Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-28 / 73. szám
Keleti UJ3AG XV. ÉVF. 73. SZÁM. gyári lerakásához vezessen. Elegáns női gyapjú szövetek. Divat selymek. Gyapjú Burettek. Férfi ruha szövetek. Calea Regele Ferdinand 14. (volt Turni) eredeti gyári árban 7} nő és férfi örök az igazság a középuton pan A Keleti Újság ankétjára beérkezett Csak a szabad férfi és a szabad nő lehet ideális válaszok házassága Kosáryné Réz Lola abban a cikkben, amelyet pár héttel ezelőtt a Keleti Újság is közölt, megfujta a harci riadót a férfiak ellen, akiket a nő és a férfi őröli, harcában legyőzőiteknek Ítélt s ha kissé ingatag alapon is, de érveket sorakoztatott fel amellett az álláspont mellett, hogy a „megváltozott férfitől“ a nő erkölcsi megvetéssel fordul el s csupán az uj generációba vetett bizalma az oka annak, hogy a végső konzekvenciákat nem vonta le az alaposan megtépázott presztízsű férfitársadalommal szemben. Kosáryné Bóz Lola fejtegetéseire a megtámadott férfiak részéről is közöltünk egy véleményt, mondjuk védőiratot és felhívtuk a közönséget, hogy szóljon hozzá a problémához. Egész sor hozzászólást kaptunk, amelyeket egész terjedelmükben nem közölhetünk ugyan, de az alábbiakban igyekszünk néhány preg- nánsabb véleménynyilvánítást ismertetni: Egy nő, aki védi a férfiakat. I. Ii. Mindenekelőtt köszönetét fejezi ki Kosáryné- nák, hogy cikkével módot adott az aktuális kérdés megvitatására. Igazat ad abban az Írónőnek, hogy a férfi csakugyan megváltozott. „Leszállóit a lovagi emelvényről." önnek — írja — ez a lovagi emelvényről leszállóit férfi nem igen tetszik. Nekem bizony igenis, tetszik. Vagyunk egynéhányan, akik nagyon örülünk neki, hogy a férfi leszállt az elérhetetlennek látszó pie- desztálrói, gyarló földi ember lett belőle és nem férfiisten. Hogy barát, pajtás, embertárs lett és nem tekinti játéknak, szórakoztató babának a nőt. En eddig sem szerettem, ha a férfi a tömött, zsúfolt autóbuszon átadta nekem a helyét, ismeretlenül felsegítette a kabátomat, vagy lehajolt a zsebkendőmért. Csak azért, mert nő vagyok. Engem nem elégített eddig sem ki, hogy a férfinak minden ambíciója abban merült ki, hogy a „szükséges pénzt“ előteremtse. Hát kérem ez nem szerep. A nő nem tud többé bízni a férfiban! — mondja Kosáryné. De hát hiszen én nem is akarom egész életemet egy férfi munkaképességére alapítani. En a saját magam erejére szeretnék támaszkodni. A további - kban azt mondja Kosáryné, hogy „a nők szívesen átadnák a hivatalt a férfiaknak, ha,. “ En például nem adnám át. Azok közé a nők közé sorolom magamat:, akik ox anyagi függetlenségen kívül a munkát is megbecsülik és anélkül nem tudnának élni. Hiszen nagyon sok olyan pálya van, amit az Isten is a nőnek teremtett és ahol százszázalékosan helyt tud állni anélkül, hogy a férfi munkakörét veszélyeztetné. Ea ahol egyenesen szükség van reá! De ne tévesszük el a sorrendet. Mielőtt a férfi megváltozott volna, megváltozott a nő is. Ez a megváltozott nő, munkában, jó és rossz sorsban segítőtárs akar tenni. \ megváltozott férfi sohasem csaphatja be a megváltozott nőt. Azt is mondja ön a többek között: ,Az asszony ha boldogságot keres, nem jóllakásra és a feje fölúit lovö fedélre gondol...“ Félek, hogy annak a lőnek, akiről ön beszél, ennél sokkal több kell. Es aztán: ha nem törődik ő a jóllakassál, akkor a férfinak teli gyúrni magát érette és mégis azért becsüli le ön a •érfit, hogy anyagias. Ugyan, látott már ön boldogságot ihezve, fedél nélkül? Vagy nem tudja, hogy a szükség negölője mindenne': ami szép és jó? Es az utolsó kér- lés: óivalta-e ön Ibsen Norá-ját? Nem ma Íródott!, A férfi sohasem volt önzetlen! Loy Mária úrnő azt fejtegeti, hogy nem a férfi •áltozott meg, hanem az élet. Az udvariaskodási formalápokat eddig sem becsülte sokra, ezentúl sem fogja secsülni. A szomorú gazdasági viszonyok az okai an- lak, hogy sok vállalat az olcsóbb női munkaerőt elébe helyezte a férfimunkaerőnek. Elmondja, hogy a napokban egy szuterén lakásban járt. A gyerek beteg, az asszony együtt fekszik az anyjával, lábuknál egy vány- nyadt póíyás. „A leányomé — világosit fel — az anyja gyárban van, az apja munkanélküli. Csakhamar meg- érk -:.ii-; e fiatal asszony s már megy is, hogy munkája bevégeztével főzzön, takarítson és mosson. Húsz éves lehet, de negyvennek látszik. — Miért nem véteti fel a gyárba maga helyett az urát? — kérdem: — Nem lehet, próbáltuk. — Hát miért nem teszi legalább oda, hogy segítsen valamit, hogy meleg szobával várja? Az asszony vállat von. Száz és száz asszony jön most így haza. A férfi munkáját alacsonyabb béreivel elvette a nő, de a „lovaglás" férfi már nem hajlandó az asszonyért egy fikarcnyit sem átvállalni. A földmi- ves asszony erejéhez mérten még sokkal többet dolgozott a férfinál. A munkásasszony, a primitiv népek asszonya szintén. Egyidöben egyetlen társadalmi osztály férfia bábot csinált a nőből. Es nem tette önzetlenül. Abban az időben az életküzdelem nem volt nehéz De hogy megváltoztak volna a férfiak? Sajnos nem. De az öntudatra ébredt nővel szemben meg kell változniok. Most is mint eddig, egymásra van átalva a nő és a férfi! Dr. Fodor István ügyvéd Írja nekünk: Nő és férfi hol tudat alatt, hol tudatosan, mint örökös antagonis- tákhoz illik, haragusznak egymásra és egyiknek sincs igaza. Haragusznak egymásra, mert elszaktthatatlanu! egymáshoz vannak láncolva, egymásra vannak utalva s a kettőjük közötti antagonizmus nem egyéb, mint az individualitásnak a kollektivizmus elleni örökös és ösztönös harca. Ha pedig mindenképpen arra a kérdésre kell felelnem, hogy mégis kinek van igaza, akkor azt ajánlom, hogy aki erre kiváncsi, készítsen egy táblázatot, ossza be egy nap másodpercére és piros meg kék plajbásszal Írja az egyes másodpercek felé: nő, férfi, akkor a nap minden másodpercében tudni fogja, hogyan is áll ez az örökké uj probléma. Igen, majd elfelejtettem, hogy a jelzések mellé az igazság kedvéért Írja oda ezt a lényegtelen kis szót: talán! Szabad férfi, szabad nő! F. V. H. egész tanulmánysorozattal felel a felvetett kérdésre. Ez az okos, finom női Írással beküldött válasz az egész vita rezüméjének tekinthető. Szerinte a nőemancipáció természetes folyamat, amelynek be kellett következnie, mert a nő, hogy magasabb műveltséggel biró férjének méltó társa lehessen, nem maradhatott azon a szinten, amelyen spinéten játszó, kézimunkázó, a pennát csak ritkán forgató elődje állott. Látóköre tágult, ismeretei gyarapodtak, már nemcsak érezni, hanem gondolkozni is tadott. Megismerte emberi erejét, tudását értékét az is, aki nem birt szépségével démoni hatalmat gyakorolni a férfira, biztosan megállóit a saját lábán. A kis szürke veréb, akivel a férfi bizony nagyon rosszul bánt. Mindez azonban nem oltotta ki a nő szivéből a család, az otthon utáni vágyat. De szabad férfi csak bza- bad, felvilágosodott nővel lehet boldog, csak saját akaratukból, egymáshoz ragaszkodó felek alkothatnak egy boldog párt. Ez a férfinek ép úgy érdeke, mint a nőnek. A gyakori válások ne agasszálc a társadalmat, boldog házasságot egyik fél sem siet felbontani és a boldogtalanokért nem kár. Egy gyorsan, idejében végrehajtott tisztességes válás után mindkét fél megtalálhatja igazi párját, mig egy kényszerű házasságban a szenvedések végtelen sora vár a nemesebbik félre. Ez pedig ^ — nem általánosítok — ép úgy lehet nő, mint férfi. VARRÓ DEZSŐ KÉT VERSE Mosdószoba. Nagy Jóskának írom. Hat csap, hat mosdó, egy hosszú fogas, legszebb szobám a theologián. Legpuhább bútorom van betéve, fehér álmaim ágya, a csend. Kép csak egy van, ábrázól háztetőket, fő alakja két templom torony, csak a kerete nagyon egyszerű az ablakom. 'A zajtalan nagy egyedüliség, itt a szivemre lép, de szobámnak van egy kis lakója egy kicsike légy s nem engedi: a hajamra száll, sétájával meg-meg drókál. Hóvirág. Sápadt anyja még talán a hő. Első esőre üti fel fejét, langyos keblű sugár becézheti, cigánylány ujjacskája tépheti, de pille szirmán ittas nem lehet, nem bír el, csak leány könnyeket © Legszebb, tartós fényi) kemény gallér az „Uniódnál készül!
