Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-21 / 92. szám
XV. ÉVF. 92. SZÁM. fÍELETIÜJSKG 3 Colfescu ügyész súlyos kijelentéseinek bizonyítását kérte a védelem a Keleti Újság pőrében Az ügyész és a védők éles vitája a főtárgyalás második napján —• Sértők voltak-e a magyarságra a Colfescu ügyész kijelentései ? — A vádirat Budapestről és Magyarországról beszél (Kolozsvár, április 19.) A Keleti Újság elleni ügyészi pörnek, amit Colfescu ügyész az ismert vádakkal inditott, a második fejezete játszódott le tegnap, érdekes Jelenetekben, bár az érdemi tárgyalásra még sor nem került. Anélkül, hogy kommentárral kisérnők, a következőkben számolunk be kivonatosan a történtekről: Halasztó indítvány. A kolozsvári törvényszék negyedik szekciójának, Drăgosan—Hortopan tanácsa kedd délelőttre tűzte ki a Keleti Újság pőrének folytatólagos tárgyalását. A Keleti Újság pőrének vádlottal, dr. Paál Árpád, aki most az Erdélyi Lapok főszerkesztője, dr. Zágoni István, Szász Béla és Demeter Béla, mindannyian megjelentek. A védelmet dr. Klein Miksa, dr. Péterify Jenő és dr. Keresztes Zsigmond képviselték, majd dr. Nagy Ferenc lépett be a védők közé Tizenegy óra után, mikor a bírósági tanács bevonult, Colfescu ügyész foglalta el az ügyészi asztalt. A bíróság, miután megállapította a vádlottak jelenlétét, váratlan bejelentést tett. Eszerint a tárgyalást hivatalból elnapolják, mivel összefüggés látnak a Keleti Újság sajtópere és Hexner Béla, jelenleg fellebbezés alatt álló pere között s igy addig, amig a Hexner- iigyben a tábla nem hoz Ítéletet, elnapolják a tárgyalást s hivatalból fognak uj terminust ki tűzni. Bizonyítást bérnek. Dr. Klein Miksa, Drăgosan elnök bejelentése után a bíróság rendelkezésére bocsátja az Universul-nak és Drumul Nou-nak a Hexner- pör tárgyalásáról közölt cikkeit, azzal, hogy ugyanazok a kifejezések, amelyek a magyar lapokban szemet szúrtak Colfescu ügyésznek, ezekben az érdektelennek számítható orgánumban is hasonlóképpen látnak napvilágot. Kéri a bizonyítási eljárás elrendelését arra, hogy Colfescu ügyész olyan kijelentéseket használt, amelyekkel megsértette a magyar népet s ezek között előfordult az is, hogy ki kell tenni a magyarokat Európából. Tanukat jelent be, kérve azoknak a beidézését. Beszél a vádiratról, mely sok mindent tartalmaz Magyarországról, de nem a vádlottakról. Jellemző példa, hogy egyik vádlottat azzal vádol, hogy a publicisták a befolyása alatt állanak. Ilyen delíktumot nem ismer a büntetőjog — Mi tanukkal akarjuk bebizonyítani az ügyész ur állításait, — mondja az ügyvéd — mert ebben az esetben kijelentéseinek a magyarságra nézve rendkívül sértő voltát tekintve, j? gossá válik az a kritika, amivel az ügyész szavait kisérték azok, akiket vád alá helyezte1 Ezenkivü! kérjük annak a fegyelmi doszárr-1 t beszerzését, amely a Hexner-ügy után Co1 fyscu ügyész ellen inditott ankét eredményé- tartalmazza. lyét megtámadni. Ami a törvényszék előtt történik, azt beveszik a jegyzőkönyvbe, ami nincs benne a jegyzőkönyvben, az meg nem történtnek számit és ehhez a vádlotak csak végső kétségbeesésükben ragaszkodnak. — Ennek az ellenkezőjét csak olyan ügyvédek vitathatják, akiknek semmi kapcsolatuk nincs ezzel az országgal, nem tisztelik az áilam tekintélyét és méltóságát s egyetlen céljuk, hogy valamikép megbontsák az ország alapját. A bizonyítást tehát semmiképpen sem lehet elrendelni. Incidens. Péterffy Jenő dr. beszédét azzal kezdi, hogy mindenek előtt vegyék jegyzőkönyvbe Colfescu ügyész azon szavait, melyekben azzal vádolja meg a védőket, hogy nincsen semmi kapcsolatuk ezzel az országgal, mert ez súlyos inzultus a védőkkel szemben és amely ellen kellő megtorlásképpen bűnvádi eljárást fognak indítani. Colfescu ügyész: Már megint inszcenálnak. Az elnök: De hiszen ezeket a szavakat használta az ügyész ur. Péterffy Jenő dr.: Az ügyész nr elmondta ezeket a szavakat, mi feljegyezzük. Colfescu ügyész: En csak a vádlottakról beszéltem és nem az ügyvédekről. Péterffy dr. leszögezi, hogy éppen úgy vonatkozott reá is, hogy különböző fogásokkal jön a törvényszék elé. Nem a vádlottak folyamodnak különböző trükkökhöz „végső kétség- beesésükben", hanem éppen az ügyész- ur az, aki a Hexner-pörben használt súlyos kifejezéseinek következményeitől félve, végső kétségbeesésével akarja megakadályozni a bizonyítási eljárást. Amint most rögtön letagadta az ügyész ur a védők ellen használt sértő kifejezést, mivel ez nincs még jegyzőkönyvre véve^ ugyanígy nem ismeri be a Hexner-pörben használt és a magyarságot sértő kifejezéseket, mivel nincsenek jegyzőkönyvre véve. — Ugyanez történt a Ilexner-perben is — mondja azután. — Az ügyész ur használta a magyarságra nézve sértő szavakat s azok nem kerültek be a jegyzőkönyvbe, most meg nem történteknek kívánja tekinteni. Azt azonban nem hittem volna el az ügyész úrról, hogy saját szavait ne ismerje el. Az ügyész ur szerint szervezett ellenségei vagyunk az országnak, mert kijelentésekre emlékszünk, habár részre- hajlatlan román újságok is ugyanazt jegyezték fel annak idején a Hexner-perből irt beszámolójukban, mint az inkriminált cikkek szerzői. Budapest a vádiratban Colfescu ügyész válaszában magyarázatot ad előbbi kijelentésének azzal, hogy ő nem sértette a védőket, nem a védőkre értette szavait, hanem a vádlottakra s mivel a védők képviselik a vádlottakat, a vádlottak eljárását a vád szempontjából teszi szóvá. Az elnök megkérdezi, hogy a védők tudomásul veszik-e a magyarázatot, amit a védők tudomásul vettek. Péterffy ez elintézés után folytatta, hogy a sajtótörvény alapján bizonyítási eljárást kérnek. — Teljesen törvényes alapon cselekedünk, mikor tanuk kihallgatását kérjük annak a körülménynek a bebizonyítására, hogy Colfescu ügyész ur valóban használta sértő szavait az ominózus tárgyaláson. Kifejti, hogyha bizonyítási nyer, hogy a tárgyalásról irt tudósítás híven adta vissza az ügyész szavait, akkor alkalmazni kell a sajtótörvénynek a 44. paragrafusát, mely szerint hi ven közölt nyilvános tárgyalás tudósításáért senki ellen semmiféle bűnvádi eljárás nem indítható. Elmondja, hogy a vádiratnak háromnegyed része Magyarországot vádolja, Budapestről beszél. A védőknek tisztázniok kell, ki van a vádlottak padján. Ami Colfescu ügyész kért újból szót, azonban felszólítja, hogy lehetőleg nemzetiségi kérdésről való előadást s meg a főtárgyalás témája mellett. — Nagyon veszélyes fegyver a hallgatásának elrendelése — mondja ügyész. — Ami a Hexner-üggyel való veszélyes. az elnök kerülje a maradjon tanuk kiColfeseu összeköttetést illeti, az a véleményem, hogy nem kell megvárjuk az ügy végleges befejezését. Aztán megint a magyarországi irredentizmusról beszél, majd azt mondja: — Ezek az emberek — folytatta tovább — személyében és teljességében állandóan kikezdik az államot. Ez a módszerük. Minden lépésük csak a tekintély rombolását célozza. Ha majd érdemi tárgyalásra kerül a sor, megfogom mutatni, hogy mit végeznek külföldön ellenünk s hogyan állítanak be minket. Több érdekes közbeszólás tarkitja a beszédet, melyre a védelem részéről Klein Miksa dr. válaszol azzal, hogy az igazság kiderítése sohasem lehet veszélyes, az ügyésznek azonban a fantáziája szövi a veszélyes összefüggéseket, amilyenek nem léteznek. Colfescu ügyész: Az újságoknak beszél. Klein Miksa dr: Az újságok az ügyész urat foglalkoztatják, nem engemet. Colfescu újbóli közbeszólásaira, amire Klein dr. válaszol, az elnök egyszer figyelmezteti az ügyészt, ne kényszerítse arra, hogy rendreutasitsa. Klein dr. azzal fejezi be, hogy a védelem azért kiván bizonyítani, hogy itt is kimutassa, békésen élni és dolgozni akaróknak jószándékát ilyen vádakkal csak zavarják. A törvényszék ezután csütörtökre halasztja döntésének kihirdetését két kérdésre nézve. Az egyik elrendelik-e a tanuk kihallgatását, a másik pedig az, hogy szükségesnek tartják-e a liexner-ügyben a jogerős Ítélet megvárását, vagy pedig elég lesz az akták átvizsgálása az informálódás végett. as orosz-lapén háború veszedelme Mandz űriében A szovjet 17 hadosztályt vonulhatott a határra Ami nincs a jegyzőkönyvben Beszéde után Colfescu ügyész hosszasan beszél, visszautasítja ezt a védelmi módszert s beszédében többek között ilyeneket mond: — Az ország tekintélyét ássák alá, egy másik ország javára — folytatja az ügyész. — Ez különben az ő rendes viselkedésük. Most itt úgy tüntetik fel, mintha ellenem valami ankét indult volna, pedig erről egyáltalában semmit sem tudok. Egy ügyésznek beszéde semmiféle ankétot nem eredményezhet s ez csak olyan akció, amely csak arra megy, hogy a hatóságok tekintélyét aláássák. Amióta ügyész vagyok, nem hallottam még ilyet, különösen hasonló súlyos vádakkal terhelt emberek esetében. Különös tünemény, amely különben arra mutat rá, hogy szervezett ellenségei az országnak Megtörténhetik az, hogy egy ügyvéd a törvény szék előtt azt kívánja bizonyítani, hogy a- ügyész ezt, meg ezt mondta? Ez megengedik tetien dolog. így lehet az ügyésznek tekinté(London, április 19.) A szovjetsajtó szerint újra íeléledt a japán-orosz háborús veszedelem. Mandzsúriában a határvidékeken fehérorosz gárdák merényleteket követnek el a szovjetté- rület épsége s az alattvalók élete ellen s a japánok üldözik és fogságba vetik az északmandzsu- riai vasútvonal orosz vasutas alkalmazottait, amit a szovjet nem fog sokáig tűrni. A Praw ía hangoztatja azt a felfogását is, hogy az események megmutatták, hogy Oroszországnak néni szabad tűrnie ütközőállam létesítését a tnvol- keleten, mert Mandzsúria japán protektorátus alatt továbbmérgezi a helyzetet s elkerülhetetlenné teheti a leszámolást az érdekellentétekbe került két hatalom között. Eltűnt a mandzsuim: kínai hadsereg főparancsnoka. (London, április 19.) Tokiói lapok tnukdeni jelentései szerint Csang-Szan kínai tábornok, a Mandzsúriában harcolt reguláris kínai csapatok volt főparancsnoka, aki nehány héttd ezelőtt elismerte a független Mandzsúria uj kormányát és Pu-Ji excsászár köztársasági elnökségét, most váratlanul eltűnt és Mandzsúriában sehol sem találják A japán lapok valószínűnek tartják azi a feltevést, hogy a kínai tábornok s/.ovjetterületre szökött. Oroszország készenlétben. (London, április 19.) Tokióba érkezett hirek sze int a szovjet a mandzsuriai határvidéken 17 ’’Hd'-LZíáh t összpontosított. A csapatösszevonások ügyében a japán külügyminisztériumban sajtóéitekezlet volt, atnelyen közölték az ujságirókkal, hogy Japán idegeskedés nélkül fogadja a azovjetterületen végrehajtott esapat- mozduiu'uk hírét, de készen éli hogy beleavatkozzék Oroszország és Mandzsúria ette lieges konfliktusába.
