Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-27 / 169. szám

WpiiBelőháe

BUD fl. P FS ^

V,

Cluf-Koloaesvitr, 1932. fullus 27.

mummamam

1 ■■

Előfizetés belföldön'.

Ecyévre800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lel,

országos nagyarpArti lap

Szerkesztőségi és kladóhlvatali telefon; 503, 6.94 XV. évfolyam * 169, szám

Előfizetés nagy arorszigoir Egyivrs 50 Pengő, félévre 25 Pengő, nsgysdévra 12.S® ? Egyes szám éra SO fillér«

A lipcsei döntés után

Még egy hét és eldől Németország sorsa és egyben eldől talán Európa sorsa is. Vasárnap zajlanak le a németországi választások, az előjelek szerint olyan élességgel, amilyenre még nem volt példa. Az erőviszonyok egyelőre nem tisztázottak, minden attól függ, hogy sikerül-e a köztársasági egységfrontot létrehozni vagy sem? Aki figyelemmel kiséri a Vveimari alkotmány alapján álló német napilapokat, észreveheti, hogy e lapok csöudes megfélemlítő öncenzúra hatása alatt állanak. Nem is esoda, Ha Papén diszkréten figyelmeztette a lapokat, hogy a diktatúráról inkább semmit, ha csak nem jót, ez már egymagában véve megbénítja a baloldali ellenzék hangját. De ott a másik mumus: Hitlerék már is intik a Mosse és Ullstein házakat, hogy ha majd ők jönnek, akkor barna- inges kaszárnyák lesznek a hatalmas újságpalotákból.

E pillanatban tehát még nem lehet látni, hogy elérik-e a német nemzeti szocialisták azt a többséget, amely a dritte Reich maradék nélkül való megvalósításához szükséges, de az idő nyilvánvalóan nekik kedvez. A lausannei egyezmény csak elkésett preventiv intézkedés és a német követeléseknek, a világbéke megvalósulására irányuló politikai és gazdasági követeléseknek csak egy elenyészően kis törtjét jelenti. A Papen-kormány, amelynek tagjai rokonszenveznek a monarchia eszméivel, a hitlerista egyenruha megengedésével, erős jobholdaliságá- val, politikai rokonszenvével a szélső jobb és leplezetlen indulatosságával a bal és szélső bal irányában, újabb szükségrendeleteivel, akaratlanul is szálláscsinálójává vált a Hitler-párt- nak és ha hozzá vesszük, hogy a lipcsei főtör- vényszék tegnap elhangzott Ítéletével, amelyet különben a porosz kormány provokált ki, jogilag szankcionálta a birodalmi kormány diktatórikus intézkedéseit, úgy maga a német judika- tura szolgáltatott olyan argumentumot, amely- lyel természetesen nem Papenék, hanem Hitlerék fognák élni. Mert tisztában kell lennünk azzal, hogy a Papen-kormány olyan útra lépett, amelyről nincs visszatérés és mert Németország ban lappangó polgárháború van, Németország számára sincs visszatérés és neki is le kell vonni a tiszta arcvonalak, a határozott jobbra vagy balra lengés kérlelhetetlen következményeit.

Most, hogy Papén hivatkozik és joggal, hogy nemcsak a tények, a hatalom, de azok a porosz birák, akikről Nagy Frigyes annak idején olyan anekdótaszerüen állapította meg a „vannak még birák“ axiómát, nos, ezek is neki adtak igazat, fel kell vetni a kérdést, hogy mi fog következni ezután? Egy pozitívuma van a diktatúrának: — Nem fogja megengedni, hogy szükségtelenül folyjon a vér és hogy a választások előestéjén fulladjon egy barrikád harcba a szerencsétlen német nép. Igaz ugyan, hogy a csöndes választási harc jobban kedvez a német szocialista párt előtörésénelc, mint egy véres polgárháború, de az is igaz, hogy Hitlerék, ha hatalomra jutnak, nem csinálhatnak mást, mint ami józanul megfelel egy nép nautrál természetének. Ha Hitlerék nem érnek el Németország számára kedvezőbb életfeltételeket, akkor úgy sem tudják tartani magukat, mert a nép csakhamar kiábrándul. Ha pedig javítani tudnak népük sorsán, akkor nekik van igazuk.

Csendőrökkel választattak

a Székelyiöldön községi szenátorokat

Csíkban fegyverre! támadtak azokra a magyarokra, kiktől nem vehették el az igazolványt — Papokat hurcoltak csendőrfogságba, hamis vádakkal^ tartóztatták le a bizalmiakat = Az urna-eredményt az egész Székelyföldön az erőszak csinálta

Vaidát nem akarja senki felváltani a kormányelnökségben

A kormány beerőszakolta jelöltjeit a székely megyékben a községi tanácsok szenátorválasztásán. Hajmeresztőén terrorisztikus, erőszakos eszközökkel, vérrel, csendőr fegyverrel vitte keresztül ezt a inagy <rok ellen. Majd minden kormánynak sikerült ezen a választáson végigvernie a puskatust a Székelyföldön, egyik-másik némi kímélettel, de ugyanolyan igazságtiprással, mint ahogyan most is történt. A multheti szenátorválasztáson már tisztán a csendőrökkel akartak választani s hogy nem sikerült, újabb erőszaktervet dolgoztak ki. A községi szenátorválasztáson minden községnek — néhol több faluból erőszakkal összevont községnek — nehány választója van csak, akiket könnyebb összefogdosni, leterrorizálni, mint a nagy tömegeket. S akadtak olyan, magukat magyaroknak valló emberek, akik a magyar népnek szuronyokkal leveréséhez jelentéktelen strohmanoknak adták oda magukat. Amit nem akartak román emberek felhasználásával keresztülvinni, ahhoz kerestek olyan magyar neveket, amelyek ilyen célra rendelkezésre állanak. Minden kormány tudott még fogni magának ilyen „magyar“-okat, ennek a kormánynak

is vannak a hálójában ilyenek. Mindenik kormány adott az ilyen magyarjainak valami pártnevet, de csak lefelé. Ez a kormány is használta lefelé a „gazdasági“ párt nevet, amiről azonban egyáltalában nem vesz tu« domást a választási eredmények elkönyvelésében, hanem jelenti, hogy a kormány ^ győzött végig az egész vonalon. Minden kormány bevitt a maga pártjával a parlamentbe egy-két ilyen magyart. Láttuk őket, minden parlamentben elhangzott az ő bizalomszállitó nyekergé- sük s a meglévő kormánynak, a meglevő állapotnak a feldicsérése. Kis Gézától Balog Istvánig s még tovább most Bárdos Péterig mindig volt s mindig lesz olyan ember, aki kiesett a magyarok közül és román pártnak állott a szolgálatába. Kihullott porszemek ezek s nem változtatnak azon a tényen, hogy a magyar nép hősiesen állja becsületes kisebbségi küzdelmét. Kihullott porszemek ezek, amelyek a csendőrszurony rozsdájára tapadva a hatalom mögött rejtőzködnek, amig letisztítják a szuronyról a rozsdát. Minden kormány elhasznált még egy-két ilyen nevet, aztán félredobta, másodszor már egyik sem került elő.

 kormány magyaráz

'A kormány jelentése győzelemként számol be arról, hogy egész Erdélyben mindenütt a kormány jelöltjeit választották meg a községi tanácsosok szenátoroknak. Sőt az egész országban mindenütt a kormány jelöltjei kerültek ki győztesen, 71 megye közül csak kettőben nem sikerült ez a kormánygyőzelem, Suceava-ban az Averescu-pártnak, Roman-ban az óliberálisoknak sikerült egy-egy mandátumot szerezniük. Az ellenzéki lapok megírják, hog3’- .ezeket a községi tanácsokat a nemzeti-parasztpárt választotta s már régen fel vannak oszlatva, e tanácsok tagjaival való választást általánosságban meg is fellebbezték.

E félhivatalos jelentés már szükségét látja annak, hogy a székelyföldi urnaeredményhez magyarázatot fűzzön. Ezeket irja:

— Nagy feltűnést kelt, hogy a székely megyékben is a kormánypárt győzött a Magyar Párttal szemben, amit azzal magyaráznak, hogy a községi tanácsosok között igen sok a román ember, mert a székely falvak is szívesen választottak a községi tanácsokba olyanokat, akik az állam nyelvét beszélik.

Ez a magyarázat csak a román választóknak aránylag nagy számát indokolja. De nem mondja meg azt, hogy a magyar választókat csendőrfogságba hajtották, hogy ne- tudjanak

leszavazni. A volt tanácsoknak azokat a tagjait,

akiket leterrorizáltak, az urnához fedezettel vitték. Bizalmiakat lefogdostak, összeütközést provokáltak. Ez nem volt választás a Székelyföldön.

Csíkban véres választást rendeztek a csendőrök,

Csik megyében már szombaton elintézték a vasárnapi választás eredményét. Szombaton a falvakban a választójogosultaktól elkobozták — ahol csak tudták — a választói igazolványokat. Éjjel a csendőrök elállották az országutakat, hogy a szavazni akaró magyarokat, akiket nem tudtak megkapni szombaton, mert a választói igazolványaikkal elrejtőzködtek, feltartóztassák. Vasárnap reggelre már távirat jelentette Kolozsvárra Csíkszeredából, hogy csendőrvadászatot rendeztek a magyar választók ellen.

Vér is folyt Csik megyében. A kormány jelentése azt mondja, hogy magyar szavazók és romén szavazók között volt összeütközés négy súlyos sebesülttel.

Hallatlan vakmerő hazugsággal azt îs jelenti, hogy Sípos László római katho- Iikns plébánost azért tartóztatták le,

mert kétszer akart szavazni. Egy tisztes életű, tekintélyes lelkészről ilyen gálád hazugságot