Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-25 / 117. szám

Előfizetés belföldön:

[ügyévre 800, féléves 400, negyedévre 200, egy hőra 70 L, Egyes szám ára 3 te!,

orszAqos magyarpArti lap

Szerkesztőségi és kiadóhlvataü telefon: 508, 6.94 XV. évfolyam # 117. szám

Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 29 fllíé*.

Jósika János

iiaiykárolyi beszámolójában az- összes aktuális politikai kér< clösekhez hozzászólott

A Magyar Párt parlamenti szerepe »Sohasem logi«« egy tál lencséért eladni kisebbségi Jogainkat!“

Ham estsssi©is?ssíák a nagsrkároSifí

kulturastélyt

(Nagykároly, május 23. Kiküldött tudósítónktól.) Nagykároly, ez a történelmi nevezetességű város, nagy napra virradt vasárnap. Báró Jósika János, Szilágy vármegye magyarpárti képviselője tartottá meg nagyszabású népgyu- lés keretében beszámoló beszédét és ez a beszámoló beszed kimagasló eseménye kisebbségi életünknek.

A uagykárolyi magyar napon Jósika János bárón kivül megjelentek Hegedűs Nándor és Szabó Béni képviselők is, akik szintén frappáns beszedeket tartottak és ezzel a népgyüiés

jelentőségét fokozták.

A nópgyülésre a környékből szekereken is jöttek be a lelkes magyarok, úgyhogy Jósika János báró több száz főre menő tömeg előtt tarthatta meg beszámolóját. Ragyogó tavaszi napon a Polgári Olvasókör tágas, árnyékos udvarán déli egy órakor kezdődött meg a nagygyűlés, amelyet dr. Kölcsey Ferenc, a nagyká- rolyi városi és járási tagozat elnöke összetartására Iii* o lendületes szavakkal nyitott meg.

Báró Jósika János beszámolóbeszéde.

Feszült várakozás és érdeklődés közben állott fel Jósika János báró és tartott az öt, szinte áj latosan hallgató tömeg előtt, olyan beszédet,' amelynek minden szava, a szigorú tár gyilagosság és mérsékletesség, de egyben az igazságba és közéleti tisztaságba vetett hitet tükrözi vissza.

Jósika először választóit üdvözölte, akik előtt hat évvel ezelőtt tartott először programbeszédet.

Négyszáz év után.

— A lefolyt hat év alatt jöttek-mentek a kormányok, de nem sok jót hoztak. Egy évvel ezelőtt jött a Iorga-kormány. Tőle már vártunk valamit. Meg is kérdeztük a miniszterelnököt, milyen programmal jött a kisebbségeket illetőleg, s a miniszterelnök megígérte, hogy a kisebbségek javára is fog dolgozni. ígéretet kaptunk tehát, de nem csodálkoztunk, hogy ezt az ígéretet nem váltották be. Való, hogy volt bizonyos Ígéret a kisebbségek javára, de ezt a bizonyos ígéretet is bizonyára a liberálisok nyomására a kormány visszavonta. Hogy csak egyet említsek a kongnia és a nemzeti nyelv használata is meg volt az Ígéretek között. A néveieraezcs miatt, mi annak ideién is leszögeztük álláspontunkat, hogy minden embernek veleszületett, elvitázhatatlan joga. hogy olyan nemzetiségűnek vallja magát, ahogyan azt érzi. Leghatározottabban tiltakoztunk az ellen, hogy

azokat, akik négyszáz esztendőn egy kultúrában nőttek fel velünk, erőszakkal elszakítsák tőlünk.

Példa erre a Nagykároly melletti Eálmánd község esete, ahol azért zárté’’ be a napközi otthont, mert abban magyarul mertek beszélni.

Mit jelent a magyarságra az interimárbizottságok működése.

— Másik még nagyobb sérelmünk, hogy megszüntették a törvényhatóságokat és nyakunkba zúdították az interimárbizottságokat.

Ez még sokkal nagyobb sérelem, mint az előbbi, mert igy a községekben egyetlen emberünk sincs, aki ellenőrizhetné, a vezetésben folyó munkát. És nem elég ez, hanem most az inlcrimái bizottságok törvényben egy évre megszabott éleiét egyszerűen meghosszabbították, hozzá még. mint például Nagykárolyban is, ebben a kilencven százalékban magyar városban, ahol tehát a magyarság túlnyomó többsége folytán túlnyomó rész illetné meg a magyarság képviseletét a város vezetésében, most csak egy helyet akartak adni nekünk, amit mi természetesen nem fogadhattunk el Pedig nagyon is fontos, hogy legalább egy emberünk iegyen a községi tanácsban, mert például vigyáznunk kell, bogy a 14 százalékos községi

iskola segélyek egyenlő arányban osztassanak ki. Most nélkülünk bizonyosan nem úgy fogják kiosztani, mint ahogy a miniszteri rendelet ér telmében ki kell osztani és megillet bennünket.

Hadjárat a magyar tisztviselők ellen

— Meg kell aztán említenem egy másik súlyos sérelmet, ami különösen itt a Szilágyságban kapott lábra. Van egy rendelet, amely szó rint a köztisztviselők létszámát csökkenteni kell. Ezt azonban

úgy hajtották végre, hogy csak magyar tisztviselőket bocsátottak el és másnapra meghirdették ugyanazokat az áíiásokat és persze románokkal töltötték be.

— Ebben az ügyben közbe jártam a kormánynál és én is megállapítottam, hogy való az, miszerint tényleg volt némely esetben ok az elbocsátásra, mert egy-egy tisztviselő nem ismerte az állam nyelvét. Tudom én, hogy nehéz ősz fejjel, anyagi gondok között idegen nyelvet megtanulni, de viszont meg kell tanulni, hogy ne tudjanak belekötni. Azért kérem a tisztviselőket, igyekezzenek elsajátítani az állam nyelvét, mert akkor inkább ki tudom, verekedni, hogy állásban maradjanak.

A nyugdíjasok éhbére.

— Azt a támadást pedig, amit tisztán a nemzeti parasztpárt elleni támadás során intéztek a nyugdíjasok ellen azzal a jelszóval, hogy irredenta elemeknek adtak nyugdijat,

leghatározottabban vissza kell utasítanunk.

Mi memorandumot szerkesztettünk, amelyben rámutattunk, szó sincs irredenta elemekről, hiszen még csak nem is esküt nem tett tisztviselőkről van szó, hanem a Boil a Romulusz-féle törvényben megjelöltekről. Kifejtettük memorandumainkban, hogy nem milliárdokról van szó a nyugdijjárulékoknál, hanem csak legfeljebb 25 millióról és fájdalom, azoknak a sora is. akiket ez megillet, folyton fogy. Memorandumunk során figyelmeztettük még a kormányt, hogy

a nyugdíjnak nevezett éhbért ne használják fel politikai eszközül a múlt kormány ellen.

Memorandumunknak azután annyi eredménye volt, hogy legalább a nemzeti parasztpárt elleni támadások lekerültek a napirendről.

 békeszerződések lehetetlenné teszik a termelés értékesítését

— Ezekben vázoltam a mult ciklusban

folytatott tevékenységünket és most rátérek a jelenlegi helyzetre:

— Tagadhatatlan, hogy a Iorga-kormány akkor vette kezébe a hatalmat, amikor legjobban tombolt a gazdasági világkrizis. Ha megvizsgáljuk a világkrizis okát, tapasztaljuk, hogy ennek főoka a háborúban elromlott javak pótlása, továbbá, hogy az összes ipari országokban a termelést túlméretezték, de aztán nem találtak rá piacot,

mert a békeszerződések uj gazdasági határokat állítottak fel és lehetetlenné tették vele a termelés értékesítését.

— Nyomon követe a gazdasági válságot a hitelválság, mert nem akart többé senki befektetést, Ez ellen, igaz, a kormány sem tehet, de a mai vonatkozásunkban — kérdezem —, vájjon milyen intézkedéseket tett. Én már hat éve vagyok ingja a parlament gazdasági bizottságának, közelről láttam és látom tehát, mi történik ott. És mi történt!

Agyonütik a jő fejős tehenet, ahelyett, hogy táplálnák.

— Első volt tavaly ősszel az állam költségvetésének csökkentése. Lecsökkentették a nyugdijakat és a matériális kiadásokat. De mi már akkor figyelmeztettük a, kormányt, hogy még ezt a huszonötmilliárdra redukált költségvetést sem fogja tudni realizálni. És tényleg az első negyedévben a kivetett és esedékes liatinilliárd helyett, csak kétmilliárdbatszázmillió lej foiyf be és még hozzá tavalyról több, mint hatmilli árd deficitet hoztunk át. Ez aztán az egész gazdasági és pénzügyi vérkeringést megakadályozta és mert megbénult az élet, adót sem tudnak fizetni.

— Hogy miért van oly kevés bevétele az államnak? Huszonötmilliárdos költségvetés tulajdonképpen nem volna oly nagy Romániának, de nem lehet inkasszálni,

mert arra törekedtek, hogy a jó fejős

tehenet agyonüssék, nem pedig, hogy táplálják, (ügy van, éljenzés.)