Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-10 / 83. szám

4256 ClufaKolomavár, 1932. április 10. Előfizetés belföldön: Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám éra 3 lej 0 rs z á g o s Magyarpirti Lap Szerkssztösági és kiadíüivatall lalefcm: 503, 5-01 XV. évfolyam 83. szám Előfizetés Hagy arorszigev. [Egyávrs 50 PangS, félávra 25 PânjS, najyaáévrsllíJ <*• Egyes szám ára 29 llllAr A kormány mégis hozzá­nyúlt a Státus-vagyonhoz A piarista templomot, gimnáziumot, szemináriumot és más nagyértékü vagyonobjektumokat telebkőnyvileg elvették a Státustól A Ghihu-akciót magáévá tette a kormány (Kolozsvár, április 8.) Sokan hihetetlennek és elképzelhetetlennek tartották, hogy a római katholikus egyház templomait, iskoláit, kultu­rális vagyonát hatalmi rendelkezéssel el lehes­sen venni. Most, amikor e híradást olvassa a nagyközönség, alig tud felocsúdni a meglepe­téséből: o kolozsvári piarista templomnak, a gim vázáimnak, szemináriumnak és a körülötte letiő nagy ingatlan vagyontömbnek a tulajdonjogát elírták. Kihúzták a telekkönyvi bejegyzés régi sorait s beiriák, hogy ezeknek a tulajdonosa nem a római katholikus Státus, hanem az ál­lam. Az állam szervei által kezelt tanulmányi alap. Magyarul ez annyit jelent, hogy a telekköny vi hatóság kivette a Státus kezéből e vagyont, templomot, hatalmas kultúrintézményeket s az állam kezébe adta. A telekkönyvi bejegyzés szerint is római katholikus célt kell e va­gyonnak szolgálnia, de az állam rendelkezik fe­lette. Hogy hogyan kiván rendelkezni, az a jö­vő olyan kérdése, amelyben mindig fenyegetni akarnak újabb és újabb meglepetéssel. Nem hihetjük, hogy ilyen hatalmasan nagy­jelentőségű kérdésben döntő lehessen egy elin- téztetett telekkönyvi beirás.( A tulajdonjognak olyan megtámadása ez, ami ellen a Státus ke­resni fogja a jogvédelmet. Nem kifejező szó eb­ben az esetben a tulajdonról: vagyon. A tem­plom sokkal többet jelent, mint köjál- és telek-, értéket, telkeknek, népelmek, egyháznak hite van bele építve s e hit szerinti Isten-háza, ami­vak szent hajlékát nem olyan könnyű mások tszámára áttelekkönyvezni, mint ahogyan talán gondolják. A nagy intézetek felbecsülhetetlen értéke sem pusztán épületérték s minden, ami bennük van, szentebb a leltári számok halmazá­nál, az egyházi feladatok számára rendeltetett örökkincs, amelynek minden szemernyi atom­jához lelkek tengerének örök ragaszkodása fű­ződik. De ha ezt a számokban kifejezhetetlen, ösz- szeirhatatlan örökértéket nem tekintenők, ak­kor is lehetetlen egy földi vagyon tulajdonjo­gával igy rendelkezni. Hiszen itt a közelségben végződik annak az Európának a határterülete, amelyen belül a magántulajdon szentségének a tiszteletét az emberi civilizáció fel nem adott bástyái védelmezik. Túl a dnyeszteri vizyonalön leszakadt az emberi közösség erről a szentség­ről s ott a hitélet sorsát akarják széttépni, de az európai világnak meggyőződése, hogy amaz Istentől elrugaszkodás a saját bűneibe össze­omolva halad önmagában is a hit feltétlen diadala felé. Kár hozzányúlni a templomokhoz, mert ve­szedelmes lehet az ilyen kezdet. A római kato-j likns erdélyi Státusnak az egész léte ellen in-| dúlt, az ismeretes hadjárat, amelyből kiütkö­zött a cél, hogy a templom, az iskola, a kultúr­intézmények e vagyonának a tulajdonjogát akarják megingatni. A kormánynak a feje, az egész állami hatalom felelős képviselője, Iorga mi­niszterelnök jcleatetle k *agy a felive­tett kérdést a római Szentszék elé vi­szik és a vatikáni döntés előtt nem fog történni semmi. I'yen vatikáni döntés nincsen, nem is kérték ki, hanem egyszerűen elintéztetik a vagyonát- irást a telekkönyvi hivatallal. A konkordátum­ra való tekintettel jobbnak látták elkerülni a Vatikánt s ehelyett megelégedtek egy helyi te­lekkönyvi hivatal megállapításával. Ennyit éjt a kormányelnöki sokszoros határozott ki­jelentés? Valaki kikutatta, — és tudjuk, ki volt ez — hogy a telekkönyv negyven év előtti sárgult lapjaira az volt bejegyezve a tulajdonos ro­vatba: Országos Kómái Katolikus Tanulmányi Alap. Ez a bejegyzés nem felelt meg a helyzet­nek s 1898-ban adományozási oklevéllel Írták a Státus tulajdonába. Ha bármilyen régi ürügybe kapaszkodnak is bele, respektálni kell azt, hogy 1898 óta a Státus tulajdona, a Státus ösztöndíjalapja volt a telekkönyvben is a feltétlen és megtámadhatatlan tulaj­donos. . Most azzal a magyarázattal, hogy az Országos Tanulmányi Alap a magyar állam kezelésében volt, átirták mint jogutódra, a román államra. Az 1932 március 24-én kelt 3676. számú be­jegyzés a Státust kitörli a tulajdonjogból s he­lyébe beírja: Fondul regnicolas de studii R. c. administrat de organe a statului roman. Az ál­lamszerve által kezelt r. kát. tanulmányi alap. Ez történt és egyelőre nem tudjuk, hogy mit akarnak csinálni, hogyan képzelik el ezt a kezelést. Itt államegyház van s az állami keze­lés is mást jelent, mint olyan országokban, ahol nincsen államegyház. A piarista templom, a piarista főgimná­zium, a Báthori-Apor szeminárium, az ezekhez tartozó épületek, a volt Petőfi ucca 13—15. számok alatti bérháztöm­bök, amelyek a régi liceum-épületck né­ven ismeretesek, tartoznak ehhez a fel­mérhetetlen vagy onkom plexum hoz. A telekkönyvi hatóság az igazságügyminiszter hatásköre alá tartozik s Pop Valér miniszter­nek egyik politikai barátja, Catuneann, cuzista professzor mondott a minap a kamarában egy Státus elleni beszédet, amely azt hirdette, hogy nincsen mit Rómába vinni ezt a kérdést, mert egyszerű rendelettel el lehet intézni. Ez voit az előzménye a telekkönyvi rendelkezésnek, amely most a leghihetetlenebb meglepetés elé állította a római katolikus egyházat. A Státus nem fogja hagyni a maga igazát és a végletekig ragaszkodik a tulajdonjogához, amely nem vagyon a számára, hanem magasz­tos feladatainak olyan temploma, hajléka, esz­köze, ami felett nincsen más rendelkezési joga az erdélyi római katolicizmus egy nemzedéké­nek sem, mint megtartani, fejleszteni és védel­mezni az eljövendők számára. A telekkönyvi átírásba nem nyugodhatik bele, hanem igény­be veszi a jogorvoslatnak minden lehetőségeit \ kormánynak meg kellene fontolnia, hogy milyen köveket mozgat meg, amikor templomi tulajdonhoz nyúl hozzá. Duca és Iorga a harc kesztyűjét dobálták egymás felé A botrányos egyházi választások éles utóvihara a parlamentben (Bukarest, április 8.) A kamarában a bot­rányos jelenetek között lezajlott ortodox egy­házi képviselőtestületi választások utóviharai kíélesedtek és Duca a liberális párt nevében kérlelhetetlen harcot vezetett be Iorga ellen. A szeszmonopólium vitája. A kamera délutáni ülésén Ana.stasescu Averescu-párti a szesztörvény vitájában a bor­termelők érdekeit védi. Milea bejelenti, hogy a szakaszonkénti tárgyalásnál fog megjegyzése­ket tenni. Alexe, a Lupn-párt nevében beje­lenti, hogy abban az esetben, ha a párt módosító javaslatait a szakaszonkénti tárgyalásnál te­kintetve veszik, úgy megszavazzák a törvényt. David loan azt jelenti be, hogy euzisták nem szavazzák meg. Fontos méáocitás a konverzión. Argetoianu pénzügyminiszter törvényja­vaslatot terjeszt be, amely szerint az állam a konverzióval és más pénz­ügyi műveletekkel kapcsolatban a Nem­zeti Bankra háruló károkat megtéríti. A szesztörvény vitáját folytatják. Schina előadó hangoztatja, hogy a törvénnyel az állam visszaszerzi jogait a szesszel kapcsolat­ban és kiküszöböli a visszaéléseket. A nemzeti parasztpárt hatalmas hiteleket nyújtott a szesz­gyáraknak. Mihalache: Olvassa fel és mutassa ki, hogy kinek a pénzügyminisztersége alatt mennyi hi­telt adtak a szeszgyáraknak. Vihar a szesz miatt. Bratescu államtitkár: Bratianu Vintila és Argetoianu pénzügyminisztersége alatt a szesz­gyárak nem kaptak hitelt, de Madgearu alatt igen. A nagy zajban Stoianovici a következőket kiáltja: — Én is szeszgyáros vagyok és precízen tu­dom a dolgokat. Madgearu mikor velünk tár­gyalt

Next

/
Oldalképek
Tartalom