Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-10 / 83. szám
4256 ClufaKolomavár, 1932. április 10. Előfizetés belföldön: Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám éra 3 lej 0 rs z á g o s Magyarpirti Lap Szerkssztösági és kiadíüivatall lalefcm: 503, 5-01 XV. évfolyam 83. szám Előfizetés Hagy arorszigev. [Egyávrs 50 PangS, félávra 25 PânjS, najyaáévrsllíJ <*• Egyes szám ára 29 llllAr A kormány mégis hozzányúlt a Státus-vagyonhoz A piarista templomot, gimnáziumot, szemináriumot és más nagyértékü vagyonobjektumokat telebkőnyvileg elvették a Státustól A Ghihu-akciót magáévá tette a kormány (Kolozsvár, április 8.) Sokan hihetetlennek és elképzelhetetlennek tartották, hogy a római katholikus egyház templomait, iskoláit, kulturális vagyonát hatalmi rendelkezéssel el lehessen venni. Most, amikor e híradást olvassa a nagyközönség, alig tud felocsúdni a meglepetéséből: o kolozsvári piarista templomnak, a gim vázáimnak, szemináriumnak és a körülötte letiő nagy ingatlan vagyontömbnek a tulajdonjogát elírták. Kihúzták a telekkönyvi bejegyzés régi sorait s beiriák, hogy ezeknek a tulajdonosa nem a római katholikus Státus, hanem az állam. Az állam szervei által kezelt tanulmányi alap. Magyarul ez annyit jelent, hogy a telekköny vi hatóság kivette a Státus kezéből e vagyont, templomot, hatalmas kultúrintézményeket s az állam kezébe adta. A telekkönyvi bejegyzés szerint is római katholikus célt kell e vagyonnak szolgálnia, de az állam rendelkezik felette. Hogy hogyan kiván rendelkezni, az a jövő olyan kérdése, amelyben mindig fenyegetni akarnak újabb és újabb meglepetéssel. Nem hihetjük, hogy ilyen hatalmasan nagyjelentőségű kérdésben döntő lehessen egy elin- téztetett telekkönyvi beirás.( A tulajdonjognak olyan megtámadása ez, ami ellen a Státus keresni fogja a jogvédelmet. Nem kifejező szó ebben az esetben a tulajdonról: vagyon. A templom sokkal többet jelent, mint köjál- és telek-, értéket, telkeknek, népelmek, egyháznak hite van bele építve s e hit szerinti Isten-háza, amivak szent hajlékát nem olyan könnyű mások tszámára áttelekkönyvezni, mint ahogyan talán gondolják. A nagy intézetek felbecsülhetetlen értéke sem pusztán épületérték s minden, ami bennük van, szentebb a leltári számok halmazánál, az egyházi feladatok számára rendeltetett örökkincs, amelynek minden szemernyi atomjához lelkek tengerének örök ragaszkodása fűződik. De ha ezt a számokban kifejezhetetlen, ösz- szeirhatatlan örökértéket nem tekintenők, akkor is lehetetlen egy földi vagyon tulajdonjogával igy rendelkezni. Hiszen itt a közelségben végződik annak az Európának a határterülete, amelyen belül a magántulajdon szentségének a tiszteletét az emberi civilizáció fel nem adott bástyái védelmezik. Túl a dnyeszteri vizyonalön leszakadt az emberi közösség erről a szentségről s ott a hitélet sorsát akarják széttépni, de az európai világnak meggyőződése, hogy amaz Istentől elrugaszkodás a saját bűneibe összeomolva halad önmagában is a hit feltétlen diadala felé. Kár hozzányúlni a templomokhoz, mert veszedelmes lehet az ilyen kezdet. A római kato-j likns erdélyi Státusnak az egész léte ellen in-| dúlt, az ismeretes hadjárat, amelyből kiütközött a cél, hogy a templom, az iskola, a kultúrintézmények e vagyonának a tulajdonjogát akarják megingatni. A kormánynak a feje, az egész állami hatalom felelős képviselője, Iorga miniszterelnök jcleatetle k *agy a felivetett kérdést a római Szentszék elé viszik és a vatikáni döntés előtt nem fog történni semmi. I'yen vatikáni döntés nincsen, nem is kérték ki, hanem egyszerűen elintéztetik a vagyonát- irást a telekkönyvi hivatallal. A konkordátumra való tekintettel jobbnak látták elkerülni a Vatikánt s ehelyett megelégedtek egy helyi telekkönyvi hivatal megállapításával. Ennyit éjt a kormányelnöki sokszoros határozott kijelentés? Valaki kikutatta, — és tudjuk, ki volt ez — hogy a telekkönyv negyven év előtti sárgult lapjaira az volt bejegyezve a tulajdonos rovatba: Országos Kómái Katolikus Tanulmányi Alap. Ez a bejegyzés nem felelt meg a helyzetnek s 1898-ban adományozási oklevéllel Írták a Státus tulajdonába. Ha bármilyen régi ürügybe kapaszkodnak is bele, respektálni kell azt, hogy 1898 óta a Státus tulajdona, a Státus ösztöndíjalapja volt a telekkönyvben is a feltétlen és megtámadhatatlan tulajdonos. . Most azzal a magyarázattal, hogy az Országos Tanulmányi Alap a magyar állam kezelésében volt, átirták mint jogutódra, a román államra. Az 1932 március 24-én kelt 3676. számú bejegyzés a Státust kitörli a tulajdonjogból s helyébe beírja: Fondul regnicolas de studii R. c. administrat de organe a statului roman. Az államszerve által kezelt r. kát. tanulmányi alap. Ez történt és egyelőre nem tudjuk, hogy mit akarnak csinálni, hogyan képzelik el ezt a kezelést. Itt államegyház van s az állami kezelés is mást jelent, mint olyan országokban, ahol nincsen államegyház. A piarista templom, a piarista főgimnázium, a Báthori-Apor szeminárium, az ezekhez tartozó épületek, a volt Petőfi ucca 13—15. számok alatti bérháztömbök, amelyek a régi liceum-épületck néven ismeretesek, tartoznak ehhez a felmérhetetlen vagy onkom plexum hoz. A telekkönyvi hatóság az igazságügyminiszter hatásköre alá tartozik s Pop Valér miniszternek egyik politikai barátja, Catuneann, cuzista professzor mondott a minap a kamarában egy Státus elleni beszédet, amely azt hirdette, hogy nincsen mit Rómába vinni ezt a kérdést, mert egyszerű rendelettel el lehet intézni. Ez voit az előzménye a telekkönyvi rendelkezésnek, amely most a leghihetetlenebb meglepetés elé állította a római katolikus egyházat. A Státus nem fogja hagyni a maga igazát és a végletekig ragaszkodik a tulajdonjogához, amely nem vagyon a számára, hanem magasztos feladatainak olyan temploma, hajléka, eszköze, ami felett nincsen más rendelkezési joga az erdélyi római katolicizmus egy nemzedékének sem, mint megtartani, fejleszteni és védelmezni az eljövendők számára. A telekkönyvi átírásba nem nyugodhatik bele, hanem igénybe veszi a jogorvoslatnak minden lehetőségeit \ kormánynak meg kellene fontolnia, hogy milyen köveket mozgat meg, amikor templomi tulajdonhoz nyúl hozzá. Duca és Iorga a harc kesztyűjét dobálták egymás felé A botrányos egyházi választások éles utóvihara a parlamentben (Bukarest, április 8.) A kamarában a botrányos jelenetek között lezajlott ortodox egyházi képviselőtestületi választások utóviharai kíélesedtek és Duca a liberális párt nevében kérlelhetetlen harcot vezetett be Iorga ellen. A szeszmonopólium vitája. A kamera délutáni ülésén Ana.stasescu Averescu-párti a szesztörvény vitájában a bortermelők érdekeit védi. Milea bejelenti, hogy a szakaszonkénti tárgyalásnál fog megjegyzéseket tenni. Alexe, a Lupn-párt nevében bejelenti, hogy abban az esetben, ha a párt módosító javaslatait a szakaszonkénti tárgyalásnál tekintetve veszik, úgy megszavazzák a törvényt. David loan azt jelenti be, hogy euzisták nem szavazzák meg. Fontos méáocitás a konverzión. Argetoianu pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjeszt be, amely szerint az állam a konverzióval és más pénzügyi műveletekkel kapcsolatban a Nemzeti Bankra háruló károkat megtéríti. A szesztörvény vitáját folytatják. Schina előadó hangoztatja, hogy a törvénnyel az állam visszaszerzi jogait a szesszel kapcsolatban és kiküszöböli a visszaéléseket. A nemzeti parasztpárt hatalmas hiteleket nyújtott a szeszgyáraknak. Mihalache: Olvassa fel és mutassa ki, hogy kinek a pénzügyminisztersége alatt mennyi hitelt adtak a szeszgyáraknak. Vihar a szesz miatt. Bratescu államtitkár: Bratianu Vintila és Argetoianu pénzügyminisztersége alatt a szeszgyárak nem kaptak hitelt, de Madgearu alatt igen. A nagy zajban Stoianovici a következőket kiáltja: — Én is szeszgyáros vagyok és precízen tudom a dolgokat. Madgearu mikor velünk tárgyalt
