Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-07 / 30. szám

4 KeietiUjsjzg XV. ÉVF. 30 SZÁM. Negyven védő vonult fel egy táblai tárgya­láson, hogy ügyvédtársukat megvédjék az okirathamisitás vádja ellen Éles támadások hangzottak el Colfescu ügyész működése ellen — A tábla felmentette a három vádlottat (Kolozsvár, február 5.) A mult év novem­berében izgalmas tárgyalás után a kolozsvári törvényszék III. szekciója kéthónapi fogházra ítélte dr. Giurgiu Traian ügyvédet okirathami- sitásban való részesség miatt. Az ügynek kiviile még két vádlottja volt, Báli János és Gráf Károly. Az eljárás tulajdonképpen ezek ellen indult meg, s már Ítéletre várt az ügy a tör­vényszék előtt, amikor az egyik tárgyaláson Colfescu ügyész dr. Giurgiu ügyvéd ellen is vádat emelt s őt is a vádlottak padjára ültette Az ügy maga nem túlságosan komplikált. Bán János Gráf Károly közvetítésével 50.000 lej kölcsönt akart felvenni dr. Giurgiutól, aki ennek biztosítására betáblázást kért Bán há­zára. Bán ebbe beleegyezett és .kiállította. alá­írta a maga és felesége nevében a meghatalma­zást, melynek alapján az ügyvéd a telekkönyv- nól elvégezhette a betáblázási műveletet. Bán Jánosné bizonyos idő múlva feljelentette fér­jét és Gráf Károlyt, hogy az ő aláírását ráha- misitották az okmáns^ra, mivel ő semmit sem tudott az egész kölcsönügyről és sohasem adta beleegyezését ahhoz, hogy nevét férje aláírja. Bán tagadta, hogy felesége nevét az ő tudtán kívül jegyezte volna az okmányba, dr. Giurgiu pedig erélyesen visszautasitottaf Jar vádat, hogy ő sejtett volna is arról, hogy fiktiv lehet Bán Jánosné aláírása a meghatalmazáson. Colfescu filippikája. Mindennek ellenére azonban a november 10-iki forró hangulatú tárgyalás után dr. Giurgiu Traiant kéthónapi, Bán Jánost hathó­napi, Gráf Károlyt pedig kéthónapi elzárásra Ítélte a törvényszék. A tárgyaláson Colfescu ügyész éleshangu vádbeszédet tartott, amely­ben kijelentette, Giurgiu Traianról beszélve, hogy az úri ruha és ligyvédi oklevél nem eny­hítő körülmény, hanem éppen súlyosbító, amikor egy tanult ember annyira megfeledke­zik magáról, hogy okirati;amisitásbau vállal részt, Jut 8r Negyven védő. I'yen előzmények után került pénteken a kolozsvári tábla IÍI. szekciójának Delesan ta­nácsa elé az ügy. A tárgyalásra majdnem az egész kolozsvári ügyvédi kamara felvonult, ezzel dokumentálván, hogy mindenben azono­sítja magút elitéit kollégájukkal. Körülbelül 40 ügyvéd jelentkezett védő­nek. A tábla kihallgatta mindhárom vádlottat, akik törvényszéki vallomásaikat ismételték el. A táblai ügyész fenntartotta Colfescu ügyész súlyosbítást kérő fellebbezését. Colfescu ügyésszel vitatkoznak a védők. A védők közül először dr. Giurgiu János beszél. Dr. Giurgiu mindenekelőtt Colfescu ügyész hivatási taktikáját támadta, amelynek szinte az az alapelve, hogy mindenkiben vád­lottét lát. Muica dr. személyi harcnak minősiti az egész pert- amely nem alkothatja komoly bűn­ügy tárgyát. Ezután dr. Pop Jonel beszélt. — Az ügyészségek mostanában nagyon fur­csán teljesitik a kötelességüket — mondotta. — Némelykor valóságos üldözéssé válik műkö­désük. Azt keresik, hogy bármi módon, de fe­lülkerekedjenek a vádlottakon, akármennyire alaptalanok is az ellenük felhozott állítások. Ez hivatásuk meg nem értése. — Ebben a perben érthetetlen lelkesség és ambició nyilvánult meg az ügyész részéről, hogy a vádlottat, mint százszázalékos bűnöst állitsa be. Colfescu ügyész egészen elfelejtke­zett ügyészi feladatáról és hivatásáról, amikor ezt a pert vezette. Túlzott befolyása volt az ügyre s ezért volt marasztaló az ítélet, amely­et különben be tudom bizonyítani, hogy maga az ügyész készítette. — Már ez egymagában elég az Ítélet meg­semmisítéséhez, de mindezenfelül semmi ols sincs marasztaló ítéletre, mert az ügy olyan vi­lágos, hogy mindenki első pillanatra tisztában lehet a vád tarthatatlanságával. Felmentést kérek. Mireea Georgescu dr. szellemes beszédének kezdetén néhány példával jellemzi Colfescu ügyész működését. — Az ügyeket egészen átfordítja, a vádlot­takat védi, az ártatlanokat vádolja. Nem tu­dom, ambícióból, vagy mi más okból, érthetet­len vádakat emel mindenki ellen. Jelen eset­ben dr. Giurgiu ellen irányuló rosszakaratnak minősítem az ügyet. Beszéde végén elegáns gesztussal kezet szo­rít dr. Giurgiu Traiannal. Gherman Traian dr,, a magánvád részéről visszavonja az akciót és az ítélet megsemmisítését kéri, Felmentés. A táblai tanács rövid visszavonulás után megsemmisíti a törvényszék Ítéletét és mind­három vádlottat felmenti. Az ügyész megnyug­szik az ítéletben, amely ellen csupán Bán Já­nosné jelent be fellebezést, de csak Bán János és Gráf Károly felmentéséért. így dr. Giurgiu Traian felmentése jogerős. Májusra a bérlők és albérlők felmondhat] ák lakásaikat (Kolozsvár, február 5.) A kamara tegnap este megszavazta a lakástörvényt, amelynek első szakasza a következőket mondja: A városi lakások összes bérleti vagy albér­leti szerződései, amelyek 1932 január 1-ig köt­tettek és amelyeket a törvény kifejezetten nem hosszabbit meg, a bérlő részéről megszüntethe­tek a jelen törvény életbeléptetésétől számított 1 hónapon belül, a régi királyságban április 23-ra, Erdélyben május 1-ére szóló érvénnyel. A háztulajdonos közjegyző, portărel, vagy más biróság utján értesítendő az előirt időpontban. A javaslat a kamarai megszavazással még nem lett kész törvény, de a kihirdetése minden valószinüség szerint rövidesen megtörténik s e paragrafus szerint felmondhatok a lakások. A felmondási idő egy hónap, tehát április elsejére kell, hogy történjék. Nem megyeszék­helyen a járásbiróság utján közlendő a fel­mondás. Elinor Glynnm regényt ir és azt szereti a magyarokban, hogy értik a ,,Noblesse oblige** jelszavát (London, január 5.) A szalon falán min­denütt régi arcképek függtek, keskeny arcú fér­fiak és édesarcu ladyk, Nattier, Hoppner és Eomney modorában és közöttük egy valódi Bigaud. Az egyik sarokban maga a ház úrnője, László Fülöptől. Tökéletesen figyelmen kiviül hagy­tam ezeket a képző és szólómüvészeti kisérőmü- sorokat, mert ezen a reggelen Elinor Glynn hi­vott magához, hogy Magyarországról szóló re­gényéről beszéljen. , ... Amit imádok a magyarokban, az, hogy mind gentlemanek, egy haldokló világ eszmé­nyeit valósítják meg lovagiasságukkal, nagy­szerű modorukkal, férfias önmegtartóztatásuk­kal, amellyel a rájukszakadt bánatot viselik. Magyarország az egyetlen arisztokratikus or­szág ma, amely érti a „Noblesse oblige“ jelsza­vát. Ez egy nagyon régi, nagyon nemes, civili­zációra mutat... SÖRRAKTÁROSOKNAK AJÁNLJUK PRÍMA SÓRÜHíKÉT. üffiOMAi-ASIBIU-HÍA«K THZBBEI » ft—«T* "V rrv-- w-w.- ■ 1 rvr-Wr­Több könyvet akarok Magyarországról Írni mert nagyon meghatott az a különös és az én véleményem szerint arisztokratikus, hallgatás, amivel az egész nemzet a fájdalmát viseli. Sem­mi módon nem akarok az egyes osztályok között különbséget tenni. A magyarok nem csinálnak durva reklámot a kincseiknek és igy az angol nyelvet beszélő népek uem igen tudják, hogy milyen nagyszerűen tölthetik el ott a nyári va­kációjukat, egy olyan országban, ahol a rend­kívül érdekes és szép vidék mellett azoknak az országoknak*^ szórakozásait is megtalálják, amelyek már kissé elcsépeltek és unalmasak. Éppen igy a maguk nagyszerű fürdőiről sem tudnak sokat, amelyek minden betegséget meg­gyógyítanak és sokban segítségére voltak „an­nak a fiatalos külsőmnek“, amelyet az imént csodált meg. A regényeim révén el fogok egyet- mást mondani az angol nyelven olvasó közön- séginek, úgyhogy esetleg érdekelni fogja őket az a hely, ahol a romantika virul. Ezt a mondatot lassan diktálta Elinor Glynn, szándékosan lassan, mint gondos tanárok, hogy jól megjegyezzem és vigyázzak a stílusra és utána felolvastatta velem a diktátumot. Most azt kérdem, hogy mi lesz a cime a könyvének. — Nem akarok semmit mondani a regényem­ről, csak azt, hogy magyarul is mag fog je­lenni Doblhoff Lilly bárónő fordításában és hogy csak néhány nappal fog későbben megje­lenni Magyarországon, mint Angliában és Amerikában. így aztán egészen világos, hogy ártanék az olvasó meglepetésének, ha még töb- jbet is mondanék róla. A legszebb álmom, hogy i tavasszal ismét visszatérhetek Pestre, hogy a i maguk nagyszerű fürdői „ismét megfiatalitsa- j nak“, — mondja és halkan nevet. — Látja, minden magyar rajtam, ez a szép I fekete ruha, ez a kalap és ez a cipő is Pesten j készült, nem azért öltözöm igy, mert maga meg­látogatott. hiszen nemsokára ebédre kell men- inem... Nem lenne szives, megigazítani esi a kL j| bomlott fűzőt ezen a kis cipő-remekművön ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom