Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-28 / 73. szám
XV. ÉVF. 73. SZÁM. HeietiUjskg Qfliazön ^ TILEFO\SZÁMA? TV 4" A a kereskedőtől, vagy az ügyvédtől, •*-*■*■ orvostól senki sem kérdezi, van-e te* lefonja. Mindenki természetesnek tartja, hogy van, Csak a számot kérdezi az, aki önnel üzleti összeköttetésbe akar lépni, vagy az ön szolgálatait igénybe akarja venni. Ha ön azt válaszolja, hogy mucs „ könnyen veszíthet az illető előtt tekintélyéből. A TELEFON az üzlethez épen annyira kell, mint a helyiség, vagy az iroda, a világítás és az üzleti könyv. Az a vállalkozás, vagy szabad foglalkozású egyén, aki a mai világban telefon nélkül akar megélni, nehezen fog boldogulni. Uj könnyítés a telefonelöfizetők számára TTOGY a telefont mindenki számára hozzáférhetővé tegye, a S. A. R. de T. elhatározta, hogy az előfizetési dijat havi részletekpen is elfogadja. Most már épen úgy fizetheti a telefont, mint a vizet, vagy a villanyt. Néhány száz lei havi dijért élvezheti ennek a szolgálatnak minden előnyét, amely napról napra javul. SOCIETATEA ANONIMĂ ROMÂNĂ DE TELEFOANE Egy magyar származású nő szenzációs vallomása a Lindberghügyben Tipográfia Irta: Nyirö Józsel. A napokban Székely keresztu ron vettem részt egy mii vészestélyen. Az éjfélutáni órákban nehány barátommal igyekeztem haza az clményszámba menő estélynek a gondokat legalább futólag feledtető hangulatával. Az uc- cák kihaltak voltak, a házak sötéten aludtak Az emberek gyűjtötték az erőt a másnapi keserűséghez és testet-lelket emésztő, folytonos életküzdelemhez. Szinte kirítt ebből a kábult, pirók hangulatával rokon éjszakai némaságból az a fény, mely a piac egyik házának ablakaiból hullott a szemünkbe. Önkéntelenül tekintettem fel az ablakokra, amelyek magánosán virrasztottak az éjszakában. Egyetlen nesz nem hallszott a különös varázsu házból és arra gondoltam, hogy ott valaki éppen most vivődik a halállal. Az ablakok fölött, a lámpafény véges, kis derengéssében cimtábla függött: — „Tipografia Szabó“. Velem lévő barátaim önkéntelen elcsendesedtek, mint mikor templomba lép be az ember és volt köztük, ki meghajtott fővel megemelte a kalapját a ház előtt. Idegen létemre is ereznem kellett, hogy odabenn a fény mögött vala mi rendkívüli történik, aminek különös varázsa az egész házat körülveszi. Úgy burkolja körül, mint az illat a virágot. — Milyen furcsa ház! — mondottam önkéntelen, de csak pár lépés után, akkor is súgva kaptam feleletet, mintha ezek a férfiak attól féltek volna, hogy a ház meghallja. — Egy asszony lakik benne... Egy asszony, kinek férjét esztendők óta a kórházi ágyhoz bénítja a betegség, kinek gyermekéről kellett gondoskodnia. És ez az asszony az emberfeletti feladattól nem rémült vissza. Vagyontalan szegény, mint én és velem annyi sok millió ember, Az apró. kisvárosi nyomdából annyira sem telt, hogy egyetlen inasgyereket is állítson a £ép mellé. Minden krajcár kellett a súlyos korral vivődő férjnek a halál karjaiban vergődő, a vég felé indult és a gyermek kezdődő életét megmen teni. Igazán hősi elhatározással maga állott a szedőszekrény mellé, egyedül. Amit látott a férjétől, csak annyit tudott. Azt se sejtette, hogy a furcsa kis fiókok fekete mélyében milyen betűk fekszenek, de föléjük borult s a kis ólomfigurák csakhamar értelemmé sorakoztak a kezei közt. Ugyanígy fedezte fel a gépeket is. Az arca sápadt volt, de a lelke reszketett, örömében, mikor az első sikerült nyomtatott pa piros kihullott a gépből. Azóta éjjel-nappal ott áll a szedőszekrény mellett. Mikor mindenki alszik és a legszerencsétlenebb ember is legalább pár órára megpihenhet az álon; kábulatában; akkor az asszony karjai a nagy magárahagyatottságban különös, szellemidéző mozdulatokkal emelgetik az ólombetűket. Egv ólombetű csak akkora, hogy egy légy elrepülhetne vele, de ezeknek az asz- szonykaroknak mégis súlyos, néha alig birja őket; de ugyanakkor felriad a lélek benne. — Bíznod kell!... Csak az éjszaka látja ezt a küzdelmet és az Isten, aki van, Mint a saját örömüket, úgy újságolják nekem a barátaim. — Sikerült neki!... Sikerült a férjéért megvívnia a küzdelmet, kis leányát taníttatni, aki mint hallom most szerezte meg a doktori diplomát. Szinte megkönnyebbülök a jó hírre. A torkomat szorító feszültség felenged: Tehát sikerült!... De hiszen, ha akármilyen nevű igazság van a világon, sikerülnie is kellett. Megnyugodva hallom, hogy a keresztúriak szinte dédelgetik ezt az asszonyt. Hozzáviszik, ami kis munka akad; névjegy, egy kis egyházi lap, gyászjelentések, amelyekigy kezdődnek; „Megrendült szívvel tudatjuk...“ ...Tudatjuk, hogy a halál nálunk járt és összetörte a szivünket. Éjfélutáni órákban pedig ez az asszony betűkből rakja ki a halál útját és fáradtan gyötrődik utána, hogy a legkegyetlenebb uríól. a haláltól kérjen kenyeret a maga számára. Viszont kenyeret ritkán fizetnek meg súlyosabban. mint ö; de azok az igazi hősök, kik el tudják venni, ki tudják csikarni a haláltól is a kenyeret. Nagy ez az asszony, mint Isten jósága és az éjszaka, kik oltalmazzák. Pillanatra eszembe jut, hogy jó volna meg(Xewyork, március 26.) A Lindbergh-gyer- mek elrablása ügyében a Lindbergh-íarm közelében lakó Dei'zsi Teréz nevű magyar származású nő szenzációs vallomást tett. Előadta a rendőrségen, hogy a gyermekrablás előtt a házuk előtt levő benzinkútnál három férfi állott meg és az iránt kérdezősködtek, hogy merre laknak Lindberghék. Az asszonynak több bandita arcképét mutatták meg, egyikben felismerte a ismerni, látni ki az, hogy..,néz ki“, de mindjárt el is szégyenlem magamat, hiszen ismerem. Sohasem láttam, de ismerem. Ö a nagy névtelen és ismeretlen a milliók közül, akikről nem Írnak, mert csak jók, nem tudnak, mert vaióná!a tudakozódó három ember egyikét. A legnagyobb érdekessége a dolognak, hogy ez a felismert ember nem más, mint egy azok közül a banditavezérek közül, akiket Lindbergh gyermeke felkutatásával megbízott. A rendőrség most már reméli, hogy rövid időn belül, esetleg órák alatt megoldhatja ban nagyok. Ok azok, akik őrzik az én népemnek sorsat és ez az asszony az én népem. Mikor barátaimtól olválok. visszaszököm, hogy a csodálatos ház előtt én is megemeljem a kalapomat. a rejtélyt.
