Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-30 / 74. szám

XV. ÉVF. 74. SZÁM.

KeletiUjs&g

.Xélekl^en asitono- misíák vagynnk!tt

Jelentette ki Yaida Sándor a kolozs< vári pártkongressznson

Az erdélyi elkeseredés nyilatkozott meg a nemzeti parasztpárt gyűlésén — Erdély felosztiialatlan tölti« rajzi egység: — Oyulafebérvár után bábeli zűrzavar következett s a helyzet egyre súlyosabb

(Kolozsvár, március 23.) A uemzeti parnszt- párc erdélyi lartomáuyi kongresszusát tartották meg vasárnap Kolozsváron, amelyen az erdélyi románság elkeseredett hangulata szólalt meg. Vnida Sándor, a párt erdélyi elnöke, arról az erdélyi népiélekről beszélt, amit nem lehet leigázni, mert fellöki utjából azt, aki nem akarja megérteni. S a legfontosabb, amit mindenkinek meg kell értenie, hogy Erdély szét- forgácsolhatatlan földrajzi egység, amit a dákok idejében is tudtak és megértettek, de most nem akarják ezt tiszteletben tartani. Vaida Sándor beszéde ezúttal komolyabb volt, mint ahogyan ő beszélni szokott. Elhagyta a gúnyos cinizmust, a maró humort és az elkeseredés általános hangulatával állott az ő hangja összhangban. Súlyos kijelentések között jelentette ki röviden: mi lélekben autonómisták vagyunk.

Soha ilyen nehéz helyzetben.

Az erdélyi és bánsági megyékből a párttagozatok vezetőségei mindenünnen eljöttek Kolozsvárra s itt voltak a nemzeti parasztpárti ismertebb nevű erdélyi román politikusok. Vaida Sándor elnökölt a kongresszuson, akit sokat ünnepeltek. A főtitkári jelentést Orişan György volt miniszter terjesztette elő s az utolsó pár év belpolitikai krónikáját adta elő, súlyosan elitéivé a mai rezsim hatalomrajutá- sát, ami az alkotmányosság veszedelmével történt.

Vaida Sándor olyan mondattal kezdette beszédét, amivel már eleve megragadta hallgatóinak a hangulatát:

— Századokon át szenvedtünk, de talán

soha nem voltak olyan nehéz napjaink,

mint most.

Az első mondat nagy kijelentése már kiváltotta az általános helyeslést s az után valahányszor az erdélyi nép elleni kormányzási törekvésekről beszélt, a legáltalánosabb, a leg- elkeseredettebb tetszés tört fel.

Bábeli munka a románok között.

Az erdélyi román politika emancipációs, memorándista és unionista generációról beszélt, majd ezt mondotta:

— Nemzeti egységünk megvalósult, polgári szabadságunk törvénybe iktattatott, az általános választói jog és az agrárreform létrejött, mi ezekután a mi generációnk kötelessége? Kötelessége az, hogy az uj állam épületét a szabadság, a haladás, a függetlenség, az emberi ragyogás jegyében tartósnak, szépnek és hatalmasnak építse meg, hogy ebből a népből a többi népek között kiváló nemzetet alkosson. Mit látunk ehelyett?

Gyulafehérvár óta, 1918 óta mintha a

Bábeltorony építésénél asszisztálnánk,

az erők egyesítése, a lelki kohézió helyett, ahelyett, hogy párt, faj és valláskülönbség nélkül dolgoznánk ennek az alkotásnak tökéletesítésén úgy érezzük, hogy aki vizet hoz, nem érti meg magát azzal, aki a téglát hozza és aki a mésszel dolgozik, a nyelvek összezavarodtak s

nem tudjuk befejezni munkánkat, az

ország tartós és legyőzhetetlen alapjának megépítését.

Erdély — földrajzi egység.

Szüntelenül kísérleteznek a tartományok bőrén. Efemer politikusok akarnak boldogítani, úgy, hogy az erdélyi és bánsági kívánságokat alárendelik a saját érdekeiknek. Aki történelmet tanult, az tudja, hogy

Erdély földjét, amint az a dákok alatt is volt, az isten is földrajzi egységnek teremtette és ennek az igazságnak nemzeti, politikai és erkölcsi következményei vannak.

— Minthogy később a Habsburgok és a magyar kormányok nem számoltak ezzel a ténynyel, Erdély mint közjogi alakulat megszűnt, de a magyar kormányok a körülmények parancsára mégis kénytelenek voltak külön közigazgatási, gazdasági és törvényhozó szabályokat állítani fel Erdély számára, mert ez

az erdélyi nép kemény, ellenálló, nem lehet térdre kényszeríteni és ha útjába állsz, előbb, vagy uióbb, félrelök. (Általános taps, ováció.) Különös dolog, hogy tiz év óta állandóan a szeparatizmus vádját kell viselnünk.

Autonómisták vagyunk.

És gondoljunk Besszarábiára is, mert a területi elnyomásnak vannak szuperlativizmusai

is. Besszarábiára még a cári rezsim sem tudott

rákényszeríteni centralista kormányzatot s bizonyos különleges szabályok szerint intézték ügyeit, csak némi engedményeket téve az egységesítési gondolatnak.

— Mi lélek szerint autonóm isták vagyunk —

jelentette ki Vaida s ezt a kijelentést hosszas, jelentős taps követte.

— Elutasítjuk magunktól a központi

zsarnokságot —

felytata Vaida. amint a csend helyreállott s ez a második kijelentés is újból erős, nagy tapsot váltott ki.

Minden állampolgár...

Aztán ugylátszik magyarázatként egy politikus mondat következett:

— Az autonómiát úgy értelmezzük, hogy a falusi ember éppúgy, mint a városi, résztvehes- 303 a közügyek intézésében.

— Nem láthatjuk biztosítva az ország nyugalmát, csak akkor, ha minden egyes állampolgár a maga lelkiismerete szerint részt vehet azokban a felelősségekben és jótéteményekben, amelyek az államéletből és az együttélésből származnak.

— Mi látjuk azt a nagy veszélyt, amely a tömegeknek az ország vezetéséből való félrelö- késéből származik.

Valami szörny dolgozik.

Vaida Sándor kijelentette, hogy az erdélyi románok dinasztikus érzésüek, de

nem értenek a bizantinikus sngdosódáshoz.

— Van itt nálunk valami szörny — folytatja Vaida — valami G. P. U. fajta szervezet, ami rendszeresen, előre megfontolt szándékkal dolgozik azon, hogy Erdélyt kizsákmányolja, kifossza, térdre kényszerítse, saját házából az uccára dobja, mert ezek az urak akarják Erdélyt, de az erdélyiek nélkül. (Hosszasan taps.)

Erdély elleni merénylet a rágalom-hadjárat

Vaida, mint az Erdély elleni merényletsorozatnak egyik borzalmas bűntényét említi fel a nemzeti parasztpárti vezetők erkölcsi kom- promitálására inditott hadjáratot. — A kormány — mondja Vaida — az igazságszolgáltatást is igénybevette, amelynek pedig szigorúan kell pártatlansága felett őrködnie. Miféle igazságszolgáltatás ez, kérdezte Vaida, ahol a bi- rálc interjúkat adnak? Ahol a legtitkosabb akták anyagáról is nyilatkoznak a lapoknak.

— Már Krisztus előtt kétezer évvel megirta Hamurabi, a hires törvényhozó, hogy az a nép, amelyet nem az Igazság, törvényesség kormányoz, mindig a forradalom útját választja.

— Mi nem állunk meg abban a harcban —, hogy a törvényességet reintegráljuk. És nem szűnünk meg követelni az alkotmányos élet visszaállítását.

Vaida Sándor megállapította ezután a helyzet tarthatatlanságát. Azok a kísérletezések, amelyekkel a népet akarják kijátszani, csak súlyosbítják a helyzetet. A Goga-pártról — többek között — kijelentette, hogy ezzel semmi kisérletezés nem sikerült, mert az egész erdélyi Goga-párt elfér egy autótaxin.

Vaida ünneplése után Pop Cicio István mondott nagyobb beszédet, szintén az erdélyi román elkeseredésnek a hangján.

—o—

jKéssel támadt az uccaseprő cigány

feljebbvalójára, akit a dulakodás hevé>

ben szivszélhüdé ért

(Kolozsvár, március 29.) Rosca Vasile a veszedelmes kóborcigányok kasztjához tartozik. Bejárta fél Európát s ctak éppen ott nem lopott és rabolt, ahol nem volt mit. December folyamán Kolozsváron tűnt fel és kivonult a Széchenyi térre várva a jóakaratot. Igen ám, csakhogy az ilyen gya>ius múltú férfiakat nem szívesen támogatják. Barátjának tanácsára kibandukolt a városmajorhoz. A szolga kutató pillantásaira kirukkolt:

— Borza Constantin uccaseprő felügyelőt keresem.

Borza a háború utáni kortes generáció illusztris képviselője. A mult évi választások alkalmával olyan erőteljes tenorral éljenezte „a nemzeti egységet“, hogy elismerésképpen 88 lej napidijjal uccaseprő inspektornak nevezték ki.

— No, mi baj? — fordult a furcsa látogatóhoz.

— Éhezem, munkát szeretnék.

— Jói van, holnaptól kezdve te is seperheted a havat.

Azóta három hónap telt el és Rosca Vasile szorgalmasan dolgozott.

Ünnepszombatján Borza Constantin hazabocsájtotta magyar munkásait ünnepelni, csak Rosca s néhány társa maradt a köztisztaság fron lián. Ez nagyon felháborította Roscát, aki panaszt emelt az ..inspektor“ ur ellen.

Hétfőn ítggel a Széchenyi téren Borza kérdőre vonta. A cigány agresszív fellépésére, fe- lebbvalója erőteljes csattancs pofont mért le, mire Rosca Vasile tüszőjéből előrántotta a ka- cort és a „megöllek“ csatakiáltással rárohant.

A dulakodás hevében Borza eszméletlenül esett össze.

Az ájult embert be akarták szállítani a mentőállomásra, de útközben megholt.

Az orvosi vizsgálat eredménye: Borza Constantini ijedtségében szivszélhüdés érte.

A halottat hat gyermeke és felesége gyászolja. Rosca bevonult az ügyészségi fogházba.

A külföldi (Magyarország, Ausztria) fizetések szabályozásáról (kompenzáció) szóló törvény és végrehajtási utasítás precíz magyar fordítása kapható dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj, Str. Memorandului 24. Ára 50, vidékre 00 lej.

Ma Színkör Mozgóban SHANGHAI EXPRESS ntóljőra S