Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-06 / 150. szám
XV. ÉVF. 150. SZÁM. KeletiUjsxg 3 koztassam. Nem helyezek súlyt arra, hogy ez az ajánlat a kormány, vagy a nemzeti-parasztpárt részéül érkezett-eT Hogy hozzám hivatalos, vagy nem hivatalos formában jutott-e el? Elég az hozzá, úgy szólott, hogy a választásokra együttesen menjünk, vagyis a törvény szerint úgynevezett választási kartellt kössünk. — A legelső alkalommal is szükségesnek tartottam kijelenteni, hogy nekünk választási kartellre szükségünk nincs. — Egy-két képviselővel többet jelenthetne talán egy kartell, de viszont annyi képviselő helyet, amennyi szükséges, hogy a parlamentben a mi Igazságos ügyünket képviselje, még a legbrutálisabb választás mellett Is biztosíthatunk magunknak ,s igy a választási kartell legfeljebb csak azt :az egyetlen célt szolgálhatná, hogy több képviselőnk legyen, mint amennyi kerteli nélkül ilenne. Mégis, nehogy úgy nézzen ki a dolog, mintha a felénk nyújtott barátságos kezet ;visszautasitanánk és éppen az erdélyi románok részéről felénk mutatott jóindulat elől elzárkóznánk, a kérdésről beszélve, szükségesnek tar tottam a leghatározottabban kijelenteni, hogy ilyen választási kartellröl, tehát csak miüt szigorúan választási és számunkra más kötelezett séget nem jelentő kartellröl is, csak abban az esetben lehet szó, azt csak akkor tudjuk választóink előtt politikai s erkölcsi szempontból elfogadhatóvá tenni, ha a nemzeti-parasztpárt a kisebbségi és az erdélyi kérdésben nyílt, határozott konkrét színvallást tesz. — fiangoztatnom kell, hogy azok* akik a- 1918. évi gyulafehérvári határozatot meghoz tálc és akik azóta két Ízben kormányon voltak, amikor alkalmuk lett volna arra. hogyha nem is teljes mértékben, de annak legalább egy részét megvalósítsák mindazzal, amit vezetőik elméleti előadásokban fejtegettek, kormányzásuk alatt homlokegyenest ellenkező politikát folytattak. Ily előzmények után azt hiszem, n legminimálisabb óvatossági, szükségszerűség kötelezett bennünket arra, hogy nyílt színvallásra bírjuk azt a pártot, amely kartellre szólított fel bennünket. Sajnálattal kell moudn- ;nom, hogy ilyen színvallást az ők részükről nem hallottunk. Amikor ellenzékben vannak ,és ha esetleg megbántódnak, akkor a kisebbségi kérdésről, vagy az úgynevezett erdélyi kérdésről nyilatkoznak, hírlapi cikkeket jelentetnek meg itt Kolozsváron, de ugyancsak ők Bukarestben, ha kormányra jutnak, ezzel teljesen _ ellenkező magatartást és kormányzati politikát folytatnak. Azt mondhatnám, hogy ez kétlaki viselkedés. Mi nem fizettethetjük ki magunkat ilyen Ígéretekkel. Es ha akarjuk sincsen annyi időnk, hogy még tiz-husz évig (Várjunk arra például, hogy a SzékelyföJdön, — ahol a békeszerződés szerint kulturális autonómiának kellene lennie és a gyulafehérvári határozatok szerint pedig még egyébnek is kellene ott lennie, hogy ott olyan tanitők és óvónők legyenek, akik nem értik a lakosság nyelvét és fokozott megterhelést jelentenek az adózó polgárokra nézve és hogy ez az iskola! rendszer fokozatosan előidézza azt, hogy tíz év múlva, ha újból beszélgetnénk ezekről a kérdésekről, nem lenne miről beszéljünk. — Azt nem tehettük és senki sem tehette volna, hogy határozatlan, bár jóindulatú biztatásokkal magunkra vállaljuk a kartellt és újra előlegezzük politikai bizalmunkat azért, amiért talán a nemzeti-parasztpárt arra hivatkozott, hogy amilyen arányban ő a mi kívánságainkat teljesítené, ugyanolyan népszerűtlenséget vállal magára. Mert lehet, hogy ez igy van, de ha igy is van, bármilyen sajnálatos, minket nem vigasztal az meg, mert hiszen örökre ez igy is lesz és akkor Dante mondása szerint Örökre fel kellene hagynunk minden reménnyel. Hiszen arra nem várhatunk, hogy különös örömet jelentsen a soviniszta románok részére, ha. miniket a megillető jogokban részesít valamelyik ! kormány. — Röviden, tömören és lényegében ez a i nemzeti-parasztpárttal folytatott megbeszélésünk foglalata. Hozzátehetem még, hogy ez e 'kormány a kisebbségi kérdés lényegében vald megoldása helyett megint előveszi a régi re ceptet, amelyet előtte is minden kormány követett. Az ügyet úgy próbálja megoldani, hogj kétséges mandátumokat igér olyanoknak, akii egy nappal ezelőtt még talán a Magyar Pár1 különböző szervezeteinél kértek mandátumot i amikor ott a mandátumbiztositás nem sikerült átmentek a másik táborba és a kormánylistát kértek jelöltséget maguknak. így a legszélsősé gesebb demagógiát viszik, egyelőre csak a Szé kelyföld területére. Azt hiszem, bármit is gondolnak azok, akik a nemzeti-parasztpárt részéről ezt megcsinálják, hogy én semmi esetre sem szolgálhat a kisebbségi kérdés megoldására, vagy annak elsimítására. Ellenkezőleg annak csak megnehezítését jelenti. Mi már láttunk a parlamentben ilyen magyar nevű képviselőket, jól, rosszul, mégis csak megmaradtunk és nem törődve velük, tovább haladtunk az egyenes utón. Ilyen szerepre, vagyis a választási ágyutöltélék szerepére vállalkozni hajlandók nem vagyunk. Mert nem lettünk volna mások, csak ágyutöltelékek, ha e hiányos és hibás törvénnyel lehetővé tesszük a kormánypártnak a negyven százalék megszerzését s mi abból még kevesebbet kapnánk, mint amennyi dukálna. De azt is kapnánk, hogy a kormányzat, amelyet hozzásegítettünk a hatalomhoz, a hatalmon való végleges elhelyezkedéshez, még talán szemrehányást is tenne, hogy az ő kegyéből jutottunk volna oda, ahol vagyunk. Másrészt még ha látszólagosan, is, a kormányzat fé- lelősségét, talán ódiumát is vállalni kellene. Ki csinálja a kommunizmust? — Erre nézve azt Is meg kell mondanom, különösnek láthatjuk, hőgy éppen Vaida Sándor, aki a kisebbségi kérdést kétségtelenül jó! ismeri, a múltkor, amikor itt járt, — ha ugyan az őt kérdező ujságiró jól adta vissza, amit mondott, azt. ínondótta, hogy kommunizmus nincs, de ami van, az főként Biharban, Ko- lozsban es Szatmáron talált melegágyra ás hogy a kommunizmus az irredentizmus egy megjelenési formája lchné. Ez a nyilatkozat majdnem komolytalannak hangzik, mert csak a kérdés teljes félreismeréséből származik. Mert ha részben igaz, hogy valóban ezeken a vidékeken a legerősebb a kommunista mozgalom, úgy köny- nyü annak reális okait is megtalálni. Ezek vidékek azok a területek, amelyeket a legmostohábban kezelnek és az eddigi tizennégy- éves kormányzat Idézte elő, hogy például Aradmegyében többezer kommunista szavazat volt. A határszélen a latifundiumokat — mert ilyenek Erdélyben nem Voltuk — úgy osztották szét, hogy oda vittek hegyi román lakosokat, akiknek húsz holdat is adtak, mig az ottani őslakó kisebbségi ÍÖldmivés egy holdat, ha kapott s ebben is magyarázatát lehet találni, többek között a kommunista mozgalom elterjedésének. Meggyőződésera az, hogy az az elkeseredés, amelyet a különböző kormányzati intézkedések váltottak ki, okozta a mozgalmat, amely az egész állami rend és a polf ári rend ellen irányul Újból hangsúlyozom, ogy a kormányok ahelyett, hogy felismernék azt, milyen erős témhsza van a polgári társadalmi rendnek éppen a Magyar Pártban, amikor arról van szó, hogy a Magyat Párt ellen cselekedjenek, nem válogatnak az eszközökben és talán épen azokat használják fel ellene, akikről ilyen elítélően nyilatkoznak. Amíg a nemzeti elnyomásnak az a mértéke létezi , amilyen itt és még más orsz*sokban sem szűnt meg, hiába akarnánk akármilyen nemzetköziség légváraiba menekülni, mert ml nem véde- kezdhetnénk a Uémzeti soviniszta módon folytatott kulturális és gazdasági terjeszkedési politika ellen. Nekünk hangoztatnunk kell, hogy* mi a mi ősi nyelvünk és kultúránkban, tehát emberi módon akarunk élűi és nem pedig vegetativ állati életet folytatni és ezt csak úgy érhetjük el, ha nemzeti alapon csoportosulunk, mert a nemzetiség palástjába rejtőzve legfeljebb azt érnénk el, hogy ellenségeink előtt már leraknánk a fegyvert és ők könnyebben jutnának el céljaikhoz céltudatos törekvésükkel. Csak Eietnzeü alapon Samarjay elnökigazgató szerint Bukarestben hely reállett a román és magyar vasutak közötti barátságos visszony (Budapest, július 4.) Most érkezett haza Bukarestből Samarjay Lajos, a MÁV elnök igazgatója, aki tudvalevőleg Jonescu román vasutigazgatónak a budapesti látogatását adta vissza. Samarjay rendkívül jó benyomásokkal távozott Bukarestből és nagy elismeréssel nyilatkozott a román vasutak vezetéséről, amely szerinte Jonescu tábornok működése óta európai nívóra emelkedett. A két vasúti vezérigazgató fontos tárgyalásokat folytatott a jövőbeli együttműködésre vonatkozólag. Samarjay azzal az érdekes kijelentéssel zárta a nyilatkozatát, hogy sikerült teljesen nj alapokra fektetni és helyreállítani a román és magyar vaBnti barátságot. * Román, angol, francia, német, magyar, olasz, csehszlovák, szerb, horvát fordítások, (levelek, tudományos, műszaki stb. munkák), gépbediktálás, másolás, sokszorosítás dr, Man- del Forditó Irodában, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 24. I Hyiz iiön’epsépi! nügy választékban f PWTMJ4T& illatszeriár, Slrada NL Iorga I ÜJ (Jókai u. 5.) Newyork melleit. T ♦ ♦ e i beli képviseletéről, a különböző kamarák kUp- ] viseletével már gondoskodás történt. Az ilyen i elszakadnátok csak a többi pártok esélyeit nö- , vélik meg. Erre nézve különben a Magyar Párt í vezetősége nyilvánosságra is hozta véleményét, j amely az egyedül elfogadható álláspont. Meg ■ vagyok győződve, hogy ezeknek a megtévesztéseknek liem lesz eredménye, mert csak megtévesztéseknek eshettek áldozatul azok, akik eszközül adták magukat oda az ilyen törekvéseknek s akik belátják, hogy részükre csak a kicsavart citrom szerepe maradt fenn. — Tisztelt Választó^ Polgárok, tekintettel arra ,hogy utánam a jelölt urak egész sora van szólásra feliratkozva, nem kívánom idejüket továbbra igénybe venni és csak azt kérem, hogy fogadják szeretettel pártunk részéről ezt a kötelességvállalást, jelöltségváhalást és szíveskedjenek ügyünket teljes erővel sikerre segíteni. A ho°Bzasan megéljenzett és megtapsolt elnöki kinyilatkoztatás után a többi jelöltek programmbeszédére került a sor. A gyűlésről folytatólagosan fogunk tudósítást közölni. — Tisztelt Uraim, le kell szegeznünk, hogy! önmagunkat egyesegyedül csak mi magunk véd-' hetük meg. Egészen röviden ki akarok térni egy a hír-1 lapokban ismertetett mozgalomra, amely itt1 Kolozsváron uj gazdasági front cimén jelent- j kezik. Azt hiszem közismert tény, hogy a román' parlamentnek egyetlen egy kisiparos képvise-j lője van és ez éppen a kis Magyar Párt tagja. Mi, a Magyar Párt, mandátumhoz juttattuk az iparostársadalom egyik képviselőjét, akiben nem is csalatkoztunk, aki mindig megfelelően képviselte a magyar iparosság és sokszor, mert hozzá fordultak, a román iparosság érdekeit is. Egyetlen párt vagyunk, amely most is, több helyen is komolv helyre jelölte az iparostársadalom képviselőjét, hogy biztosan bejusson a parlamentbe. Ilyen körülmények között mindenesetre sajnálatos, hogy felmerült ez az uj politikai tömörülés és arra igyekszik, hogy a magyarságot is megnyerje jelöltei számára, amikor teljesen bizonyos, hogy talán egyetlen jelöltje sem fog bekerülni a parlamentbe. Egyéb* ként is a különböző foglalkozási ágak szakma-
