Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-06 / 150. szám
T5pvl.se! öház BUDAPEST V. \ . w '-•fi; CInf-Koíoxsvd r. 2932. /ullus 6. * / -r. Előfizetés belföldön: | ORSZÁGOS MAWARPARTI LAP Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 2Ó0, egy hóra 70 LI Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: 503, 6.94 I XV. évfolyam $ 150. azám Egyes szám ára 3 lel. Előfizetés Magyarországon; Egyévre 50 Pangd, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.53 P. Egyes ezém ára 39 fillér. Bethlen Sţfirgţ program» beszédet mondott a kolozsvári magvar gyűlésen Minden felszólalás kihangsúlyozta, hogy magyar embernek csak a Magyar Pártban van helye — önálló listával folytatjuk a magyar küzdelmet (Kolozsvár, julius 4.) A választások előtt az egész országban megindult a propaganda és minden párt népgyüléseken s más összejöveteleken fejti ki a maga programját. A magyarság legszélesebb rétegeiben nagy érdeklődéssel vártái a Magyar Párt kolozsvári tagozatának mai népgyülését. Ennek a népgyülésnek az adott különös fontosságot és jelentőséget, hogy azon az Országos Magyar Párt nagynevű és tiszteletreméltó elnöke, gróf Bethlen György mondotta el programbeszédét és indokolta meg a pártnak a nagyjelentőségű határozatát, amelynek értelmében a magyarság egyetemes óhaja és kívánsága értelmében a mostani választásokon is a Magyar Párt önálló listával indul a választási küzdelembe. A tagozati nagygyűlést hétfőn este 8 órára hívta össze a pártvezetőség a Zajzon-vendéglő kerthelyiségébe. Már 8 óra előtt gyülekezni kezdett a polgárság és csakhamar zsúfolásig megtöltötte a hatalmas nyári fedett helyiséget. Kiderült, hogy a magyarság oly impozáns számban jelent meg, hogy a fedett helyiség szűknek bizonyult és még a népgyülés megkezdése előtt megtelt a hatalmas kerthelyiség is. Örömmel lehetett megállapítani, hogy a kolozsvári Magyar Párt tagozati nagygyűlésén a kolozsvári társadalom minden rétege képviselve volt. Nem szólva a születési arisztokráciáról, ott lehetett látni a mag5?arság értelmiségének is az arisztokráciáját, vezető politikusokat, egyházfőket, tanárokat, tisztviselőket, de bőséges számban voltak képviselve a kolozsvári magyar iparosság, kereskedők, földészek és még a munkásosztály is. A vidéki magyarság is felvonult s különösen imponáló számmal jelentek meg a györgyfalvi magyarok. Jólesett látni, hogy a nagygyűlésnek bizonyos fokig családias jellege volt. Ezúttal talán először lelkes magyar uri- asseonyok is megjelentek a politikai gyűlésen és megjelenésükkel min légy dokumentálni akarták, hogy a kolozsvári magyarság, mintegy nagy család szeretőiben, egyetértésben és lelkességben olvadt fel s a magyarságnak a politika nem üzlet, hanem a nemzeti élet megnyilatkozása. Vásárhelyi János megnyitója. A nagygyűlést félkilenc órakor Vásárhelyi János református püspökhelyettes, a kolozsvári párttagozat elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket és már előre hangoztatta, hogy ő nem akar programbeszédet mondani, mert arra sokkal hivatottabb egyén, az Országos Magyar Párt elnöke fogja ismertetni a párt programját, eddigi magatartását és fogja megjelölni a párt jövendőbeli útját. Midőn Vásárhelyi János püspökhelyettes gróf Bethlen György nevét említette, elementáris erővel zúgott fel a taps és az éljenzés, hosszú meleg szeretettel ünnepelték az Országos Magyar Párt elnökét. Beszéde további folyamán a magyar egység eszméjét fejtegette. Az általános nyomorúság és a szomorú kisebbségi sors egy táborba kell tömöVásárhelyi János elnöki megnyitója után hatalmas óváció közrpuUe omolkedett szólásra gróf Bethlen Györyy és beszélni kezdett; — Elsősorban is megköszönöm — kezdette beszédét —, hogy vezetőik utján újból felajánlották Kolozsvár és Kolozs megye parlamenti képviseletét az én szerény személyemnek s úgy tekintem, hogy ez nem is annyira nekem, mint a pártnak szól. Minthogy arra elegendő idő nem áll rendelkezésemre, hogy pártunk minden tervét, programunk minden pontját ismertessem, hivalkodás és önhittség nélkül azt fejezem ki, hogy pártunk az eddigi szellemben fogja a parlamenti munkásságot tovább folytatni és azt közös ügyünk javára igyekszik sikerre vezetni. Igyekezetünk ebben az irányban egész biztosan meglesz, sajnos, a többi, amint méltóztatnak tudni, nem tőlünk függ. Amint ismeretes, hat év óta ez az ötödik parlamenti választás, nem is beszélve a községi és a megyei választásokról. így újra reánk kényszeri- totték azt a súlyos erőpróbát, amely tudjuk, mennyire költséges, fárasztó és sokakra mennyi üldöztetéssel jár, do amely elől kitérnünk nem lehet. Mindegyre választás, kormányváltczás. — Mindnyájan tudjuk, hogy itt nálunk a parlamenti es pártviszonyok úgy kell mondanom — betegesek, mert beteges tünet az, hogy az ország minden évben három-négyszázmilliót kidob választásra, arra kényszerítve polgárai egynegyed, vagy egyötöd részét, hogy naphosszat rójják az országutakat. Amikor többé-kevésbbé megengedik a szabad véleménynyilvánítást s ezt nem hamisítják meg, még ezt is érdemül tudják be, hiszen érdemként hangoztatják, hogy ez a kormány szabadon fog választani, mintha az nem lenne elemi kötelessége. Ezeknek az elfajult, beteges viszonyoknak a következménye, hogy évente cserélik, jóformán halálra hajszolják az egyes kormánygarniturákat, amelyeknek amennyi idő rendelkezésükre áll, azalatt mindritse a magyar nép egyetemességét.'Ä magyarság politikai vezetői a múltban is mindent megtettek, hogy a maeyAC népnek a vitái. rickeit megvédjék. Ez az áldozatos, lelkes munka meg kívánja, hogy a magyarság továbbra is magyar becsülettel és magyar híiséggpl sorakozzék a vezetői mögé. ezek hoznak uj törvényeket, jót-rosszat, de sokat, olyanokat is, amelyeknek végrehajtása több időt vesz igénybe, mint egy év s amikor nagy bajjal és költséggel életbeléptették, jön az uj kormány, kezdi a dolgot elölről és az ország majdnem ok nélkül, pénzpazarlással és súlyos költségekkel választ, s ez a választás a havi állami bevételeknek egyharmadát, vagy felét is kiteszi, ugyanakkor, amikor egyéb legszükségesebb produktív költségekre nincs elég fedezet. Ennek az állandóságnak a hiánya idézi elő azt a helyzetet és főoka annak a gazdasági helyzetnek is, amelyben most leledzünk. — Ez alkalommal sem hagyhatom szó nélkül, hogy dacára annak, hogy az 1926 óta életben lévő választási törvény ellen mindenik párt felszólalt, amikor ellenzéken voltés ellenzéki szerepében tiltakozott a választási törvény igazságtalan prémiumos rendszere ellen, ugyanaz a párt, amikor kormányra jut, ő maga is készségesen alkalmazza és használja ki a törvény által a többség részére biztosított igazságtalan előnyöket s a parlament bezáródik mindegyre anélkül, hogy ezt a mindenki által elitéit törvényt hatályon kivtil helyeznék. Ez is fokozza azokat az okokat, amelyek következtében a parlament nem volt és ma sem hü képe a választói akaratmegnyilvánulásoknak. Akárhogy nézzük: csőd van. — A mostani választások előidézője az a kormányválság, ammynek viszont közvetlen oka egy más, hosszabb idő óta lappangó válság, amiről azt mondhatnám: államcsőd. Mert hiszen valósággal az. Csőd az, amikor az állam a kötelezettségeinek nem tesz eleget se szálli tóival, se tisztviselőivel, se nyugdíjasaival szemben, úgy, hogy a tisztviselők és a nyugdíjasok közül már többen az öngyilkosságban kerestek menedéket ebből az elkeserítő helyzetből, amit főleg eleinte jóformán csak a Magyar Párt tartott a parlamentben napirenden, amint azt láthatta minden újságolvasó. Szóval ez a esőd azt idézte elő, hogy a letűnt Iorga—-Argetoianu- kormány végül is kénytelen volt a helyét elhagyni és hosszas vajúdás után a jelenlegi korBethlen György elnök beszéde
