Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-14 / 109. szám

1

6h

V

Cîuj-Koloxsvăr, ___,„LLÍL^

1932. mdfus 14. * Om€Mm

Előfizetés belföldönt Egyévro 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3

országos magyarpArti lap

Szerkesztfiségl és kiadóhivatal! telefon: 508, 6.94 XV. évfolyam # Î09 arám

Előfizetés Magyarországon: Egyávre 50 Pengő, félévre 25 Pangó, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 20 fillér«

Büntetni, Éi Külföldi valutát hoz be az országba

A minisztertanács scsnusiívst scoi sndoSsoljs. szűkszavú rendeletét, unsslynck ez less az első Isovefí&essnenye, liogy külföldi pénz egyalíalaban nem fut lse az or- szagba — A vaîutaspekw^ácio ellen akar védekezni a kormáiiVi de a cél! át igy nem érheti el

A letiltott valuta

Még nincsen előttünk annak a rendeletnek a hiteles és teljes szövege, amely az idegen valutákat hevonja a közforgalomból. Ez a rendelet a külfölddel való érintkezést, összeköttetést, forgalmat alaposan meg fogja gátolni, még abban az esetben is, ba a rendelet végleges szövege nem lesz olyan ijesztően hiányos és merev, mint amilyennek az előzetes híradások feltüntetik.

A kompenzációs pénztár felállítása a gyakorlatban nagyon sok zavart idézett elő és nyugodtan meg lehet állapítani, hogy drágitja az életünket. A kompenzációs pénztár felállításának a szükségességét nem akarjuk elvitatni, mert a külföldi devizakorlátozásokkal szemben, valamit kellett csinálni. De amint a tapasztalat már mutatja, nem ezt és nem igy. Azt a célt kellett volna elérni, hogy a román állampolgárok számára biztosítva legyen külföldi követeléseiknek a rendes beinkasszálása, de a további forgalomnak nem az ag.voncsapása és megszüntetése árán, hanem annak az emelésével. A pénztárt felállították, a külföldi követelések és tartozások összesítésére vonatkozó szigorú rendeletéit megjelentek azonban úgy, hogy a külföldi érdekeltségekkel, államokkal az erre vonatkozó megegyezés nem sikerült. így a nehézség áthidalása helyett a szakadékot sikerült kimélyiteni s most a teljes kilátástalanság zavarja a belföldi forgalmat.

A külföldi árut a mi kereskedőnk nem kapja meg odakinn, csak akkor, ha kifizeti az árát. Aki árut akar hozni, annak meg kell fizetnie az árát. Mert nem adnak másképpen. A mi kereskedőnk mind beszélhet a bukaresti kompenzációs pénztárról s arról, hogy ő majd befizeti Bukarestbe, onnan majd a kompenzációs osztó arányosság _ utján kiadminisztrálják az illető országba s igy eljut az eladóhoz a vételár. Erre az elbeszélésre a külföldi cég nem ad ki árut, csak pénzért. A mi kompenzációs rendünk azonban nem veszi tudomásul, hogy az árut kifizette^ a kereskedő, a vámnál nem adják ki a megérkezett csomagokat addig, amig a mi kompenzációs pénztárunk nem inkasszálta be másodszor is a vételárt. A kétszer megfizetett áruról el lehet képzelni, hogy milyen vételáron kerülhet a forgalomba itthon s milyen árat fizetnek a fogyasztók. A dupla vételárhoz azonban hozzá kell gondolni ennek a sok herce-hurcának a mellékköltségeit, sokhetes fekbérét és aztán csodálkozhatunk azon, hogy a kereskedelmi árak nem igazodnak sem a külföldi árakhoz, sem a belföldi fogyasztónak a vásárlókcpessé- géhez. Az élet azonban utat igyekszik törni magának a korlátozások szikláinak a hasadékai között s a kompenzációs pénztár ki akarja venni a forgalomból, mindenkinek a kezéből a külföldi valutát. Lesz nagyon sok elkobzás, külföldről érkezőknek a levetkőztetése, motozása, valutaüzletek elleni vadászat és összegyűl bizonyos mennyiség a kompenzációs pénztárnál. De milyen áron? Az, hogy az idegenforgalom majdnem megszűnik, a sok súlyos következmény között talán a kisebbik baj. Ha elérik azt a célt. hogy a lej külföldről hazajön, akkor lesz haszon is, de félős, hogy ezzel az ellenkező eredményt fogják elérni. Mert ezekben a rendeletekben a napi jelenségek után fel-felbukkanó ötletszerűség mutatkozik s nem egy alaposan felépített rendszer, amely az egész pénzügyi krízis lefolyását gyógyitóan szabályozná. Ezek az ötletek könnyen bontakoznak ki a párnázott ajtók mögötti szobában, de nem veszik kellő módon figyelembe azt az életet, amely az ilyen akadályokba naponként .belţpsntlik s ma már eiak «bukdácsol a gátak közö.ifcj

(Bukarest, május 12.) Csodálatos dolog, hogy J ugyanakkor, amikor mindenki, az államfér für éppúgy, mint a kispolgár az elzárkózás, az izo- lálási politika egyik következményének tudja be a világgazdasági helyzet súlyos leromlását, az államok egymás után léptetik életbe deviza- korlátozási és hasonló, legtöbbször retorziós eljárásnak minősített intézkedéseiket. A kormány, amely ezen a tév u már nem nevezheti magát újítónak, ma „ániszter tanács határozata alapján olyan intézkedést léptetett életbe, amely szinte kiszámíthatatlan következményekkel fog járni. Még nem lehet tudni milyen érvelés alapján ugyanis életbeléptettck a va- lutabehozatali tilalmat, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy

a határon húszezer lejnél nagyobb értékű külföldi pénzt nem lehet behozni

és az ezen az összegen felüli külföldi valutát lefoglalják és csak hosszadalmas tortura után a kompenzációs pénztár fizeti ki lejben. Indokolást, illetve magyarázatot nem fűznek hozzá a minisztertanács intézkedéséhez és csak kombinálni lehet azt, hogy

a kormány a lejjel való spekulálást, a lejbankjegyek összevásárlását és az országból való kisibolását akarja ilyen módon megakadályozni.

Ámbár magunk is egyetértünk a kormánynyal a valutaüzérek machinációival szemben való védekezést illetőleg, a valuta behozatali tilalmat, illetve akadályversenyt azonban nemcsak, hogy nem tartjuk célravezetőnek, hanem az intézkedés órvénybeléptetésétől határozottan rossz eredményeket várunk. Nem lehet célja egyetlen országnak sem, hogy a külföldi valuták behozatala elé bármilyen akadályokat állítson, sőt

éppen az az érdekünk, hogy minél több külföldi pénz jöjjön be az országba.

Ha nem valutabehozatali, hanem valutakiviteli, elsősorban lejkiviteli tilalmat kezdeményez a kormány, ebben még látunk rációt, ámbár a korlátozásoknak semmiféle formáját sem tartjuk célravezetőnek. Mindenesetre érdeklődéssel várjuk a kormány magyarázatát, sajnos azonban az már nem bizonyos, hogy a kormány számításait a gyakorlat be tudná igazolni.

Hivatalos jelentés szerint a Banca Naţionala tegnapi ülésén elhatározta, hogy lépéseket fog tenni a pénzügyminiszternél a külföldi pénz behozatalának megtiltására vonatkozólag A pénzügyminiszter magáévá tette ezt az előterjesztést és elhatározta, hogy az errevonatko- zé rendeletet még a Monitorul Oficial mai számában közzéteszi. ( -*

Tilos, tilos, tilos . ..

A Monitorul Oficial már ma délelőtti számában közötte azt a minisztertanácsi jegyzőkönyvet, amely valutabehozatalt megtiltja, illetve FZ’gortl feltételekhez szabja. A kileno szakaszból álló rendelet a következőket tartalmazza :

1. A külföldi valuták és pénznemek behozatala tilos.

2. A tilalom keresztülvitelét és végrehajtását a minisztertanács a vámvezórigazgató- ságra bízza.

3. Pénzeslevólben és postacsomagokban érkező külföldi pénznemeket a postahivatalok kötelesek a kompenzációs pénztárhoz juttatni,

amely azok értékét 20 százalékos levonással lejben fizeti ki a címzetteknek.

4. Ez a szakasz a kompenzációs költségről, a nyomozási jutalmakról és az ezzel kapcsolatos eljárásról szól.

5. Azok a bankjegyek, amelyek a rendelet hirdetésétől számított 10 napon belül érkeznek, a kompenzációs pénztár által teljes értékben kifizettetnek, ha bárom napon belül a pénztárnál bejelentik.

6. A külföldről Romániába érkező utasok húszezer lej értékű külföldi valutát hozhatnak magukkal. Az ennél nagyobb értéket letétbe helyezik a vámhivatalnál, amelytől kettős nyugtát kapnak és a kompenzációs pénztár a nyugta alapján lejben szolgáltatja ki a pénzt.

7. Idegen állampolgárok annyi külföldi pénzt hozhatnak magukkal, amennyit akarnak, do bejelentési kötelezettség mellett és távozáskor igazolni tartoznak a külföldi pénz hova* fordítását.

A 8. és 9. ■ ■ ■ ’ ■ ?z rendelet ellen vétőkre megállaapitott . . etéseket tartalmazza.

Büntetés a külföldi pénzért.

A rendelet már első olvasásra is szembetűnően a külföldi pénzek behozatalának teljes megszűnését fogja eredményezni. A megengedett összegen felül senki sem fog egy fillérrel sem nagyobb összeget behozni az országba és éppen igy postán sem küld senki Romániába valutát, hogy 20 százalékkal károsodjék.

Arra vonatkozólag semmi közelebbi információt nem ad a rendelet, hogy milyen kurzus szerint számolják el a lefoglalt külföldi pénzt. Azt azonban sejteni lehet, hogy a kurzus nem lesz a legkedvezőbb, egy okkal több tehát arra, hogy határon át eddig lebonyolított pénzforgalom teljesen megálljon.

Szabályozzák a valutakivitelt is.

A Lupta szerint ezt az uj rendeletet a francia szakértők sugalmazták, akik a lej stabilizálását kívánják ezzel alátámasztani. A lap eze- ■ rint a Banca Naţionala mellett egy a valuta« kivitelt és aranykivitelt ellenőrző hivatalt állítanak fel. Erre vonatkozólag rövidesen ujabbi rendelet fog megjelenni. J;