Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-26 / 71. szám

4 KeletiUjsao XV. «VF. 71. SZÁM. Londoni TAVASZ . . . Szokásos zordonságával beköszöntött az an­gol tavasz, telve vérmes optimizmussal. Mintha varázsütésre eltűnt volna a tél sűrű ködével együtt a mindent sötéten látók pesszimizmusa: ma Angliában mindenki bízva bízik az Empire renaissance-ában. A sajtó, a nyilvánosság egy évtizedes krízis lidércnyomása alól felszabadult és a mult év szeptemberében végigélt viharra, mely irtózatos erővel döngette a City sziklavá­rát — az emberek ma már csak mint rossz álom­ra gondolnak vissza. Ragadós betegség a pesszi­mizmus, de Anglia ma már túl van e bajon. Egy évszázadig tartott a védvárn és szabadkeres kedelem harca Angliában és Anglia úgyszólván az utolsó pillanatig kitartott a cobdeni politika mellett, amig végre is belátta, hogy a szabad­kereskedelmi elvek többet ártanak, mint hasz­nálnak és igy rátért a védvámra. Épigy áll a helyzet Indiával. Évek során át nem akart Anglia a „bunkósbot“ vagy ..erős kéz“ politi­kájához nyúlni. Most, hogy Gandhit és társait fogságba vetették és sortüzzel tartják a rendet: nyugalom van Indiában. És még számtalan pél­dát lehetne felhozni... LONDON - AZ IDEGENFORGALOM VJ CENTRUMA angolok, hogy Angliának is szüksége van ide­genforgalomra és a hírhedt angol merevség és a „splendid isolation“ nem jó üzlet. Évtizedek kellettek ahhoz, amig Anglia rájött, hogy nem az idegennek kell megszoknia Angliát, hanem Angliának kell megszoknia az idegeneket és nem áldoz fel semmit a nemzeti büszkeségből, ha tiszta üzleti érdekből mindent elkövet, hogy a kontinensről idejövő látogatók Ízléséhez al­kalmazkodjon és azt a kényelmet nyújtsa, ami­hez azok szokva voltak. Ma lázas propaganda folyik, hogy Londont, a tengerpart gyönyörű helyeit (Torquay — az angol Riviera, Bourne­mouth, Folkestone, Hastings, Brighton stb.) be­kapcsolják az idegenforgalom vérkeringésébe. A Travel Association, melynek élén az angol trón várományosa, a Walesi Herceg áll, nem­csak Londonban, hanem Párizsban és Newyork- banjs erőteljes propagandát fejt ki és a közel­jövőben Berlinben is létesít majd egy irodát, esetleg Bécsben, vagy Budapesten is. Az angol font áresése következtében ma Angliában nem drágább az élet, mint a kontinens legtöbb or­szágában. És ez pompás alkalom az idegenfor­galom megszervezéséhez. Alig van a világ nők még egy metropolisa, mely oly gazdag és ere­deti programot tudna látogatóinak nyújtani, mint London. Az áprilistól augusztusig terjedő időszakban alig van nap látványosság nélkül. A londoni „Season" egy, minden évben újabb színekben játszó, nagyszerű reviije ennek a nyolcmilliós városnak, melynél mindenki meg­találja azt, ami érdekli: kezdve a Derby milliós tömegétől a mesebeli reflektorfényben lepergő hadi tornákig a London közelében lévő Alders­hot hatalmas amfiteátrumában. Hányán men­nének Shakespeare szülővárosába, S' >atford-on- Avan-be, hogy megnézzék a hires Shakespeare- szinházat és mily kevés idegen volt eddig e nagy angol géniusz megihlető közelségében? „DÓRA" Dora, a mostanában sokat emlegetett DORA, nem női név, hanem az idegenforgalom növelé­sének egyik akadálya: a korlátozott szeszki mé­rés. Ez meg a háború maradványa. A háború alatt hozták az u. n. „Defence• of Rum Act"-et (a „Dora" e szavaknak a kezdőbetűiből keletke­zett)), mely törvény csak a nap bizonyos idő­szakában engedi meg a szeszes italok kimérését, így London előkelő éttermeiben hétköznapokon éjjel 12 óra után, vasárnap pedig 10 óra után nem Lehet italt kapni, még egy pohár sört sem. Az idegenforgalmi propaganda zászlóvivői hangsúlyozzák, hogy addig, mig a „DÓRA" diadalmaskodik Angliában, addig az idegenek nem fogják magukat otthon érezni John Bull meseországában. Éjjel egykor minden étterem bezár. A hajnalig való nyilvános dáridókat nem ismerik Angliában. Talán nincs messze az az idő, amikor úgy a DORA, mint a záróra a mult kellemetlen emlékei közé fognak tartozni — és dacára a rövid, de olykor kellemetlen tengeri útnak Calais-tól Dover-ig: London Párizsnak komoly vetélytársa lesz. W. T. Újabb fordulat a Lindl>ergh>ttg,vben Egy titokzatos nyomorékot keresnek, aki a gyerraekrafolás idejében a Lindbergh-villa körül ólálkodott (Newyork, március 24.) A kis Lindbergh ügyében újabb fordulat állott be. A rendőrség most legújabban egy titokzatos nyomorékot ke­res, aki a gyermekrablás idején a Lindbergh- villa körül ólálkodott. A rendőrség megállapí­totta, hogy a kertben, és a gyermekszoba ablaka alatt levő lábnyomok ettől a nyomoréktól szár­maznak. Az amerikai lapok a sajtó történetében pél­dátlan erőfeszítéssel tartják ébren az érdeklő­dést a Lindbergh gyermek elrablása iránt. A nyomozás újabb mozzanatairól a lapok 120—250 ezres példányszámú különkiadásokban számol­nak be. Missouriban elrabolták a Columbia-egyeíem szépségkiráíynöjét (Newyork, március 24.) A missourii Colum­bia egyetemen Mary L. Butterfield diáklányt szépségkirálynővé történt megválasztása után autós banditák elrabolták. Az egyetemi hallga- tónönek szépségkirálynőyé történő megkoroná­zását el kellett halasztani, amig talán előkerül. A newyorki lapok szerint a nyomozó rend­őrség azt hiszi, hogy ezúttal nem komoly em­berrablásról, hanem csak diáktréfáról van szó, de tény, hogy a szépségkirálynő nem jelent meg a diákbálon, amelyen a koronázási szer­tartásnak végbe kellett volna mennie. Par asztmü vész Irta: Kovács István. (Folytatás és vége.) T. Pünkösd felé járt. Lomha fellegek úsztattak mél- töságosan a tavaszi ég feneketlen kékségében. Tüzet okádott a nap és fáradtan remegett vissza feléje a ház­cserepeken felforrt levegő. Máriáék búzát isztikéltek a határban. A kalákás asszonyok kesergő, vontatott dalokat dúdoltak s rikitó piros szoknyáik pipacsokként hajladoztak a smaragd­zöld búzatáblában. Dél felé földbeszurták gyomláló szerszámaikat és indultak az aljba, a körmenetes nép felé. Kosdy, a városi tisztelendő buzaszentelö vándorut- ját járta. Menten ráismert Máriára: — No nézd csak, hugomasszony! — En volnék — válaszolt az elfogódottan. — Hát ez derék!... Hát a gazda, Péter merre van? Mária megrándult. Váratlanul érte a kérdés. Kihúz­ta derekát és gondolkozás nélkül csuklotta: — Lustálkodik... Megdöbbent elhamarkodott szavaitól, hogy igy nyilvánosan pellengérre állította az urát. Az emberek szeméből kárörvendö gyülölség csapott ki. Ettől feléjük magasztosultnak érezte magát. Kosdy értelmetlenül bámészkodott: — Beteg talán? — Beteg?... Dologkerülö, lusta!... Borús nyíltsággal mondta és nem bánta, hogy eb­ben a píUanatban belátást engedett az embereknek vér­ző telkébe és hogy feltárt haragjával megkövezte Pé- ,tert. Kosdy lökte-bökte egyik válláról a másikra a fejét és jóindulatoskodott: — Ccc!... Okos ember Péter, csak beszélni kell tud­ni a nyelvén. Motyogott még valamit, mire a minisztráns gyerek megrázta a hármasharangu csengőt. Az érccsengésü hang belesivitott Máriába, végig- orditott idegein. Határozatlanul állott. Nem tudta mit cselekszik, csak nekiiramodott a dülőutnak. Az emberek összenéztek, Kosdy a fejét csóválta. Tűzben égő szemekkel rontott otthon Péterre, aki a tornácon hüsölt. — Nem sül ki a szeme, itt döglik részegen, amig a búzáját szentelik!... Péter laposokat hunyorgatott. Szúrósan mondta: — Téged talán elkergettek, hogy ilyen kikelt szín­ben vagy?... — Nagy szél fuj, ha meg nem áll! — csapta csípőre a kezét. — Nagy — felelte olyan nyugalommal, hogy Mária felhördült: — Jöjjön rá a csindrigörcs! — aztán elrohant, hogy napestig színét sem látták. Péter egyedül maradt. Hirtelen harag szakadt lelkére. Jött dörgedelmes sietséggel, mint a nyári zivatar és ránehezedett tag­jaira. ölni szeretett volna most, tombolni, betörni ab­lakot, bezúzni tükröt. Vak dühhel felkapta a kazettát és kiöntötte tartalmát az asztalra. Úgy érezte, hogy mindennek ez a nyomorult kazetta az oka. Majd ráhaj­totta fejét a kalapját lóbáló legényre. Úgy maradt so­káig ráborulva, Péter sirt. 8. Ugyanazon Vizkereszt utáni vasárnap, mint ennek előtte egy évvel, amikor lakadalmukat ülték, Péter korán kelt és szótlanul elment hazulról. Mária jól tudta hova, a korcsmába: inni. Szipogva sirdogált. Siratta asszonyi boldogságát, örömtelen szomorú házasságát. Rövid házaséletének keserű emlékei roppant menetben vonultak el lelki szemei előtt. Látott mindent. Első találkozását Péterrel, hosszú mátkaságát. Majd a hóviharos vasárnap délu­tánra gondolt, amikor hazafelé tartottak az esküvőről. Váratlanul vágódott valami tudatába, amit eleinte nem látott tisztán, de később belesápadt. — Gergő! — súgta félhangon. — Gergői... Ott állott előtte tetemrehivóan, sápadt arcával, csukott szemeivel. Feszes derékkal állott és vádolt. Hosszú időbe került, amig ép, egészséges gondola­tok ura lehetett. A halott fiú állott talán közéjük, amiért vigsá- gukkal háborgatták utolsó útját? Talán az ő átka fo­gant meg Péter minden mozdulatában? Akkor Péter nem hibás... A halottak ellen nem lehet harcolni... Akkor önmaga a hibás, amiért örökös civódásával korcsmavirágot nevelt Péterből... Ma a házasságuknak egyéves fordulója van... Ma kibékülnek... Inkább faragjon-furjon kedvére, ő majd elvégzi a munkát helyette is, csak a házon kiviil ne vegyen italt magához... Kibékülnek... Talán hazajön ebédre... Talán nem jön haza... Szokott igy lenni az utóbbi időben... Utánamegy akkor... Hazahívja... Rucát vág ebédre é* plrosbort tesz mellé az asz­talra... Dudorászva indult a ketrec felé, hogy megölje a U9Cfí rucát... 9. Déí felé üres üvegek serege lepte el Péter előtt az asztalt. Arca vörös volt és fejében borgözös mámor. Szaporán, koccintgatott Piluval, aki reggeltől kezdve ennyit bőgött rekedten, de szünet nélkül: Té, túró, tétel. Bolond vagy te Péter, mert a felesiged, é nem szeret mán tiged... Péter meredten ült. Nem figyelt semmire. Vissza sem köszönt az érkező ivóknak. A poharán kivüi nem is látott egyebet. Alaktalan érzések lepték meg és csak annyit érzett, hogy tenni fog valamit. Talán olyat, amit maga is megfog bánni. Tenni fog valamit, hiszen azért menekült ide korán reggel, mert véres gondolatok jár­káltak fejében az ágyban és menekülni akart tőlük. De nem tudott elég messzi futni tőlük, mert nagyon a lel­kében éltek. Egy-egy bűn volt minden gondolata, amit az asszony dobott beléje. Hosszú hónapok elnyomott dühe ébredezett benne és az volt az érzése, hogy le­számolással tartozik az asszonynak és sajátmagának. Súlyos vívódásai között egyszerre csak felugrott és kirohant a korcsmából. öles döngö ugrásokkal rohant hazafelé. Rohantában elképzelte Mária piros vérét. Ahogy a háza elé ért, berúgta a kaput. A tornácon két marokra fogta a szekercét és rá­törte az ajtót Máriára. Magasra lendítette a szekercét, de megállt a leve­gőben. — Mars! Mars! — ordította habzó szájjal. Mária sikoltva tartott az ajtónak, A küszöbön elej­tette a pirosboros bütyköt. Egyedül maradt. A kazetta ott volt a tékán a színes bögrék között. Sunyin ólálkodott feléje, mint a gyilkos és lédobta a földre. Darabokra vágta. Mikor vért vágyó dühét le- csondesitette rajta, rábukott a forgácsokra. Péter sirt. Az Associated Press a Lindbergh farm közelében négy férfi és két női tudósítót fart, ezenkívül négy külön autó és külön kiépített telefonvonalak állanak a sajtó­vállalat rendelkezésére. Egy másik tudósítójuk Lindbergh szülőinek ott­honát figyeli. Egy newyorki lap húsz különbözí tudósitót szerződtetett az ország különböző ré­szeiben Lindbergh tudósításokra. A Newyort Herald Tribune szerkesztőségében 15 munkatárs kizárólag a Lindbergh anyag feldolgozásával fog’alkozik. A nagjobb hírügynökségek na­ponta 50.000-es szóanyagot is kapnak a nyomo­zás legújabb eredményeiről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom