Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-24 / 95. szám

KELET;

Cluf-Koloxsvitr, 1932. április 24.

Vasárnap

I

V S

' ________________;________J

előfizetés belföldön;

Egyévi« 800, félévre 400, negyedévre 200, agy hóra 70 L. Egyes szám ára 4 lej

Országos Magyar párti Lap Szerkeszt5ségl és kladóhivatall l«!afon: 503, 6-94 ^ XV. évfolyam * 95. szám

Előfizetés Magyarországon Egyávrs 50 PangS, fálévra 25 PangS, nagyadivrSlZ.SS ? Egyas szám ára 20 flll&r

__. -aşto»* ^

Megállapodás jött létre a Státus békéjének biztosítására

(Bukarest, április 22. Saját tudósitónktól.) Gróf Majláth Gusztáv Károly, erdélyi róm. kát. püspök már öt napja Bukarestben tartózkodik és dr. Gyárfás Elemér szenátorral, az erdélyi katolikus Státus világi elnökével együtt nap-nap után megbeszéléseket folytatott illetékes körökkel a Státus ügyéről. Ezek a megbeszélések pénteken befejezést nyertek. A tárgyalások részleteiről nem nyilatkoznak az illetékesek, bizonyos azonban, hogy tegnap reggel nyolc ólakor a pápai nunciaturán és ezt köve- tőleg dr. Pop Valér igazságügyminiszternél elhatározó fontosságú megbeszélések voltak. A nunciaturán folytatott tárgyalásokon, amelyeken a Státus képviseletében Majláth püspökön és Gyárfás Elemér dr. világi elnökön kivül részt vett báró Szentkereszthy Béla magyar- párti képviselő és j§len volt Cisar bukaresti római katolikus érsek is. Ezután dr. Pop Valér igazságügyminiszterhez mentek a Státus képviselői, ahol hosszabb tárgyalást folytattak. Ezen részt vett a külügyminisztérium részéről Djuvara miniszteri tanácsos és Barbu Constan- tinescu követségi tanácsos is. Az értekezlet után Gyárfás Elemér dr. szenátor státusi elnök a következő nyilatkozatot tette munkatársunknak:

— A kormány illetékes tagjai felhatalmaztak arra, közöljem a nyilvánossággal, hogy a kormánynak egyáltalában nem áll szándéká(Bukarest, április 22.) Gyárfás Elemér dr. magyarparti szenátor, az Erdélyi Bankszindikátus elnöke a következő nyilatkozatot tette munkatársunknak a bankszervezetek bukaresti értekezletére vonatkozóan:

— A mezőgazdasági adósságok szanálásáról szóló törvény a hivatalos lap ápr. 18-iki számában megjelenvén, az összes bankszervezetek vezetői április 20-án és 21-én folytatólagos megbeszéléseket tartottak a törvény életbeléptetésével kapcsolatos intézkedések miként való foganatosításáról és azokról az intézkedésekről, amelyek lehetőség szerint egységesen teendők meg, hogy az egyes intézeteknek a törvény által okozott vesztesége valamennyire bár enyhites- sék. Az értekezlet szükebb bizottságot küldött ki azzal a megbizással, hogy a fővárosi nagy bankok jogügyi osztályaival együtt működve, az ország összes pénzintézetei részére egységes útmutatást dolgozzon ki és nyomtatványmintákat is készítsen azokra a bejelentésekre, amelyek a törvény értelmében a húsz holdon alóli kisgazda adósokkal szemben fennálló követelésekre nézve eszközlendők. Ez a bejelentési határidő a törvény kihirdetésétől számított három hónap, vagyis junius 18-ika úgy, hogy minden intézetnek bőséges ideje van megvárni a kiadandó útmutatást, annál is inkább, mert nem érdeke egyiküknek sem, hogy a bejelentéssel siessen, miután a törvény értelmében a váltó lejáratot 9 hónappal meghosszabbították. E bizottságban az erdélyi bankokat

ban semmiféle formában sem érinteni a Státus ingatlanainak és egyéb javainak tulajdonjogát, vagy akárcsak használati módját azoknak az ingatlanoknak, amelyek Erdélyben a latin szertartásu róm. katolikusok használatában vannak. Erre való tekintettel pontosan megbe széltük a teendőket azoknak a lépéseknek hatálytalanítására is, amelyeket

alantas szervek felelőtlen kezdeményezése folytán a kolozsvári telekkönyvi batóságnál folyamatba tétettek.

— Ugyancsak részletesen megbeszéltük a kor mány tagjaival azokat a módozatokat is, amelyek mellett a Státus helyzete és az azzal összefüggő valamennyi kérdés

az összes érdekeltek teljes megnyugvására rendezést nyerhetnek.

— Bízunk abban, hogy ezúttal nemcsak üres igé retekkel állunk szemben, hanem komoly elhatározásokkal, amelyeknek kieszközlésében hatalmas szolgálatunkra volt

az az erőteljes és osztatlan támogatás, amellyel az erdélyi közvélemény a Státus ügyei mellé állott és amelyet továbbra is kérnünk kell mindaddig, amig az összes függő kérdések végleges megoldást nem nyernek.

E nyilatkozat szerint a bukaresti tárgyalások eredménye feljogosít arra a reményre, hogy a Státus elleni akciókat félbeszakítja a kormány.

Rosca, az Albina bukaresti fiókjának vezetője, Hans Hedrich szász képviselő és Gyárfás Elemér képviselik. Az értekezlet rendjén beható vita alá került a birói likvidálásról szóló törvény, amely nyugalmat és kíméletet biztosit az intézeteknek türelmetlen hitelezőikkel és betéteseikkel szemben, akik

saját érdekük ellen cselekszenek, ha nem várják be türelemmel,

amig a törvény által teremtett helyzet következményeiről az összes intézetek tiszta képet alkothatnak maguknak.

Eddig tart Gyárfás Elemér dr. nyilatkozata. A három erdélyi bankszervezet, az Erdélyi Bankszindikátus, a Solidaritatea és a Revisionsverband május első felében közgyűléseket hivnak össze a helyzet megtárgyalására. A Solidaritatea közgyűlése május 5-én lesz Kolozsváron, az Erdélyi Bankszindikátus is Kolozsváron tartja közgyűlését május 9-én, vagy 12-én.

Gyárfás Elemér nem beszélt a pénzintézetek likvidálásáról a bankértekezleten.

Egyes lapok, a legutóbbi bukaresti bankér- tekczlettel kapcsolatiban azt Írták, hogy azon dr. Gyárfás Elemér szenátor, az Erdélyi Bankszindikátus elnöke az összes pénzintézetek likvidálását javasolta volna. Ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak, amennyiben Gyárfás Elemér dr. semmiféle ilyen értelmű javaslatot nem tett.

Tardieu kudarca után

Irta: Hexner Béla

Franciaország érdekeit érintve látta azzal, hogy Németország vámunióba akart lépni Ausztriával és hogy kereskedelmi szerződéseket kötött, — preferenciás alapon — Romániával és Magyarországgal. A három megállapodást tehát megsemmisítette Csehszlovákia által és megakadályoztatta a megkötött és aláirott szerződések érvén.yléptethetését.

Rövid egymásutánjában ezután bekövetkezett Magyarország teljes fizetésképtelensége, Romániának és Jugoszláviának anyagi leromlása és vele a hangos és még hangosabb kifa- kadások a nagy francia szövetségesnek való resztetek és kamatok fizetése ellen és vele a csehszlovák köztársaság anyagi leszegényedése, a franica gondok az oda is, az ide is kölcsönzött nagy pénzek miatt, amelyek 1931-ben már kb. 60 milliárd lejt tettek ki és amelyek bizony már csak nyomásra csepegtetik a kamatokat, a francia jövedelmét kitevő rentét.

Ez volt a gazdasági helyzet március 3-án, amikor Tardieu megindította a Duna-államok gazdasági uniójáért, avagy, — ha úgy tetszik, — „megértéséért“ az cffenzivát.

Talpra kell állítani az agrárjellegű Duna- államckat, hogy termelésüket önmaguk fogyasz szák el és a megmaradt részt Németország és Olaszország vásáiolja meg, különben desintere- sement-t jelentene be a maga részéről, mig a Duna államok ipari termelése, vámmentes és fuvarkedvezményes behozatalt és kivitelt élveznének az egymásküzötti forgalomban.

A terv, elfogadás esetén, mint azt Benes csehszlovák külügyminiszter március 22-iki beszédében nyiltan megmondta, a csehszlovák iparnak a délkeleti országokban fokozottabb tlhflyezkedést biztositana és piacát is megerősítené; — Franciaország pedig megmentette volna a cseh iparban elhelyezett hatalmas francia tőkéket és megmentené a román és jugoszláv piacon elhelyezett pénzeit is, melyek a mai gazdasági viszonyok között veszendőben vannak.

Az osztrák iparnak a francia-cseh ipar uralma alá való szoritását pedig jelenti az a terv, amely hétről-hétre felbukkan és amely az osztrák vasutaknak francia tőkével való megszerzéséről szól.

Hogy Németországra milyen szerep és milyen kötelezettség háramlóit volna, azt megint kiolvashatjuk Benes március 22-iki beszédéből, ahol nyíltan azt mondja: „elvárják Németországtól, hogy a középeurópai országokért áldozatot hozzon és egy bizonyos érdektelenséget mutasson.“

Hogy Németország vas- és gépiparát és vegyi termelését Benes kívánságának teljesítése esetén, milyen katasztrófa érte volna, azt fölösleges magyarázni.

Hogy azonban a német hozzájárulásnak milyen fontossága van a délkeleti államok^ gazdasági rendbejövése szempontjából, mutatja az, hogy a délkeleti államok összes kivitelének 40 —50%-a Ausztriába és Németországba megy.

Elfogadhatatlannak tartotta Tardieu tervéi Olaszciszág is, abból a szempontból, hogy a Duna-államok egész vásárló képességét Csehszlovákia iparának szolgáltatná ki, mely vá- sárloképességhez Olaszország is elegendő mértékben hozzájárul. De nagy nehézsége volt, hogy Olaszország egy ilyen megállapodáshoz a beleegyezését adja tisztán érdektelenségi alapon, az olasz és jugoszláv ellentét is.

Hiszen Európának nagyon érzékeny pontja a Trieszt melletti Karszt-határ is. Olasz részA pénzintézetek utasításokat kapnak a konverziós tennivalókról a bankszervezetek központjától