kérges tenyerű munkálok előtt klasszikusokat játszott. És a vállalkozása sikerült. Faluról-falura jártak és egy szerübb emberek előtt a legkomplikáltabb mii vészetet mutatták be és mindenütt határtalan lelkesedés, szeretet és rajongás fogadta őket Ez a lelkesség, fanatikus hit és a művészetbe vetett bizodalom hiányzik nálunk Ha a mult színházi szezonra visszatekin- fcjgk^söt figyelembe vesszük az utolsó, évek szinházvezetését, az objektivitás hangján meg kell ár >)i tanunk, hogy színházaink és elsősorban a kolozsvári Magyar Szinház vezetésében nem láttuk ezt a bitet, sajnálatosan nélkülöztük az úgynevezett művészi színvonalat úgy az előadásokban, mint az eljátszott darabok megvá- íogatásában. Nem akarunk senkit sem bántani, tehát szívesen koncedáijuk, hogy Janovies Jenő dr. nagy nehézségekkel küzködött. Valamikor lelkes és alkotó energiák irányították a szinház vezetésében. Kétségtelenül egyike volt a legnagyobb színigazgatóknak. Pompás színházat épített s a régi kolozsvári színházi tradíciókat hosszú időn keresztül fentartotta. Az utolsó években azonban nála is a fáradtság jelei mutatkoznak. A Magyar Szinház előadásai nivóben rohamosan csökkentek. Valami fád, gépies munka nyomait fedeztük fel a szinház vezetésében. Hiányzott a hit, a lelkesedés és főleg hiányzott a színjátszás legfőbb kelléke: a művészi nívó. A sok tekintetben selejtes budapesti színpadi irodalom gépies ledarálása jellemezte a Magyar Szinház műsorát. Janovies Jenő megfeledkezett arról, hogy nem lehet többé a régi színpadi recipe szerint dolgozni. Más az itteni közönség és más a budapesti. Ha budapesti színházaktól átvette volna a színjátszás nívóját, a nagyszerű előadásokat, a művészi rendezést, a diszletezés modern megnyilatkozásait és csak azokat a darabokat játszatta volna le, amelyek valóban értékesek ás Budapesten is komoly sikert arattak, akkor a stádzsione-rendszerrel nemcsak nagy művészi sikert ért volna el, hanem az anyagi számításait is megtalálta volna. A Magyar Szinház igazgatója elzárkózott teljesen az erdélyi szin- darabirók alkotásainak a szinrehozatala elől, habár az események azt mutatják, hogy Buda- oest is meghajolt az erdélyi szerzők előtt, de elzárkózott az elől is, hogy a külföldi irók magyar nyelvre fordított és külföldön is nagy és komoly sikereket elért darabjait bemutassa a Magyar Színházban. Nem szükséges bizonyítanunk, mindenki tudja, hogy már évek óta a kolozsvári Magyar Siznházban nem volt egy kiváló rendező, egy hozzáértő dramaturg, tehát érthető, de nem bocsátható meg, hogy a kolozsvári előadások ni-, hogy mivel kezeli a hajhullást í: A hajkorpázás kezdeti stádiumában végezzen (• rendszeres hajmosást EGGER PETROL hajszessiel és I PETROL SZAPPANNAL, miáltal megelőz a haj kihullását. Ne hanyagolja el a haltoorpázis Az Egger Petrol és Petrol-szappan gyógyszertár ban, drogériában ős illatszertárban kapható. vója cseppet sem halad előre. Tiz évvel ezelőtt a színpadi technika és a rendezés Kolozsváron megállt, habár az egész világon óriási iramú és lendületű fejlődés mutatkozik. Ismét csak egy példára utalunk. Az operett-előadásoknak ma mindenütt a világon az újszerű rendezés és különösen a modern táncok adják meg varázsát. Még az iparos körökben is a leg; eder- nebb táncokat lejtik és akkor a kolozsvári gyár színpadon vezető táncos színészek mé i is a keringőnél tartanak, nem is szólva hogy még a színpadi görlök sem tudnak ...n- colni. De ez még a kisebbik baj. Sokkal fáj iasabb és szánalmasabb, hogy a társadalmi drámákban és vígjátékokban a színészek nem tudják a szerepüket, próbanélkül, rendezés és rendező nélkül játszanak s még a legjobb színészek sem futhatják ki azt a művészi formát, ami a színjátszásnak elengedhetetlen kelléke. Már halljuk is az ellenvetést. Ha a közönség nem jár színházba, akkor nincs a színészeknek kedve, minden héten újdonságra van szükség, nincs próbákra idő, a rendezőnek arra sincs ideje, hogy a darabot elolvassa és igy tovább. Mi megfordítjuk a tételt. Nincs közönség rossz és nivótlan előadásokra. De zsúfolt házak vannak j'ó és művészi előadásokra. Még ma is kell a szinház. Van szinházi közönség. De a beléptidij és az áldozatkészség ellenében a közönség művészi előadásokat vár. Ha Janovies Jenő — és ez a jövőre is szól — csak egy drámai és egy operett-társulatot tart és azzal Kolozsváron és a vidéki nagyobb városokban nivós, nagyszerű és művészi előadásokat tart, feltétlenöl boldogulni fog és a magyar kultúrának továbbra is nagy szolgálatot tesz. De csak tiz jó operettet és tiz jó színdarabot adjon elő jó előadásban, pompás rendezésben és akkor a szinház válsága vagy teljesen megszűnik vagy enyhülni fog. Csak hittel, művészi bizakodással és lelkesedéssel lehet a romániai magyar színpadi kultúra nemes hivatását továbbra is betölteni. Olajos Domokos. 3 (9 35<S3 »SILK« uj selyem és női divatodat Selyem anyagok, a legjobb gyártmányok, a legújabb szövésekben az összej divat- szlnekbea olcsó árak mellett. SILK selyem és női divatüz'eí C!u]«Koloisvár, Sí rada Universi ă$li No. 1. ESso Erdélyi Biztosító palota. Crep de Chine----------------------------85 leitől. Crep Georgett--------------------------160 leitől. Tiszta selyem japán — ----------------92 leitől 3»eK Z3CZ 3» Mporosz kormány s aáotí ki a n&i bájak nyilvános mutogatása otion Ttios a szépségkSr^iynőváiasztás, meztelen revii, fürdőm ős : őrnagyaSsőrizi — fflem szabad iürdStrikőba vendéglőbe menni (Berlin, augusztus 13.) Dr. Bracht, porosz belügyminiszteri biztos rendkívül szigorú ren Jeletet adott ki a keresztény német erkölcsök védelmére. A rendelet értelmében ezentúl tilos i női bájak nyilvános mutogatása, a szépség- íirálynőválasztás, a meztelen fürdés, stb. A rendelet mindezeket „kulturális destrukciónak“ mondja. A keresztény német népkultura és erkölcs tipikus elfajulása, ami manapság a női tisztesség és női méltóság szemérmetlen leala- csonyitása terén folyik, — mondja a rendelet. — A porosz kormány ezért eltilt minden meztelenséget a színházakban, revükben és kabarékban. A kulturális süllyedés megnyilvánulása az .s, amikor félig meztelen nőkot alkalmaznak a vendéglőkben, hogy vendégeket csábítsanak, valamint az is. hogy német asszonyokat fürdőruhába öltöztetve zsűrik elé, vagy több száz főnyi közönség elé állítanak, csak azért, hogy megmérjék testi bájaikat és azután szépség1’' álynőnek nyilvánítsák őket. Az ilyesmit a jő vőben szintén meg kell akadályozni. A strand élet is olyan formákat öltött, amelyeknek már semmi közük sincsen ahhoz az egyébként dl- eséretreméltó törekvéshez, hogy mindenki menjen ki a levegőre, a világosságra és a napra. Külföldről érkező panaszok is bizonyítják, hogy ezek az állapotok már Németország külföldi tekintélyét fenyegétik. A porosz kormány ezért megtiltja a meztelen fürdést és azt, hogy vendéglőket fürdőkosztümben látogassanak. Kivétel csak olyan esetekben engedélyezhető, amikor a vendéglő a strand területén fekszik. Dr. Bracht utasította a rendőrlegénységet, hogy az uccai közbotránykozással szemben is erélyesebben lépjen fel, mint eddig. Az úgynevezett „testszabadkultusz-iskolák“ az utóbbi időben Berlin nagy színházaiban már ezer és ezer néző előtt mutattak be meztelen tornagyakorlatokat, amelyeken mindkét nembeli gyermekek, ifjak, sőt felnőttek is résztvettek. Mindez „az uj; proletárkultura“ jelszavával folyt. A német nép nagy többségének nem kell az ilyen kultúra. A porosz kormány ezért minden ilyen előadást betilt.
